Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

14 ATOMERŐMŰ Bánataim apróban Az a „rugalmas” munkaidő! A hónap végén a 10 órát meghaladó többletidőt egy­szerűen törlik. Miért? Ne­hogy valaki túl sokat össze­­gyűjtsön? Javaslatom: akinek hónap végén magasabb fize­tése jönne ki, mint mondjuk például az enyém, a többletet töröljék. Nehogy túl sokat összegyűjtsön! A múlt hetekben szabad péntekem lett volna, de sür­gős tennivalóim voltak, be kellett jönnöm. Azt hittem, megúszom 1-2 órával. Ide­­benn kiderült, hogy több és sürgősebb a tennivaló, mint gondoltam, bennmaradtam egész napra. Sebaj jövő pén­teken úgyis fontos dolgom lenne, majd akkor lecsúszta­tom. Hétfőre kiderült, hogy hét végén hónapváltás volt, már a következő hónapban va­gyunk, a pénteki teljes idő­met már levonták, egy-két to­vábbi órával együtt, amelyek már maguk is az engedélye­zett tíz óra többlet fölött vol­tak. Most mi a teendő? Kun­­csoráljak a többletidőmért, ami szerintem nekem jogos? Netán igazoltassam a főnö­kömmel, hogy tényleg társa­dalmilag hasznos munka tar­tott benn, és nem időgyűjtő harácsolás céljából ücsörög­tem malmozva a helyemen? Vagy legközelebb hónap vége táján ne végezzem el esetleges sürgős munkáimat, mert a lelkiismeretességet, a szorgalmat a vállalat intéz­ményesen és normative bün­teti? Kinek az agyából pattant ki ez a vállalati előjog, ez a ko­­runkbeli „Ius primae noctis”* ezzel a 10 óra varázs­­számmal? Hát nem, kedves vállalat, te vén oligarcha! Ajándékoz­tam neked egy napi robotot, gyakorold rajta a ius primae nocttst! De azért... Elképzelem, amint egy fá­raó háromezer évvel ezelőtt elmélyülten ült az ókori ho­mokban, egyszer csak fejére ütött, felragyogott a tekintete és feltalálta az első vállalatot a világon. Kiírta, hogy „Pyra­mid Construction and Engi­neering Company” (az egyip­tomi változatot a szekszárdi nyomda hiányos hieroglifa­­készletére való tekintettel nem közlöm), és megindult a piramisépítés, elég figyelem­reméltó eredményekkel. Háromezer évvel később egy modern fáraó elmélyül­ten ült foteljében, feltalálta ezt a munkarendet, és még azt sem átallotta, hogy elne­vezze rugalmasnak. (Az óko­ri előzménnyel ellentétben most senki senkinek nem ütött a fejére.) Nos, azoknak lenne iga­zuk, akik azt állítják, hogy az emberiség visszafele fejlő­dik? Nem, bízzunk benne, hogy összességében mégis­csak előre haladunk! Háát... elég visszafogott ez az emberi haladás. * Akik a latin nyelvben járatlanuk: „Az első éjszaka joga”. Akik a középkorban járatlanok: egyes országokban a középkorban a föl­desúrnak különleges joga volt arra, hogy jobbágynői házassága esetén a nászéjszakai tennivalókat átvegye a vő­legénytől. VINNAY ISTVÁN Szervezetátalakítás Görbe tükör — Ormaitól „Nem jól van ez így” szólt egy napon az Úr. „Az ember, akit vala­mikor saját képemre formálva próbáltam létrehozni, ma már nem az az ember, akit én szeret­nék. Új emberre van szükség.” Ezen szavak kíséretében kiadta az arkangyaloknak, hogy készítsék elő a (emberi) szervezet átalakítá­sát. A demokrácia szabályai sze­rint az égiek közül mindenki el­mondhatta véleményét és javasla­tot is tehetett. Csak úgy záporoz­tak az ötletek. Volt aki azt javasolta, hogy szüntessék meg a szájat, mond­ván, akkor majd csak a tettek do­minálnak. Ezzel ellentétben egy másik - állandóan értekezletre já­ró kisangyal - a száj és a far páros szervvé történő felfejlesztését in­dítványozta. Született olyan javas­lat is, hogy hozzák létre azt az em­bertípust, amely csak egy nagy jobb kézből állna. Ezt főnökök mellett lehetne kiválóan alkal­mazni. Egy, rosszindulatú mégjegyzé­­seiről ismert alangyal az új szerve-' zetbe minimum három epét java­solt. Voltak, akik a nyugdíjas em­bertípus érdekeit tartották szem előtt. Ők a jelenlegi gyomor mére­tét kifogásolták és egyben kérték annak drasztikus csökkentését, bízva abban, hogy akkor a pénz­tárcájukhoz mért ételek elfo­gyasztásakor is jól lakhatnak. Megoszlottak a vélemények a gerincet illetően. Egyesek saját példájukat kívánták ráerőszakolni az új modellre, amikor azt kérték, hogy azt egyszerűen el kell hagy­ni. Mások az anyagkiválasztással nem értettek egyet és indítvá­nyozták a gumigerinc bevezeté­sét. Ugyancsak heves vitákat váltott ki, hogy hol legyen a szív helye az új szervezeten belül. Az egyik ja­vaslattevő azzal indokolta a válto­zás szükségességét, hogy „nekem olyan sokszor mondták, nincs he­lyén a szíved”. Egy mogorva öreg angyal a szívtelen vagy esetleg a kőszívű változatokat tudta volna csak elképzelni. Sokan a vér jellemzőivel nem voltak kibékülve. Egyeseknek a színe nem tetszett, másoknak pe­dig a hőfoka. Alternatívaként a kékvérű és a forróvérű változatok kerültek szóba. Külön albizottságot kellett lét­rehozni a nemi szervekkel kapcso­latban érkezett ötletek és javasla­tok elbírálására. Általános volt a vélemény, hogy a régi szervezet­ben talán csak a helye volt elfo­gadható ezeknek, minden más te­kintetben (rendelkezésre állás, tartósság stb.) sokat lehet és kell tenni. Különösen sok kritika érte a férfiszervezetet. Az egyik legígé­retesebb elképzelésnek az ún. tal­pig férfi típus megalkotása tűnt, bár néhány - különösen élénk képzelőerejű angyal - nem találta túl praktikusnak. A reformszárnyú angyalok több új szerv létrehozását, ugyan­akkor számos régi megszünteté­sét kérték. Ez utóbbiak közé tarto­zott a bibircsók, a bütyök, tyúk­szem stb., melyekkel mindig csak baj volt a múltban. Ezek eltávolításával azonban szolidaritásból nem értettek egyet az érdekvédelmi szervezetek, mondván, mindig a kicsiken csat­tan az ostor. A bőrvastagság egységesítésé­nek szükségességét vetette fel va­laki. Indoklása szerint így elkerül­hető, hogy egyeseknek túlságosan vastag legyen a bőr a képükön. Javasolták több szerv összevo­nását is, mivel - pl. a kisagy és a nagyagy egyesítésével kevesebb irányítószervre lenne szükség, ami egyben a hatékonyságot is nö­velhetné. Az újdonságok közé tartozott az a javaslat, mely szerint a fejbe egy kis biztonsági túlfolyót kel­lene kialakítani azért, hogy sen­kinek az agyát ne önthesse el a vér. A régi rendszer angyalai új szervnek javasolták - a vese mű­ködésének mintájára - az ún. kontraszelektort, melynek felada­ta az agyból kipattant jó és hasz­nálható ötletek kiválasztása és vi­zelettel történő kiürítése volna. Ugyancsak újdonság lehetne a félre-lép, mint szerv létrehozása. Ez a lép komplementként funk­cionálna, és a buja vágyakat sti­muláló nemi hormonokat tartaná kordában. Néhányan amellett kardoskod­tak, hogy meg kell hagyni a régi szerveket, csak másként elrendez­ve, logikusabban csoportosítva kell azokat elhelyezni. A szervezetátalakítás nem volt mentes a pártcsatározásoktól sem. Angyalbőrbe bújt kisördö­gök több, korábbi nagy múltú szervet egész egyszerűen ki akar­tak zárni a szervezetből. Az angyaltanács azonban meg­vétózta, hogy olyan történelmi hagyománnyal rendelkező szer­veket mint a vasmarok, munkás­ököl, kérges tenyér és a váll (vált­nak vetve) kirekesztődjék az új szervezetből. Végül is a bírálóbi­zottság a beérkezett - és használ­hatónak minősített javaslatok alapján - összeállította az új em­beri szervezet tervezetét. Ám amikor az Úr meglátta a fejetlen, százkarú (markát tartó), sánta tor­zót, így szólt: „Távozz Sá(n)tán! Inkább a régi rossz, mint ez az em­bertelen új!” És ezzel a következő szervezet­átalakításig minden maradt a régi­ben. A zöld szemű szörny avagy... Jegyzetlapok Az alábbi két idézetet természetesen sem történelmi, sem esz­mei rokonság nem fűzi egymáshoz. Sok bölcsesség sincs ben­nük, és úgy gondolom, hogy tanulsággal sem szolgálnak. Szóval csupa olyan dolog, amilyenekkel manapság teli vannak az újságok. Talán ezért állnak itt. A fák védelme I. „Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod?” (Szentírás, Ószövetség, Második Törvénykönyv 20,19-20) A fák védelme II. „Határozat E. J. Vevernek, a Gorki Szanatórium vezetőjének megbüntetéséről Vever elvtársnak, a Gorki Szanatórium vezetőjének utasításá­ra 1920. június 14-én a szanatórium parkjában kivágtak egy telje­sen egészséges lucfenyőt. A szovjet vagyon ilyetén rongálásáért elrendelem, hogy Vever elvtársat, a Gorki szovjetbirtokon lévő szanatórium vezetőjét sújtsák 1 havi elzárással... ... Megbízom Belenykij elvtársat, hogy ezt a határozatot hozza Vever elvtárs és munkatársai tudomására, akik igazolják aláírá­sukkal, hogy tudomásukra hozták és közölték velük, hogy a kö­vetkező hasonló kihágás esetén valamennyi alkalmazottat és munkást is megbüntetik, nemcsak a vezetőt. A kerületi végrehajtó bizottságot megbízom, értesítsen a bün­tetés letöltésének általuk megjelölt időpontjáról és magáról a le­töltésről. 1920. VI. 14.” (b. j.) A környezetvédelmi és terület­­fejlesztési miniszter az 1/1992. (1. 6.) rendeletével az Országos Épí­tési Szabályzat több pontját mó­dosította. A jövőben nem építhe­tő be gázkonvektor. Ezek égéster­mék-elvezetőit a falon át a szabad­ba vitték. Visszamenő hatálya a rendeletnek nincs. Felmentést az építési hatóság adhat ugyan, de rendkívül sok körülményt és szak­­hatósági véleményt kell figyelem­be venni. Sok embert érint ez a rendelkezés, de még többet a ren­delet 17. pontjában előírtak, me­lyet kénytelen vagyok szó szerint idézni: „Égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülék (pl. tűzhely, vízmele­gítő) belsőterű helyiségben, to­vábbá huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben és azzal köz­vetlen légtérkapcsolatban álló (abból nyíló) helyiségben nem al­kalmazható.” A jogalkotó szándéka, hogy az emberek ne szenvedjenek a gáz égésekor keletkező szénmono­­xidtól, illetőleg széndioxidtól. Ugyanis a falon kívülre vezetett csövön - különösen szeles időben - visszakerül a gáz a helyiségbe. A fűtőberendezések esetében ez megoldható, mert vannak ké­ménybe vezethető készülékek is. A nyílt lángú tűzhelyeknél na­gyobb a gond. Kéménybe vezet-A1a reggel az álomtündér gyor­san tovaszállt. Jókedvűen, határozott léptek­kel igyekszem az erőmű F2 bejára­ti porta felé. HÚZNI - szóI rám az öt nyom­tatott nagybetű, mellőzve minden udvariassági szólamot. De há­nyán húzzunk, hogy ki is nyílj?! - tegezem le halkan. A választ már nem hallom, mert időközben a mögöttem álló fiatalember szu­szogva ajtót nyit. A műanyag kordonnal diszkri­minált helyiségben hosszú sorok kígyóznak. A part-os és parttalan munkába igyekvőket Hamlet szel­leme hatja át: beenged? - nem enged? Ez itt a kérdés! Színházi hasonlatnál maradva, jó néhány „statiszta ” egykedvűen nézi végig, hogyan ijesztgeti, üti és alázza meg minden reggel a belép­tetőrendszer kétkarú vasszörnye az áthaladókat. Az egyenruhás úr talán sajnálja férfitársát, aki olyan magas, mint ö és akinek az ütés épp combtőig ér. A kisember védekezik. Szemér­mesen, ágyékmagasságban sző­hető készülék nincsen. Ugyanak­kor - a fenti rendelet szerint - „hu­zamos tartózkodásra szolgáló he­lyiségben nem alkalmazható”. Melyek tartoznak e fogalom­körbe, ugyancsak az Országos Építési Szabályzatból - annak ér­telmező rendelkezéséből - tud­hatjuk meg. Idesorolandó az a he­lyiség: „amelyben a használók két óra időtartamot meghaladóan tar­tózkodnak, vagy amelyben a két óránál rövidebb időtartamú hasz­nálatok közötti szünet, a két órát nem éri el”. Mondjuk ki bátran - ilyen helyi­ség nem létezik. így tehát a követ­kező megoldások között választ­hatunk.- Háziasszonyok - nagykony­hai gázzsámolyokat használó -rongálja ökleit. Nem fenyeget, csak védekezik. A magasabbak szerencsésebbek, nekik csak a tér­dük bánja. És a megalázott emberek soka­sága igyekszik kifelé. Fülembe cseng egy nemrég el­hangzott vezetői beszéd záró ak­kordja, mely szerint... az erőmű biztonságos üzemeltetésének egyik alapfeltétele az itt dolgozók stresszmentes-, jó közérzetének biztosítása, és erre igenis oda kell figyelni. Akkor talán egy aprósággal ké­rem kezdjék: fogadják el a jól be­vált módszert, azt, hogy egy ajtó­nak akkor kell nyílnia, ha be akarnak menni rajta. A zárak, lakatok, uram bocsá’ vaskarok, az idegen, a persona non grata betolakodását hivatot­tak megakadályozni. Az idegenek nem mi vagyunk, a fényképes igazolványok mellet­tünk tanúskodnak. Megkönnyebbülten lélegzem fel ... a Zöldszemű Verő ma átenge­dett. T. MAGDOLNA szakácsok körültekintően készítik elő az ételfőzést. Fölhúzzák a vek­kert és amikor lejár a két óra, el­hagyják a helyiséget. Ismételt két óra múlva tálalhatnak.- A becsületes jogszabályköve­tők eladják a gáztűzhelyet és elektromosra cserélik ki, vagy visszatérnek a fa-, illetve széntü­zelésre.- Végezetül - gondolom, ez lesz a többség - úgy használja a ké­szüléket, ahogy eddig tette. Hi­szen az idős emberek és a falusi házak többségében a konyhában élik le a téli életüket, mert itt fűte­­nek. Vagy talán helyesebb lenne olyan jogszabályt alkotni, melyet végre is lehet hajtani. CSÖGLEI ISTVÁN Munkahelyi testnevelés Mostanában sokszor halljuk, hogy nem mozgunkeleget,eltunyulunk,és mivel e mellett még rosszul is táplál­kozunk, közeli az ínfarktusveszély. Ezért összeállítottam egy speciális munkahelyi testedzési programot, melyet követve talán minden megvál­tozik. Kezdjük a napot egy kiadós futás­sal. Ehhez a megszokottnál később in­duljunk el otthonról és a buszmegál­lóig szaporázzuk lépteinket. A munkakezdéskor fontos a kéz és különösen az ujjak jó átmozgatása. Ehhez nem kell mást tenni, mint be­menni a főbejáraton, majd a blokkoló órákat érintve, az ellenőrzött zónába. Eközben nyomjunk, húzzunk, billen­tyűzzünk. A gyakorlat intenzitása fo­kozható, ha néhány kollegánk blok­kolását is átvállaljuk. Fontos - a gerincpanaszokat elke­rülendő - még a munkaidő elején kel­lően megmozgatni derekunkat. Leg­egyszerűbb, ha főnökünk előtt hajla­dozunk. A sűrű igenlő fejbólintás az agyi vérkeringést serkenti. Elképzel­hető, hogy sokan már ebbe is belefá­radnak. Erre az esetre jöhet a mély lég­zés, lehetőleg szánkban egy füstölgő cigarettával, nehogy valaki azt higgye, hogy csak úgy levegőzgetünk. Ennek a gyakorlatnak egy módosított válto­zata az ún. váltott karemelés. Ekkor váltakozva jobb kezünkkel a cigit, majd pedig bal kezünkkel a jó forró fe­ketekávét emeljük a szánkhoz. Kerül­jük a hirtelen mozdulatokat, nehogy leöntsük magunkat! Miután ezekkel a bemelegítő gya­korlatokkal fitt állapotba kerültünk, kezdődhetaz edzés oroszlánrésze. Ha igazán eredményesen akarunk előre­haladni kitűzött célunk felé, akkor na­gyon fontos a rendszeres könyök­mozgatás. Ehhezagyakorlathozelen­­gedhetetlen a helyes terepmegválasz­tás. Oda kell menni, ahol sok jól felké­szült és jó erőben lévő vetélytársunk van. Itt azután könyökünket magunk mellé húzva kettőt jobbra, kettőt pe­dig balra lökünk. Ezt a gyakorlatot csak akkor szabad abbahagyni, ha már úgy érezzük, hogy elég, célt értünk. Figyelem! Eközben sem felejtsük el, hogy lényeges a gyakori relaxálás. Erre a legjobb, ha leülünk egy asztal­hoz, és két lábunkat arra felrakjuk. Most ismét mód nyílik a kar és a száj egyidejű mozgatására. Miközben egyik lábunkat időnként átvetjük a másikon - széles mozdu latokkal gesz­tikulálva, fokozatosan emelkedő hangerővel - fejtsük ki, hogy vannak, akiket csak a pénz érdekel és nem dol­goznak semmit. Szavainknak akkor adhatunk nagyobb nyomatékot - mellyel egyben a gyakorlat hatásfoka is javul - haVb. félpercenként jobb ke­zünket kézfejtől indítva egészen kö­nyökig - homlokunkon végighúzva, eltávolítjuk az ott csörgedező véres verítéket vagy izzadságcseppeket. (Ha ilyen nincs, akkor is hatásos a gyakor­lat.) Érzékszerveink helyes karbantar­tásáról se feledkezzünk meg. Agyako­­ri szemforgatás növelheti éleslátásun­kat, mivel ily módon kifürkészheti), hogy kik azok a kollégák, akik nem né­zik jó szemmel az effajta törekvésün­ket. A szemforgatási gyakorlat hatás­foka megfelelő eszköz birtokában (pl. köpönyeg) tovább javítható. A nyelv­­gyakorlatok speciális helyet foglalnak el ebben a körben. Ezek egyéni ízlés szerint végezhetők (a főnök jelenléte nem akadály). A hangszalagok kellő intenzitású rezegtetéséhez ajánlhatók azok'a szó­virágok, szlogenek, közhelyek vagy szófordulatok gyakori ismételgetése, melyeket főnökünktől hallottunk. Ennek további igen nagy előnye, hogy mindenki számára napnál is világo­sabbá teszi, hogy jó körökben mozgo­lódunk. Karunk vállmagasságban történő erőteljes előre- és visszalóbálása ököl­be szorított kézzel nemcsak a bicep­szünket teszi próbára, hanem annak türelmét is, akinek kérésére ezt a moz­dulatsort egyben válasznak szánjuk. Persze előfordulhat, hogy túlhajt­juk magunkat. Erre az esetre választ­ható a következő levezető gyakorlat. Álljunk terpeszállásba. Tegyük csípő­re a kezünket. Felső testünket kissé előredöntve négyszer-ötször hango­san - akár kiabálva - ismételjük, hogy „Elegem van, ennyi pénzért nem haj­tok tovább, mindenki le van ...” Egy praktikus tanács: ezt a gyakor­latot azonban lehetőleg már otthon, tükör előtt'állva végezzük. ORMAI Gáz van a gázzal

Next

/
Thumbnails
Contents