Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
14 ATOMERŐMŰ Szemek a láncban „Csak kívül tüske és ámulat, belül csöndes, sorsán elmulat" A mindennapi rohanásban furcsa és szokatlan megállítani valakit és megkérdezni: hogy érzi magát? Legalábbis ezt tapasztaltam, amikor néhány dolgozót a munkahelyén megkerestem. Pedig nincs (ne legyen) ebben semmi különös. Pusztán csak érdeklődünk egymás iránt, mert jó hallani, hogy jól érzik magukat és boldogok családjuk körében. Erdélyi Attiláné: A több ezer fos cég orvosi rendelőjében mindig sok a munka, folyamatosan végezzük az időszakos vizsgálatokat, emellett rengeteg az intézni való a napi betegellátásnál, de a számítógépes adatrögzítés naprakész vezetése is munkaigényes. Különösen zsúfolt a hétfő és csütörtök. Sokszor kell várakozniuk a betegeknek, s ezt nem mindenki egyformán viseli el. A betegség súlyosságának a megítélésében sem vagyunk egyformák. Van aki minden „kis” bajával orvoshoz fordul, s van akit „erőszakkal” hoznak a rendelőbe. Nekünk, egészségügyiseknek mindig türelmesnek, megértőknek és segítőkésznek kell lennünk. Sajnos, az utóbbi időben több helyen vannak problémáink, az atomerőműn belül is, olvasni lehet a szórólapokból... Vagy itt van például a hulladéktároló építése! A paksi lakosságot foglalkoztatja, hogy miért itt építik meg, máshol miért nem lehet? Őket miért nem illeti meg a kedvezmény? Kérdezed, otthon hogyan élünk? Nagyon jól és kiegyensúlyozottan. Alkalmazkodunk egymáshoz. Úgy érzem, összekovácsolódtunk tíz év alatt a három gyermekemmel. A fiúk, Attila és Csaba tizenkilenc évesek, már dolgoznak, Viktória általános iskolás. Gyermekeimet igyekszem az „életre” nevelni ebből nem volt eddig különösebb probléma, és már mindegyik tudja, hogy mivel lehet engem „levenni” a lábamról... A hétköznapjaink nagyon hajtósak, általában csak este találkozunk egymással. A hétvége viszont szupeijó! Gyorsan elvégezzük a házimunkát, utána hosszú beszélgetés vagy tévénézés következik, esetleg kirándulás a közeibe. Mi télen megyünk el „nyaralni”. Szerintünk az az igazi. Jó levegő van, nincs meleg a szobákban és zsúfoltság az üdülőkben. Szerencsére filléres anyagi gondjaink nincsenek. Tőzsgyökeres paksi vagyok, a karácsonyi ünnepek alatt meglátogatjuk egymást és ajándékokkal kedveskedünk. A szentestét családi körben töltöm, szép ajándékot szoktam kapni (de adni jobban szeretek) a gyerekeimtől és sok-sok puszit... Két éve vagyok PA Rt.-nél, közvetlenül előtte három hónapig munkanélküli voltam. Mondhatom nehéz időszakot éltem át... Annak ellenére, hogy lefoglalt a háztartás - s a korábbról elmaradt apróbb munkákat is elvégezhettem - valahogy mégsem találtam a helyem. Bepillantottam viszont a lakótelepi munkanélküliek nem éppen felemelő hétköznapjaiba. Szerintem valahogy hirtelen jött ez az életforma, a társadalom semmilyen területen nem készítette fel az embereket erre. Sok fiatal is van, aki nap-nap után találkozik volt munkatársaival, „ő dolgozik, vajon mivel különb, mint én?” gondolja. Szerencsére újra dolgozhatok és a szakmámban. Az üzemellenőrzési osztályhoz tartozó építész állapotfelügyelő csoportban dolgozom. Munkám, a technológiai folyamatban résztvevő épületek, épületrészek, helyiségek, az alapozás, tartószerkezet, födém, valamint a szakipari munkák vizsgálata, illetve vizsgáltatása. ’92-ben kezdtük el a nulla állapot felvételét, ami a mai napig is tart. Hogy szeretem-e ezt a munkakört? Ezt a kérdést az ember ritkán teszi fel magának. Ez a terület is része az építészeti munkának. Szerintem a karbantarási munkáknál nem szárnyalhat úgy az ember fantáziája, mint a kivitelezéseknél, mégis ez a munka inkább való nőknek. Talán nem tartanak nagyképűnek - aki ismer abban ez fel sem merül -, ha azt mondom, hogy szinte minden érdekel. Munkakörömnél fogva és magánemberként is. Érdekel a cég egész tevékenysége, tervei, bel- és külkapcsolatai vagy például, hogy kik a vezetőink, s milyen intézkedéseik vannak, azok közvetve-közvetlenül hatnak-e ránk is? Szabadidő? Azt mindig csinálok magamnak. Szinte minden sporteseményen ott vagyok szervezőként, sokszor versenyzőként is. Az iparági sporttalálkozók és versenyek hosszú időre kellemes élményt jelentenek a családomnak, azon túl, hogy újabb és újabb információhoz, „pletykákhoz” juthatok. Örömmel veszek részt a Nők az atomenergiáért mozgalomban, a WIN paksi csoport tagjaként már több alkalommal ellátogattunk a környék néhány településére, ahol találkoztunk az atomenergia iránt érdeklődőkkel, fontos és érdekes tapasztalatcserékre került sor. Sok minden érdekel, persze... Nemrég döntött úgy a család, hogy végleg Pakson telepedünk le, gyermekeim általános iskolások, nagyon is érdekel milyen a továbbtanulási, hosszú távon az elhelyezkedési lehetőségük. Kérdezed, hogy szerintem mi foglalkoztatja az idén leginkább az embereket? A létszámleépítés. Az atomerőmű hároméves létszámleépítési tervkoncepciója - humánus díszdobozba csomagolva is - nyomasztóan hatott dolgozóinkra. Arra is, aki új dolgozó, aki közel van a nyugdíjkorhatárhoz, de még nincs meg a szükséges éve, és arra is, aki egy jó csapatban dolgozik. Hogy mit várok a jövőtől? Mindenekelőtt azt, hogy maradjon meg békés, kiegyensúlyozott élet a munkahelyemen, a családomban, sikerüljön a nyelvvizsgám, a lányommal együtt, és jó lenne, ha nyáron mint minden évben eddig, lehetőségünk lenne hosszabb nyaralásra. Nagyon váijuk a karácsonyt... nekem különösen csodálatos ez az ünnep... amikor békés nyugalomba „öltöznek” az emberek, néhol az ablakokat is ünneplőbe öltöztetik a sok szép fehér és színes díszekkel... Váijuk a karácsonyt, a három gyerekkel először lesz együtt a család. Év vége felé az emberek már egyre fáradtabbak. Az elmúlt évben is volt a megfogyatkozott csoportunknak bőven munkája. Átrakások ideje alatt gyakran több műszakban kellett dolgoznunk a szekunder és a primerkörben egyaránt. Csoportunkból néhányan más munkakörbe kerültek, ketten korkedvezményes nyugdíjba mentek. így egyre több munka hárult ránk. Tíz év óta dolgozom az atomerőmű armatúra karbantartó osztályának hajtóműves művezetői egységénél. Iskolai végzettségem gépkarbantartó technikus. A munkánk változatos, sokszínű. Érdekelnek az új megoldások, a korszerűbb villamos hajtások. A hajtóművek mozgatása kézi erővel, láncos emelővel történik, ami nehéz fizikai munkát vesz igénybe. Több prospektus került már a kezembe, ahol korszerűbb villamos emelőket, berendezéseket láttam. Javasoltam, a munkánk könnyebbé tétele érdekében szerezzünk be ilyen szerszámokat, berendezéseket, de az erőmű speciális előírásai miatt ez nem valósulhatott meg. Az rt.-nél történő eseményekről információt a tájékoztatóból, az újságból, a szórólapokból szerzek. Érdekelnek a munkahelyemmel kapcsolatos események, tervek, elképzelések, de az sem közömbös, hogy mások hogy vélekednek rólunk, hogyan ítélik meg az atomerőmű helyzetét, teljesítését. A leépítéssel kapcsolatos hírek hozzánk is eljutottak, egyre nagyobb a nyugtalanság, hiszen mindenki a megélhetését és a munkahelyét félti. Sajnos, a körzetünkben lévő vállalatok és kft.-k még ezeket a feltételeket sem tudják biztosítani, amit az erőmű ma még biztosít dolgozói részére. Különböző kedvezmények és a munkabérünk is fedezi megélhetési költségünket. Mellékfoglalkozásban víz-, fűtésszereléssel foglalkozom, ami keresetkiegészítésként jól jön a családnak, négylakásos társasházban lakom, 2 családom van. Szeretünk kirándulni, nyáron rendszerint kempingezni megyünk. Pakson születtem, a családom, rokonaim is itt élnek. Az ünnepeket rendszerint együtt töltjük a családdal. Bízom benne, hogy a munkámra a jövőben is szükség lesz. Lejegyezte: Fábián Zsóka Fehér táj, csilingelő szán, gyertyafényes karácsonyok Advent jön - szokta mondani nagyanyám már november vége táján. Törékeny kezeit összekulcsolta, szemében titkos fényű üzenetek sejtették a régmúlt idők karácsonyvárásának emlékeit.- Tudod - mesélte -, nagy telek voltak akkoriban, mire elérkezett a karácsony. Volt, hogy derékig ért a hó. Minden ház ablakában meggyújtották a lámpákat, várva a betlehemesjátékok köszöntőit. Apró kezek vitték a betlehemet házról házra, benne a szent család, a jászolban a kis Jézussal. Mindenki örömmel fogadta a gyerekek pásztoijátékát, kedves énekeit. Almával, dióval, s akinek módjában állt pár krajcárral jutalmazta őket. Aztán az utcákon megjelentek a pásztoremberek, akik egész évben őrizték a falu állatait. Tülkökkel, ostorokkal jelezték jöttüket. Megnyíltak a házak kapui és a gazdaasszony kötényében vitte a kalácsot, süteményt, a gazda pedig a bort. Szenteste a falu apraja-nagyja ünneplő ruhában sietett a templomba. Lámpások villantak itt-ott, zúgtak a harangok köszöntve Jézus születését. Bent a templomban egy akarattal csendült fel az ajkakról a Mennyből az angyal. Hazatérve a kályhákban vidáman lobogott a tűz. A kigyulladó gyertyák az emberi szíveket melegítették. A fenyőfákon a piros almák, maguk sütötte mézeskalácsok lógtak, majd megszólalt a kis csengő, hívogatva a ház népét. Mindenkinek jutott valami. Egy meleg sál, harisnya, mamuszcipő, „csuhé” baba. Másnapra megfőtt a hagyományos töltöttkáposzta, s délután csilingelő szánoktól volt hangos a táj, megkezdődött a vendégjárás. Ma is váijuk a karácsonyt. Már hetekkel előtte térdig gázolunk fantáziadús világunk agyonmaterializált árukínálatában. Nem kukoricalevélből készült babák ülnek a minél csillogóbb fenyőfák alatt, s nem magunk készítette szaloncukor csüng a fákon. Nem is ez a baj! Hanem az, hogy a csillogó-villogó, drágábbnál-drágább játékok, ajándékok között válogatva sem tudunk békességgel tele szívvel örülni, mert megváltozott a hangulat, ünnepeink elszigeteltebbek, akárcsak életünk. Pedig elmegyünk az éjféli misére is, ahol felhangzik az angyali karácsonyi ének, csupán a szívekben más az öröm. Próbálkozunk mosolyogni, de feszültséggel teli lelkünk nem engedi az egymáshoz való őszinte közeledést. Lesznek, akik nem gondolhatnak Barbie-babákra, legókra, s talán fájó szívvel álldogálnak a színes kirakatok előtt. S lesznek olyanok is, akik az utcákon rongyos ruhákban dideregve csupán egy meleg szobáról álmodoznak. Ezen az estén pedig legbelül mindenki haza készül. Nagy különbség persze, hogy nyomasztó napok jégtábláinak terheivel, vagy díszes kirakatok kínálatából válogatott csomagokkal tér haza az ember. De végül is az lenne a fontos, hogy oldódjék a ridegség. S az, hogy valahol, valaki talán vár ránk, gondol ránk, s mi is gondolhatunk valakire. S mindegy, hogy szegény, vagy gazdag, fehér vagy fekete, ha a fehér tájban csilingelő szánon, gyertyafényes karácsonyon együtt dobban a szív, együtt örül a lélek. Almádi Éva Jó étellel, itallal kellemesebb A szilveszteri és újévi menü kialakítását a hagyományok nagy-Tóthné Németh Irén mértékben befolyásolják. Ennek megfelelően szárnyast nem fogyasztunk, inkább sertés- és marhahús kerül az asztalokra.. Újévkor - a korhelyleves mellett - előtérbe kerül a lencse és a bab. Amit én ajánlok: Üdvözléskor egy koktélt Hozzávalók személyenként: 1 jégkocka, 1-1 narancs- és citromkarika, másfél cl Cassis (fekete ribizli) likőr, 4 és fél cl Campari, ásványvíz. A jégkockát, narancs- és citromkarikát, a likőrt és a Camparit pohárba töltjük, ásványvízzel hígítjuk. Szilveszteri vacsorára Osso Buco (párolt boíjúláb) Hozzávalók: 3 kg borjúláb (csonttal együtt, 4 cm vastag szeletekre szelve), só, bors, kakukkfű, liszt, 6 fej hagyma, 4 sárgarépa, 1/2 zeller, 6 evőkanál olívaolaj, 1/2 kg hámozott paradicsom, 1/2 liter fehér bor, 2-2 ág friss kakukkfű és rozmaring, 2 babérlevél. A hússzeleteket sóval, borssal szóljuk meg, majd lisztben megforgatjuk. A megtisztított hagymát, sárgarépát és a zellergumót kockákra vágjuk. Az olajat nagy lábasban forrósítjuk meg és minden oldalukon megpirítjuk benne a hússzeleteket, majd a hagymát és a zöldségeket is hozzáadva rövid ideig együtt sütjük tovább. (Ha nincs elég nagy lábasunk, a húst és a zöldséget adagonként pirítjuk meg.) A durvára vágott paradicsomot és a levét, továbbá a fehérbort, a kakukkfüvet, a rozmaringot és a babérlevelet hozzáadjuk a zöldséges hússzeletekhez, végül sózzuk és borsozzuk. A húst és a zöldséget letakarva 170 fokra (gázsütő 2-es fokozat) előmelegített sütőben, mély tepsiben 1 és 3/4 órán át pároljuk. A húst előmelegített tálra tesszük, majd asztali tálmelegítőn tartjuk. Jól illik hozzá a párolt zöldség. Újévre kínálom a lencseburgert A lencse a többi hüvelyeshez hasonlóan értékes fehérjéket tartalmaz. Ha ezeket a fehéijéket a gabonákban meglévő fehérjékkel együtt fogyasztjuk, az étel tápértéke megközelíti a húsét. Emellett a lencse sok vasat és B-vitamint tartalmaz. Hozzávalók: 250 g lencse, 2 fej hagyma, 3 szem szegfűszeg, 1 babérlevél, néhány ág kakukkfű, 1 sárgarépa, 1/6 zellergumó, 1-1 evőkanál vaj, és olívaolaj. 1/8-1/8 liter fehérbor és zöldségleves (kockából), 3-4 evőkanál búza- vagy más gabonadara (esetleg 4 db morzsolt korpás kétszersült), 1 tojás, 50 g reszelt Gauda-sajt, 1 csokor friss petrezselyem, só, bors, szerecsendió, őrölt koriander és köménymag, olaj a sütéshez. 4 korpás zsemle, a salátalevelek, apró paradicsom, kányafű. A lencsét megmossuk és éjszakára 1/4 liter vízbe áztatjuk. Az áztatóvízbe tegyünk szegfűszeggel és babérlevéllel megtűzdelt hagymát és kakukkfüvet is. A többi hagymát, a sárgarépát és a zellert megtisztítjuk és apró kockára vágjuk. A hagymát és az apróra vágott zöldségeket serpenyőben megforrósított zsiradékban kb. 3 percig enyhén pirítjuk. Hozzáadjuk a lencsét az áztatóvízzel és a benne lévő fűszerekkel együtt. Felöntjük a borral és a zöldséglevessel, és kb. 35 percig gyenge tűzön főzzük. Levesszük a tűzről, belekeveijük a grízt és további főzés nélkül hagyjuk a lencsével együtt megdagadni. Ha a sűrítéshez kétszersültet használunk, a morzsát a már lehűlt masszába keveijük bele. A kihűlt lencsét tálba tesszük, kivesszük belőle a kakukkfüvet és a tűzdelt hagymát. Belekeverjük a tojást, a sajtot, az apróra vágott petrezselymet, és ízlés szerint sóval, őrölt korianderrel és köménymaggal fűszerezzük meg. A masszából nedves kézzel pogácsákat formálunk, és teflonserpenyőben, kevés olajban ropogósra sütjük. A lencseburgert salátalevelekkel, uborkával, paradicsommal körítve, a hamburgerhez hasonlóan kínáljuk. Melegen és hidegen egyaránt finom. Borlikőr OÁ 1 vörösbort felforralunk ízlés szerint cukorral, ha kihűlt belekeverünk 2 csomag vaníliás cukrot és 0,5 liter rumot. Frissen is jó, de jobb pár hétig érlelni. (Bütös Mária ajánlotta) Lúdlábtorta (kakaós piskóta alaplapon csokoládés krém, csokoládémázzal bevonva) Piskóta: 4 tojássárgája+4 kanál forróvíz+20 dkg porcukor+1 kanál kakaó+13 dkg rétesliszt+1/2 sütőport kikevemi+lazán belekeverni 4 tojás felvert habját. Közepes tűznél megsütjük. Krém: 2 csomag tejszínpor+2 dl tej+25 dkg porcukon feltozni. Belerakni 35 dkg margarint és újra felforralni, majd 15 dkg kakót beleszitálunk. Dermedés után habverővel felhabosítjuk és 1 üveg magozott, lecsurgatott meggyet hozzákeverünk. Csokoládébevonat: 10 dkg olvasztott tortabevonó csokoládéhoz 4 dkg olvasztott vajat keverünk. Gyarmathy Kati: „A sisak néhányszor megvédett a fejsérüléstől." Nepp György : „A jelen biztos, a jövő...?” (Csercsicsné Illyés Ágnes konyhájából)
