Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
ATOMERŐMŰ 3 összeültek, tanácskoztak, írtak egy kérvényt. Amikor lett atombomba, mutassuk ezt be. A japánok megijednek és megadják magukat. Nekünk aláírások kellenek. Teller úr, szerezzen aláírásokat számunkra Los Alamosban! Nekünk volt egy nagyon népszerű igazgatónk, Oppenheimer. Elmentem hozzá a levéllel. Nem gyűjthetek aláírásokat, ha az igazgató nem helyesli. Hát az igazgató nem helyeselte. Mit ért a Szilárd ahhoz, hogy a japánok ilyen és olyan körülmények között mit fognak csinálni? Nekünk, tudósoknak ehhez semmi közünk nincs. Hagyjuk ezt a politikusokra! Engem gyakran kérdeznek, hogy azt, amit az évek során véghez vittem, sajnálom? Hát a válasz az; nem, nem sajnálom - egy kivétellel. Amikor az Oppenheimer így beszélt hozzám, én megkönnyebbültem. Mi ezt véghezvittük. Hihetetlen felelősség azt mondani, hogy mit csináljunk vele. Nem a mi dolgunk. Nem csináltam semmit. Ezt sajnálom. Kiderült, hogy mindez nem is volt olyan fontos. Oppenheimer és egy pár más tudós azt ajánlották, hogy használjuk az atombombát azonnal. Az ajánlatuk az elnököt, Trumant nem érte el. Truman maga elhatározta, a háborúnak kell, hogy hamar vége legyen. Itt van egy új eszköz, azonnal használjuk! Egy embert kérdezett meg, Churchillt. A bombát, mint valamennyien tudjátok, használták. Én ma azt mondom, ez egy rettenetes hiba volt! Tudjuk ma azt, hogy miután atombombát robbantottak föl, a japánok vezetőségében egyetlen egy ember nem változtatta meg a véleményét. Az atomrobbanásnak, úgy látszott, nem volt befolyása egy nagyon fontos kivétellel. A japán császár, Hirohitó nem akarta a háborút. A japán császárt úgy ismerték, hogy Ő az Isten. De az volt a japán alaptörvényben, hogy az Istennek a politikába nem szabad beavatkozni. Hát a Hirohitó elhatározta, Ő be fog avatkozni. És nyilvánosan kezdeményezte, Japánnak most meg kell adnia magát. Itt mindenkit meg akarok kérdezni, ha nem robbantottunk volna föl egy bombát Hirosimában, hanem 10 ezer méter magasságban a Tokió öböl fölött - mi akkor eleget tudtunk, hogy ezt ki tudjuk számítani. Ha ezt este 8- kor csináljuk, 10 millió japán fogja látni. Hallani fogják a sohasem hallott mennydörgést, és egy sem fog meghalni. És a szemlélők, a hallgatók közt ott lesz Hirohitó is. Meg kellett volna kísérelni azt, talán ez elég lett volna ahhoz, hogy Hirohitó amit szemével lát, amiről neki mondjuk, hogy ez egy atombomba volt, és négy héten belül igazán fogjuk használni, ha nem adjátok meg magatokat. Én azt hiszem, majdnem biztos, a háborút meg lehetett volna nyerni, be lehetett volna fejezni emberélet vesztesége nélkül. És ez valószínűleg a legfontosabb. De a mi szempontunkból nem sokkal kevésbé fontos. Ha mi megmutattuk volna a technológia hatalmát pusztítás nélkül, gondoljátok meg, akkor a világ másképpen nézne a haladásra. Mi történt? Ami tényleg történt az, teljesen váratlanul, teljesen értelmetlenül a semmiből létrejött egy atombomba. így látta azt majdnem mindenki. Hogyan, miként? - Hát magyarázni. Atomokat. Atommagokat. Amit mi magunk is alig értünk. Tudomány. Ebből akármi lehet. Ebből pusztítás lehet. Jobb nem nyúlni az atomhoz. Jobb reaktorokat nem építeni. Jobb a haladástól félni. A világ lehetett volna másféle. De értsük meg, hogy mi volt a világ! Mi az atomenergiát kifejlesztettük! Mert a háború után a legtöbb tudós visszatért, egynéhányan megmaradtunk. Miután Amerikában szabadon tudtunk dolgozni, jobban dolgoztunk, mint az oroszok. Nem mert ügyesebbek voltunk, nem is mert pénzt költöttünk - azért, mert szabadok voltunk. Azért, mert a legjobb orosz, Szaharov ugyan megkezdte ezt a munkát, de nemsokára otthagyta. Mi ügyesebben csináltuk a fegyvereket és nemrégiben a Közel- Keleten, amikor Szadam Huszeinnel verekedtünk, megmutattuk azt, hogy mi az elsőrangú technológiát nemcsak arra tudjuk használni, hogy nagy robbanásokat csináljunk, hanem arra is tudjuk használni, hogy pontosak legyünk. Hogy kevés emberélet veszteségével is még elérjük azt, amit el kellett, hogy érjünk. Úgy látszik, hogy ettől a hihetetlen haladástól a szovjetek megijedtek. Amikor ott 200 ezer ember, bátor ember megakadályozta, hogy Oroszországban, hogy a Szovjetunióban a reakció győzzön. Amikor azok fölkeltek, akkor már a katonák között volt elég, aki tudta, hogy Amerika erősebb, és hogy Amerika erejét tudja használni. Olyan módon, hogy ne legyen világuralom, hanem legyen világszerte együttműködés. Én itt akarok megállni. ...de elmondom azt, hogy mindezen 50 éves változások után én hogy látom a világot. Nem kell félni. Ha lehet haladni, mindenütt kell. Tudást használni kell! - Tudást rossz dolgokra is lehet használni, ezért tudás nem elég (nyomatékkai). De a tudatlanság soha sem elég. Tudás kell. A tudáshoz hozzá kell fűzni azt, hogy emberségesen használjuk! Ha ezt csináljuk, akkor nem félünk reaktoroktól. Biztonságos reaktorokat építettünk, és lehet építeni. Például lehet őket a föld alatt építeni. Például lehet őket kisebbre építeni. Például lehet őket úgy építeni, hogy ne függjenek operátoroktól, mert azok sokat tévedhetnek. Energiát kapunk. És megmutattuk, hogy együttműködés is lehetséges. És láttuk azt, hogy egy kegyetlen rendszer önmagát meg tudja buktatni. Ha erővel áll szemben és hogyha az emberek eléggé bátrak, hogy a világ egy krízis előtt áll és meg akarom azt is mondani, hogy a kínaiak azt hogy írják, hogy krízis. Kínaiak képekben írnak. Ezek gyakran összetett képek. A krízis képe két részből áll. Az egyik része veszedelem, a másik része alkalom. Itt élűnk ma az 50 éves évfordulón veszedelemben - és alkalommal a kezünkben. Ha akárki, ha mi magyarok megragadjuk az alkalmat, úgy mint mi néhányan azt 50 évvel ezelőtt, a következő 50 év teljesen attól függ, hogy ezt a hihetetlen, nagyszerű alkalmat fölhasználjuk-e haladásra, együttműködésre - vagy hallgassunk-e azokra, akik azt mondják, atomok veszélyesek, haladás veszélyes. Itt van a veszedelem és itt van az alkalom. És az 50 éves évfordulón azt ajánlom, hogy erre gondoljunk. Köszönöm.” A részvénytársasághoz tartozás érzésének erősítéséért A paksi atomerőmű I. sz. blokkja indításának 10 éves jubileumára készülve a részvénytársaság vezetése elhatározta, hogy hagyományteremtő vállalati elismerést alapít, amelynek célja a kiemelkedően jó munka elismerése, a céghez tartozás érzésének erősítése. Az új elismerési forma a „Céggyűrű”, amely aranyból készült pecsétgyűrű, a pecsét helyén az rt. emblémája, a gyűrű belsejében a kitüntetett neve és az adományozás éve. A gyűrűhöz oklevél és jutalom tartozik. Évente max. 20 gyűrű kerül odaítélésre. Javaslatot tehetnek a kitüntetésre csoportok, kollektívák és a dolgozók közül bárki. Az odaítélés a vezérigazgató kizárólagos jogköre. A „Cég-gyűrű” Alapítványt kuratórium felügyeli. A „Cég-gyűrű” adományozása mentes minden politikai megítéléstől, minden szűk csoportérdektől. Egyedül az emberi tisztesség, a becsületes, tisztességes és az átlag feletti kiemelkedő munka, példamutató magatartás, munkafegyelem, a toleráns kapcsolatok, a céghez való kötődés és szorgalom, ami kiemeli a gyűrű tulajdonosát a munkavállalók közül. Kitüntetést kaptak: Bacs Judit, Bogáncs János, Bódi Mihály, Csibi Boldizsár, Faragó Péter, Hamvas István, Hangyási László, Kalcsu Károly, Kiss József, Kováts Balázs, Kővári Istvánná, Dr. Lévai András, Nőtáros Mihály, Papp Gyula, Szabó József, Tímár Géza, Vadema István, Varga Péter, Vincze Pál, Viszlay József. A kitüntetéseket december 4-én a jubileumi ünnepség záróestjén adták át a városi művelődési ház színháztermében. Az ünnepségen tiszteletüket tették: dr. Bakay Árpád helyettes államtitkár, aki ünnepi beszédet mondott és elhozta dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter üdvözletét, a WER 440 klub tagjai, Jussi Helske, a loviisai atomerőmű igazgatója, aki köszöntőt mondott, Juraj Kmosena, a bohunicei atomerőmű igazgatója, Ladislav Rafaj, a mohovcei atomerőmű igazgatója, Ales John, a dukovany atomerőmű megbízott igazgatóhelyettese, az MVM Rt. néhány vezető tisztségviselője, a társ részvénytársaságok vezetői, Paks város néhány vezetője, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság vezetése és a meghívott dolgozók. L-B Az ünnepség résztvevői, elöl a kitüntetettek egy csoportja Kővári Istvánné a kitüntetést dr. Petz Ernőtől veszi át Yaderna Istvánnak dr. Petz Ernő adja át az aranygyűrűt A Pécsi Operakórus népszerű operarészletekből színvonalasan, nagy sikerrel adott elő Dr. Bakay Árpád ünnepi beszédet mond
