Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ 7 Ifjúsági hétvége F add-Domboriban Dinnyés József dedikál Az Atomerőmű Ifjúsági Szerve­zet május 22-24. között egy sport-és kulturális eseményekkel tarkított hét végi táborozást szervezett. A pénteki nap a ragyogó időjárás­nak köszönhetően strandolással, szörfözéssel, kajakozással telt el. A vacsora után Dinnyés József daltulajdonos gondoskodott a szó­rakozásunkról. Az idősebb korosz­tály régi jó ismerősként üdvözöl­hette, hiszen néhányuk már több alkalommal is találkozott már a gi­táros énekessel. Az előadás után, amely lelkes tapssal ért véget, a mű­vész „Dalaim könyve” c. gyűjtemé­nyes kiadványát dedikálta. A sok­sok aláírás után G. Szabó Pál készí­tett vele interjút, amit a júliusi számban olvashatnak. Szombat délelőtt érdekesnek ígérkezett a „Mi lesz ajövőnk? cím­mel meghirdetett Fórum, amelyen vendégként jelen volt a kormány if­júságpolitikai titkárságáról Papp Il­dikó, Figler János országgyűlési képviselő, az MSZP képviseletében Kocsi László, a BIT küldötte Som­­lyódi Csaba. Néber Tibor, az ATISZ elnöke vitaindítóként a kormány három­éves ifjúságpolitikai programjának első eltelt évének időszakát érté­kelte. A szűnni nem akaró vitának, be­szélgetésnek csak az ebédidő kö­nyörtelen elérkezése vetett véget. Az ebéd utáni csendes pihenő helyett a sportrendezvények követ­keztek. A tábor lakói asztalitenisz­ben, lábteniszben és ugrókötelezés­ben mérhették össze tudásukat. A szeles órákban Szintai Péter, a PA Rt. szörföse tanítgatta az érdeklő­dőket. A kora este egy, a minden kor­osztály számára érdekes és izgal­masjátékos vetélkedőre került sor. A vetélkedő után a számítógépes tombolasorsolás következett, me­lyen értékes ajándékok leltek gaz­dára. A szombat este hátralévő ré­sze zenével, táncolással telt el. Az utolsó nap délelőtt még né­hány sportesemény zajlott le. Ezen a hétvégén szintén a táborban tar­tózkodtak egy fiatal pedagógus há­zaspár kíséretében a bakonysárká­­nyi általános iskola nyolcadik osztá­lyos tanulói. Ők is részt vettek a sport-, illetve kulturális versenyek­ben, így került sor búcsúzásképpen az ATISZ-Bakonysárkány kispá­lyás labdarúgó-mérkőzésre. A talál­kozót nagy küzdelemben a ba­­konysárkányi iskolás fiúk nyerték meg. A szervezők és a táborozok egyöntetű véleménye az volt, hogy a későbbiekben is szükség van egy­­egy ilyen aktív pihenésre, kikapcso­lódásra alkalmas hétvége vagy akár egy egész hét eltöltésére. Bíznak abban, hogy egyre több lehetőség kínálkozik majd a szabad­idő szervezett formában való eltöl­tésére, hiszen gyermek, és felnőtt egyaránt jól érezte magát a táboro­zás alkalmával. Gványi Zsigmond \ Kenuval a Gemen eben Vízi túráztunk és nem áz­tunk meg. Sőt! Ragyogó nap­sütésben, langyos szélben ér­kezett autókaravánunk a Sió partjára. Képzeljék el! Vízi tú­ra eső nélkül! Nahát! Pedig ezt is Kovács Bandi szervezte. Úgy látszik, kezd belejönni. A palánki hídnál raktuk víz­re a Popeye hajóit. Elosztot­tuk, ki-kivel és húzni kezd­tünk. Az első két kilométer magas, kopasz töltések között haladt. Nem nyűgözött le a táj, hát beszélgetéssel, régi túrák felidézésével ütöttük el az időt. Bolyban haladtunk, így egy-egy anekdota harsány kö­zönségsikert aratott. Bár a partról kukacokat áztató hor­gászoknak erről más lehet a véleményük. Először a jobb parton, majd a balon is nyár- és fűzfák sze­gélyezték a folyót. A töltés ala­csonyabb lett. A Gemenci-er­­dőben hajóztunk. Megélén­kült a vízivilág. Közeledtünkre madarak rebbentek fel. A ré­cék riadtan, fergeteges szárny­csapkodással, a gémek méltó­ságteljes, kimért mozgással, míg a bakcsó unottan, inkább csak megszokásból ment odébb egy fával. Az évszáza­dos mocsári tölgy csonkján gubbasztó héja csak a tekinte­tét fordította felénk. A természet szépsége, kö­zelsége csöndre intette a szét­szóródott mezőnyt. Rabul ej­tett bennünket a táj varázsa. Az erdő zenéjét csak az eve­zők csobbanása törte meg. Nyárfaerdőbe siklott ha­jónk. Éppen a nyárfa nászideje volt. Az élénk szél tavaszi hó­esést borított ránk. A milliónyi apró pihe megtalálta orrunkat, Fülünket. Beterített mindent, mint egy fehér lepel. Az át­ázott, összecsomósodott vat­taszerű réteg vastagon borítot­ta a vizet. Már egy órája lapátoltunk. Flátsónk jelezte, pihenni vá­gyik. Nézzünk egy jó helyet. Ott egy tisztás, az jó lesz. Ha­mar kiugráltunk és még hama­rabb vissza. Tűnés innen! Az ígéretes oázist a szúnyogok milliói őrizték. Valószínűleg napok óta koplaltak, mert úgy tűnt, velünk akarnak jóllakni a dögök. Zsibbadt derékkal eveztünk tovább. A nap már magasan járt, erősen tűzött. Hálisten­­nek az élénk szél enyhítette a hőséget. Kellemes volt az út, csak azok a padok a csó­nakban! Még szivacson ke­resztül is kínzóeszközként ha­tottak. Délben újabb tisztásra lel­tünk. Itt békén hagytak ben­nünket az undok vérszívók. A gyalogtúrákon ilyenkor leül­tünk, itt felálltunk pihenni. Mennyei érzés volt ácsorogni. Elmacskásodott, merev dere­kunkat, lábainkat kinyújtani. Ebédeltünk. Körbekínáltuk egymást a hazaiból. Rövid ej­tőzés. Eltakarítottuk nyo­mainkat, majd ismét ellöktük a kenukat. A nyárfást régen el­hagytuk. Az ártéri erdőben jártunk. Megszaporodtak a csatornák, holtágak. Egyiken becsurrantunk, csodaszép ta­vacskára jutottunk. Hatalmas, vízbe hajló fűzek szegélyezték a sásos, zsombékos, vízililio­moktól sárgálló tiszta vizű to­csogót. A sekélyesben szürkegé­mek, bíbicek lestek zsákmány­ra. De csak fél szemmel. A má­sikkal minket figyeltek. Ha­marosan visszafordultunk. Nem zavartunk tovább. Hadd élje tovább a természet a saját életét. Ez így szép a maga bé­kés érintetlenségében. Tovább vasaltuk a Siót. Egy­re több pecás lógatott a part­ról. Megszaporodtak a varsák. Figyelni kellett, nehogy el­akadjunk. Fönn a parton fakitermelé­sek nyomai. Kifelé tartottunk a Gemenc vadonából. Közele­dett a zsilip. „Civilizált” vidék­re értünk, megszaporodtak a szemétkupacok. A méteres törzsű fák szegé­lyezte kanyar után előbukkant a zsilip a tornyával meg a két kapujával. A parthoz csorog­tunk. Véget ért a kirándulás. A hajókat kitettük a partra, aztán usgyi a vízbe. A szél ellenére nagyon meleg volt. A Sió kel­lemesen hűtötte felégett bő­rünket. A víz meglepően tisz­ta, selymes volt. A néhány év­vel ezelőtti állapothoz képest feltűnő volt a különbség. Ak­kor a folyó mellé települt vál­lalatok gyakorlatilag szenny­vízcsatornának használták. Fekete, büdös, fertőző lötty volt, amit csak néha hígított fel a Balatonból leengedett víz. Ezek az üzemek tönkremen­tek, leálltak és a vízszennyezés megszűnt. Ez máris észreve­hető javulást hozott. Halkan jegyzem meg, ez a tény a be­zárt cégektől utcára kerülteket nem boldogítja. Míg főtt a kaja, néhányan sé­tálni indultak a környékre. Az erdő, a vízpart, maga a zsilip­­rendszer sok látnivalót kínált. A külső - dunai - oldalon a se­kély vízben rákok tömege kor­zózott. Ikrát rakni jöttek. Ez már jó jel. A folyami rák nem él meg akármilyen moslék­ban. Nagyon sokan most lát­tak először eleven ollóst, pláne szabad vízben. A gyerekeknek különösen nagy élmény az ilyesmi. Elkészült a pörkölt. Henrik megint remekelt. A rossz nyelvek szerint könnyű neki. Hatan-nyolcan dolgoznak a keze alá. Ő csak kotorászik ha­talmas fakanalával a bogrács­ban. Egy ideig csak edénycsör­gés, elégedett szuszogás hal­latszott. Az édes pihenés köz­ben futott be Leskó Laci a ha­jókért. Nyögve, sziszegve tápász­­kodott föl a banda. Amit a ví­zen a szélben nem éreztünk, most előjött. Óvatlanságunk miatt pecsenyére sültünk. Komótosan pakoltunk össze, majd hazaindult az au­tókaraván. Előtte megbeszél­tük; júniusban Szolnokon ta­lálkozunk. Addigra elfelejtjük fölégett hátunkat, elkínzott fokhagy­máinkat. Nagy István \ í/. Icu'go. naplóin. jó hangulat. Mi ki ll még? Csak vidáman Együtt könnyebb Junior férfi röplabda EB-selejtező volt Pakson Svájc-Magyarország 0-3 Május 27-31. között Paks adott otthont az EB-selejtezők egyik cso­portjának. Az európai mezőnyt hat csoportba sorolták, minden cso­portból az első két helyezett csapat juthatott az Európa-bajnokságra. A magyar csapattal Anglia, Svájc, Cseh és Szlovák Köztársaság és Ro­mánia válogatottja került egy cso­portba. Északi szomszédaink és a magyar válogatott már a torna megkezdése előtt egy héttel megérkeztek, hiszen itt végezték utolsó felkészülési ed­zéseiket. Mindkét csapat előzetesen is esé­lyesnek mutatkozott a továbbju­tásra. Az első napon a nyitómérkőzés papírforma eredményt hozott. A svájci gárda a mindössze ötvenöt percig tartó három játszmában 3-ra, 4-re és 10-re nyerte a találkozót Anglia ellen. A mérkőzést követően került sor az ünnepélyes megnyitóra. Bor Im­re polgármester köszöntötte a ven­dégeket, majd dr. Nádori László professzor megnyitotta a rendez­vényt. Ezt egy rövid rsg-bemutató és a mazsorettek produkciója kö­vette. A nap második mérkőzése sors­döntő volt a magyal csapat számára, ugyanis amelyik válogatott nyeri ezt a találkozót, az nagyot léphet a to­vábbjutás felé. A végeredmény a magyaroknak kedvezett. Romániát 3-1-re legyőzik. A románok a har­madik játszmában ugyan nyernek, de már nem tudtak utána fordítani, így a negyedik játékrészt simán hoz­ták a fiúk. A következő versenynap nem ígért sok izgalmat. A magyar csapat az előzetes várakozásnak megfele­lően könnyed játékkal verte az an­golokat. . A csehszlovákok sem hagytak sok esélyt a románoknak, ők is kötelező győzelmüket aratták. A harmadik napon számunkra már eldőlt a továbbjutás sorsa. Az első meccsen a csehszlovák csapat leiskolázta az angolokat. Ha a ma­gyar csapat harmadik mérkőzését megnyeri, akkor a hátralévő meccs eredményétől függetlenül a döntő­be juthat. Ezen a mérkőzésen Svájc volt az ellenfél. A játszmák elején döcögő­sen ment ajáték, de a végén mindig jobban összpontosítottak a magya­rok, így 3-0-ra sikerült megnyerni a találkozót. A magyar válogatott így 12 év után újra az EB-döntőbe ju­tott. Szombaton a magyar csapat pi­­henős volt. A Cseh és Szlovák Köztársaság válogatottja magabiztos győzelmet aratott a svájciak ellen, így megvan a másik továbbjutó is. A Romá­­nia-Anglia mérkőzést a románok nyerték, ők játszhatnak majd vasár­nap a bronzéremért. A magyar és a csehszlovák csapat az első helyezé­sért küzdhet. A bronz rangadón 1-0-ás román vezetés után a svájciak még egyenlí­tettek, de már fordítani ők sem tud­tak, 3-1-re alulmaradtak a küzde­lemben. A végére maradt a két leg­jobb együttes csatája az első helyért, még mindkét csapat veretlen a cso­portban. A közel telt ház előtt ját­szott mérkőzésen a magyar fiúk fá­radtan, enerváltan játszottak. Az el­ső szettet 11-re, de a másodikat már 1-re veszítették és végül a harmadik­ban is alulmaradtak 10-re. A kitű­zött célt azonban elérte a magyar vá­logatott. Az EB tizenkettes döntőjé­be jutottak. A döntő a lengyelorszá­gi Poznanban lesz. A röplabda junior férfi EB-selej­­tező végeredménye: 1. Cseh és Szlovák Közt. 8 pont 2. Magyarország 7 pont 3. Románia 6 pont 4. Svájc 5 pont 5. Anglia 4 pont A rendezők három különdíjat is felajánlottak ajátékosoknak. Az ön­­kormányzat díját a cseh Jiri Novák kapta. A magyar csapatból az S. B. S. Kft. díját Gubik János, míg a TI­TÁN Műszaki Áruház ajándékát Tomanóczy Tibor kapta. Az ered­ményhirdetést követően az ünne­pélyes zárásra került sor. A búcsú­beszédek elhangzása után a 2. és 4. Sz. Általános Iskola tanulói rsg. és táncos bemutatóval kedveskedtek. Köszönet a Magyar Röplabda Szövetségnek, hogy a rendezésreje­­lentkező városok közül Paksra esett a választásuk. Reméljük, hogy ezál­tal megyénkben is sokat népszerű­södött ez a látványos labdajáték. Köszönet illeti a paksi rendezőket, segítőket, azért mert nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy a játékosok, edzők, játékvezetők és a technikai delegátus tagjai is felejthetetlen él­ményekkel távozhattak városunk­ból. Szakszerűen, minden fennaka­dás nélkül kitűnő körülményeket teremtve sikeresen rendezték meg az EB-selejtezőt. Köszönet a szponzoroknak, tá­mogatóknak, akik segítsége nélkül aligha lehetett volna ilyen színvona­las, európai szintű a rendezvény. Köszönet a lelkes szurkolóknak és végezetül köszönet és gratuláció a magyar junior férfiválogatottnak, hogy örömet szereztek a nézőknek és bejutottak az Európa-bajnokság döntőjébe. Gyányi Zsigmond

Next

/
Thumbnails
Contents