Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ 7 Érdekeinket képviseli 1991. novemberi számunk 6. oldalán az atomerőmű átalakulásáról, a részvénytársasági formáról részletesen tájékoztattuk olvasóinkat. A részvénytársaság köteles legalább háromtagú felügyelő bizottságot létesíteni. A felügyelő bizottsági tagság igen komoly rangot és feladatot jelent. Néhány fontos téma a feladatokból: A felügyelő bizottság tagjait határozott időre, de legalább öt évre kell megválasztani, azonban újraválaszthatók és bármikor visszahívhatók. A részvénytársaság vezető tisztségviselői (igazgatóság tagjai) és azok hozzátartozói a felügyelő bizottság tagjaivá nem választhatók. A felügyelő bizottságtól az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a részvénytársaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a részvénytársasággal munkaviszonyban állnak. A felügyelő bizottság tagját az e tisztséghöz tartozó tevékenység körében munkáltatója nem utasíthatja. A felügyelő bizottsági tagok a részvénytársaság üzleti ügyeiről szerzett értesüléseit üzleti titokként kötelesek megőrizni. A felügyelő bizottsági tag megszűnik a megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, lemondással, elhalálozással, kizáró ok bekövetkeztével. A felügyelő bizottsági tagság megszűnik továbbá, ha a dolgozók által választott tag munkaviszonya megszűnik. Az imént írtakból következik tehát az, hogy a felügyelő bizottság összetételére az alapszabály: a dolgozók által választott tag lehet munkaviszonyban a részvénytársasággal, míg a közgyűlés által választott tagokra a részvénytársasági munkaviszony kizáró ok. A felügyelő bizottság jogosultsága (joga), hogy amennyiben úgy ítéli meg, miszerint a részvénytársaság érdeke azt megkívánja, úgy öszszehívhatja a részvénytársaság közgyűlését. További joga a felügyelő bizottságnak az is, hogy ha a közgyűlés úgy dönt, miszerint pert indít a részvénytársaság igazgatósága, avagy annak egyik tagja ellen, az esetben a peres eljárás során a részvénytársaságot a perben a felügyelő bizottság képviseli. Leglényegesebb jogosultsága a felügyelő bizottságnak azon jogok összessége, amelyek az ellenőrzéssel kapcsolatosak. A felügyelő bizottság tagjai részt vesznek a részvénytársaság közgyűlésén, annak napirendjére indítványt tehetnek. Ha a felügyelő bizottságban a dolgozók képviselőinek véleménye eltér, a közgyűlésen ezt a kisebbségi véleményt is ismertetni kell. Ennek keretében a felügyelő bizottság ellenőrzi a részvénytársaság ügyvezetését, azaz a vezető tisztségviselőktől (az igazgatóság tagjai) és a részvénytársaság vezető állású dolgozóitól jelentést vagy felvilágosítást kérhet, a részvénytársaság könyveit és iratait megvizsgálhatja, illetőleg szakértővel megvizsgáltathatja. A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a részvénytársaság legfőbb szerve (közgyűlés) elé terjesztett valamennyi fontosabb jelentést, továbbá a mérleget és vagyonkimutatást. Vizsgálatának eredményét a felügyelő bizottság elnöke ismerteti, e nélkül a jelentésekről, a mérlegről és a nyereség felosztásáról érvényesen nem hozható határozat. Ha a részvénytársaságnál belső ellenőr működik, az a felügyelő bizottság irányítása alá tartozik. A felügyelő bizottság működését szabályozó ügyrendet a felügyelő bizottság maga állapítja meg, és azt a részvénytársaság legfőbb szerve (közgyűlés) hagyja jóvá. A felügyelő bizottság tagjai maguk közül választják meg elnöküket. A felügyelő bizottság üléseit az elnök hívja össze, azonban összehívást két tag - az ok és a cél megjelölésével - az elnöktől bármikor kérheti. Ha az elnök a felügyelő bizottság ülését ez esetben nyolc napon belül nem hívja össze, annak összehívására a két tag jogosult. A felügyelő bizottság határozatképes, ha tagjainak kétharmada, de legalább három tagja jelen van. Határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. A felügyelő bizottság tagjaira összeférhetetlenségi okokat is megfogalmaz a törvény, eszerint felügyelő bizottsági tag nem köthet saját nevében a részvénytársaság tevékenységi körébe tartozó ügyletet, nem lehet korlátlanul felelős tagja a részvénytársasághoz hasonló tevékenységet végző más gazdasági társaságnak, nem lehet vezető tisztségviselő a részvénytársaságéhoz hasonló tevékenységet végző más gazdasági társaságban. Ha a felügyelő bizottság tagja az előbbi rendelkezéseket megszegi, abban az esetben kártérítési felelősséggel tartozik, továbbá a törvényben felsorolt egyéb következményekkel számolhat. * Kollektívánk az erőműből László Pált választotta felügyelő bizottsági tagnak. Munkájához sok sikert kívánunk, reméljük, méltón képvisel bennünket! László Pál 1978 óta az erőmű dolgozója, 42 éves, végzettsége: villamos üzemmérnök. Belépésekor műszerészként, majd önálló mérnökként dolgozott. Feladatai közé tartozott többek között a Hírközlési Koncepcióterv kidolgozása, megvalósítása, majd annak biztonságos üzemeltetésének ellenőrzése. 1982-ben lett az általános vezérigazgató-helyettes közvetlen beosztottja. Sokrétű munkája során széles ismeretekre és kapcsolatrendszerre tett szert, 1989-ben választások útján tagként került a szakszervezeti bizottságba, később annak elnöke lett. Van-e már energiapolitikai koncepció? Az ELECTRICITE DE FRANCE már néhány éve intenzíven törekszik egy különleges partnerkapcsolat feltételeinek a megteremtésére Magyarországgal, ezt jól illusztrálják mind a már létező különböző megállapodások a vezetékeken feszültség alatti beavatkozásról, mind pedig a tavaly előtt tett ajánlat a paksi erőmű kibővítésében egy energiafüggetlenségi program keretében való részvételre. A franciák választ nem kaptak ajánlataikra, 1991. december 16-án Budapesten sajtótájékoztatón ismertették legújabb terveiket. Az ott elhangzottakból idézünk néhány fontos témát. Német és francia villamosipari társulás Magyarországnak az európai villamosságba való integrálása érdekében A BAYERNWERK, az ELECTRICITE DE FRANCE, és a PREUSSENELEKTRA villamos társaságok társultak egymással annak érdekében, hogy közösen ajánlják fel partnerkapcsolat kiépítését a magyar villamosiparnak. A három nyugat-európai villamos cég társulásának, mely egy közös társaság formáját ölthetné fel, a tárgya a magyar villamosipari rendszer nyugat-európai normákra való áttérésének az elősegítése lenne. E cél érdekében a tár.sulás részt vehetne azokban a beruházásokban, melyek a magyar hálózatnak a nyugati ún. UCPTE (Szövetség a Termelés és a Szállítás Összehangolására) villamos hálózathoz való csatlakozása megvalósításához szükségesek. A nyugat-európai és magyar társaságok esetleges együttműködése első szakaszának a célja a folyamatban lévő tanulmányoknak a beolvasztása egy egységes átfogó tervbe, hogy minél előbb és minél jobb feltételekkel létrejöjjön a csatlakozás. A második szakasz feladata lesz egy megfelelő befektetési terv kidolgozása a magyar hatóságokkal, nem tévesztve szem elől a villamosipari ágazat átszervezéséről folyó viták alakulását. A magyar hatóságok felkérésére külön-külön elvégzett tanulmányok befejezése után a három társaság megegyezésre jutott. E társulás létrejöttének magyarázatát a megoldandó feladat és az előteremtődő pénzeszközök nagyságában kell keresni. Ami a német társaságokat illeti, magukénak mondhatják az új tartományokban szerzett tapasztalataikat is. A Közép-Európa szívében elhelyezkedő Magyarország villamos energiai mérlegének az egyensúlyát illetően ma messzemenően rá van utalva - 1991-ben mintegy 20% erejéig - a volt Szovjetunióra. A nyugat-európai hálózathoz való csatlakozás révén az ország az európai villamosenergia-forgalom rendkívül fontos forgókorongjává válhatnék. A magyar villamosipar képviselőinek a német és francia kollégák melletti kötelezettségvállalása jelentős lépés lesz Magyarország európai villamos integrációja útján. A hálózatcsatlakozás történetéből Az első európai villamos hálózati csatlakozás - 1929-ben - elkezdte írni a villamosság Európájának a történetét, s ezek voltak az első szálak, melyek összekötötték Németországot, Ausztriát, Franciaországot, Olaszországot, Svájcot... A nagy villamos Európa fogalma nagyon korán általánosan elterjedt, már 1930-ban megalakult a Villamosenergia Termelők és Szállítók Nemzetközi Szövetsége (UNIPEDE), mely kapcsot teremt Nyugat-Európa és Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia között a villamos szakmában. A második világháború után, az európai újjáépítéshez nyújtott segítség lehető legjobb felhasználása érdekében, megalakult a szövetség a villamosenergia-termelés és -szállítás összehangolására (UCPTE). Ez a szövetség összefogja Németország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Svájc és Jugoszlávia villamosipari társaságait. A szövetség összefogja az érintett országok csatlakozó hálózatait és biztosítja a szinkronban, azonos feszültségen való működésüket. Az ún. „vasfüggöny” megjelenésével két, gyakorlatilag független villamossági rendszer alakult ki és következésképpen fejlődött külön tovább. Ma a kelet-európai országokban a beépített teljesítmény hiánya következtében félő, hogy nem kielégítő a beavatkozási mozgástér (a szabályozási teljesítmény) egy olyan egyenletes frekvenciaszint biztosításához, mely a termelés-fogyasztás egyensúlyhoz feltétlenül szükséges és permanens betartásának a velejárója. Az egyensúly felborulásának a kockázata akadályozza Nyugat- Európát a csatlakozás váltakozó áramon való megépítésében. A csatlakozás a fennálló egyenlőtlenség helyzetében csak a váltakozó áramról egyenáramra való áttéréssel képzelhető el. Ez korlátozza és különösen költségessé teszi a lehetőségeket. Fel kellene erősíteni a kelet-európai termelési eszközöket a nagy európai hálózatcsatlakozás megvalósítása érdekében. Mintegy negyven évvel ezelőtt Spanyolországnak az UCPTE hálózathoz való csatlakozásakor jelentkező nehézségek jól megmutatták mindazokat a kockázatokat, amelyekre a nyugat-európai országok vállalkoznának, ha hálózatukat olyan ország hálózatához csatlakoztatnák, amely nem oldotta volna meg előzetesen saját termelőberendezésének a szintre hozását. A csatlakozás jelentősége A csatlakozás - mind nemzeti, mind európai szinten - először is azért hasznos, mert megadja az ellátottság biztonságát. Ha bármilyen okból egy-egy termelőeszközzel vagy egy szállítóvezetékkel fennakadás áll be, a csatlakozás segítségével más eszközhöz lehet folyamodni, ami korlátozza a betáplálási megszakadásokat az áramszolgáltatás minőségének a megőrzése mellett. Ez a nyugat-európai csatlakozás első oka. A helyzet az áramtermelő eszközök fejlődése révén fokozatosan megváltozott. Az ellátás biztonságát ellátni hivatott villamosenergia-csere átadta a helyét a kWh önköltségén alapuló árucserének. Az eladó egy szomszédos villamos cégnek vételre ajánl fel egy szabad és felhasználatlan villamosenergia-mennyiséget. Az érintett szomszéd maga dönti el, érdekében áll-e azt megvenni ahelyett, hogy saját, s a kWh-át költségesebben előállító termelőeszközeit indítaná be. • Nyugat-Európában ma a csatlakozás gazdasági jelentőségre tesz szert azáltal, hogy minden országnak lehetővé teszi, hogy partne' reit és iparvállalatait a lehető legolcsóbb kWh-val lássa el. Hiányban szenvedő térség A két legnagyobb európai exportőr nyugaton Franciaország, keleten a volt Szovjetunió, az exportmennyiség korlátozott, mennyisége kb. évi 50 milliárd kWh (a francia termelés 12%-a, mely 1990-ben 1,8 milliárd dollárt eredményezett). Franciaországban úgy tekintik, hogy technikai és gazdasági szempontból nem lehetséges villamos energiát a termelési központoktól 300-400 km-nél nagyobb távolságra exportálni. Ez azt jelenti, hogy Franciaországból kiindulva - több partnerrel való igen bonyolult megegyezésektől eltekintve - nem képzelhető el a déli peremén túl Anglia, a Benelux, Németország, Svájc, a Po völgye, Katalonia és Biskaya egy részének villamos ellátása. A Szovjetunió a villamos energiát a Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária egy részén megépített 750 000 voltos távvezeték segítségével szállítja. Az ezektől a szállításoktól függő országokban ma elég nagy a bizonytalanság a jövőbeli ellátottságot illetően. Megjegyzendő, hogy ez az energiaeladás ma már kemény valutában történik. A szovjet hálózat utolsó szakaszában helyet foglaló Magyarország szükségleteinek több mint 35%-a erejéig függ egyetlen szállítótól. Következésképpen, Európa közepén elengedhetetlenül fontos számítani tudni a saját forrásokra, és késedelem nélkül döntést hozni új energiatermelő eszközök építéséről az ország területén, melyek csak több esztendő múlva fogják tudni az első kWh-ákat megtermelni. Ellátási biztonság kell Magyarország csak abban az esetben csatlakozhat az UCPTE- hálózathoz és élvezhet teljes ellátási biztonságot, amennyiben legalább a saját szükségleteit ellátni képes energiatermelő-rendszerrel rendelkezik. Pl.: Olaszország nagy mennyiségű villamosenergia-behozatalt vesz igénybe, rendelkezik minden eszközzel ennek az energiának a hazai megtermeléséhez, többnyire kőolajból és sokkal magasabb áron, mint amit a szomszédai tudnak felajánlani. Az UCPTE-hálózattal való öszszeköttetés az ellátásbiztonság bármely körülmények közötti biztosítását jelenti Magyarország számára, de ezenkívül, ha úgy kívánja valódi bevételi forrás is lehet. Cseh-Szlovákia, Dél-Lengyelország, Felső-Szilézia, a szénnek köszönhetően segíthetnek esetleg szomszédaik, különösen Németország ellátásában. Magyarország Olaszország északi részének, ennek a biztos és még hosszú évekig bő piacnak az ellátásában vehetne részt. Európa közepén Magyarország - mint Svájc Nyugat-Európában - kivételes földrajzi helyzeténél fogva Közép-Európa számára valóságos villamosenergia-forrássá válhatna.- Fábián -Villamos cserezónák Európában - 1991
