Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
ATOMERŐMŰ 9 Dr. Horváth Imre: Az érem másik oldala Vélekedés az üzemi (munkahelyi) pszichológiáról A pszichológiai gyógyítómunkával a különböző konfliktusok (egyéni, közösségi) megoldásmódjaival, feloldásával stb. már egy előző írásban foglalkoztunk. A valósághű kép megismeréséhez azonban szükséges a pszichológiai tevékenység másik fontosságát tekintve nem második irányának, az üzempszichológiának a felvázolása. A pszichológus és az üzem Valamikor a pszichológust sok helyen az üzemekben hasonlóképpen fogadták, mint a múlt század falujában az orvost. A kuruzslóban mindenesetre jobban bíztak. Kimutatható, hogy a pszichológiát legtöbben elvont bölcseletként tekintették és a metafizikus okoskodások „mély”, ám haszontalan világában jelölték ki a helyét. Kézenfekvő, hogy azok az „üzemi emberek”, akik ezt a portrét teljes értékűnek érezték, azt várták a pszichológiától, amit általában várnak az iparban minden elvont, végső igazságokat mutató bölcselkedésről: - semmit! Felvetődött a kérdés - mégis mit lehet egy ilyen „tudománnyal” kezdeni az üzemekben? Ez a felfogás kétféle szerepet is szánhat a pszichológiának, illetve a pszichológusnak: az első - ez még mindig sokkal jobb - távol tartja magától; a második - ez katasztrofális lehet - a pszichológusban a tudományos zsargonba öltöztetett önigazolást, a lelkiismeretes manipuláció készséges eszközét véli felfedezni. A pszichológusról alkotott és a pszichológiával kapcsolatos elképzelések hátterében (nem feltétlenül tudatos) érzelmi tényezők rejlenek,' amelyek megszervezik a személyiség védekezését a pszichológiával szemben. Ez a védekezés érthető és várható. A pszichológiának, mint tudománynak és gyakorlatnak közvetlen tárgya és célja az emberi személyiség, annak tartalmi, formai és működésbeli sajátosságai. Vagyis éppen azt érinti, ami életünkben a legfontosabb, legkényesebb és amelynek megtartását mindennél fontosabbnak tekintjük. Nem csoda tehát, ha a pszichológustól minden ágon azt kívánták, hogy bizonyítsa saját létjogosultságát. Nem egy ízben hallhattuk azt az álláspontot, hogy az üzempszichológiához szükséges alapvető beruházásokat majd akkor eszközük, ha már a pszichológus „letett valamit az asztalra”. Természetesen ez circulus vitiosus. Bizonyítani csak ott lehet, ahol ennek megadják az elégséges feltételeit: eszközöket, a feladatokat, a hatáskört stb. Az üzempszichológiáról... Az üzempszichológiának olyan kérdések megválaszolására és olyan feladatok ellátására kell vállalkoznia, amelyek sokszor meghaladják az üzem szigorú értelembe vett kereteit. A pszichológusok amikor az iparban alkalmazható pszichológiai technika kialakításával foglalkoztak, figyelmük tulajdonképpen csak magára a munkavégzésre szorítkozott (innen a magyar nyelven ma is használatos elnevezés: munkapszichológia). A későbbi kutatások már tapasztalatilag is kimutatták, hogy a munkavégzés folyamata nem szakítható ki a munkahelyeken - sőt, a munkahely környezetében - kialakult gazdasági, társadalmi, kulturális valóságból. Maga az üzem funkciója sem jellemezhető kizárólagosan a termeléssel. A munkavégzés pszichológiai problémáit csak úgy érthetjük meg, ha a szervezet pszichológiai problematikáját a maga teljességében vizsgálják. Nem véletlenül beszélünk tehát üzempszichológiáról. Az üzempszichológiát úgy kell elképzelnünk, mint egy háromszöget, amelynek 3 különböző csúcsában a tudomány 3 alapproblémája helyezkedik el: ■ 1. Hogyan lehet megfelelő együttműködést kialakítani az emberek között? 2. Hogyan lehet a munkafeladatokat és munkakörülményeket az ember számára alkalmassá tenni? 3. Hogyan lehet az embert alkalmassá tenni a munkafeladatok ellátására? 3 Ez a kissé leegyszerűsített séma a következő konkrét problémákban jelentkezhetnek:- a munkahelyi szervezet felépítése és működése,- a szervezeten belüli információáramlás,- a szervezeten belüli döntéshozatal, intézkedés,- a megelégedettség és az ösztönzés kérdései,- a csoportokban végzett munka,- a vezetés és felügyelet - vezetőkiválasztás,- a teljesítmény elbírálása,- a dolgozók kiválasztása és munkába állítása,- az oktatás és „nevelés” kérdései, . - munkafeltételek, fáradtság és baleset, terhelés és igénybevétel,- műszaki pszichológia stb. A pszichológiai tanácsadás szerepe az üzemi döntéshozatalban A munkahelyek pszichológusának elsődleges feladata a tanácsadás. Tanácsot ad, amikor arról nyilatkozik, hogy alkalmas-e valaki valamely munkakör betöltésére, amikor javaslatot tesz jelző- és kezelőelemek kialakítására, ösztönzési eljárásokra, terhelést csökkentő tényezőkre stb. Munkája sikerének, sőt értelmének alapfeltétele, hogy kérjenek tőle tanácsot és hasznosítsák tanácsait. A baj azonban pontosan ezzel van. A pszichológiai tanácsok kikérése és hasznosítása igazából nem funkcionál (kivételek vannak!) Ennek nyilván számos oka van és ezek közül nem mindegyik „objektív nehézség”. Sajnos nem csupán kényelmes, nemegyszer indokolt védekezés, amikor a pszichológus üzemi vezetők felelősségéről beszél, akik nem hallgatták meg, sőt többnyire meg sem kérdezték. De igaz-e, hogy valóban csak külső tényezőkben, másokban van a hiba? Mondhatjuk-e (pszichológusok) nyugodt lélekkel: „adjatok egy pszichológiára éhes vezetőséget és majd meglátjátok mit produkálunk!?” Semmi sem lenne károsabb egy ilyen szemléletnél. Ha a pszichológiai tanácsadás nem épül bele rendszeresen a vezetés döntéseibe, nem jogos-e a feltételezés, hogy a tanácsadással is baj van? Nos, valószínűleg jogos. A kérdés a tanács és a döntés kapcsolatának problémája. Amikor az üzemi vezetésnek tanácsra van szüksége, akkor konkrét döntés, illetve döntések meghozatala előtt áll. Ez azt jelenti, hogy a szakértők -jelen esetben a pszichológusok - állásfoglalásától nem egy szakmai elv deklarálását várják, hanem olyan javaslatot, amely a döntéshozatal konkrét struktúrájába épül. Vagyis olyat, amelyik figyelembe veszi a lehetőségeket, a konfiiktuózus célszempontokat, a bizonytalan információkat, a döntésben részt vevők közötti érdek- és véleménykülönbségeket stb. Vagyisegy építészmérnöktől nem azt váiják, hogy megmondja a márvány-e a jobb építőanyag, vagy a vályog, hanem, hogy alternatív javaslatot adjon az adott esetben felhasználható építőanyagokra vonatkozóan. Lényegében ez a helyzet a pszichológiával is. Ha egy pszichológus azt állítja, hogy egy bizonyos vezetői poszt betöltéséhez legalább 120-as IQ szükséges, akkor még nem sokat mondott. Mert mi van például, ha a jelöltnek csak 118 az IQ-ja? Milyen károk következnek ebből? Menyiben lehetünk ebben biztosak? Ezek a károk jelentik-e a súlyosabb veszteséget, vagy azok, amelyek abból származnak, ha nem őt nevezik ki (személyi problémák, tapasztalatlan külső embert kell beállítnai, méltánytalanság stb.)? Pedig a döntéshozó testületnek pontosan erre volna szüksége és ha valami a pszichológus feladata volna, akkor ez lenne az. A pszichológus elsőrendű feladata ugyanis, hogy segítsen a döntési nehézségek leküzdésében, tudatosítsa a rejtett szempontokat, támogassa a kreativitást, módszereket nyújtson az álláspontok egyeztetésére stb. Természetesen ez pusztán szakmai szempontból tekintve sem egyszerű feladat. (Erre épül a „pszichológiai döntésanalízis”, vagy ahogy egyesek nevezik „döntési segítségnyújtás”.) A pszichológusnak a döntéshozatalban kétféleképpen is támogatnia kell a döntéshozót. Egyrészt támogatnia kell abban, hogy saját pszichológiai természetű tanácsait a döntéshozó be tudja építeni a döntéseibe. Ennek szükségességét mutatta az előbbi 120-as IQ-ra vonatkozó példa. Másrészt a pszichológusnak segítenie kell a döntéshozót mindenféle döntése (gazdasági, műszaki stb.) meghozatalánál, segítenie kell benne, hogy kielégítő döntést tudjon hozni, hogy „képes” legyen dönteni stb. Ugyanakkor az esetek nagy részében meglehetősen kétséges, hogy létezik-e az adott problémának egy bizonyos helyes megoldása. Jellemző erre a 120-as IQ-val kapcsolatos, megelőző példa. Erre a példára vonatkozóan semmiféle univerzális, racionális szabályt nem állíthatunk fel arról, hogy a vezetőség számára mennyire kívánatos pl. az, hogy egy kissé nehezebb felfogású embernek kell elmagyarázni valamit, aki azonban régi ismerősük, és menynyire kívánatos, hogy esetleg egy olyan emberrel dolgozzanak együtt, aki gyors felfogású, de idegen. Hogyan lehet ezt a két szempontot kompatibilissé tenni? A felfogás mekkora lelassulás, mekkora idegenséget ér stb.? Ezek a kérdések nem abszurdak, de nincs egy univerzális módszer, amivel kiszámítható rájuk a felelet, mivel a felelet szubjektív tényezőkön alapul. Például egy labilis emocionalitású, neurotikus személy számára egy beosztott, akinek hosszasan kell magyarázni és állandóan kérdezget, elviselhetetlen lehet, az új ember megjelenése viszont megsértheti státushelyzetét stb. Vagyis a hasznosság kérdése kizárólag normatívan nem vizsgálható, a hasznosság alakulása normatívan nem jósolható és nem is befolyásolható. Ahhoz, hogy a kérdést kezelni tudjuk, szükségünk van mindarra, amit az értékekről, a motivációról attitűdökről, hiedelmekről stb. tudunk - tehát a döntéshozatalt csak akkor segíthetjük, ha feltáljuk és megértjük az emberi problémakezelés sajátosságait, korlátáit és előnyeit. A munkahelyi vezetőknek meg kell tanulniuk igénybe venni, a vezetés mindennapjaiba beépíteni a pszichológiát, hiszen a pszichológiai problémákat akkor is észre kell venniük, ha a pszichológust esetleg sikerül „kikerülniük”. A pszichológusoknak pedig nagy figyelmet kell szentelniük az iparnak, hasznosítaniuk kell a tapasztalatokat és nem szabad megelégedniük a leegyszerűsített megoldásokkal. (A szerző a pszichológiai labor vezetője.) Radioaktív hulladékok elszállítása, elhelyezése Újból elszállítják és elhelyezik a kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékokat. Az 1989- ben lakossági tiltakozásra felfüggesztett szállítások felújítása -hosszas tárgyalások, egyezkedések, kompromisszumok és nem utolsósorban anyagi áldozatok eredményeként kezdődhetett meg. Az 1992. február 11-én, az első 33 db hordóból álló rakományt elszállították az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat) Fővárosi Intézete által üzemeltetett, Püspökszilágyban lévő Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló telephelyre. Az érdekelt önkormányzatok ellenszolgáltatás fejében ellenőrző, nyilvántartó és felvilágosító tevékenységet folytatnak. A jelenlegi megállapodások értelmében az önkormányzatok hozzájárultak, hogy 1994 szeptemberéig 1000 m3 tárolókapacitást kitöltő, atomerőműből származó radioaktív hulladék kerüljön elhelyezésre a területükön lévő izotóptároló telephelyre. Jelen helyzetben, az erőműben történő hulladékkezelést nem számolva, az elszállítás és elhelyezés költségei meghaladják a 100 E Ft/m3-es árat. A telephely jelenleg 250 m3- es tárolótér elfoglalására rendelkezik hatósági hozzájárulással, a további 750 m3-re az engedélyek beszerzése szükséges. A szerződések, megállapodások teljes öszszege kb. 2,5 év alatt meghaladja a 100 M Ft-ot. A fenti időszakra fellélegezhetünk, reméljük a szilárd radioaktív hulladékok elhelyezési gondja megoldódik, de ezt a lélegzetvételnyi időt jó hatékonysággal kellene felhasználni egy saját tároló létesítésére. Az eset példaértékű lehet, hogy az önkormányzatokkal, lakossággal lehet konszenzusra jutni, amennyiben a felek türelmet, jóindulatot, kompromisszumkészséget tanúsítanak egymás iránt. Fotó: B. BAGDY LÁSZLÓ üzemvezető
