Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

14 ATOMERŐMŰ Közben a meghívott vendégek megtekintik a versenyt és zúg a biztatás. Értékelés. Visszahódított első hely egyéniben, csapatban egy­aránt. Minden idők legjobb helyezése a házigazdák (PA Rt.) részéről. Zúgott a szép. volt fiúk... Egyéni verseny: 1. Révész T.-Zsigmond J. DE­­SE, 2. Szépfy T.-Kovács J. EL­­MŰ, 3. Kolter Gy.-Kiss I. DESE, 4. Mayer T.-Wrhorina J. PA Rt., 14. Horvai J.-Boromisza T. PA Rt., 20. Nagy J.-Oravetz A. PA Rt., 28. Kovács L.-Kovács F. G. PA Rt., 29. Tibay F.-Tibay L. PA Rt., 30. Grill L.-Prokob J. PA Rt. Csapatverseny: 1. Dunamenti E. Rt., 2. Elektro­mos M. Rt., 3. Paksi A. Rt., 4. ER­BE Rt., 5. Vértesi E. Rt., 6. MVM Rt. Gratulálunk: Dr. Petz Ernő a PA Rt. vezérigazgatója adta át a díjakat a helyezetteknek és részt­vevőknek. Mottó: .... Nem a győzelem, a részvétel a fontos. Záróbankett: egyöntetű a véle­mény. Ezt a sportot aki megszereti, nem tud leszokni róla... Mi pedig, vitorlások, azon le­szünk, hogy minél többen űzzék ezt a gyönyörű sportot. Jövőre pedig, Szántódon újra találkozunk. Kép és szöveg: Nagy Jenő A paksi csapat hanem a rendezésbe a Vértesi Erőmű Rt. helyett. Megrendeztük... összeszokott - a jóért tenni vágyó - szervező- és rendezőgárda, köszönjük nekik névtelenül. Résztvevők... 10 vállalat (rt.) dolgozói, versenyzői. Összesen 140 fő. Verseny... 1. nap. Az időjárás nem fogadta ke­gyeibe a versenyzőket. Sok nap­fény, kevés szél. 1 futamot sikerül összefújni. 2. nap Minden rendben, a szervezők ígérete szerint megjött szél úrfi. Három futam egymás után. 40 versenyhajó, 6 motoros, 4 nagyhajó legénysége, versenyzők, kísérők. Megnyitó... Kiss G. az ASE ügy­vezető elnöke köszönti a résztve­vőket. Remek - sőt gyönyörű - az idő, túl szép, kevés széllel. Ugrás­ra kész csapatok zászlófelvonással és a vitorláshimnusszal... megha­tó és szép volt. XXI. villamos iparági vitorlástalálkozó Balatonfiired szeptember 17-20. Talán még soha ennyi vitorlás, motoros hajó nem volt ebben a sokak által is elismerten szép, és jó fekvésű kikötőben. A májusi megnyitó óta köz­kedvelt, pihenésre, sportolásra kiválóan alkalmas létesítmény három napra befogadta a villamos iparági vitorlásversenyzőket. Beugrottunk... na nem a vízbe. Vitorláztunk... felavattuk A Pilis novemberben is varázslatos Még ragyogtak a csillagok, mikor összegyűltünk a busznál. Korán kellett indulni, mert Dö­ntős messze van. Szépen össze­jöttünk, annak ellenére, hogy ez nem külföldi út volt. Majd kilenc lett, mire a szom­bat reggeli Budapesten átara­szolva, a szentendrei út forgata­gát elhagyva a Dunakanyarba értünk. Enyhe szélben kapaszkod­tunk fel a Vöröshegy oldalába. Visszatekintve csodás látvány tárult elém. Lenn csillogott a Duna. Túlparton a Szent Mi­­hály-hegy robusztus tömbje emelkedett. Keleten Visegrád vára tűnt elő a párás reggeli nap­sütésben. Hosszú emelkedő követke­zett. Juharfaerdő alig járt ösvé­nyén jártunk. Ezer színben ra­gyogott a táj. Lihegve értünk a Szakónyeregre. Végre egy kicsit vízszintes. Nem időztünk; na­gyon fújt a szél. Gyönyörű úton ereszkedtünk lefelé. A húszmé­teres gyertyánok, mint hatalmas oszlopcsarnok álltak körülöt­tünk. Olyan érzésem volt, mint­ha a természet templomának hatalmas hajójában járnék. Az orgonaszó helyett a szél zúgott, a kántor helyett a madarak éne­keltek. A Hoffmann fogadó melletti tisztáson költöttük el az ebédet. A melengető napsütésben, a friss levegőn mindenkinek meg­jött az étvágya. Néhányan meg­nézték a fogadó árlapját, de visz­­szaültek a tarisznyapörkölt mellé. A „paraméterek” nem voltak összhangban a turistael­látmánnyal. A sok nyarat megélt turisták jóllakva ejtőztek a'novemberi verőfényben. Közben a fiatal ar­­cúak degeszre etették a fogadós macskáját. A legifjabbakra tiszta pelenka került. Bizony! Velünk voltak olyan turistapalánták, akik a gumibugyis korosztályt képviselték. Egész úton egy pisz­­szenésük nem volt. Csak akkor kezdett egyikük pityeregni, mi­kor buszra szálltunk. A többi gyerek is remekül vi­selkedett. Vidáman vették a leg­nehezebb szakaszokat, észre­vették a látnivalókat is. Remé­lem, ezt a szellemet magukkal viszik a felnőttkorukba is. Igazi turisták lesznek, akik nem fog­nak nyűgösködni, ha nehéz a te­rep; nem átkozódnak, ha esik az eső és nem méltatlankodnak, ha nincs fotocellás angol-WC az er­dőben. Fáradtságukat elfújja a hegytetők szele. Pihenést nyújt nekik a természet közelsége. Közben jelzetlen nyiladékon, árkon-bokron, patakmederben. Túra végén édes a pihenés meredek, csúszós hegyoldalon értük el az esztergomi ország­utat. Innen pár perc volt a Pilis­nyereg. Sátorozó hegymá­szókkal találkoztunk. Éppen főztek. Utunk legnehezebb szakasza következett. Mintegy százméte­res szintkülönbséget kellett le­győzni, alig néhány száz méte­ren. Azért kibírtuk. A nehezén túl voltunk. Enyhébb, merede­­kebb lejtők váltogatták egymást. A szél közben elállt. Langyos volt a levegő. Mintha nem is no­vember lett volna. A vadregé­nyes Vaskapu-völgyben nem igazán gyönyörködhettünk. Na­gyon gurulós volt az út, állan­dóan lábunk elé kellett figyelni. De rendes volt hozzánk a termé­szet. Kiérkezve Oszurdokból, páratlan látványt élvezhettünk. A lenyugvó nap sugarai beara­nyozták a Kakas-hegy színpom­pás taraját, az alatta megbújó Pi­­lisszentkeresztet. Beértünk a házak közé, témát adva a kutyáknak. Még egy kicsi séta és kényelmesen elnyújtóz­va kortyolhattuk a gyümölcsle­vet, no meg az árpalevet egy na­gyon mutatós sörözőben. Buszunk nem várt a szokott helyen. Ez kisebb izgalmat oko­zott a társaságnak, nagyobb for­galmat a csaposnak. Hazafelé a szokásos megálló az érdi cukrászdánál. Pótoltuk a kalóriákat, aztán nyomás haza. Kellemesen elfáradva, mese­szép őszi nap élményével telve széledtünk szét. Decemberben ismét találkozunk a Balaton partján. Nagy István Üzemel az autómosó Az Atomerőmű Sport Egyesület 1992. november 2-től gépjármű fel­­sőmosás-szárítás szolgáltatási tevé­kenységét megkezdte Paks, Április 4. u. (volt Autóklub-miniszerviz mellett). Munkadíj: 180 Ft/gk. Nyitva tartás: hétfő-péntek 10-18 óráig, szombaton 7-18 óráig, vasár­nap 7-13 óráig. E hír hallatára Kiss Gábort, az ASE ügyvezető elnökét felkeres­tem, azzal a szándékkal, hogy bő­vebb felvilágosítást, tájékoztatást nyújtson valamennyiünk számára.- Örömmel teszek eleget a kérés­nek, mivel ezzel is lehetőségünk adódik arra, hogy minél többen hírt kapjanak rólunk. Evekkel korábban a lakótelepi autótulajdonosok részéről olyan igény merült fel, hogy jó lenne egy autómosó létesítése. Ä tárgyaláso­kat végül is tett követte. Az atom­erőmű felvállalta ezt a beruházást és megépítette az autómosó épüle­tét és beépítésre került az autómosó gép is. Kérdésként vetődött fel, hogy ki üzemeltesse az autómosót? Mint vállalkozni szándékozó, erre a fel­adatra jelentkezett az Atomerőmű Sport Egyesület is. Alaptevékeny­ségen kívül vállalkoznánk, hogy az autómosót üzemeltetjük és az itt keletkezett nyereséget a sportra for­dítanánk. Végül is olyan döntés született, hogy az atomerőmű rt. bérleti díj fejében átadta az ASE- nek az autómosót üzemeltetésre. . Ez év nyarán megkezdtük a gépi berendezés próbaüzemeltetését. Az összes körülményt figyelembe véve, végül is úgy döntöttünk, hogy november 2-án megnyitjuk az autó­mosót, egy főállású szakemberrel - az alkalmazottunk gépjármű­üzemmérnöki képesítéssel rendel­kezik - és egy „fél műszakos” kisegí­tővel, akinek szintén szakirányú ké­pesítése van. Az első öt nap ered­ményei biztatóak. Egyre többen veszik igénybe szolgáltatásunkat. 'Bízunk abban, hogy elsősorban a lakótelepi autótulajdonosok - autó­mosásra - hozzánk fognak fordulni. Városunkban van konkurencia, mi ezt a versenyt vállaljuk. Lelkiisme­retes munkával, szakértelemmel végzett tevékenységünknek - véle­ményünk szerint - rövid időn belül meg lesz az eredménye. Közületek részéről is történt érdeklődés, olyan szándék, hogy nálunk szeretnék gépjármüveik mosását elvégezni. A jövőt illetően természetesen a szol­gáltatásainkat szeretnénk bővíteni. Gépi alsómosást, olajcserét végez­nénk. A volt Autóklub-miniszerviz két helyiségében szervizhálózatot alakítanánk ki. Műszaki vizsgázta­tást és kisebb javításokat végez­nénk. Ezen elképzelések megvaló­sulásához az kell, hogy rentábilisan tudjuk üzemeltetni az autómosót. Munkánkkal igyekezni fogunk a bi­zalomra rászolgálni. Jól látható helyen egy ötletládát fogunk elhe­lyezni azzal a szándékkal, egyben kéréssel, hogy a nálunk megfordult autótulajdonosok javaslataikat, igé­nyeiket, esetleges panaszaikat íiják le. Nyitottak vagyunk minden segí­tő szándékú ötletre. Példa kedvéért ha olyan igény lépne fel, hogy a nyitva tartási időnket módosítsuk, akkor ezt is megtesszük. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy bő­vebben elmondhattam mindazt, amivel a jövő vendégeink részére szolgálni tudunk. Köszönöm a beszélgetést. A riport elkészítése után tudtam meg, hogy Kiss Gábort, az ASE ügyvezető elnökét beválasztották a hazai olimpiai bizottságba. Gratulá­lunk, sok sikert kívánunk a lap szer­kesztőbizottsága nevében. Kép cs szöveg: M. J. Dömötör József az autómosónál Mézes Tibor az ESZI ötödéves erő­műgépész tanulója a Tolna Megyei Tájfutó Szövetség által rendezett Ge­­menc-kupa egyéni tájfutóversenyen F-17-es kategóriában első helyezést ért el. Évek óta sikeresen szerepel eb­ben a sportágban, eredményei kitar­tásról, szorgalmas munkáról adnak számot.- Mikor kezdtéi a tájfutással foglal­kozni?- Az általános iskola 4. osztályában kömyezetismereti szakkörbe jártam. A szakkört vezető tanárnő természet­­járó volt és a tájfutáshoz is értett. Az ő kezdeményezésére foglalkoztam á tájfutással. Először csapatversenyekre jártam, majd alacsony szinten, azaz szalagos pályán futottam. Ezaztjelen­­ti, hogy az erdőben szalagot tűznek ki, és az így kijelölt pályát kell végigfutni. Később egyéni versenyeken is indul­tam. Azóta versenyzek rendszeresen, sokáig szeretném folytatni.- A tájfutás kevésbé elterjedt, ismert sport. Az ESZTben hogyan találtál rá a tájfutásra?- Amikor elsős voltam, akkor csak azt tudtam, hogy a PSE-nél működik a tájfutás, és gimis diákokból áll a csa­pat. Ekkor még magamtól jártam a versenyekre, melyeket a szövetség megyei titkárától érdeklődtem meg. Szekszárdon lakom, így ez volt szá­momra a megoldás. A versenyek nagy része megyén belül zajlott le, itt találkoztam az ESZI-s diákokkal. Ak­kor vettem fel velük a kapcsolatot. Az ESZI-ben Nepp József tanár úr veze­tésével működik a DSE természetba­rát szakosztálya, és ezen belül a tájfu­tás. Jelenleg az ő segítségével, szerve­ző- és támogatómunkájával veszek részt aversenyeken. A megyében mára profi versenyzők közé számítok, de az országos szinttől még távol állok.- Miért kedveled a tájfutást?- Ha egy futópályán kellene körbe­­körbe szaladnom, akkor az nem tet­szene. A természetben való futás, a természet közelsége, a jó levegő és a kötetlenség vonz. Az ellenőrző pon­tok között a magam által választott út­vonalon haladhatok. A versenyekről már sok tájfutót ismerek, kedvelem ezt a csapatot, a tájfutók társaságát.- Milyennek látod e sportág helyze­tét?- Ebben a megyében nincsenek olyan szakosztályok, amelyek moz­gósítanák a fiatalokat. Szekszárdon most alakult ilyen szervezet, de még kevésbé működőképes. Itt Pakson a PSE is csak a középiskolás korú diá­kokkal foglalkozik. Ha abbahagyják a tanulók az iskolák akkor abbahagyják a futást is. Nincsenek szponzorok és nincsenek megfelelő térképek sem. A megyében a legújabb térkép is kb. 5 éves. A nagyobb versenyeken hónap­ra kész helyesbítésű térképeket hasz­nálnak.- Miiyen felszerelés kell a tájfu­táshoz?- Kell térkép, tájoló, jó futócipő és speciális öltözék. Ez utóbbi áll egy bozótruhából, ami egy finom szövésű nejlonruha, könnyű, szel­­lős, nem meleg, a bozóttüskét aránylag jól viseli. És kell még egy lábszárvédő is.- A mikor az erdőben egyedülfutsz az egyik ellenőrző ponttól a másikig, addig gondolataid hol járnak?- Ha sima, akadály nélküli úton futok, ahol nem kell figyelni, akkor dúdolom a kedvenc zeneszámai­mat. A nehezebb terepen, ahol ko­moly tájékozódás szükséges, átme­netek vagy térképolvasás van, akkor ott nagyon kell figyelni. Ez egyben szellemi sport is. En a technikásabb, tájékozódást igénylő pályákat kedvelem.- Milyen versenyeken indultál eddig?- Általában megyei versenyeken veszek részt; a diákolimpián, a me­gyei bajnokságon, Gemenc-kupán, Bottyán-kupán stb. Országos verse­nyekre ritkábban, külföldire még nem jutottam el. Tavaly voltam az erőműves természetjárókkal a VOTT-on, Ajkán.- Hogyan készülsz versenyre?- Naponta, esténként /utók. Szervezett keretek között, edzői irá­nyítással kellene ezt csinálni. A na­gyobb egyesületek versenyzői mindennap járnak terepre, futnak, megvan a lehetőségük az alapos fel­készülésre. A technikámat jónak ér­zem, de nem tökéletes. Nagyon so­kan már kiskoruktól rendszeresen járnak versenyekre, ismerik a lég­kört. Én két éve voltam először or­szágos versenyen, és csak az elmúlt évben jutottam el gyakrabban. In­dulhattam ugyan eddig is ezeken a versenyeken, de minősítést, rang­sorolást nem érhettem el. A rajten­gedélyem idén nyáron érkezett meg. Most az a célom, hogy meg­szerezzem a C minősítést. Ehhez egy versenyen, a lehetőségekhez mérten jól kell szerepelnem. Ez lesz az idei utolsó versenyem, erre Nyír­egyházán kerül sor.- Előfordult, hogy eltévedtél a tere­pen?- Nem, mindig beértem még a verseny vége előtt, rám még nem kellett várni. Amikor elkezdtem a versenyzést, akkor tudtam annyira futni, hogy ne tévedjek el. Azonban többször előfordult, hogy a bója kö­zelében kevertem. Ilyenkor, ha egy tájfutó se jár arra, akitől segítséget tudnék kérni, akkor vissza kell men­nem az utolsó pontra, amit még megjegyeztem, és újra el kell indul­nom. Nekem az a célom ezeken a versenyeken, hogy érjek végig a pá­lyán. Ha egy pontot nem fogok meg, akkor kizárnak a versenyből. Lényeges az idő is, de nekem első­sorban az a fontos, hogy eléljem a célt, teljesítsem a kitűzött feladatot, végigfussam az útvonalat. Ha keve­set rontok, akkorábból még jó ered­mény is származhat.- Kívánom, hogy érd el céljaidat, sok sikert! Lovászi Zoltanne „Az a fontos, hogy elérjem a célt..”

Next

/
Thumbnails
Contents