Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
4 ATOMERŐMŰ Daróczi Esztert sokan ismeijük. Sporttársak, szurkolók, gyerekek, szülők akikkel megszerettette a kosárlabdát. Tudjuk, az NB Il-es női kosárlabdacsapat edzője. Ismerjük a kispadról meg a pályáról. És azokon kívül? Azt hiszem keveset tudunk róla. Beszélgessünk vele!- Eszter, mi indított a sport felé? Miért éppen a kosárlabdát választottad?- Budaörsön laktunk. Ott jártam általánosba. Szerettem a tornaórákat, a mozgást. Nyolcadikban aztán hirtelen megnyúltam. Egy év alatt 14 centit. A testnevelő tanárom elvitt a KSI-be, a kosarasokhoz. Kapott értem tíz labdát.- Tíz labdát?!- Igen, így honorálták, hogy „anyagot” vitt a KSI-nek. A sulinak jól jött az ajándék.- És azután?- A KSI meghatározó, nagy élmény volt az életemben. Az ott folyó magas színvonalú munka tizenéves lányokból olyan csapatot alakított ki, amely évekre meghatározta a női kosárlabdát. NB I-es játékosok és nagyválogatottak sora került ki onnan. Átfogó nevelés folyt. Nemcsak sportolókat neveltek, hanem embert is faragtak belőlük. Jellemző, hogy tízből hatan-heten később is a sportéletben maradtak. Ez igen jó arány. Mikor kinőttem a KSI-ből, a Spartacusba igazoltam. Következett a Szekszárdi Dózsa, majd vissza Pestre a Ganz Mávagba. Voltam kadett-, IBV- és felnőttválogatott. Mikor úgy alakult, hogy befejezem az aktív sportolást, megkaptam ezt a lehetőséget itt Pakson. Ázóta itt vagyok.- Milyen csapatokkal foglalkozol?- Közvetlenül a gyerek-, a serdülő-, a kadett- és az NB Il-es csapatokkal, de van úgynevezett előkészítő csapatunk, a legkisebbeknek, így segítőimmel együtt - több mint száz lány sportolását irányítjuk. Hozzá kell tennem, valamennyi csapatunk versenyző együttes. Mindegyik részt vesz a maga kate-Nehány szál A pálya széléről goriajában az országos és területi bajnokságokban. Nagyon fontosnak tartom az utánpótlás nevelését egészen kicsi kortól. A pályaválasztás, a továbbtanulás miatt sajnos minden évben elmegy tőlünk egy-két igazán tehetséges játékos. Ezeket pótolni csak saját neveléssel lehet és érdemes. Lehet azért, mert nekünk nincs pénzünk kész játékosok igazolására, érdemes azért, mert a saját nevelés itt nőtt fel, ismer minket és mi is őt. Ez rengeteget jelent.- Milyen a helyzetetek?- Nincsenek nagy igényeink, ezért jó! Költségvetésünk messze elmarad a „nagyok” pénzétől. Nekünk sok mindenre nem telik, ami azoknak természetes. De ha más egyesületek, vagy az egész magyar sport vegetálását nézem, akkor elégedett vagyok. Amire szükségünk van, megkapjuk. Igaz, hogy szerelésünk már hároméves, agyonmosott, de addig kitart, míg újat kapunk. Cipőt minden évben kapnak a lányok. Áz utazást, a versenyeztetést, étkezést az ASE állja. Más csapatoknál a napi edzés gond. Sokszor az is bizonytalan, hogy az első csapat tud-e játszani a hétvégén. Mi mindegyik csapatot tudjuk versenyeztetni. Megrendezhetjük az Atom-kupát. Ezek nagy dolgok. Néha felröppen, hogy megszűnik a női kosárlabda-szakosztály, olyankor kisebb lesz a gyomrom. Nem magam miatt, hanem a gyerekekért. Ők öt év kemény munkájával jutottak el lépésről lépésre az NB 11-ig. A 3-4. helyig. Most jönnek az igazi sportélmények, a győzelmek. Nagy kár, jóvátehetetlen kár lenne őket szélnek ereszteni. ’ - Milyen a kapcsolatod a gyerekekkel? .- Ügy érzem nagyon jó. Kislánykoruktól együtt vagyunk. Életük egy része előttem zajlik. Ismerem örömeiket, gondjaikat. Úgy érzem, bizalmasak velem. Kezdettől nagyon figyelem a tanulásukat. Gyakran megnézem az ellenőrzőket is. Ezt a játékot csak értelmes, okos emberek tudják jól csinálni, akik átlátják, hogy mit miért, és miért úgy csinálunk. Akik képesek látni a pályán és azonnal kombinálni. Rendszeres elméleti képzést tartunk. Azt látni kell, milyen komolyan veszik. Mikor visszakérdezem a tanultakat, úgy izgulnak, mint az iskolában, és ugyanúgy örülnek a jó feleletnek. Jellemző eset, mikor jött egy anyuka, hogy „Eszter, beszéld rá a lányt, hogy vágassa le a haját, terád hallgat”. Ót évvel ezelőtt, mikor elkezdtem foglalkozni velük, még nem tudtam sportélményt adni nekik, csak az edzések robotját. Ennek feloldására sok szép közös programot szervezkés, nyugodt otthont gyermekeinek, a férjének. Talán kevesebb házasság bomlana úgy fel. A munkavállalásból más konfliktusai is származhatnak.- Például a nők munkahelyi szexuális zaklatása is, ugye? Hallottál biztosan egy országgyűlési képviselő, a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos törvénymódosító indítványáról, melyet a parlament elé terjeszt e tárnában?- Sokkal fontosabb téma is van, amelyet meg kellene oldani, pl. a nyugdíjasok megélhetési gondjai, vagy a családi pótlék folyósítása. Miért csak 18 éves korig jár a családi pótlék? Szerintem azt is megilleti, aki nappali tagozaton továbbtanul. A munkahelyi „molesztálásról” csak annyit: szerintem ez az idősebb, 40 éven felüli főnököket jellemezheti. A munkahelyi légkör kialakításában azonban a nők viselkedésének is döntő szerepe lehet.- Csinosan öltözködsz. Jó áll ez a ruha rajtad, biztosan több ezer Fiba került?- Ó, egyáltalán nem. Ez viszonylag olcsó volt, 1300 Ft. Szerencsére sikerült találnom Pakson egy jó kis butikot, ahol divatos, ízléses holmikat lehet kapni elfogadható áron.- Mennyit költesz magadra?- Ez havonta változó, de általában a fizetésem nagy részét. Tizenkétezer Ft-ot keresek, ebből egyenlőre megélek. Jut mindenre, amit szeretnék.- Diákéveid alatt mennyiből kellett megélned? tünk. Természetesen zsebből. Ezek segítettek emberileg összehozni a társaságot. Később, hogy fejlődtek a játékban, jöttek a győzelmek, sikeres túrák, egy-egy nagyszerű csapat legyőzése. Szóval az igazi sportélmények. Most már ez a meghatározó. Mint az előbb mondtam, évente elmennek néhányan, de iskolai szünetben mindig visszajönnek, beállnak egy kicsit. Es én egy picikét büszke vagyok erre.- Eszter, hogyan telik egy napod?- Reggel fél hétkor kezdek a csarnokban. Egyórás edzés után a lányok elmennek iskolába. Utána a hivatalos dolgokat végzem. Szervezés, levelezés, edzéstervek stb. Általában délutánig háziasszony vagyok. Háromtól este 8—9-ig sportcsarnok, II. iskola, ESZI-csamok közül valamelyikben edzést vezetek, a különböző csapatoknak.- A szabadidőd hogy alakul?- Az szinte nincs. Azt a keveset elviszi a háztartás. A fiamra mindig szakítok időt, de sohasem annyit, amennyit szeretnék. Szerencsére nagyon önálló srác. Reggelente ő is korán kel, elkísér az edzésre. Többnyire ilyenkor vagyunk együtt. Ha mégis összejön egy-két órácska, akkor egy jó könyv, vagy jó zene jelenti a szórakozást.- Mindig a pálya szélén állsz, vagy játszol is néha?- Előfordul, hogy beállók. Ha úgy érzem, tudok segíteni, vagy ha a taktika ezt kívánja.- Mit csinálnál, ha nem lennél edző?- Hm. Még nem gondolkodtam ezen. Húsz éve élek a kosárlabdában, a kosárlabdából. Soha mást nem próbáltam. Pillanatnyilag el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzam. Annak idején óvónő szerettem volna lenni, de édesanyám lebeszélt, mondván elég lesz a saját gyerekemmel törődni. Nos, itt vagyok. Más gyerekekkel többet foglalkozom, mint az enyémmel. Hát nem tudom, mit hoz a holnap, de biztosan nem félnék a munkától. Ha a szükség úgy hozná, bármit - akár fizikai munkát is - elvállalnék.- Végezetül megkérdem, mit szeretnél elérni magánemberként és edzőként?- Gondolom, kiderült számodra, hogy nem tudom elválasztani ezt a kettőt. Nekem ez az életem. Azt szeretném, hagyjanak nyugodtan dolgozni. Ha nem lebeg felettünk a megszűnés veszélye, ha megkapjuk az eddigi támogatást, akkor keményen edzünk, pótoljuk a távozókat. Akkor kiegyensúlyozott a csapat és akkor én is jól érzem magam. Talán ennyj a kívánságom.- így legyen! Köszönöm a beszélgetést. Nagy István- Nemrég fejeztem be a főiskolát. A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Karának rendszerszervező szakán végeztem, üzemmérnöki diplomát szereztem. Mivel jó tanuló voltam, 2000 Ft ösztöndíjat kaptam, ehhez jött még az atomerőműtől a szerződéses ösztöndíj, ami az utóbbi időben már 4000 Ft-ra emelkedett havonta, a tanulmányaim végére.- Szereted a szakmádat? Ezt csak azért kérdezem, mert sokan pályát módosítanak, időközben jönnek rá, mi is érdekli őket igazán ?- Szerencsésnek mondhatom magam, szeretem a szakmámat és nagy terveim vannak a jövőt illetően. Gyakornokként összességében kilenc hónapot töltöttem a BERIG-en egy jó szakmailag igényes közösségben. A szakdolgozatom az BERIG-en levő SCDB rendszer egy moduljáról készült, amely a Fejér megyei műszaki főiskolák pályázatán első díjat kapott. Az erőműbe sajnos csak szerződéssel vettek fel, nagyon szeretném, ha véglegesítenének.- fábián -a csokorból „Az embernek nem szabad egyedül maradnia” __ Dr. SerdültnéBenkeÉva az ESZI középiskolájának magyar irodalom- és nyelvtanára. Sokéves pedagógusi tapasztalat áll mögötte. Erdélyből települt Magyarországra. Pakson 1988 óta él családjával, fül-orr-gégész férjével és főiskolás fiával.- Munkahelyeden, az ESZI-ben egyrészt, mint egy nagyvállalat dolgozója, másrészt, mint egy középiskola pedagógusa kell helyt állnod. Mindkettő más-más munkahelyi életvitelt kíván meg. Te, hogy éled meg ezt a kettősséget?- Ez a helyzet nekem semmi gondot nem okoz. Én inkább pedagógusnak érzem magam. Nem tudom igazán átérezni a vállalati alkalmazott voltomat. Elsősorban tanár vagyok. Az, hogy ez az iskola hova tartozik, hogy egy vállalat része, az más dolog. Engem nem zavar. Pedagógus vagyok, gyerekekkel dolgozom.- A tanári munkarend, munkaidő lazább, szabadabb. Itt viszont vannak olyan munkahelyi formák, amelyek megkötnek ebben.- Ez csak kezdetben okozott problémát. Később már megtanultam alkalmazkodni a munkarendhez, és ennek megfelelően szerveztem napjaimat, osztottam be teendőimet. Ki tudom tölteni a napi 8 órát. Az én szakomon nincsenek üresjáratok. Amikor nincs konkrét javítani valóm vagy órára felkészülés, akkor olvasok, hiszen hozzátartozik az órai munkámhoz.- Többéves tanítói múlt áll mögötted. Az ESZI-s és az erdélyi gyerekek szemléletmódjában, képességbeli szintjében látsz-e különbözőséget?- Erdélyben én csak románt tanítottam. Először igazán itt, Magyarországon jutott az az öröm számomra, hogy taníthattam a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, irodalmat. Az összehasonlításnál figyelembe kell venni azt, hogy mások a gyökerek. Az erdélyi gyerekeknek a legfontosabb az anyanyelvükön, a magyar nyelvtanuláson keresztül a magyarságtudatuk megőrzése. Ez meghatározza az ő hozzáállásukat a tanuláshoz, mely az egyetlen út a kiemelkedésre. A gyerekek ott szorgalmasabbak, céltudatosabbak. Itt viszont \ragy azért tanulnak, mert otthonról már eleve így jönnek, tehát hozzák a szorgalmat, vagy a szülői felügyelet, ellenőrzés sarkallja őket. Kis részüket érdekli igazán a szellemi gyarapodás, és még kisebb részt az anyanyelvi kultúra. Meg kell érteniük bizonyos dolgokat ahhoz, hogy megérthessenek összefüggéseket.- A kamaszkor legnagyobb változását, a testi-lelkifejlődés időszakát itt érik mega diákok. 8. osztályból kikerülve kisgyerekkéntjönnek, és felnőtt férfiként ballagnak el.- Engem gyönyörködtet ez a változás. A fizikai fejlődésen kívül érzelmi, szellemi gyarapodásukat is nyomon tudom követni. Újra és újra rácsodálkozva látom, hogy válnak felnőtté. Lassan ráébrednek a világra, megtalálják önmagukat, kialakul arcuk, énjük. Ez néhány gyereknél nagyon pozitívan alakúi, másoknál bizonytalan, elhúzódó folyamat. Itt van nagy jelentősége a nevelő személyiségének. Egy nyugodt, kiegyensúlyozott pedagógus, aki egy bizonyos értéket képvisel, óhatatlanul is hatással van még arra a gyerekre is, akiről mindenki lemond. Bízom abban, hogy a mi iskolánkban sok olyan kolléga van, aki megtestesíti ezt a tanárideált. Úgy érzem, nálunk a diákok bizalommal vannak a tanárok iránt, oldott a hangulat. Remélem, ez az emberibbé váló tanár-diákkapcsolat jobban hat a gyerekekre. Önálló személyiségként keli őket kezelni, és a tanárnak ezt kötelessége tiszteletben tartani. Ha ez sikerül, megérzik a jó szándékú közeledést. Nemcsak a tanításban, hanem a nevelésben is nagyon fontosnak tartom ezt.- Végzett diákjaiddal való kapcsolatod mennyiben él?- Én azt hittem, hogy néhány gyengén teljesítő diákom haraggal fog emlékezni rám. De ez nem így van. Bejönnek az iskolába, találkozom velük, és nagyon jól elbeszélgetünk. Rájöttek, hogy teljesítményükért vállalni kell a következményt, és megértették, hogy nem haragszom rájuk.- Én úgy látom, ebben a kapcsolatban barátkozó, vidám stílusod, megnyerő hangod az összekötőerő.- Nem barátkozónak, hanem csak barátságosnak tartom magam. Mióta itt vagyok Magyarországon, nekem nemigen sikerült új barátokat szerezni. Talán azért, mert nagyon erősen kötődöm a régi barátságokhoz. Másrészt, felnőttkorban már nehezebb barátokat szerezni. Kollégáimmal nagyon jó viszonyban vagyok.- Itt Pakson, hogy érzed magad?- Nekem ebben a városban a természet közelsége hiányzik. Nincsenek zöldterületek, túl sok a beton, az utcazaj. Mindig folyók mentén éltem, és örültem, hogy itt lakhatom majd a Duna mellett. Sajnos nem érződik a Duna léte, nem érződik a természet. Hiányzik a zöld, a nyugodt park, ahol sétálni, nézelődni, egy pádon olvasni lehetne.- Szabadidődet mivel töltőd?- Nagyon szeretem az otthonomat. Aki hozzánk belép, az tudja, hogy itt erdélyi ember lakik. Minden népművészeti alkotás, a bútor is Erdélyből való. Gyűjtőféle vagyok. Szeretem felkutatni szülőföldem emlékeit, tárgyait. Nagyon sok könyvünk van, szakmámnál fogva sokat olvasok. Amikor több szabadidőm van, akkor elutazom barátaimhoz. Szeretek kötni és főzni is. Örülök haacsaládtagjaimnak, barátaimnak örömet okozhatok főzési tudományommal, a vendéglátással.- Az irodalom, a Ura közelségében kialakult-e benned egy életfelfogás, hitvallás, ars poetica?- Én idealista vagyok. Mindig hiszek a jóban, mindig reménykedem. Megpróbálom meggyőzni magam, hogy minden jóvátehető. Mindenekelőtt hiszek az emberi kapcsolatokban. Ez nagyon fontos a házasságban. A szerelmet csodálatos dolognak tartom, ebben feltétlen hiszek. Kell, hogy az ember életében megadassák egyszer vagy többször. A barátság is nagyon fontos dolog. Úgy érzem, az embernek nem szabad egyedül maradnia.' Kell egy olyan baráti kör, ahol önmagát adhatja, önmagáért szeretik. Legfontosabb mindenekfelett a nyugodt családi légkör. Ez az alapja a munkahelyi helytállásnak is. Nekem az a szerencse jutott, hogy családi életem nyugodt hátteret biztosít. 25 éve élünk harmonikus házasságban. Úgy érzem, megtaláltuk egymást. Egy negyedikes diákommal az élet értelméről beszélgettünk, arról, hogy.mire született az ember a világra. Ö azt mondta: arra, hogy megtalálja a szövetségesét. Vigyázni kell, nehogy az igazi helyett álszövetségest találjunk! Kívánom, hogy egyre többen leljenek igazi szövetségesre az életben!- Lovásziné -Kérdéskoktél az üzemorvos aborassasztenshez- Hallani, hogy 3 éven belül kicserélik a magyar bankjegyeket. Kinek a képmását javasolnád a 100 forintosra?- Mire az új bankjegyek napvilágot látnak, az infláció olyan méretet ölt, hogy talán nem is lesz 100 forintos.- Munkahely és csatád „mellett" főiskolai tanulmányaid végzed. Mi motivál?- A Számaik folyamatszervező szakának 3. évét végzem. Eddig az egészségügyben, a betegek állapotáról nyert adattárolás javarészt manuális úton történt. Újabban azonban, nálunk is tért hódít a számítástechnika, így az adattárolás számítógépes megfogalmazást nyer. A naprakész információval, az orvos áttekinthető képet kap a beteg állapotáról, mely segíti egy esetleges gyors, promt döntéshozatalban. Az orvosi rendelőben a megvalósuló új számítógépes feldolgozás „emberbarát”. Humán értéke felbecsülhetetlen.- Mi az a plusz, amit kaptál a 3 „kemény” évtől?- A nyitottság, a fogékonyság és a kritikus szemlélet az újjal szemben.- A májusban esedékes diplomavizsgádhoz sok sikert kívánokI- Minősítsd az „Össztűz” műsorát.- Még csak egy alkalommal néztem a műsort. A minősítés felfogás kérdése: ha a riporterek csak arra törekednek, hogy egymást túllicitálva lemeztelenítsék a meghívottat, túrkálva annak magánéletében, akkor sértőnek tartom. Ha politikai shownak szánják, majd megpróbálok én is az ott ülő közönséggel együtt nevetni.- Mi jut eszedbe a zálogházakról?- Az, hogy az egyik ember megalázkodása elősegíti egy másik meggazdagodását.- Igény van-e felekezeti iskolákra?- Két kiskorú gyermekem van. Vallom, hogy a szülő után, az iskolának kellene erkölcsiséget, hitet, magatartási és viselkedési formát adnia. Az állami iskolákban a gyermekek elvesznek a pontok és százalékok sokaságában. Csak egy a fontos, hogy a gyermek ...%-ban teljesítse a matek vagy magyar felmérőjét. Az, hogy annak az emberkének érzelmi világa is van, hogy ideálra lenne szüksége, azzal már senki nem törődik. A felekezeti iskolák azt hiszem emberközpontúak.- Robert Merle Védett férfiak című regényében nők áltat uralt társadalom képét vetíti élénk. Szimpatizálsz-e a nőuralom fogalmával?- Nem, úgy érzem soha nem tudnék azonosulni egy ilyen felépítésű társadalommal és a gyermekeim is „férfiak”, ellenük pedig nem szeretnék szólni.- A szólásszabadság korlátái okozhatják-e az egyén szellemi torzulását?- Egyértelműen igen. Azonban, a mostanság elharapódzó, a szólásszabadság leple alá bújtatott nyaklón kívüli, durva sértegetéseket túlkapásnak vélem.- Olvasol-e bulvársajtót?- Pénzt nem adok érte, de ha valahol belebotlok, akkor átlapozom.- Hiszel a természetgyógyászatban?- A betegségtől általában szeretünk megszabadulni és ilyenkor mindent kipróbálunk. Kényszerhelyzetben talán még hinni is tudnék.- Hogyan reagálnál arra, ha a férfiak is festenék magukat.- Bizonyára olyan jól csinálnák, hogy egyszer csak ránk hasonlítanának.- Ha azt játszanánk, hogy szómozaikokból rakjuk ki az Európa felé vezető utat, milyen szavakat építenéI be?- Szeretet, tolerancia, összetartás, segítőkészség, egymás iránti tisztelet... A kövek közé, összetartó erőként azért, néhány forintot is szórnék. Kérdezett Józsa Ottónétól Topor Magdolna A pálya kezdetén Amikor Lovász Mónikával, a 24 éves rendszer-szervezővel találkoztam vidám volt.- Ma ünnepeltük osztályunkon, az ONKO-n a nők napját, pontosabban a férfikollégák köszöntöttek bennünket - mondja. Azt sejtettem, hogy a virág mellé egy kis ajándékot is kapunk, azonban az meglepetésként ért, hogy a fiúk közös zsúrra hívtak bennünket, ami nagyon jól sikerült.- Fontos számodra a nőnapi köszöntés?- Nagyon. A nőnap szerintem alkalom arra, hogy a férfiak kifejezhessék szeretetüket és tiszteletüket, gondolkozzanak el azon, mit jelentünk a számukra, menynyire van szükségük ránk, menynyiben tesszük kellemesebbé, boldogabbá az életüket.- A nők társadalomban betöltött szerepének, a családban elfoglalt helyének megítélése szerintem 20-30 évenként változott. Te hogy látod a nők helyzetét?- Túlságosan sokat várnak ma a nőktől. Elsősorban a társadalom. Mivel a férfiak nem tudják keresetükből eltartani «a családjukat, a nők is kénytelenek munkát vállalni. Szerintem a családfőnek kétszer annyit kellene keresnie, mint most, úgy talán el tudná tartani a családját. A nő dönthesse el azt, hogy dolgozni szeretne, karriert elérni, vagy inkább otthon maradna. Egyébként én úgy látom, hogy a kisgyermekes anyukák hátrányban vannak gyermekeik gyakori megbetegedése miatt. Szerintem a nő elsősorban feleség, anya legyen, teremtsen bé-
