Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
10 ATOMERŐMŰ A sportot szeretők közül bizonyára sokan szerették volna élőben látni az olimpiát. Nos, Nagy István a FIFO irányítástechnológiai szolgálat dolgozója nézőként részese lehetett az olimpia első heti eseményeinek. Kijutásának körülményeiről, a Barcelonában eltöltött egy hétről vele beszélgettem.- Úgy tudom, nyerted ezt az utat. Hogyan?- A múlt évben meghirdetett olimpiai ötpróbát végigcsináltam, a próbát teljesítők közül negyven főt kisorsoltak. Különösen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen közel 11 ezren teljesítették a különböző próbákat.- Milyen volt az utazás?- Az út két napig tartott autóbusszal. Odafelé és visszafelé is egy-egy éjszakát töltöttünk Genovában.- Melyik magyarokat is érintő sporteseményekre sikerült bejutnod?- Magyarokat érintő eseményekre nem kaptunk jegyet, de azért sikerült különböző útonmódon bejutni a hazai sportolók versengéseire is.- Melyek voltak ezek?- Az úszódöntők jelentős része, a kézilabda-mérkőzések, az öttusa versenyszámai és az országúti kerékpározás.- Magyar aranyérmek születésénél voltál-e?- Igen, Egerszegi Krisztina 200 m háton, Damyi Tamás 200 m vegyes úszásban elért aranyérmét és Mizsér Attila öttusa egyéni ezüstérmét végigizgultam.- Melyik versenyszám volt számodra a legemlékezetesebb?- Talán furcsának tűnik, de egy olyan úszó döntő volt, amelyiken nem volt magyar résztvevő. Az 1500 m-es gyorsúszás döntőjét felemelő érzés volt látni,'a nézők az utolsó távot felállva ütemes tapssal buzdították a versenyzőket.- Tudjuk rólad, hogy természetjáró vagy, bizonyára bebarangoltad a környéket is. Hová jutottál el?- A versenyek 9-től 11 óráig és 16 órától folytak, a közbeeső időben turistabuszok álltak rendelkezésre. Eleinte én is ezekkel a buszokkal jártam a környéket. Különösen tetszettek a környező hegyek között trópusi növényekkel és szökőkutakkal kialakított parkok. Lenyűgöző volt a Monserrathegység rendszer, itt a természeti „Barcelonából jöttem,,,” szépségek mellett a katalán egyház különböző intézményei is csodálatosak voltak. A szlalomversenyek színhelye 240 km-re volt Barcelonától a Pireneusok 2000-2500 méteres csúcsai között. A vízesések, a zúgó hegyi folyók és a tiszta friss levegő tette varázsossá a vidéket. Az egy hét alatt majdnem öt tekercs filmet fényképeztem el. Sajnos a fényképek még nem készültek el, de megígérem, hogy a következő számban egy képriportot készítek az újság olvasóinak. Természetesen a városban is volt bőven látnivaló, de a borsos belépődíjak sokunkat elriasztottak. A Picasso-múzeumba így is eljutottam, de ott elkérték a fényképezőgépem, nem fényképezhettem.- Milyen volt az ellátás, hogy ízlettek a helyi ételek?- Mindent meg szoktam kóstolni, nincsenek fenntartásaim, számomra bőséges volt az ellátás. Ha nem a szállodában étkeztem, akkor is a spanyolos ízeket, különösen a halételeket fogyasztottam.- A sportolók, riporterek sokat panaszkodtak a hőségre. Hogy viselted ezt?- A hőség nem zavart, megfelelő öltözködéssel egy-két nap alatt meg lehet szokni. Az éjszakai városi élet zaja jobban zavart. Az autóbuszok, egyéb közlekedési eszközök légkondicionáltak voltak, hosszabb utazások alkalmával néha már fáztam is.- A kiutazó csoportban voltak-e már ismerőseid?- Igen, a csoportban már többekkel ismertük egymást, hiszen már sok alkalommal találkoztunk a próbák során, így zökkenőmentesen sikerült a barátkozás. A legidősebb 56 éves, a legfiatalabb 12 éves volt közülünk.- A magyar sportolók, sportvezetők, hírességek közül találkoztál-e valakivel?- Séta közben a városban a kajakos lányokkal, a kézilabdásokkal, ők be is vittek magukkal a'mérkőzéseikre. Találkoztam régebbi sikeres sportolókkal is. Kárpáti Rudolf, Kancsal Tamás, Szűcs Lajos..., csak néhányat említek, az öttusaversenyeken pedig Kupa Mihállyal. A csoportból többen is beszélgettek Göncz Árpáddal.- Végezetül mondj néhány szót arról, milyenek a spanyol emberek?- Nagyon kedvesek, udvariasak, segítőkészek, de ennek ellenére elég tartózkodóak. Megszokták már a külföldiek áradatát.- Köszönöm a beszélgetést. Gyányi Zsigmond Kirándulás Paks testvérvárosába, Reichertshofenbe Három éve lesz decemberben, hogy testvér-partnerkapcsolat alakult a két város között. Hogy hogyan kezdődött, arról talán majd a későbbiek folyamán érdemes lesz megemlékezni. A bajor város lakói szívesen isszák a sört a magyar város lakói meg a bort... Lehet, hogy e két finom ital kölcsönös kóstolgatása is közelebb hozta a polgárokat, de ma már közel sem ez ajellemző. A sport- és a kulturális kapcsolatokon túl, óvodák között alakult ki szoros barátság, a közeljövőben iskolák között is tervezik a partnerkapcsolat felvételét. A júliusban rendezett Paarfestre két busznyi paksi - köztük több atomos - kapott meghívást. A Paarfest színes kavalkád, felvonulás, ünneplés... egy kicsit a gondok, bajok elfelejtése. A fesztiválon öröm együtt lenni az ismerősökkel, barátokkal.- f-Nagy szeretettel fogadták Bor Imrét, Paks polgármesterét és a paksi polgárokat a bajor testvérváros lakói. - Anton Westner 1. Bürgermeister a kép bal oldalán látható. Paksiak a fesztivál nyitó felvonulásán Reichertshofeni tájkép Jaj, úgy élvezem én a strandot... A régi dalszöveg időszerűvé vált Pakson is, miután városunk egy újabb szép létesítménnyel gyarapodott. Júliusban birtokba vehettük a strandot. Sok még ugyan-a hiányossága, de azért mégiscsak strand. Gyönyörű kék színű medencéjében lehet úszni, fürödni, a szélén lehet napozni, új ismeretségeket és tapasztalatokat szerezni. Ilyeneket is meg olyanokat is. Nem mindenki örült például annak, hogy a rekkenő júliusi kánikulában ingyen strandolhattunk a próbaüzem alatt. Valaki vagy valakik betörték a medence „ablakát”, ami miatt le kellett engedni a vizet, újból üvegezni. A tetemes anyagi kár mellett egy nap elveszett az ingyenstrandolásból. Lehet, hogy az illető nem tud úszni és irigy volt a többire? Vagy mi motiválhatta a cselekedetét? Aztán a próbaüzem ideje is lejárt, és már fizetni kell a belépőt. A 70 Ft nem kevés, de sokan még így is örülünk a strandnak. De azok a fránya üvegablakok csak a bajnak vannak, mert ismét betörték. Most (augusztus 4-én) már két napja nem üzemel, pedig 32 fok van árnyékban. És attól tartok, hogy amíg ablak lesz, mindig lesz olyan is aki betöri. Az ablakok természete már csak ilyen. Megpróbálom beleképzelni magam a rongálok lelkivilágába, megérteni indulataikat, megmagyarázni cselekedeteiket. De szerencsére nem megy, mert ha menne, lehet én törném be a következő ablakot. Aztán még sok a tanulnivalónk a strandon való viselkedés terén is. Amikor némelyek a heringesdobozra inkább hasonlító úszómedencében vízipólót játszanak vagy minden oldalról beugrálnak a medencébe, csak az úszómesterek sípszava tartja vissza őket rövid időre, saját jóérzésük nem. Vagy például mikor két 10 év körüli kislány felháborodottan panaszkodik anyjuknak, hogy „az a ... úszómester nem hagy minket ugrálni”, a gondos szülő még le is tolja gyermekeit, hogy mit foglalkoznak vele, semmi köze hozzá. De nekünk, a „rendesen” viselkedő többségnek is van szégyellni valónk. A kényelmesebb megoldást választjuk, amikor nem szólunk rá a trágárul beszélő gyerekekre, a felháborítóan viselkedő kamaszokra és a magukról megfeledkező felnőttekre. Csak várjuk az illetékesektől, hogy rendet tartsanak. Már nem is csodálkozom anynyira a betört ablakok miatt. De nagyon sok szép dolgot is láttam a strandon. Pancsoló gyerekeket a kismedencében, úszó 1-2 éves csodagyereket a nagyban. Csemetéjüket türelmesen úszni tanító apukákat és a medencék szélén gondtalanul csevegő anyukákat. És nagyon sok szép fiatal embert, akik egyszerűen csak élvezik a napsütést, a vizet, a nyarat. Bízom benne, hogy strandunk a következő években tovább fog épülni, szépülni. Talán a szép környezet az emberek magatartására is jó hatással lesz? Benedeczky Mária
