Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
6 ATOMERŐMŰ Ünnepelt a nukleáris szakma 1992. november 27-én tartotta a Magyar Nukleáris Társulat éves közgyűlését, melyet összekötöttek egy dupla jubileumi megemlékezéssel. Az ünnepi ülést „50 éves az első reaktor és 10 éves az első paksi blokk” címmel rendezték. A műszaki egyetem dísztermében megtartott rendezvényen először Csőm Gyula tartotta meg elnöki beszámolóját, melyet a titkár, Koblinger László pénzügyi helyzetértékelése, végezetül pedig a felügyelőbizottságjelentése követett Szőnyi Zoltán előadásában. A közgyűlés ünnepi hangulatát az 1992. évi Szilárd Leó-díj átadása alapozta meg. A díjazott dr. Lévai András akadémikus volt. Az ünnepi ülés első előadását Marx György professzor tartotta „A nukleáris energia kezdetei magyar szemmel” címmel. Lenyűgözően érdekes előadásának most csak egy rövidített változatát adjuk közre, ám - hogy némileg érzékeltessük az előadás hangulatát - több helyen idézzük a professzor úr szavait, ill. kommentárjait. „A középkorban előfordult, hogy a kormányoknak költségvetési gondjaik voltak, és ilyenkor az alkimistákhoz fordultak, hogy csináljanak az ólomból aranyat. Hát ez nem sikerült, és így született meg a kémiai elem fogalma. A kémiai elem megmaradását arra vezették vissza, hogy minden kémiai elemnek van atomja és azok oszthatatlanok. Ezt zavarta össze a radioaktivitás.” A nukleáris korszak első igazán nagy alakja Lord Ernest Rutherford volt, aki 1911-ben felfedezte az atommagot (korábban, 1908-ban már Nobeldíjat kapott). Ő volt az, aki megkérte a fiatal vegyészt, Hevessy Györgyöt, hogy válassza ki a szurokércből kivont ólomból a sugárzó rádiumot. Ez nem sikerült, így alakult ki benne az az elképzelés, hogy egy elemnek többféle atomja is lehet. 1932-ben felfedezik a neutront, Wigner Jenő még ugyanebben az évben ismerteti neutronelméletét, míg Rómában Fermi magreakciókat végez neutronokkal. 1933-ban Rutherford egy előadásában büszkén számolt be arról, hogy már végre tudott hajtani néhány magátalakulást, melyeket ködkamrával detektálni lehetett. Ekkor mondta azonban azt is, hogy „aki az atommag energiájának gyakorlati hasznosítására gondol, az holdkóros”. E korszak másik legendás alakja Szilárd Leó volt, akit egy napon kocsijában ülve, megállásra késztetett egy közlekedési lámpa piros fénye. „Ott ácsorogva jutott eszébe, hogy ha találnánk olyan magreakciót, ami egy neutronból maghasadással kettőt csinál, akkor láncreakciót lehet létrehozni. Mire a lámpa zöldre váltott, már csak a részleteket kellett kidolgozni.” Ekkor még Rutherford nem volt vevő az ötletére, és rövid úton kidobta az álmodozót. Szilárd Leó azonban a Holdfény-projekt keretében folytatta vizsgálatait. Ennek lényege az volt, hogy tudták, hogy 8Be rögtön szétesik két alfa részecskére. Ebből gondolta Szilárd Leó, hogy ha 9Be-t neutronokkal bombázna, akkor a két hélium mellett két újabb neutron keletkezhet. Szilárd elmondta ötletét Wigner Jenőnek, aki azt mondta, hogy a berillium nem lesz alkalmas, mert egy neutronból csinál ugyan kettőt, de ehhez több energiát fogyaszt, mint termel. Ennek ellenére Szilárd szabadalmaztatta ötletét, Wigner pedig később úgy nyilatkozott, hogy „figyeljék meg, hogy egyszer villamos energiát nukleárisból fognak csinálni”. Időközben Fermi sorra sugározta be az atommagokat, köztük az uránt is. Ezen kísérletsorozat kapcsán jutott el a transzurán előállításához, melyért 1938-ban Nobel-díjat kapott. 1939-ben Bohr kijelentette, hogy lehet az atommagot hasítani. Akkor azt mondták, hogy „Ez a Bohr megőrült.”. Ezzel szemben Szilárd Leó, aki korábban visszavonta szabadalmát, ekkor jelezte, hogy tekintsék visszavonását tárgytalannak. 1939 áprilisában Frederic Joliot-Curie a Nature c. folyóiratban leközölte, hogy hasadásonként 2-3 neutron szabadul ki. Ezt követően megindult a verseny ebben a kutatásban az angolok, franciák, németek, az oroszok és a japánok között. Amerika egy ideig elszigetelődött, de Fermi időben felismerte az ügy fontosságát és megpróbálta tájékoztatni a katonai vezérkart, ám elzavarták. Wigner Jenő is sürgette, hogy a felfedezés katonai lehetőségeiről informálni kell az amerikai kormányt. Wigner és Szilárd ekkor úgy döntöttek, hogy mivel Einstein nevét talán ismeri az amerikai elnök, őt kellene felkérni, hogy számoljon be a nagy jelentőségű kutatási eredményekről. „El is mentek Einsteinhez, aki 14 perc alatt megértette a maghasadást és a láncreakciót is.” „Ekkor Szilárd hanyag mozdulattal elővette azt a levelet, amit Einsteinnek kellett volna írni az elnöknek. Némi stilizálást követően Einstein alá is írta.” 1939 októberében kapta kézbe Roosevelt a levelet, amikor Bakács István jött az Uránium Bizottság, melyben „intelligens tábornokok mellett a fizikusok is, Fermi, Szilárd, Wigner és Teller részt vettek”. És mivel Fermi sértődötten távol maradt - lévén csúnyán beszéltek vele a katonák - a tudósokat a három magyar származású fizikus képviselte, akikre sokszor rá kellett szólni, hogy ne beszéljék azt a furcsa idegen nyelvet. Az alapelv, amit ki akartak aknázni, az az volt, hogy maghasadáskor gyors neutronok keletkeznek és ugyanakkor nagy energia szabadul fel. Mit kell ezek után tenni? Szilárd Leó javasolta, hogy egy inhomogén reaktort kell építeni, melyben az urán olyan keskeny rudakban van elhelyezve, hogy a hasadási neutronok kiszaladnak belőle ütközés nélkül, és azt követően egy lassító közegben fékeződnek le. Végül is Szilárd dolgozta ki a természetes urán, grafitos máglya elképzelését. A kísérletek 1941 júliusában kezdődtek. 1942-ben Chicagóban létrehozták a Metallurgia Laboratórium fedőnevű intézetet, ahol elkezdték összerakni az atommáglyát. A munkamegosztás olyan volt, hogy „Szilárd sziporkázott ötleteivel, Fermi hordta össze a máglyát, míg Wigner dolgozta fel a mérési adatokat”. Ma már a történelemből tudjuk, hogy 50 évvel ezelőtt, 1942. december 2-án 11 óra 35 perckor kezdett a neutronok száma növekedni. Azon nyomban neutronelnyelő rudak leállították a máglyát. Ekkor Fermi javaslatára a résztvevők ebédelni mentek. Ezután 14.20-tól 14.53- ig működött a máglya A sokszorosítási tényező 1,0006 volt. A chicagói neutronreaktor ötletét Fermi és Szilárd neve alatt No. 2708656 számon szabadalmazták. Már 1942 nyarán Wignemek kész volt a terve egy nagy teljesítményű (500 MW) reaktor megépítésére, amivel a plutóniumot akarták gyártani. Ezt természetesen hűteni kellett. Wigner javaslatára hűtőanyagnak - sok mással szemben - a közönséges vizet választották. 1943 júniusában elkezdődött a természetes urán fűtőelemekkel, grafitlassítóval és természetes víz hűtőközeggel üzemelő reaktorok építése. 1944 szeptemberében Hanfordban megkezdte működését az első reaktor. Az első plutóniumszállítmány 1945 májusában érkezett Los Alamosba, július 2-án megtörtént az első kísérleti robbantás, és augusztus 6-án először Hirosimára, majd augusztus 9- én Nagasakira ledobták az atombombát. A háború után 1948-ban Teller Ede azt mondta, hogy az a szokásos eljárás, hogy a feltaláló föltalál valamit, a mérnök megépíti, az egy darabig működik, majd történik egy baleset, miután a műszakiak elkezdenek gondolkodni, hogy a balesetet miképp kell elhárítani, az a reaktornál nem követhető. A reaktor esetében a balesetet meg kell előzni. Ennek jegyében létrehozták a Reaktorbiztonsági Bizottságot Teller Ede vezetésével. Ez a bizottság jött rá arra, hogy ha az urán-grafitvíz reaktor túlhevül, akkor a víz elforr, tehát neutronelnyelő anyag távozik el, ami azt jelenti, hogy több neutron keletkezik, azaz a reaktor megszalad. így sikerült leállíttatnunk ezen típusú reaktorok gyártását. Ilyen reaktorokat azután csak a Szovjetunióban építettek, közöttük a csernobilit is... Abban az időben úgy gondolták, hogy kevés uránforrás van, ezért Szilárd felvetette a tenyésztőreaktorok lehetőségét is. 1979-ben sajnálatos módon Harrisburgban a TMI reaktornál, elsősorban operátori hiba miatt megolvadt a reaktorzóna, ám - szerencse a szerencsétlenségben -, hogy sugárzó anyag nem szabadult ki a környezetbe, és emberéletben sem esett kár. Ez volt a nyomottvizes reaktorok legnagyobb üzemi balesete. Ekkor jelentette ki Kemény János - e balesetet kivizsgáló csoport elnöke -, hogy „Az emberek tévedhetnek. A gépek megbízhatóak.” Összefoglalóul Marx professzor ismételten utalt a magyar származású tudósok elévülhetetlen érdemére, és idézett egy akkoriban jellegzetes véleményt: „Ezek az emberek a Marsról érkeztek, de képtelenek voltak földi nyelven, idegen akcentus nélkül beszélni, ami leleplezte volna őket, ezért magyaroknak adták ki magukat.” A második előadásban Csőm Gyula - a Magyar Nukleáris Társaság elnöke - foglalta össze a nukleáris technika fejlődését Magyarországon. Előadása alapján a legfontosabb mérföldkövek az alábbiak voltak:- Az első nukleáris eszköz az ionizációs kamra volt a századforduló táján, mellyel a magyarországi hőforrások radioaktivitását mérték.- Az 1930-as években Bay Zoltán vezetésével megalakul a BME-n a magfizikai tanszék.- Az ELTE elődintézményében, a Pázmány Péter Egyetemen nukleáris vonatkozású kozmikus vizsgálatokkal kezdtek foglalkozni.- 1936-ban Szalay Sándor - aki a debreceni orvoskari fizikai tanszéken dolgozott - féléves tanulmányút keretében magfizikai kutatásokat végez Cambridge-ben. Hazaérkezve itthon folytatta kísérleteit. Ezzel kezdődött a „debreceni iskola” kiépülése.- 1939-ben két házilag gyártott GM-számláló alkalmazásával Szalay professzor széles körű kőzetvizsgálati programot indít.- 1948-ban Debrecenben (KLTE) elkezdődik a radioaktív nyomjelzéses technika orvosi alkalmazása.- 1949-ben a Szalay vezette kutatócsoport a Mecsekben megtalálta az U/Th-felhalmozódás előnyomait.- 1950-ben Szalay Sándor radiológiailag részletesen feltérképezi a komlói bányát.- Még ugyanebben az évben minisztertanácsi rendelet születik arról, hogy Budapesten létre kell hozni egy fizikai intézetet. Ez Kovács István professzor vezetésével létre is jön. Ugyancsak ez évben megkezdődik az ELTE fizikushallgatók magfizikai képzése.- 1951-52: Szalay professzor kidolgozza az urán kőzettani feldúsulás geokémiai mechanizmusát. Munkája elismeréséül Kossuth-díjat kap.-1951 szeptemberében elkészül a Központi Fizikai Kutató Intézetben a kozmikus sugárzási osztály épülete, és Jánossy Lajos vezetésével megkezdődnek a kutatások.- 1951. december 22-én elkészül az első részecskegyorsító, elekrosztatikus elvű generátor.- 1952: Debrecenben elkezdik mérni a légköri atomrobbantásból származó bétasugárzókat csapadékmintából.- 1954: Központi Izotóp Bizottság alakul. Megérkeznek az első mesterséges izotópkészítmények Magyarországra.-1955: felvetődik egy kutatóreaktor létesítésének gondolata. A Szovjetunió minden szocialista országnak felajánl 1-1 kutatóreaktort. Még ebben az évben megalakul az Országos Atomenergia Bizottság (OAB).- 1956. májusában megkezdődik a csillebérci reaktor építése.- 1957-ben létrejön a Központi Sugárbiológiai Intézet (OSSKI).- 1959-ben üzembe helyezik a kutatórektort, és egyben megkezdődik Magyarországon az izotópgyártás. Az izotópok feldolgozására létrejön az Izotóp Intézet.- 1966-ban államközi szerződést köt Magyarország a Szovjetunióval egy ipari méretű atomerőmű szállítására. *** Ami ezután következett, az már javarészt a paksi atomerőművel kapcsolatos. Ennek rövid történetét Bakács István a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának elnöke foglalta össze. Mivel ezt a történetet Pakson sokan átélték, idézzük viszsza az eseményeket az elnök úr előadása alapján: Az első lökést az ipari célú atomerőmű alkalmazásához az 1955-ös genfi konferencia adta meg. Ez azért jelentett mérföldkövet, mivel addig minden fejlesztés titokban folyt. A tengeralattjárók motorjainak meghajtását igyekeztek nukleáris alapon megoldani. Ez tekinthető a PWR típusú atomerőművek előfutárának. A magyar atomerőművi program a Druzsba-terv keretében megajánlott 400 MW-os blokkok elfogadásával indult. 1968-ban érkeztek meg az első tervdokumentációk, és a következő évben Pakson megkezdődött az építkezés. 1970-ben az építkezés félbeszakadt részben a megerősödő olajlobby nyomása és a reformtörekvések következtében. 1973-ban új biztonsági szabályokat fogadtak el a Szovjetunióban, nagymértékben adaptálva a nyugati PWR-re vonatkozó filozófiát. Ennek az lett a következménye, hogy a szovjetek visszavonták a korábbi műszaki tervdokumentációt, és 1974- ben egy újat adtak át. 1975- ben folytatódott a félbeszakadt építkezés. Gondot jelentett, hogy prototípusblokkot kellett építeni, hogy menetközben kellett tervezni és hogy a szállítások késlekedtek. A kétéves késésből legalább egy év annak a számlájára írható, hogy a hazai tudományos társadalom a nyugati ismeretek alapján szigorú feltételeket állított a beszállítók elé. A késés ezen része tehát teljesen indokolt volt. 1982. december 28-án végre megtörtént az első blokk párhuzamos kapcsolása. Azóta mind a négy paksi blokk megbízhatóan működik, garantálva az alapvető célkitűzést, a maximális biztonságot és a minimális környezeti hatást. Nem kis büszkeséggel említette az elnök úr, hogy két paksi blokk is található a „top tejben, melyet a teljesítménykihasználási tényezők alapján állítanak össze. A jövőről szólva Bakács elnök úr megemlítette, a bővítés kérdése nem került le a napirendről, és valójában nincs is alternatívája az atomenergiának. A kérdés csak az, hogy mikor kerülhet sor a bővítésre.- ormai -„Nukleáris” zászló Genfben Pungor Ernő tárcanélküli miniszter december 18-án felvonta a magyar zászlót az Európai Nukleáris Kutatóközpont (CERN) genfi központjában. A CERN, ahol eddig is közreműködtek magyar tudósok, ezután hivatalosan is elősegítheti az együttműködést a fizika területén az európai kutatókkal. A jövő ilyen szempontból sok lehetőséget nyújt a magyar mérnököknek és fizikusoknak. A CERN-tagság azt is jelenti, hogy a magyar részecskefizikusok fejlettebb rendszerben, olyan eszközökkel dolgozhatnak, amelyek világszinten a csúcstechnológiát jelenthetik. Az atomerőmű több művészt megihletett. így születtek A százféle szerszám bele se fért volna versek, szobrok, festmények: Juhász Ferenc, Pákolitz István, Köznapi leckéit ahogy bírta gyúrta Kiss István, Nagy Előd maradandót alkotott az utókor szá-Új utat nem vágott de nem is volt útba mára. Szívvel-szorgalommal tette sürgős dolgát Istennek császárnak megfizette zsoldját Pákolitz István Paks című versében így ír: Homoki borából dalra is futotta Árvízből tűzvészből tenger nyavalyából Józan léptékéből sánchegynyi magosra Sorsos szegénységből valahogy kilábolt Imhol jóval messzibb - magasokra nőhet: Címerébe - hogyha címere lett volna -Erőmüvei üzen jelennek-jövőnek
