Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 9 Önigazolás Az újság augusztusi számában az ember önigazoló viselkedését kezdtük el boncolgatni. Szó volt arról, hogy mennyire nehezen viseljük az ellentmondásokat önmagufikban: ha egy dologról két egymással disszonáns (ellentétes, összeegyeztethetetlen) nézetünk, tudattartalmunk van, mindent elkövetünk azért, hogy ezt a disszonanciát megszüntessük. Szerepelt egy példa is arról, hogy ha pl. autót szeretnénk vásárolni, akkor a kocsitípus kiválasztása előtti és utáni viselkedésünk gyökeresen különbözik egymástól. A választás előtt minden típusról annyi információt szedünk össze amennyit csak tudunk (mennyire tágas, biztonságos, mennyit fogyaszt stb.). Ez tökéletesen ésszerű viselkedés, hiszen így tudunk körültekintően dönteni valamelyik típús mellett. A vásárlás után viszont megváltozik a viselkedésünk: ezentúl elsősorban csak a mi kocsitípusunkról szóló információkra figyelünk oda, ezen belül is csak a pozitívumokra, sőt még továbbmenve, ezeket a pozitívumokat általában felnagyítjuk, a negatívumokat pedig lekicsinyeljük. A többi kocsitípusnál pedig éppen fordítva csináljuk: ezek előpyeit lekicsinyeljük, hátrányait felerősítjük. Ez már nem tekinthető annyira racionális viselkedésnek, hiszen eltorzítjuk a valóságot. Miért viselkedünk mégis így? Egy döntést követően az emberek majdnem mindig disszonanciát élnek át - különösképpen a nehéz, sok erőfeszítést, pénzt igénylő döntés után. Ez azért van így, mert a választott dolog szinte sohasem teljesen pozitív és az elvetett sohasem teljesen negatív. A példában az a tudattartalom, hogy egy adott típust vettünk, öszszeegyeztethetetlen az autó hiányosságaival kapcsolatos tudattartalommal. Hasonlóképpen, amegfontolás tárgyává tett, de végül elvetett kocsitípusok pozitívumai nem összeegyeztethetők azzal a tudattartalmukkal, hogy nem közülük választottunk. A döntés után tehát szeretnénk megfelelő megnyugtatást kapni arról, hogy döntésünk helyes volt,* ezért keressük és alakítjuk ki az olyan információt, amelyről biztos, hogy minden körülmények között megnyugtatásunkra szolgál. A disszonancia csökkentése érdekében el kell hitetnünk magunkkal, hogy helyesen döntöttünk. Three Mile Island Az autóvásárlásnál vannak súlyosabb döntések is az ember életében. Nézzük meg közelebbről az 1979-es Three Mile Island-i válságot, ahol az atomerőműben néhány napig az a veszély fenyegetett, hogy a reaktor megolvad és katasztrofális szennyezést idéz elő a környező területeken, az ott lakó emberek százezreit is fenyegetve. A józan ész azt diktálná, hogy azok az emberek ijednek meg leginkább, s azok fognak a leginkább cselekedni is, akik a legközelebb laknak az erőműhöz. A disszonanciaelmélet alapján azonban mást kell feltételeznünk. A radioaktív szennyeződés a baleset kezdeti szakaszán távozott az erőműből. Hogyan gondolkodhat az erőmű közvetlen közelében lakó ember? Megteheti, hogy elmenekül, de munkahelyének otthagyása és új lakóhely keresése költséges és fáradságos dolog. De még ha elmenekül is, nincs kizárva, hogy a sugárártalom már bekövetkezett. Egy idő után megérkeznek a Nukleáris Felügyelő Bizottság (NRC) szakértői és megnyugtató közleményt adnak ki, miszerint a sugárveszély jelentéktelen, s hogy egy komolyabb tragédia veszélye továbbra is elhanyagolható. Mennyire fog hitelt adni ezeknek a közleményeknek? Az elmélet szerint ha valaki olyan környéket választ lakóhelyül, amely egy atomerőmű közelében „Ha azt akarod, hogy valaki vonzóbbnak tartson, tedd elérhetetlenebbé magad” van, elég közel ahhoz, hogy egy baleset során sugárártalmat szenvedjen, ez disszonáns lesz azzal a tudattartalommal, miszerint ő nem szeretné kitenni magát semmiféle nukleáris baleset kockázatának. Ezért függetlenül attól, hogy elmenekült-e vagy sem, boldogan fog fogadni minden megnyugtató hírt, és sokkal nagyobb hitelt fog adni ezeknek, mint azok, akik a veszélyövezeten kívül laknak. Az a paradox helyzet alakul ki tehát, hogy az információ megbízhatóságát nem annak igazságtartalma fogja befolyásolni elsősorban, hanem a lakóhely erőműtől való távolsága! A Three Mile Islarid-i baleset után közvetlenül végzett széles körű felmérés igazolta e feltételezést: az adatok szerint az erőmű közvetlen közelében lakó válaszadók közül szignifikánsan többen állították, hogy az NRC információi rendkívül hasznosak voltak, míg a huszonöt kilométeres övezeten kívül lakók többsége ugyanezeket az információkat teljesen hasznavehetetlennek tartotta. A tájékoztatás tényszerűségének felelőssége ezzel hihetetlen módon megnövekszik. Napi módszer Nincs mód arra, hogy részletesen tárgyaljuk a disszonanciacsökkentő viselkedés más irányú következményeit. Csak címszavakban említhetjük meg azokat a disszonanciacsökkentő viselkedésmódokat, amelyek átszövik mindennapi életűnk szinte minden területét. Pl. A disszonanciacsökkentő viselkedés nagyon megnehezíti döntésünk helyességének megítélését. Egy döntés mindig elkötelezettséget jelent a választott tárgy irányában; a disszonanciacsökkentő viselkedés meggyőz arról, hogy ez az elkötelezettség számomra helyes (hiszen miért is döntöttem volna másképp mellette), ha viszont helyes, akkor még súlyosabb döntéseket hozhatok ebben az irányban, ami viszont még mélyebb elkötelezettséget jelent a számomra és így tovább. Ez a viselkedésmód tehát nem nagyon ad lehetőséget arra, hogy az ember felismeije és korrigálja esetleges hibás döntéseit, sőt ehelyett még egyre tévesebb döntéseket hozhat. (A széles társadalmi problémáktól - előítélet, fegyverkezés - a legintimebb családi gondokig igen sok példa hozható erre a folyamatra. Biztosan sokan érezték már, milyen keserves érzés, mikor az ember egyre jobban belegabalyodik hibás döntései következményeibe, miközben maga sem tudja pontosan, hogyan jutott el idáig.) Tanács: ne magyarázzuk „agyon” kisebb kudarcainkat, mert a kisebbek elfogadása akadályoz meg bennünket abban, hogy az igazán nagyokat elkövessük. Pl. Egy adott álláspont legbuzgóbb ellenfelei egyáltalán nem biztos, hogy teljesen racionális okokból ragaszkodnak nézetükhöz (miközben racionális érveket hangoztatnak). Ha valakit egy hajszál választott el csupán attól, hogy egy általa kismértékben elítélt dolgot megtegyen, de végül is nem tette meg, disszonanciát fog átélni: az, hogy elítél valamit, disszonáns azzal, hogy majdnem elkövette. A disszonancia csökkentésének módja az, hogy még jobban elítéli az általa majdnem elkövetett dolgot, hogy ne érezze annyira csábítónak. Megkockáztathatjuk például azt az állítást, hogy a szexuális szabadosság legingerültebb elítélői esetleg nem azok, akiket sohasem érintett meg az ilyenfajta szabadosság szele. Tanács: ha azt akarod, hogy valaki szigorítsa meg erkölcsi nézetét, amellyel egy dolgot elítél, vigyed kísértésbe - de ne annyira, hogy a dolgot tényleg elkövesse. (Ha elkövetné, akkor már nem ítélné el annyira.) Pl. Egy adott cél értelmét és fontosságát egyáltalán nem biztos, hogy a cél valós értékei határozzák meg, hanem a cél eléréséért tett erőfeszítés: ha ennyi energiát ölök egy dologba, akkor fontosnak kell lennie számomra, különben disszonanciát élnék át. Mindennapi tapasztalatunk bizonyítja, hogyan értékelődnek fel azok a célok - objektív értékeiktől függetlenül -, amelyekért nagyobb erőfeszítést kell tennünk. Például két ember közül azt érzem vonzóbbnak, értékesebbnek, akinél nagyobb erőfeszítést kellet tennem, hogy elnyerjem a bizalmát, szeretetét. Tanács: ha azt akarod, hogy valaki vonzóbbnak tartson, tedd elérhetetlenebbé magad. Pl. A szigorú és az enyhe büntetés közül általában az enyhe a hatékonyabb. A szigorú büntetés nem vált ki disszonanciát: ha egy csábító, de valaki által (feleség, barát, főnök stb.) nagyon büntetett dolgot nem teszek meg, a nagy büntetés elegendő külső igazolást jelent számomra. Más a helyzet az enyhe büntetésnél: ha a környezetem valamit csak enyhén büntet és mégsem teszem meg, akkor disszonanciát fogok átélni, mert az enyhe büntetés nem jelent elég nagy igazolást. „Miért nem tettem meg, holott a barátom szemöldökráncolását (mint büntetést) fel sem vettem volna?” Az ember ekkor kénytelen belső igazolást keresni: „Nyilván azért nem tettem meg, mert a dolog nem is olyan fontos, jelentős, vonzó a számomra.” Ebben az esetben a meggyőződésünk változott meg: az eredetileg csábító dologról most már azt tartjuk, hogy nem is annyira az. A továbbiakban nincs szükség még enyhe büntetésre sem, hiszen ezentúl a dolog elkövetését mi magunk tiltjuk meg magunknak. Nézzük meg egy példán, hogy a szigorú büntetésnek milyen időleges a hatása: ha túllépjük a sebességkorlátozást és elkapnak bennünket, akkor súlyos pénzbüntetést kell fizetnünk. Ha ez többször megismétlődik, elveszik tőlünk a jogosítványt. így hát megtanuljuk, hogy mindannyiszor betartsuk a sebességkorlátozást, valahányszor rendőrkocsi van a közelben. Tanács: Ha azt akarod, hogy valaki belső meggyőződésből tegyen meg egy dolgot, ne dicsérd vagy büntesd annyira, hogy ez elegendő igazolás legyen a dolog elkövetésére. Nem folytatjuk tovább a példák felsorolását. A gondok, problémák mindig kibillentik az embert az egyensúlyi helyzetéből, s arra törekszünk, hogy az egyensúlyt minél hamarabb és minél kevesebb energia ráfordításával visszanyeljük. A disszonanciacsökkentő viselkedés a lelki egyensúly megteremtésének egyik módja. Ez a viselkedésmód a többi énvédő mechanizmushoz hasonlóan csak meghatározott énvédő mechanizmushoz hasonlóan csak meghatározott feltételek mellett vezet helyes alkalmazkodáshoz, ésszerű viselkedéshez, számos esetben viszont társas és személyes csapdákba, zsákutcákba torkollhat. Be kell látnunk: korántsem vagyunk olyan ésszerűen viselkedő, racionális lények, mint ahogy azt gondoljuk magunkról. A következő számban olyan énvédő működésekről lesz szó, melyek a disszonanciacsökkentő viselkedéshez hasonlóan egyszerre hasznosak és veszélyesek. Csuha Sándor pszichológus pszichológiai laboratórium • • On szakíthat - kedves olvasó! Környezeti képeskönyvet ajánl mindenkinek az Aqua Kiadó. Az ismert szakíró, dr. Nádai Magda azokat a leglényegesebb környezeti problémákat tálja fel, amelyekkel az emberek nap mint nap találkoznak. Kifejező, színes képek kíséretében veszi sorra környezetünk elemeit, amelyeket a hétköznapi gondok, illetőleg örömök tükrében mutat be. Ajánlásában felhívja a figyelmet arra, hogy sorai szerint „mindenkinek arra kell gondolnia: ha mi magunk, s különösen gyermekeink, unokáink „élhető” világban élnének, és tiszta levegőt szívnának, nem kellene félniük a szennyezett víztől, a megzsarolt talajtól, hanem továbbra élvezhetnék a természet áldásait.” Sajnos mindezt fenyegeti korunk velejárója, a fokozódó környezetszennyezés. Napjainkban úgy tűnik, mindenki azt hiszi, hogy ért a környezetvédelemhez. Olyan ez, mint a labdarúgás, könnyű a pálya széléről tanácsokat adni, de higgadt előremutató döntéseket és az ezt motiváló közeg felkészítését, ráhangolását csak hozzáértő, illetve legrosszabb esetben legalább az alapfogalmakat ismerő ember végezheti. Ezeket az alapfogalmakat tárgyalja közérthető módon a közel 300 oldalas kötet. Fejezeteiben ábrákkal, táblázatokkal és fényképekkel illusztrálva bemutatja a legegyszerűbb fizikai, kémiai, földrajzi és ökológiai kiindulópontokat, majd foglalkozik a föld népességével, talajával és eltartóképességével. Részletesen kitér lélegzetünk anyagára, és ezen belül a freonokra és az ózonproblematikára is. A városi előnyöket és hátrányokat a hétköznapi tapasztalatok segítségül hívásával mutatja be. Elemzi a hulladékproblémát, a gépjárművek okozta gondokat, kitér a zajártalmakra is. Különösen érdekes a vizekkel foglalkozó rész, hiszen az élő víz problémáitól kiindulva a vízminőségi normák ismertetésén át, reális előrejelzéssel szolgál a jövőt illetően a tiszta víz tekintetében és a szennyvíz helyzet részleteiben is. Kitér a budapesti helyzetképre, de érdekes a vízparti üdülőkörzetek helyzetképe is. A közgazdasági fogalmakat sem kerüli meg a kiadvány, utal erre a bőséges irodalomjegyzékében és segíti e problémakör felismerését a kislexikon is. A világ energiafelhasználásáról és a hazai realitásokról készített összeállítás kitér a széntartalmú tüzelőanyagaink minőségi adataira, az energiafogyasztás lakosság számára is fontos információira. A fokozódó üvegházhatás kapcsán nem rejti véka alá azt sem a könyv szerzője, hogy a pesszimista kutatók nagy tragédiát sejtetnek. A XXI. századra készített előrejelzés úgy kezdődik, mint egy krimi... Adatai mindenki számára figyelmeztetőek: bár jelentős nemzeti egyezmények születtek, mindannyiunknak tudnunk kell, milyen magatartással javíthatunk saját környezetünk állapotán. Talán ezért is áll közel az olvasóhoz minden olyan sor, mely a magyar erőfeszítésekről, a magyar részvételű környezetvédelmi egyezményekről ad információt. A minimális hozzáértés, az alaptudás minél szélesebb körű társadalmasítását felismerve jó célt szolgáltak a kiadvány megírását és megjelentetését segítő gazdasági szervezetek. Közöttük ott találjuk az MVM Rt.-t, az ipar a Környezetért Alapítványt, és az Energiagazdálkodási Rt.-t is. (Dr. Nádai Magda Gyümölcs a tudás fájáról - környezeti képeskönyv mindenkinek, Aqua Kiadó 1992.292. oldal, ára 450 Ft.) L. T. X. Számítástechnikai Szervezési Akadémia Szeptemberben, ragyogó kora őszi időben a csöndes alföldi kisvárosban, Gyulán került megrendezésre a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság keretén belül ez a szervezéssel foglalkozó előadás-sorozat. Meglepően nagy volt a résztvevők száma (kb. 130 fő, ami a téma iránti érdeklődést mutatja. A napjainkban zajló, egész Kelet-Európára kiterjedő társadalmi-gazdasági szerkezetváltozás piaci hatása rendkívüli kihívásokat teremt a gazdaság minden területén. Olyan célok jelentkeznek, amelyeknek megoldása az egyes gazdasági rendszerek elemeinek együttműködési és fejlődőképességétől függenek. Ezen feladatok megoldásának egyik hatékony eleme lehet a korszerű informatikai rendszerek létrehozása, alkalmazása. A háromnapos rendezvénysorozaton számítástechnikai eszközökön alapuló informatikai rendszerek tervezésével, létesítésével, üzemeltetésével kapcsolatos témakörökben hangzottak el előadások. Betekintést kaptunk például egy német kisvállalkozó napi gazdálkodási gondjaiba, az alkalmazott informatikai rendszerébe. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előadója az informatika szerepét taglalta az ipar versenyképességének megteremtése érdekében, ismertette számítógépes hálózatát az információihoz a hozzáférési lehetőségeket. Egy másik előadó ezen rendszerek hiányát kifogásolta a mezőgazdasági szövetkezetek és feldolgozóüzemek között. Üde színfoltot jelentett számomra az IBM Ausztria előadója, aki a legújabb fejlesztési eredményeiket ismertette. Új a képi és a hangfelhasználási lehetőséget biztosító hardvert és szoftvert dolgoztak ki a felhasználási terület kiszélesítése és komfortosítása érdekében. Elhangoztak nagyon színvonalas előadások a különböző informatikai rendszermodellező szoftverekről, könyvelési, bérszámfejtési, készletgazdálkodási programcsomagokat alkalmazó vezetői rendszerekről is. A mai helyzetben ezek megvalósításának már technikai akadályai nincsenek, de a ráfordított költség és idő megtérülése alapos előkészítő elemzés tárgyát kell hogy képezze. A még több témakört érintő előadás-sorozatot egy fórum zárta ahol neves gazdasági vezetők válaszoltak a résztvevők kérdéseire. Bíró Zoltán Szirénapróba után Szeptember 21-én, 13 órakor felvijjogtak a szirénák Pakson és vonzáskörzetében. A polgári védelem és a Dédász közös erőfeszítésének eredményeként végre sikerült a szirénarendszer próbája. A Pakson lévő 23 db szirénából csak a Kosár utcai nem szólalt meg, mert az indítás pillanatában leégett egy tekercs, ám egy órán belül kijavították a hibát. A vonzáskörzet 31 db szirénájából Dunaszentgyörgyön nem indult el egy, és ez a rosszabb arány, mert itt csak 2 db van összesen. A polgári védelem közben kiértékelte a hanghatást is, melynek eredménye: a lakótelepen - a sportcsarnok környékén - és a Rókus utca felső szakaszán sűríteni kell 3-4 darabbal a kiépített szirénák számát. A szakemberek úgy döntöttek, hogy várhatóan negyedévente ismétlődnek majd rendszeresen a hangos próbák, mert a rendszert csak így lehet szinten tartani. Továbbá azt is el kell érni, hogy a lakosság ismeije meg és tudja megkülönböztetni a szirénajelzéseket.- BM -Indítás előtti pillanat az atomerőmű védett vezetési pontján
