Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
ATOMERŐMŰ 7 • • Önigazolás Egy iszonyúan ronda, bibircsókos orrú boszorkány megy az erdőben, rőzsével a hátán. Szembetalálkozik a délceg királyfival.- Királyfi, ha megmondod, hogy mi van a hátamon, akkor megcsókolhatsz! A királyfi mindenáron szabadulni akar a kellemetlen helyzetből:- Bagoly - mondja.- Na, jó - így a boszorkány - ezt a kis tévedésedet még megbocsátom! Forrás: Laborvicc ...ej! Te nevetsz? A nevet kicserélve, azonnal rólad szól a mesém... Forrás: Horatius Aronson: A társas lény című könyve világszerte igen nagy sikert aratott, nálunk is számos kiadást ért meg. E könyv tárgyalja napjaink egyik legelgondolkoztatóbb és méltán híres pszichológiai elméletét az ember önigazoló viselkedéséről. International Herald Tribune Moszkva urániumot kínál Amerikának Világsiker Leon Festinger amerikai pszichológusnak az emberi viselkedésre és motivációra vonatkozó elméletét a kognitív disszonancia elméletének nevezik, s bár ez az elnevezés egy kicsit ijesztő (vajon mi következhet egy ilyen név után), látni fogjuk, hogy nevével éllentétben maga az elmélet igen egyszerű, ugyanakkor rendkívül széles körben alkalmazható. Vizsgáljuk meg az elmélet legfontosabb állításait, majd nézzünk rájuk néhány gyakorlati példát a mindennapi életből. A kognitív disszonancia feszültségállapot, amely mindanynyiszor fellép, valahányszor az egyénnek két, egymással pszichológiailag összeegyeztethetetlen tudattartalma (gondolata, nézete, véleménye) van. Két egymásnak ellentmondó, vagyis disszonáns nézetet fenntartani kellemetlen, ezért az ember motivált arra, hogy a disszonanciát csökkentse. Hogyan csökkentjük a kognitív diszszonanciát? Vagy úgy, hogy az egyik vagy mindkét tudattartalmat módosítjuk olyképpen, hogy egymással inkább összeegyeztethetővé tesszük őket, vagy úgy, hogy olyan új tudattartalmat illesztünk be, amelyek az eredeti tudattartalmak közötti szakadékot áthidalják. Vegyünk egy példát, ami sok ember számára ismerős. A dohányosok elég sokat hallhatnak már arról, hogyan függ öszsze a dohányzás a tüdőrákkal és más légzőszervi megbetegedésekkel. Ilyenkor minden dohányos disszonanciát él át, hiszen az a tudattartalom, hogy dohányzik, összeegyeztethetetlen azzal a tudattartalommal, hogy a dohányzás rákot okoz. Ebben a helyzetben a disszonancia csökkentésének legradikálisabb és egyetlen ésszerű módja az, hogy abbahagyja a dohányzást: az a tudattartalom, hogy a dohányzás rákot okoz, azzal már összeegyeztethető, hogy ő nem dohányzik. De nagyon sok embernek nehéz leszoknia. Megpróbál leszokni, de nem sikerül. Mit tegyen, hogy csökkentse a disszonanciát? Bizonyára azzal a másik tudattartalommal fog valamit kezdeni, amely szerint a dohányzás rákot okoz. Pl. megpróbálhatja kétségbe vonni a dohányzás és a rák összefüggéséről szóló bizonyítékokat, például elhiteti magával azt, hogy a kísérleti bizonyítékok nem meggyőzőek. Manapság már annyi bizonyíték van, hogy őrült lenne, aki kétségbe vonná ezeket, de 1964-ben, amikor a nyilvánosság elé került az amerikai egészségügyi miniszter jelentése a dohányzás ártalmasságáról, a dohányosok 40%-a állította, hogy az összefüggés nincs bizonyítva ezzel, szemben a nemdohányzókkal, akik 90°/o-a meggyőzőnek tartotta a bizonyítékokat. Ma már azonban a disszonancia csökkentése érdekében a dohányosnak kifinomultabb módszereket kell bevetnie. Hivatkozhat például intelligens emberekre, akik ugyancsak dohányoznak és így elhiteti magával, hogy ez akkor mégsem lehet olyan veszélyes dolog. Azt is megteheti, hogy áttér a füstszűrös cigarettára és így azzal áltathatja magát, hogy a filter jóval kevesebb rákkeltő anyagot enged át. Ezek még viszonylag egyszerű módszerek. A „legfinomabb” módszerként új, a dohányzással jobban összeegyeztethető tudattartalmat is beilleszthet. így például nagyobb jelentőséget tulajdoníthat a dohányzásnak, vagyis rájöhet arra, hogy a dohányzás igen élvezetes tevékenység, amely nélkülözhetetlen a lelki egyensúlya megteremtéséhez. „Lehet, hogy rövidebb ideig fogok élni, de ezt jobban fogom élvezni.” Azt is megpróbálhatja, hogy erényt kovácsol a dohányzásból, kialakít egy romantikus, „utánam az özönvíz” típusú képet önmagáról, és így csúfot űz a dohányzás miatt ráleselkedő veszélyekből. Úgy is védekezhet, hogy alábecsüli dohányzása mértékét. Napi egy doboz cigaretta elszívása messze erős dohányzásnak számít. Mégis, egy vizsgálat szerint 155 olyan dohányos közül, aki napi egy-két csomag cigarettát szív el, 60% mérsékelt dohányosnak vallja magát. A mérsékelt és az erős végtére is relatív fogalmak. Minden ilyen viselkedés csökkenti a disszonanciát, mivel csökkenti annak abszurd mivoltát, hogy az ember mindent elkövet azért, hogy rákot kapjon. Ésszerűség? Az embert természetesen minden esetben az motiválja, hogyjózannak, önmagával szemben tisztességesnek, ésszerűen viselkedőnek tekinthesse önmagát. Ennek megfelelően azt is állíthatnánk, hogy minden esetben az igazságra törekszik. A fenti példák azonban annyira nyilvánvalóan ellentmondanak ennek, hogy azt kell mondanunk, hogy a józan ész mellett más is vezeti az emberi viselkedést: a kognitív disszonancia elmélete az embereket nem racionális, hanem racionalizáló lényekként mutatja be. Eszerint az emberek nem annyira arra vannak motiválva, hogy igazuk legyen - sokkal inkább arra, hogy azt higgyék, hogy igazuk van (és bölcsek, rendesek, jók). Előfordul, hogy a kétféle motiváció - hogy igazunk legyen, és hogy azt higgyük, hogy igazunk van - egy irányban hat. Ez van annál, aki nem dohányzik, így nem nehéz elfogadnia azt az állítást, hogy a dohányzás rákot okoz. Ugyanez vonatkozik arra a dohányosra, aki a dohányzás és a rák összefüggését tanúsító bizonyítékok láttán valóban képes abbahagyni a dohányzást. Néha azonban a disszonancia csökkentésének szükséglete (vagyis az a szükséglet, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy igazunk .van) rosszul alkalmazkodó es ebből következően irracionális viselkedést eredményez. Ha az emberek el vannak kötelezve egy attitűd (elv, vélemény, ebből fakadó cselekvés) mellett, s a kommunikátor közlései disszonanciát keltenek, akkor e disszonancia csökkentésének többnyire legkényelmesebb módja a bizonyíték eltorzítása vagy elutasítása. Minél inkább el vagyunk kötelezve egy attitűd mellett, annál inkább hajlamosak vagyunk arra, hogy minden ellenérvet elutasítsunk. Az alábbi példák remélhetőleg sokakat meg fognak győzni arról, hogy ezt a viselkedést igen komoly, akár a túlélést eldöntő helyzetekben is jóval gyakrabban használjuk, mint ahogy a józan ész alapján gondolnánk. Az emberek nem szeretnek olyasmit látni vagy hallani, ami ellentétben van mélyen gyökerező véleményeikkel vagy kívánságaikkal. A régi időkben egyszerűen megölték a hírnököt, ha rossz hírt hozott. A „hírnök megölésének” korszerű, szimbolikus formája az, amikor a disszonancia gyötrelmét okozó információk közléséért magát a kommunikációs eszközt teszik felelőssé. (Erre igen közeli példával lehet szolgálni.) A disszonancia-csökkentő viselkedés többnyire irracionális. Irracionális abban az értelemben, hogy az ilyen viselkedés sokszor rossz alkalmazkodást jelent, megakadályozhatja az embereket abban, hogy fontos tényeket tudomásul vegyenek vagy problémáikra valóságos megoldást találjanak. Miért használjuk mégis olyan gyakran és nagy „hatékonysággal”? A disszonancia-csökkentő viselkedésnek van egy nagyon reális célja is: az én védelmét, egyensúlyát szolgálja, általa továbbra is fenn tudjuk tartani önmagunk pozitív énképét - egy olyan képet, amely szerint jók, okosak, értékesek vagyunk. Bár ezt az énvédő viselkedést hasznosnak tekinthetjük, nemegyszer rendkívül káros következményekkel járhat. Torzítás A következőkben az ember önigazolási szükségletének messzire ható következményeiről lesz szó. Ezek a következmények az emberi viselkedés szinte minden aspektusára kihatnak, de helyhiány miatt csak néhány példára szorítkozhatunk. Kezdjük a döntéshozatal folyamatával - azzal a folyamattal, amely gyors egymásutánban mutatja be az ember legracionálisabb és legirracionálisabb oldalát egyaránt. Képzeljük el, hogy súlyos döntésre készülünk, például egy új autót akarunk vásárolni. Igen ám, de milyen autót vegyünk? Végignézzük a számbajöhető kocsitípusokat, típusismertetőket olvasunk, megkérdezzük barátunkat stb. A döntés előtt annyi információt szedünk össze, amennyit csak lehetséges. Ez a lehető legésszerűbb viselkedés. Összehasonlítjuk a típusok előnyeit, hátrányait, aztán döntünk, és megvesszük az egyik típust. Viselkedésünk a vásárlás után sajátosan meg fog változni: felhagyunk a különböző kocsitípusok objektív adatai iránti érdeklődéssel és elsősorban csak a mi típusunkra figyelünk oda. Sőt, ezen belül is elsősorban a kocsink pozitív tulajdonságai érdekelnek minket. Egy szűrőt alakítunk ki, amely jelentősen szelektálja az információkat. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy még ennél is továbbmegyünk: a döntés után nemcsak megszüljük az információkat, hanem módosítjuk is: felnagyítjuk a választott tárgy pozitív tulajdonságait, míg a negatívokat lekicsinyeljük; és fordítva, a nem választott tárgy negatív tulajdonságait kiemeljük, míg a pozitívakat bagatellizáljuk. Hogyan jön létre ilyen szituáció? Mi okozza ésszerűnek cseppet sem tekinthető viselkedésünket? Erről és a disszonancia-csökkentő viselkedés további következményeiről lesz szó a lap következő számában. CSUHA SÁNDOR pszichológus Oroszország, hogy keményvaluta-éhségét csillapítsa, több tonna urániumot kínál az Egyesült Államoknak megvételre. Ezek már nem használt nukleáris fegyverekből származnak. A koncentrált anyag felhígítva az elektromosságot adó polgári reaktorok üzemanyaga. Bármilyen keletnyugati megállapodás, amely a nukleáris fegyvereket ekevassá alakíthatja, mérföldkövet jelenthet a hidegháború gépezetének lebontásában. Az oroszok a magas koncentrátumú urániumot fold alatti bunkerekben tárolták. Néhány nyugati szakember aggodalmát fejezte ki: mivel az anyagot raktárhelyiségben helyezik el, ismét a bomba felé vezethet útvonala. Az orosz atomenergia-miniszter, Viktor Mihajlov az uránium egyesült államokbeli értékesítési lehetőségeiről tárgyalt Washingtonban. „Az oroszok komolyan gondolják” - mondta a Mihajlovval megbeszéléseket folytató Thomas Cochran, a nyersanyagokat felügyelő tanács elnöke. „Azonban még sok akadályon kell túljutnunk.” Az oroszok egyébként Franciaországgal és Japánnal is megbeszéléseket folytatnak a robbanófejekből származó uránium esetleges értékesítési lehetőségeiről. Egyelőre nincs értesülés, miszerint az oroszok, az említett országokon kívül másokkal is folytatnának tárgyalásokat. Mihajlov és segítőtársai több amerikai vál„Bár a tanulmányok gyökerei keserűek, gyümölcsei mégis édesek” - vallja Szókratész. Ezt mindannyian tapasztalhattuk, és mindannyian szeretnénk, ha a gyökerek kevésbé lennének keserűek. Rajtunk múlik, milyennek érezzük az ízét. Saját kitartó munkánk, alkotómunkánk eredménye az elért produktum. A tanulás sikerének meghatározó tényezői egyrészt az előzetes tudás, a tanítás megértésének képessége és kitartás a tanulásban, másrészt a tanítási alkalom, a tanítás minősége és a tanulási idő. Ha saját tanulmányi eredményünk gyenge, akkor hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni, de amikor valaki más tanul gyatrán, akkor benne látjuk az okot. Jó eredményt szeretnénk felmutatni, de az ehhez vezető utat, a segítő módszereket nem ismerjük. A tanulás hatékonyságát külső és belső tényezők befolyásolják. Számba kell venni az adott körülményeket, lehetőségeket, valamint a személy képességeit, gondolkodásmódját. A tudás minősége, mennyisége kölcsönhatásban van a személyiség fejlődésével, befolyásoló tényezője lehet az érdeklődés, a tudásvágy, az önképzési igény és a képesség kialakulásának. A tanulás tehát alkotómunka, melyben a tanuló személy saját magát okosabbá, jobbá alkotja. A hatékony tanulás módszere többféle lehet. Nem mindegy, hogy mit, és hogyan tanulunk. Másképp kell tanulni a matematikát, a természettudományi tárgyakat, és másképpen a szöveges ismereteket, -a nyelvet. Az egyik anyagot gyakorlással, a másikat bevéséssel, megjegyzéssel lehet elsajátítani. lalatot jegyeztek fel, amelyek késznek mutatkoznak, hogy a robbanófejekről származó koncentrált urániumot felhígítsák, és reaktorhoz szükséges üzemanyagként értékesítsék. A legfontosabb kérdés változatlanul az, miszerint az Oroszországból szállítandó uránium lopás, vagy baleset nélkül megérkezhet-e a tengerentúlra. Az oroszok már nagyobb mennyiségű természetes és enyhén koncentrált urániumot értékesítettek nyugati piacokon. Mindezzel jelentős árzuhanást idéztek elő, amelynek következtében néhány urániumgyártó piac nélkül maradt és az amerikai energiaminisztérium üzletét veszélyeztette, amely a világon a legnagyobb kereskedelmi reaktorüzemanyag-felhasználó. Néhány szakember úgy véli, hogy a lehetséges problémák ellenére a szövetségi kormány engedélyezi az urániumvásárlást, mivel a befolyó összeg segítségével Moszkva leépítheti nukleáris arzenálját, és segítségére lehet a mélyponton lévő orosz gazdaságnak. Az Egyesült Államokban 110 működő nukleáris reaktor van, amelyek mindegyikét legalább 12—18 hónaponta friss urániummal kell feltölteni. A kelet-nyugati arzenálból megmaradó több ezer robbanófej a legutóbbi számítások szerint 239-es plutóniumok és 235-ös urániumok tonnáit szabadítaná fel. (1992. július 23.) (Magyar Hírlap) A számítások, feladatok megoldásához az egész addig tanult anyag tudására szükség van. Itt az anyagok egymásra épülnek, és ha egy-egy lecke kimarad, akkor a tudás egyre hiányosabbá válik. Ezért nagyon fontos a rendszeresség és az ismétlés! Ha a megoldás útja nem világos, akkor hasonló feladatot kell keresni, feljegyezni, mi az, ami megvan, mi az, ami hiányzik a feladatból. A tanulás kezdetén célszerű átolvasni a feladatokat, és azonnal megoldani azt, ami érthető, a nehezebb feladatokat pedig utoljára hagyni. A könynyebb feladatok megoldási folyamata rávezethet a nehezebb megoldására, így időt, energiát nyerünk. Ha aznap már semmiképpen nem megy a tanulás, akkor érdemes abbahagyni, és másnap korábban kelve újra megpróbálni. A megértést követelő anyagrészeket friss aggyal könnyebb felfogni. Nem szégyen segítséget kérni sem, a rossz eredmény sokkal kellemetlenebb. Fontos a szöveg figyelmes átolvasása, ábrák, képek elemzése. Első olvasatra soha ne kezdjük el a feladatot! Pontosítsuk a meghatározásokat, adatokat, ellenőrizzük az utasításokat, műveleteket. Emeljük ki a lényeget, írjuk le a definíciót, készítsünk vázlatot! írásbeli munkánk legyen áttekinthető, rendezett, így könnyebben ellenőrizhetjük és felkészültségünkről ad pozitív képet. A bevésést, megjegyzést igénylő tantárgyaknál szintén ajánlott a rendszeresség. Tegyük érdekessé azt, amit meg kell tanulni! Képzeljük el, keressük meg benne, miért fontos, miért jó? Legkönnyebb annak a bevésése, aminek megismerése örömmel tölt el. Erőművek összevonása Még az idén megtörténik - ha a kormány jóváhagyja - a mátrai, a pécsi és az ajkai erőmű, valamint a területileg érintett szénbányák vagyonösszevonása, igazodva az energiapolitikai koncepcióhoz. Ennek előkészítő lépéseiről tárgyaltak az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a témával kapcsolatos kormányelőteijesztés készítői. Bakay Árpád helyettes államtitkár elmondta: a tervek szerint a bányák és az erőművek közös igazgatás alá vonásával elkerülhetők lesznek azok az érdekellentétek, amelyek eddig - egyre élesedő módon - olykor már csak minisztériumi közbeavatkozással voltak kiegyensúlyozhatók. A következőkben ugyanis vállalati belügy lesz, hogy az erőmű mennyi szenet vesz át, milyen időszakban és milyen áron - a hozzá tartozó szénbányától. A készülő előterjesztés a tervek szerint szeptember második felében kerül a kormány elé, majd a szükséges kormányzati felhatalmazások megszerzése után megkezdődhet az érintett egységek összevonása. írjuk, rajzoljuk le, könnyebben megjegyezhető, ha látjuk is. Csak akkor tanuljuk meg, ha már értjük! Gondoljuk végig, miről van szó, hogy tudnánk érthetővé tenni? A hosszú szöveget először olvassuk át elejétől a végéig, majd részenként tanuljuk meg! Bevéséskor csak a tanulásra figyeljünk! Ne legyen körülöttünk semmi, ami elvonhatja a figyelmünket! Ha figyelmünk lankad, inkább hagyjuk abba a tanulást. Többet érünk el, ha többször tartunk - akár negyedórás - szünetet, minthogy egész délután a könyv előtt ülünk ugyan, de nem fog az agyunk, nem tudunk koncentrálni, és így nem tanulunk semmit. írásbeli anyagnál először gondoljuk át, mit is akarunk a témáról írni, készítsünk rövid jegyzetet. Ezek után írjunk vázlatot! Jó, ha nem az utolsó pillanatra hagyjuk az írásbeli munka elkészítését, hanem a rendelkezésre álló pár napban járatjuk gondolatainkat a témán. Mindig készítsünk piszkozatot, melyet más szemével nézzünk, itt még javíthatunk, legyünk kritikusak! Az idegen nyelv tanulása is sokaknak okoz nehézséget. Az órán való figyelés kevés. Napi 20 perces önálló tanulás már megnyugtató eredményre vezethet. Először a szavakat olvassuk el, írjuk kijelentésükkel együtt. Ha megbarátkoztunk a szavakkal, akkor következzen a szöveg, az olvasmány. Olvassunk, fordítsunk! A szavakat ne magoljuk! Takarjuk le a magyar szót, olvassuk hangosan az idegent, és gondoljuk hozzá a magyar jeíentést! Ellenőrizzük, jól tudtuk-e? Ha ez már jól megy, csináljuk fordítva, az idegen szót takarjuk le, és magyar megfelelőjét írjuk le egy papírra. A napi tanulást a heti ismétlés kövesse. Ne sajnáljuk az időt a tanulástól! Mérlegeljünk, mi a fontosabb? Keservesebb szembenézni a mulasztással, pótolni az elmaradást, mint lelkiismeret diktálta rendszerességgel tanulni. Nem az elvégzett, hanem a hátralévő feladat az, ami fáraszt. Ha végeztünk a tanulással, tudjuk az anyagot, akkor jó érzéssel kelünk föl a könyv mellől. De, ha a tanulás helyett mást csináltunk, akkor viszolyogva gondolunk a ránk váró kötelességre, akkor az teher. Tudjuk azt is, hogy a jó eredmény serkent, a sikerélmény ösztönöz. Befejezésül, jusson eszünkbe Cicero szavai tanulásunk, munkánk során: „Jól esik ajól elvégzett munka!” LOVÁSZI ZOLTÁNNÉ A nyári fürdőzés ma már csak emlék A tanulás,mint alkotómunka
