Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
ATOMERŐMŰ 7 Atomeröműves vízkémiai konferencia Magyarországon 1992. április 28.-május 3. között a Paksi Atomerőmű Rt. nemzetközi konferenciát szervez Balatonfüreden a Rehabilitációs Központban, nyomottvizes atomerőművek primer- és szekunderköri vízüzeme témakörben. A bejelentett előadásokat téma szerint három szekcióba osztottuk. A primerköri szekcióban a primerköri vízüzem és a korróziós folyamatok kapcsolatával foglalkozó előadások hangzanak el. Az előadások egy része a korróziós folyamatok elméletével, másik része az ehhez kapcsolódó üzemviteli tapasztalatokkal foglalkozik. Első alkalommal nyílik lehetőség - egy rendezvény keretében - különböző primerköri vízkémiával működő blokkok radiációs állapotának öszszehasonlítására. A szekunderköri vízkémiával foglalkozó szekcióban korróziós és eróziós problémákról lesznek előadások. Végül az általános szekcióban a primer- és a szekunderköri vízüzem analitikai, radiokémiái ellenőrzésével, a gőzfejlesztők szekunderoldali kémiai tisztításával és egyéb üzemviteli kérdésekkel foglalkozó előadásokat lehet meghallgatni. Ez idáig Angliából, Belgiumból, Finnországból, Németországból, a Cseh és Szlovák Köztársaságból, valamint a Független Államok Szövetségéből jelentkeztek a konferencián való részvételre. A 28-30 külföldi szakember 18-20 előadást fog tartani, amelyben magyar részről 6-8 előadásra csatlakozunk. A rendezvény a korábbi hasonló témakörű KGST-munkaértekezletek szakmai folytatását jelenti, nemzetközi kiszélesítéssel. BOGÁNCS JÁNOS föszakértő Felvételi tapasztalatok Ha közlekedési káosz uralkodik a paksi főutcán, akkor vagy piaci nap van, vagy az ESZl-ben történik valami. A szakközépiskolában február 20-21-én tartották az 1992/93. tanévre szóló felvételi vizsgát. Első helyen 497 végzős általános iskolai tanuló adta bejelentkezését az ország minden részéből. Közülük igen sokan egyidejűleg több szakot is megcéloztak, sőt jó néhányan kétszer is felvételiztek. A választék harmadik éve változatlan: erőműgépész technikus, számítástechnikus, ipari elektronika, villamosenergiaipari technikus, gépszerelő és karbantartó, igazgatósági asszisztens. Az utolsóként említett titkárnői szak éppen az elmúlt napokban lépett ki az „illegalitásból”. Már a második tanévüket fejezik be a lányok, de még csak most érkezett meg az engedély a Művelődési és Közoktatási Minisztériumból, amely jóváhagyólag tudomásul veszi a képzés középiskolai bevezetését Magyarországon. A jelentkezések kapcsán több érdekes tapasztalat mutatkozott. A számítástechnika szak a jelentkezők számát tekintve visszahódította az elsőbbséget a titkárnői szaktól. Az elmúlt évek során egyre fokozódik az érdeklődés az ipari elektronika szak iránt, amely a jövő technikai fejlődésének kiemelt területe lesz. Úgy tűnik, végre Pakson is elfogadást nyert az erősáramú villamosenergiaipari képzés, amelynek nincsenek hagyományai Tolna megyében. Megdöbbentő viszont a gépész szakág népszerűségének zuhanása. Az iskola fennállásának első éveiben az erőgépész és gépkarbantartó szakokon zömében PAV-os és paksi gyerekek tanultak, most igen kevés helybéli és iparági fiatal mutatott érdeklődést ezen szakok iránt. Mindkét napon több mint 500 felvételi dolgozatot kellett kijavítani, az adatokat számítógépre vinni, kilistázni, szerkeszteni, fénymásolni és kihirdetni. Erre mindössze 150 perc állt rendelkezésre. A felvételi vizsga előkészítésében, lefolytatásában, a javításokban és a szóbeliztetésekben komoly szerepet vállaltak a PA Rt. kapcsolódó szakterületeinek szakemberei. 1991. őszétől kezdve a hivatalos pályaválasztási kiadványokban és a sajtó hirdetéseiben az ESZI 90 középiskolai férőhely (6 szakxl5 fö) betöltésére tett vállalást. Az iskola az ésszerű kihasználási határig (130 első éves tanuló), még további 40 felvételi hellyel gazdálkodhatott. Ebben az úgynevezett fenntartói keretben azokat az iparági, továbbá paksi gyerekeket vették figyelembe, akik a vizsgán a felvételi ponthatár közelébe jutottak, de az első 15 közé mégsem kerültek be. A földrajzi közelség kapcsán ők zömében PA Rt.-s szülők gyerekei, de van közöttük Dédász Rt., Titász Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Pécsi Erőmű Rt. érdekeltségű is. A mellékelt táblázat tartalmazza a felvételi összesítőt. 1992/93. tanévre felvett szakközépiskolai tanulók Szak Létszám Fiú Lány Kollégista Paksi Paks környéki bejáró Iparági szülők gyereke Erőműgépész 16 16 . 10 4 2 4 Számítástechnika 31 20 11 9 13 9 14 Ipari elektronikai műszerész 30 30-10 16 4 14 Villamosenergia-ipari 18 18-6 11 1 7 Gépszerelő és karbantartó 15 15-8 6 1 2 Igazgatósági asszistens 18 18 6 9 3 9 Összesen: 128 99 29 49 59 20 50 Hupi-kékhír Görbetükör - Ormaitól -Nemrégiben egy nemzetközi szakérTORPökből álló delegáció kereste fel az egyik távoli ország atomTÖRP- erőmüvét. Az TÖRPtént, hogy a vállalat felkérésére a TÖRP egyesülés (Teljesen Önkéntes Revizorok Platformja) TÖRPIanta-i központjából érkeztek 12-en, hogy szakmailag átvilágítsák a céget. Ez igen nagy esemény volt a vállalat életében, így két hétre minden más elfÖRPült emellett. Még az amaTÓRPök is megértették, hogy ez valóban TORPténelmi esemény. Volt olyan TÖRPtetőfönök (Okoska), aki félve attól, hogy beosztottja (Ugyi-Fogyi) butaságokat mond, inkább elküldte szabadságra, nehogy TÖRPretegye osztálya jó hírnevét. A TÖRPieket pedig kellően felkészítette lelkileg, megígérve, hogy sohaTÖRPénem túl-A leggyakoribb szavaink Pásztor Emiltől olvasom, az utóbbi évtizedekben megjelent néhány olyan magyar szótár, amely az egyes szavak gyakoriságát s a leggyakoribbak használati sorrendjét is feltünteti. A mai magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára című könyv adatai alapján megállapíthatjuk, hogy mai szépprózai nyelvünk huszonöt leggyakoribb szava a következő: 1. ű/űz névelő, 2. és kötőszó, 3. nem módosítószó (határozószó), 4. van ige, 5. hogy kötőszó, 6. az mutatónévmás, 7. ez mutatónévmás, 8. is kötőszó, 9. de kötőszó, 10. egy névelő, 11. csak, 12. í kötőszó, 13. már, 14. mond, 15. még, 16. tud, 17. ha, 18. maga, 19. én, 20. sem, 21. ő, 22. mi, 23. kell, 24. is módosítószó (határozószó), 25. mint kötőszó. A felsorolásból látható, hogy leggyakrabban használt szavaink többsége nem „tartalmas" szó, hanem órázhatnak, ha nem beszélnek jói A bizottság végül is mindent rendben talált, csupán a primerTÖRPi büfé kapcsán támadtak viták. Az egyik amerikai a pillanat TÖRPrésze alatt felismerte, hogy ez óriási ötlet, és -jó üzleti érzékkel - javasolta egy Mc- Donalds-hálózat létrehozását az ellenőrzött zónán belül. Ez a szakér- TÖRP csak azt kifogásolta, hogy a büfében nem kapható málnaTORP. TORPen nem értettek vele egyet. Volt aki a büfé nevét kifogásolta, javasolva a TORPön-álló vagy TORP-evő nevet. A bizottság vezetője egyszerűen TÖRPvényellenesnek nevezte ezt a megoldást. A végső ajánlások megfogalmazásakor a bizottság hasznosan ülésezett és TÖRPrengett. Végül is egy már nyugdíjas, egykori bakterTÖRP Jormaszó” (névelő, kötőszó, névmás stb.). A huszonötből mindössze négy „tartalmas” szót találunk: van, mond, tud, kell. A leggyakoribb szavak jellemzően rövidek, egyszótagosnál hosszabb csupán egy van köztük, a maga névmás. Leggyakoribb szavaink többsége ragozhatatlan, kévésükhöz járulhat toldalék. Ha belegondolok, nem kell meglepődnöm a nem szó előkelő harmadik helyén. Az igen nincs az első huszonötben... Az én is megelőzi az ő és a mi szavunkat, a te, a ti és az ők szintén a vert mezőnyben vannak. Nyomasztó a kötőszavak jó helyezése (és, hogy, is, de, s). Vajon mióta állnak a lista élén? Mikor lettek szellemi egytálételeink kovásza? Válaszoljunk az első huszonötből: nem tudni. Csak. * % PA V Video A Koós-jegyében. TÖRPte meg a csendet és indítványozta a „leeresztett sorompó ” elv alkalmazását, melynek lényege, hogy ha mindig leeresztve tartjuk a sorompót, akkor kisebb a baleset lehetősége. Ezt követve a szakérTÓRPi bizottság úgy dönTÖRPtött, hogy minden maradjon a régiben az alábbi 3 módosítással:-a büféjavasolt nyitvatartási ideje 23.59-től 24.00 óráig,- belépni csak zuhanyzás, AIDS- szűrés és sterilizálás után lehet,- a kéz használatát kerülendő cumis típusú etetőket kell felszerelni. A vendégek kellemesen elTORP- tött napok után hazamentek, a TÖRPerőmüben pedig ezután is ugyanúgy ment minden, mint korábban, semmi forradalmi nem TORP- tént.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------Jegyzetlapok (b. j.) Támadás a parlagfű ellen? Három tárca szakembereit és az érdeklődőket hívták januárban a Földművelésügyi Minisztériumba. A házigazdákon kívül a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási, valamint a Népjóléti Minisztérium szervezte azt a konferenciák melynek témája a parlagfű (helytelenül vadkender) volt. Ez a gyomnövény a felelős a nyár végi szezonalitású tömeges szénanátháért. Az orvosok már régóta szeretnék elérni, hogy a parlagfű irtása „nemzeti ügy” legyen. A mostani konferencián is adatokkal bizonyították, hogy a nyár végi szénanátha a lakosság 10-15%-ának a betegsége! Ez a magas szám kellően indokolja, hogy az orvosok agrárszakemberekkel, környezetvédőkkel szövetkezve társadalmi üggyé tegyék az erejüket meghaladó feladatot: a parlagfüvet irtani kell! A konferencián elhangzott, hogy ez a rendkívül agresszív gyomnövény, melyet az 1800-as évek első felében Észak-Amerikából hurcoltak be, terebélyes, gyakran ágas, 1-1,5 méter magasra is megnő. Kifejezett monopolhelyzetre törekszik, passzív módon a tápanyagok, a fény és a víz elvonása útján csökkenti a kultúrnövények megélhetési lehetőségeit is. Hazánkban elsősorban a homokos talajon nő. Különösen jót csírázik laza, savanyú kémhatású közegben. Talajaink fokozatos elsavanyosodása kedvező feltétel számára. Úttörő gyomként jelenik meg azokon a területeken, ahol a talajt túl mélyre forgatják. (Paksi térhódítása a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején minden bizonnyal az erőmű építésének nagy talajmunkáival kezdődött.) Közterületen való elterjedése mindenképpen kömyezethigiénés kultúránk hiányosságaira utal. A szakemberek között egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy a leghatásosabb védekezés ellene s ez egyúttal a betegek kezelését is jelentené: az ailergén virágport termelő parlagfű vegyszeres vagy gépi irtása. Természetesen a vegyszeres gyomirtás vagy a gépi irtás nem kevés pénzbe kerülne. Az orvosok azzal érvelnek, hogy a betegek gyógykezelésére fordított pénz sem kevés, nagyságrendileg az irtáséval azonos. (Paksi adataink szerint, melyeket a konferencián ismertettünk is, 304 betegünk augusztus és szeptember havi gyógyszerköltsége csaknem egymillió forint volt 1991- ben.) A környezetvédelmiek azzal érveltek, hogy a már az egész országban elterjedt parlagfű miatt a nyári hónapokban nem kevés külföldi turista szakítja meg itteni szabadságát és a következő nyáron már el sem indul hazánkba. A zöldek az irtásnak a gépi formáját szorgalmazzák és nagy jelentőséget tulajdonítanak a mikrokömyezetben történő kézi irtásnak. Ez utóbbiban kezdeményező, ellenőrző, sőt büntető szerepet szánnak az önkormányzatoknak. A sokáig tartó vita azzal zárult, hogy a parlagfű irtására komplex program kidolgozását hirdetik meg pályázat útján. Ebből kiderül majd végre országos szervtől kiskerttulajdonosig, hogy kinek mi lesz a dolga. A szénanáthásokat addig is kezelik az orvosok. BÁROK JÓZSEF A teremben viliódzófények, dübörgő zene. A lüktető ritmusra fiúk és lányok „táncolnak ” a parketten. Három-négy srác hirtelen körbevesz egy táncoló párt. „Ha nem hagyod békén a lányt, kaphatsz!”- szó! afenyegetés a fiúnak. A jelenet nem krimiből való, nem is a tv-ben, vagy moziban láttam, hanem a paksi II. Számú Általános Iskola farsangi mulatságán játszódott le. Fölfoghatnánk gyerekes csinytevésnek, a kamaszkorra jellemző „kakaskodásnak" is. Csakhogy egyre több gyerektől és szülőtől lehet hallani „bandázó "fiúkról, akik megfélemlítik, megfenyegetik, sőt megverik a náluk természetesen kisebb, gyengébb, bátortalanabb, vagy esetleg csak egyedül lévő gyerekeket. Az iskola igazgatója elmondta, hogy volt már nála olyan szülő, aki kijelentette, hogy laposra veri azt a Megéri?! gyereket - ha elkapja -, aki az övét bántja. Tudja, hogy nem ez a jó megoldás, ezért az iskola hangosbemondóján figyelmeztette a „nehézfiúkat”, hogy tartsák távol magukat a bandáktól, mert ők is lehetnek a gyengébbek. Az agresszív viselkedés okát egyébként az igazgató úr abban látja, hogy ezeknek a gyerekeknek más téren nincs sikerélményük. A tanulásban nem jeleskednek, és így akarnak kitűnni. Az iskola próbálja velük elfogadtatni azokat a magatartási normákat, amelyek egy közösségben feltétlenül követendők. De nem mindig sikerrel. Az atomerőmű dolgozóinak gyerekei közül sokan járnak ebbe az iskolába. A mi gyerekeinkről van szó! Ok azok akiket bántanak, de valószínű, hogy ők a verekedők is. Figyeljünk rájuk jobban! Minden gyereket- nevelő szülőnek szembe kell néznie a kamaszkor nehézségeivel. Ilyenkor a régi, szófogadó csemeténk megváltozik, szinte kifordulhat magából. Visszautasítja a gyengédséget, nem tart igényt a szeretetünkre, külön utakon kezd járni. De mindez csak a látszat! Nagyon is szüksége van a szeretetünkre, a megértésünkre. Tudnunk kell azt is, hogy kik a barátai, mivel tölti szabadidejét, hol jár, mit csinál. Ebben a korban „születhet" meg számunkra másodszor is gyermekünk, vagy veszíthetjük el öt akár örökre is. Figyeljünk rájuk jobban! Megéri! Benedeczky Mária Gólya a sítáborban, avagy lengyelországi sítúránk viszontagságos napjainak krónikája Ez a nap is a végéhez közeleg (reggel még nem nagyon hittem - mégis vannak csodák). Hétkor ébredtünk, rögtön mentünk reggelizni. Mindent eltüntettünk. (Kanalak, villák, poharak maradnak - egyelőre. Majd az utolsó napon.) Bekászálódtunk a buszba és elindultunk. Az út röpke fél óráig tartott, gyorsan megérkeztünk. pálya első látásra elég „zökkenőmentesnek” tűnt - amíg rá nem merészkedtünk. Az alsóbb régiókban kezdtük. Néhány órát eltöltöttünk, mire megtanultunk „hegyre mászni” (alfa= 2-5).- Lefelé azért könnyebb Jesz! - jegyezte meg valaki vigyázatlanul. Mentünk abba az irányba is. A javasolt hóekénél sokkal praktikusabb szántási módot találtunk, a nadrágféket. Az első tíz próbálkozásból kilencszer akkorát estem, mint egy télikabát. De tizedikre: akár az egész konfekcióosztály, zoknitól kezeslábasig. A százas nagyságrendhez közeledve néha már majdnem sikerült, de a végén csak fürdés lett a vége. Szerencse - és bölcs előrelátás -, hogy több réteg ruhát húztam, a szerelés még ezt a terhelést is kibírta, nem ázott át. (Ezt is szabadalmaztatni kellene - a probléma csak ott van, hogy a pulóverem lassacskán a bokámat veri.) Szeretett tanár urunk végre belátta, hogy van néhány reménytelen eset - nem szívóskodott tovább, a sífelvonóhoz vezényelt minket. Megvettem a tíz felmenetre szóló bérletet - eddig nem volt semmi báj -, a problémák a feljutásnál jelentkeztek. Aki nem tudja, milyen érzés először ilyen alkalmatosságon utazni, az készüljön fel valami fantasztikusra. A feladat elsőre nem is tűnik olyan nehéznek: Az alanynak a tárggyal (síléccel) együtt be kell állnia egy határozott nyompárba a jelzett területen. (Ó, én édes „anya-nyelvtanórám!”) Utána jön ajava: meg kell ragadni a könnyeden lebegő gumivalamit, le kell húzni, és comb közé szorítani. Miután a kötél megfeszül, ránt egy hatalmasat. Ha valaki továbbra is egyensúlyban marad, az illető elindul felfelé. (Nem rólam van szó - ez azt hiszem már kiderült.) Aki mindvégig tartani tudja az irányt, az felér a dombra. A valamit elengedve elkezd visszafelé csúszni, pont a mögötte jövő irányába. (Ez már inkább hasonlít rám.) Én valamennyi variációt kipróbáltam, míg végre feljutottam. Nem sokáig volt időm élvezni a csodálatos panorámát, ugyanis a lécem önállósította magát. Egy darabig ment az egyensúlyozás-kormányzás, de bukás lett a vége. Sebaj! Miután minden test- és egyéb részem összeszámoltam - sikerrel -, mentem újra a lifthez. Felnéztem a hegyre, szívet melengető sikerélményben volt részem. Valamelyik sorstársam éppen a talaj felett öt-tíz centivel kapálózott, görcsösen szorongatva a szorításából kiszabadult gumi-valamit. A valami hirtelen egy hatalmasat lendített rajta, ő pedig feladta a hiábavalónak bizonyult harcot. Pedig már majdnem húsz métert megtett! Ez volt az x + 2. próbálkozása. Kezdő! Valamivel később, mikor éppen kezdtem volna ráérezni az ízére, „elfogyott” a bérletem. Újat váltani nem volt kedvem.- Megyek inkább magasabb területekre! - határoztam el szerényen. Fogtam a léceket meg a botokat, és elindultam felfelé a másik pályán. A síbakancs törte a lábam - az tudott dolog, hogy nem ilyen igénybevételre tervezték szegényt. Felérve kifújtam magam, néhány percig nézelődtem, majd felcsatoltam a léceket: Hajrá! Bukás nélkül! Haza kell menni! - Pont most? - Pont most! Félórányi bevásárlás után indultunk vissza a hotelbe. A vacsora bőséges volt és finom - síelés után minden vacsora finom. Este fociztunk. (Mintha még nem lenne elég a sérülésekből.) Kis „összkomfortunkba” lépve kellemes meglepetés fogadott. Váczi Feri nevezetű pad-, szoba-, utazó- stb. társam egy útszélen felszedett vezetékkel összekötötte a szobában felfedezett rádiót és a walkmanemet: magnót készített. Az erősítőként üzemelő rádió egy kissé zörög, de nem számít. Jelenleg éppen a piacon vásárolt - remekül hamisított - lengyel kazettákat hallgatjuk, fájó sebeinket nyalogatva. Még három nap hátra van. Bajor Péter 1. d Ebédlői asztal takarítása Az esemény:- helye: vállalati ebédlő- ideje: 13 óra után- menete: 4 a takarításra kijelölt személy megközelíti az objektumot, jelen esetben egy üres asztalt és hat széket, 4 a környezetében még békésen ebédelő személyektől nem zavartatva, a céltárgyról eltávolítja a vizeskancsót, szalvéta- és sótartót, majd ezeket kulturáltan elhelyezi a magával vonszolt tolókocsin, * a térítőt elegánsan felemelve, lerázza annak tartalmát az asztalra, majd fenti térítőt összegyűrve, a morzsákat az asztalról az ellenállást nem tanúsító székekre söpri, * az ezúton sterilizált térítőt visszatéríti a csillogó asztalra, 4 a székekről - az eddig meleg tartalékban levő - vizes ronggyal elegáns mozdulattal a padlóra söpri a hányatott sorsú kenyérmorzsákat, =k újabb objektumot (leírását lásdfentebb) vesz célba és.teszi a dolgát rendületlenül.- tanulsága: leszűrhető (hogy a konyhánál maradjunk). Varga ^ Oroszlánszívű Richárd Az első szívátültetés? * Allergiás a család Családkiütés. * Gyakorlatias gyógyszerész Praktikus patikus. Ön-arc-kép Önhibámon kívül önbegyulladtam. Önbizalom nélkül, de öntudatosan, önuralommal. Nem önként. Nem önkívületben. Ön-kényesen. Önkényúmak önkiszolgáltatva. Önkritikus önbíráskodással, önmegtartózkodó önkielégült önmegtermékenyítéssel. Önkormányzati önköltségen. Önfeláldozóan Öncsonkítva Önmegcsalatva Önmegalázva Ön(meg)telten Ön-itt-állok most Önátvilágítva.
