Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
ATOMERŐMŰ 7 Az ember társas lény Régebbi és újabb stílusú társas kapcsolatok E cikk nem a munkahelyi hierarchiával kíván foglalkozni. Valamilyen hierarchia még a legkisebb műhelyben vagy irodában stb. is van. Főnöke mindenkinek van és némelyeknek beosztottjai is. Ezelőtt 10 évvel hallottam fentire példát a gépezetről és az alkotó csavarokról. Akkor nem mertem megkérdezni, mit is szól ehhez a példálózó úr édesapja. E cikkben az emberek magánjellegű társas kapcsolatairól szeretnék röviden szólni. Talán legősibb a kocsmázás. Valaki, ki betér a kocsmába egy bizonyos lelkiállapotban - majd kijön onnan (vagy kidobják) - Jobb vagy rosszabb érzelmi állapotban. Állítom, hogy kocsmába a társaság és nem az alkohol miatt jár az emberek többsége. Érdekesek azonban a fogyasztási szokások. Például: 5 úr munka után elmegy a kocsmába, az első meghívja a társaságot és rendel 5 korsó sört. Megisszák. Jólesett. Ki-ki megy haza, gondolnánk. De nem így van! Most a másik úr rendel 5 korsóval, mert hát micsoda illem ellen való vétség meginni valakinek a sörét és nem viszonozni. És megy tovább a sor, amíg mindenki fizet egy kört. Elfogy összesen 25 korsó sör, mindenki iszik 5-5 korsóval. Az első még jól is esett, úgy az első kettő. De a negyedik és ötödik? - Hát annak le kell menni. Az emberi emésztőszervek bírják a terhelést, melynek jutalma egy felszabadult pisilés. Vajon mi az, ami miatt el kell viselni az ivási kényszer kellemetlenségét? Nos, az ok a beszélgetés, vagy inkább a napközben szerzett mindenféle lelki feszültségek, bánatok kibeszélése, és ezáltal válik az élet elviselhetőbbé. A példaként említett öt úr közül legalább kettő beszél egyszerre - nem is igen értik, ki mit mond. A lényeg az indulatok, fájdalmak levezetése a kibeszélés által. Másrészt az 5 úr között létrejön bizonyos érzelmi kötelék, véd- és dacszövetség, a kibeszélés utáni megkönnyebbülés kellemes emléke. Talán valamilyen közös csoportba tartozás élménye is. Ugyanez alkohol nélkül is menne, csak éppen el kellene határozni, hogy most semmit nem fogunk megbeszélni, csak a bánatokat, fájdalmakat kibeszélni. Megegyezés kérdése, elvileg. A gyakorlatban közbeszól a szokás, az évezredes. Már őseink is ittak hasonló okokból. A közös alkoholpartiból kimaradó munkatárs - bizony könnyen kerülhet gombostű hegyére. A hagyományos társas kapcsolatok között igen előkelő helyet foglal el a rokoni kapcsolat. Pl. ha valakinek anyukája és apukája heten-heten voltak testvérek, az egyből 12 nagybácsit, nagynénit és legalább 24 unokatestvért jelent. Egyesek szeretik, mások utálják egymást, megy a műsor. Lehet összejárni, közös étkezéseket végigunatkozni. Közös érdek a családi vagyon, kapcsolatok gyarapítása, bizonyos fokú összetartás, kölcsönös előnyök. A nagy család biztonságérzetet, adott esetben anyagi támogatást is jelenthet. Vagy ezek ellenkezőjét. Nyolc óra munka egy betonkockában - mi jöhet ezután? Irány a napfény, a szabad természet! A hobbitelkek szorgos munkásai nem meggazdagodni akarnak a meaőgazdasági munkából (nem is lehet). A szabad levegő, a fizikai munka sok embernek kellemes öröm, szinte létfeltétel. Igaz ugyan, hogy a mezőgazdaság minden szabadidőt felemészt - az időszerű munkáknál (vetés, permetezés stb.) ott kell lenni. Itt a szomszédság, kölcsönös segítség (pl. kútásásnál), közös gondok (pl. állatok, bogarak stb. kártétele) hozza az embereket érdekközösségbe. Ezelőtt, kb. 15 éve kezdett unalmassá válni a nagy szocialista közösség, sokan igyekeztek valami saját dolgot birtokolni (kis föld, rajta kis ház, nyaraló stb.). A hobbitelek-tulajdonos már gazda, önálló, felelős a saját gazdálkodásáért. Polgárjoga van, már nem egy homályos nagy közösség névtelen tagja, ahol max. látványosan egyetérthet, vagy „a sumák” lehet, vagy jópofa. Komolyan vallásosnak lenni szintén életforma. Gyerekkorom nagy és hangos templomai most már kihaltak, műemlék épületek, csak rövid ideig tartanak nyitva. Mintha Isten a vallásos kisközösségekbe költözne. Pakson is van több ilyen. A régi nagy templom passzív ottlétet követelt, a kis közösségek hívői aktívabbak. Elmondják gondolataikat egymásnak, közvetlenek. Különböző vallásfilozófiái stb. előadások vannak, ezek egészen érdekesek, noha hiányzik az igazi élményszint. Bizonyos fokú vagyonközösség, hogy jövedelmük tizedét közös kasszába adják. A közös vagyont a közösség fenntartására, karitatív célokra stb. használják. A közvetlenség, szeretet, bizalomlégköre - igen felemelő érzés, a hétköznapi kínzó gondolatok itt rövid időre enyhülnek. A keresztény ember azt tartja, hogy ha valaki felkeresi a közösségüket, azt Jézus Krisztus küldte, tehát nem véletlenül jött oda. Ezért aztán szeretettel fogadják, mint régi ismerőst. Mindenesetre megvan az új közösségekben is a tízparancsolat, a nemi érintkezések házasságon belülre való korlátozása, lopás, gyilkosság stb. tilalma. A vallásos ember fél, pl. a világvégétől. Meggyőződésem, hogy itt a dialektika vulgarizálása történik. (Azaz egy szobatiszta kisgyerek is bánkódhat a boldog csecsemővilága elmúltán, amikor még boldogan pelenkába csinálhatott. Az iskolás számára a boldog gyerekvilág végét jelenti az első megmérettetés, felelés, iskolai osztályzat stb.) A vallásos ember a cselekedeteit nagyobb odafigyeléssel éli meg, vagy fél cselekedni. Nem tudhatja előre, hogy indítékai az Istentől vagy az ördögtől származnak-e. (A kettő külsőségeiben teljesen azonos.) Csupán az esemény végén lehet tudni, hogy az szellemei értelemben felemelő (isteni), vagy eltompító, butító, lehúzó a végeredmény (ez az ördög sugallata volt). Az új életformák közül az agykontrolit kell elsőnek említeni. Tanfolyamokon lehet elsajátítani. 40 óra (két hétvége) 4-5000 Ft-ba kerül. A tanfolyam igen kellemes: egy zsúfolásig megtelt színház, ahol nincsenek színészek, nincs eszmei mondanivaló - mindenki nézheti a saját műsorát. Igen érdekes. Az agykontroll lényege az úgynevezett „alfa” állapot elérése, azaz az ébrenlét és álom közti átmeneti állapotban tartani a tudatot. Ezen állapotban nincs meg az alvás tompasága, sem az ébrenlét zűrzavara. Kitűnően lehet pl. tanulni, dolgokra megoldást találni. Vezető emberek vele született képessége ez, másoknak tanulni kell. (Azaz nem pánikba esni, dramatizálni, hanem megoldani.) Más érdekes élmények is várnak a hallgatóra, ezeket feltétlenül meg kell tapasztalni, és nem is mindenki tapasztal meg mindent. Életformává akkor válik, ha valaki naponta gyakorol. Gyakorolni szólóban és párosán lehet. Jó a csendes szoba. Munkahelyen például nem lehet. Családban, otthon is csak úgy, ha a családtagok tisztelik egymás magánéletét, illetve elmélyülésre való hajlamát. Az agykontrollosok zártkörű lapja volt az Alfajárók. Pillanatnyilag a Magyar Hírlap minden hónap első heti számában egy oldalon mennek agykontrollhírek. Most már a témát elbírja a nyilvánosság, azaz agykontroll hívők és ellenzők jópofa tábora megszűnt. Minden csoda három napig tart - az agykontroll bevonult a köztudatba. Még kevéssé ismert a dianetika. Igazi amerikai találmány: kemény munka, pergő dialógusok. Könyvből nem, csupán gyakorlatból sajátítható el. Csak párosán lehet gyakorolni. (Ezt hívják auditálásnak.) Miért jó ez? Pl. valakit munkahelyi sérelem ér, vagy elárulja a legjobb barátja, vagy elhagyja a szerelmi partnere stb. Egy hétig nem alszik, érzelmei, idegei fel vannak borzolva. A dianetika ismerője ilyenkor auditálhatja magát. Ez nem jelent mást, mint beszélgetést, melynek lényege, hogy a személy elmondja a sérelmét, egy másvalaki ezt végighallgatja, érdeklődik, kérdéseket tesz fel. Végül is a személy „kibeszéli magából” a sérelmeit, egy speciális módszer szerint, és végighallgatják a dianetika szabályai szerint. Ezáltal a sérelem érzelmi töltése megszűnik, a sértett személy nyugodtan alszik már. A sérelem élményét feldolgozta (lelki értelemben), tudja, mit várhat azoktól, akik a sérelmét okozták. Megoldást is talált a dologra. Egy tapasztalatot szerzett, idegrendszerét azonban már nem dúlja fel a sérelem, a fájdalom. Szellemi és fizikai képességei teljes (vagy jobb) birtokában maradt. Háromnegyed siker, ha a házastárs is érdekelt a dianetikában - így kölcsönösen auditálhatnak, a partner szinte mindig kéznél van. Itt már életforma lehet a dianetika. Ha a házastárs vagy a szűkebb környezet, család nevetségesnek, vagy éppen pénzéhes vállalkozók üzletének, vagy szektának, vagy veszélyesnek stb. tartja a dianetikát, úgy az auditálások leállnak. Ha a házastárs, illetve a család közömbös, akkor lehet partnert keresni. Ha a partner éppen másik nemű - ajjaj! Hát ez a kapcsolat sem lesz tartós. Marad a bérauditálás 500 forintos óradíj ellenében. Pillanatnyilag a dianetika nálunk 2-3 éves múltra tekinthet viszsza. Nagyon kevesen ismerik, Amerikában is csak 1950-től van. Németül a tárggyal kapcsolatos összes könyv megjelent, magyarul pillanatnyilag a tankönyvek töredékét adták ki. O. F. Dinnyés József atillában A Fadd-Domboriban rendezett ifjúsági hétvégén készült interjú részletei- A műsor alatt kialakult közvetlen kapcsolat stílusában szeretném folytatni a beszélgetést - mondom Dinnyés József előadóművész, daltulajdonosnak. -Abban az atmoszférában, amelyet teremtettél, az „István a király”előadása óta éreztem ismét, hogy MAGYAR vagyok. De beszélj inkább magadról.- Szegedi születésű vagyok. Édesanyám könyvtáros, édesapám nincs... Önhibánkon kívül nincs apa a családban. Mondjam azt, hogy egy régmúlt rendszer ezért a hibás? Nem nagy ügy, hisz ezer és tízezer családot nyomorítottak meg. De ez nem érdekes... Nos tehát innentől egymásra voltunk utalva édesanyámmal és húgommal. Könyvek között töltöttük óráinkat, éltük életünket. Móra Ferenc szépmívű íróasztalát kitették a raktárba, mert az faragott asztal, és ilyen akkor könyvtárigazgatónak nem lehetett. Az igazgatót csőbútorba ültették, így én Móra Ferenc íróasztalán írtam iskolai leckéimet. Értelmiségi szülő gyerekeként az is „természetes” volt, hogy napközis nem lehettem. Engem könyvek vettek körül, s ez volt a fontos! Szeged egy tradicionális kultúrváros. A gimnáziumban olyan tanáraim voltak, akik az egyetemi katedrától „avanzsáltak” a középiskolai tábláig. Ilyen volt a hatvanas években a magyar szellem egyik fellegvár(os)a. Németh László, Bibó István szelleme lebegett a város felett. Nagyon sok fiatal táplálkozott ebből, s zömüket a kényszer hajtotta szerte a világba. Debrecen, Kolozsvár, Pozsony, Szabadka, Párizs, London stb. Mi szegediek mindegy hol találkozunk. Mi valóban, már félszavakból is megértjük egymást. No, ez ideig a szellemi indíttatásomról beszéltem. Tudniillik nem mindegy az, hogy ki honnan indul, s merre tart. Minthogy az sem mindegy, kitől tanulunk meg késsel, villával enni.- Mikor és hogyan alakult ki e lángoló hazafisággal átitatott foglalkozásod?- Ezerkilencszázhatvanhatban a szegedi ANGYALOK együttes basszusgitárosa voltam, majd egy évvel később, mint gitáros előadó, önállósodtam. Az idősebbek talán emlékeznek a hatvanhetes polbeat fesztivál egyik győztes dalára. Karrier a címe, melynek szerzője azonos Dinnyés Józsival és versét az a Veress Miklós írta, aki a Mozgóvilág című lap főszerkesztője volt. De visszatérve a műfajhoz - ez időben az ifjúsági mozgalmak, a háborúellenes megmozdulások és a popzene elterjedésével párhuzamosan kialakult politikai dal, amely országokat, társadalmi rendszereket áthidalva, az önkifejezés egyik formájává vált a fiatalságnak. Nos ezt az utat választottam én is, amelyen olyanok meneteltek mint Bob Dylan, Joan Baez, Donovan, a Seekers együttes stb. Az emberiség fájdalmai fogalmazódtak meg a politikai dalokban, de én csak a magyarság kínjairól akartam énekelni. Azokról az „aranyos” emberkékről, akik elbabrálták a hétköznapjainkat. Ez irányú törekvésem hol támogatták, hol tiltották, amit persze nem értettem. Csak egy-két év után jöttem rá, hogy amíg csak a felületet birizgálom, addigjóindulatú kritikusként támogatnak, de ha már a belső köreikbe nyúlok, és a változásokra serkentem a hallgatóságom, akkor tiltanak. No itt lehúztam a rolót. Rájöttem, igenis azt kell mondanom, amit megfogalmaz egy Kalász László, Ratkó József vagy Tőzsér Árpád, a lemezeimen a példa, hogy még ki. És ha ezt a zene segítségével meg tudom értetni az emberekkel, akkor elértem célom. Most kérdezhetnéd, valójában mi a célom? Az, hogy erőt adjak annak az embernek, aki Pakson, Miskolcon vagy bárhol él az országban. Az, hogy jöjjön arra rá, mi hiányzik az életéből, s talán így részese lehetek az önmegvalósítás és az újratermelés folyamatának. Tudniillik ha nem termeljük újra gondolatainkat, nem építjük újjá megbicsaklott, megcsorbult önérzetünket, akkor előbb-utóbb szolgák leszünk.- Dalaid könyvében olvasom: „...a nyelv és az értelem a múltba vitt, hogy újra együtt lélegezzek az alkotókkal, a költőkkel, s a jövőbe repítsen. Régmúlt idők hangulatai, intelmei, érzelmei, bölcsessége, könnyedsége időgépként szállít az anyanyelv birodalmába. Dalaim könyvébe azokat a verseket, amelyeket a magyar költők írásai közül válogattam, élet-időm költészetéből válogattam... "Nos, ezek után a könyvedről ha közölné! néhány gondolatot.- A daloskönyvemben kilencvenhat vers van. Ezek közül ha négy-öt versecskét, egy zenélni tudó ember előad a nagyérdemű hallgatóságnak - netán ebből társas beszélgetés fakad -, akkor könyvem elérte célját. Könyvemben útmutatón keresztül segítem az embereket e műfaj megismeréséhez.- Verseket zenésítesz meg, s adod elő énekek formájában. Alapjában véve ez nem ismeretlen, csak a ma emberétől kicsit idegen, minthogy zömében a verseket mondják.- Ez igaz. De tudni kell, hogy a vers soha nem volt egyedül. Sajnos a könyvnyomtatás az elmúlt évszázadokban elárvította a verset. Megfosztotta a zenéjétől, miután csak sor sor után került a papírra. A zene kézen fogja a verset, hogy elvezesse a dallam érzelmi útjain az olvasó értelméhez. Gyanítom, hogy Petőfi is lelépte verseinek dallamát. De lehet hallani Ady költeményeinek zenéjét is, például a „Zúg-zeng a Jégcimbalom” című verse, amelyet az egymáshoz csapódó jégtáblák muzsikája tesz hangulatossá. Vagy gondoljunk csak Kassák Lajos „Mesteremberek” című versére... Ha valaki ezt elkezdi deklamálni, előbb-utóbb dallamot fog rá formálni.- Bizonyára sokan azt mondanák, hogy míg a tudományért és a művészetért siránkozol, addig országunkban háromnegyed millió a munkanélküli, s több milliónak szűkös a betevő falat.- A munkanélküliség az oktatás hiányosságának a terméke. Alapvetően mi a probléma? A szocialista típusú szakmai oktatás felszeletelt volt. Egy irányban szakosodtak az emberek, amire most nem tudnak építeni. Negyven-ötven évesek nem nagyon ülnek az iskolapadba, minthogy erről már lekéstek. De nézzük csak meg; egy több képesítéssel bíró szakembert még ilyen helyzetben sem lehet elkeseríteni.- Apropó, te milyen mesterséget sajátítottál el?- Most hirtelen édesanyám intelme jut az eszembe; egy-két szakma legyen a kezedben, s csak azután menj el zenésznek. így, szófogadó módon, megtanultam a kirakatrendező és a hangszerkészítő mesterséget. Amióta aktív zenész vagyok koncertezem, szerzőként dolgozom, tanítok, s ezek után bátran mondhatom, hogy a magyar kultúra és a közgondolkodás tagja vagyok.- lm egy igaz magyar, aki népe kultúráját élteti, bár az utóbbi éppen haldokolni látszik. Most egy más vizsgálódás - véleményed szerint a többpártrendszer megosztja-e a magyarságot.- Igen, megosztja. Épp ezért rossz. Ezért nincs rá szükség. Csak sajnos jobbat még nem találtak ki. Churchill is ezt mondta. S még arról, hogy mit éltetek és mit nem... Az önbecsülést! Ha valaki nem becsüli önmagát és nemzete kultúráját, az menjen a sivatagba.- Mi a meglátásod a vallásról, amiről pátriánkban megoszlanak a vélemények?- Ha Magyar Adorján könyveit úgy terjesztenék mint a ponyvát, a szennyet a standon, akkor a magyar lélekről sokkal többet tudnánk meg és pontosabban tudnánk megfogalmazi érzelmeinket. Nem lenne bennünk ennyi ingerültség, ami abból adódik, hogy hitetlenek vagyunk. Sajnos a morál és az erkölcs távolodik tőlünk, hiszen csak képmutatással találkozunk mindenütt. De ha a magyar erkölcs és szellemiség tükre ismét előtérbe kerülne, mint például a reformáció idején, akkor nem kellene abortuszról beszélnünk, nem kellene a házasság szentségéről vitatkoznunk, nem kellene az egymás iránti tiszteletről szájalnunk és nem kellene veszekednünk azon, hogyan hozzon létre közösséget egy átalakuló társadalom. Évszázadokkal ezelőtt nem volt ilyen a magyar lélek, elvégre népünk nem honosodhatott volna meg Árpád idején.- Megítélésem, hogy a történelmünk folyamán nem a nép, hanem a mindenkori meghatároz(hat)ó „gépezet” felelős a jó, illetve a megromlott állapotért. És az is tény, hogy az utóbbit volt aki nem, volt aki el bírta viselni. Erről jut eszembe, minek tudható be a külföldön élő magyarok irántunk megnőtt érdeklődése?- Annak, hogy mi rendes nép vagyunk. Félre ne értsd, nem arról van szó, hogy itt gonosz gyerekek, nénik, bácsik és politikusok élnek. Mi az idő szentháromságában létezünk.- Kezdek félni, hogy nem értelek...- Nos volt egy dicső múltunk - nem az elmúlt negyven évről beszélek. Van egy zűrzavaros jelenünk - de hála Istennek nem véres -, és van jövőnk.- Mi alapján ez az optimizmus?- Az alapján, hogy mi a jövőnkért keressük önmagunkat, s buzgólkodunk a jelenben. Az alapján, hogy mi szeretjük egymást és szeretjük a többi népet... Ne nézz rám fanyarul, gondolj egy adott helyzetre, például a nemzeti kisebbség kérdésére, a német vagy az izraeli politikai eseményekre. Ha te valakivel jót teszel, jót várhatsz érte. Körülményeid még az égiek is megsegítik.- Igen, kezd világosodni elmém, de vannak a határaink körül olyan gyanakvó tekintetűek, akik múltban gyökeredző, revíziós törekvést látnak bennünk.- Hát akkor lássák! Én bízom abban, hogy a szomszédos országokban a demokrácia egyszer eljut egy olyan állapotra, amely megkongatja a lelkiismeret harangját. Én bízom abban, hogy a határok e térségben átjárhatóvá válnak. És tudom, hogy ez nem utópia. Ez a jövő útja. Nyilván vannak még történelmi béklyók, de ezt a magas politika és a demokrácia előbb-utóbb leveti.- A közeljövődről ha mondanál valamit. Például azt, hogy mire készülsz?- Arra az útra, amely innen az otthonomba vezet. Az otthonomba, ahol béke s nyugalom van. Az otthonomba, ahol kipihenhetem magam, hogy újult erővel induljak holnap...- Az égiek vezessenek! g. szabó pál
