Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG DOLGOZÓINAK LAPJA 1992. OKTÓBER Az Energetikai Szakképzési Intézet új igazgatója bemutatkozik Dr. Gálos István - ’92. szeptem­ber 23-tól az ESZI új igazgatója - több újítás szellemi részese, 47 éve­sen nyerte el az Energetikai Szak­képzési Intézet vezetői posztját. Céljairól, az intézet vezetésével kapcsolatos elképzeléseiről kérdez­tük:- Hogyan került ön Paksra, és mi­képpen lett önből igazgató?- Pécsen születtem és ott is érett­ségiztem. Az Eötvös Loránd Tudo­mány Egyetem matematika-fizi­­ka-ábrázológemometriai szakon tanári oklevelet szereztem. Kazinc­barcikán tanítottam 19 évig. Idő­közben elvégeztem a vegyipari gé­pész szakot Miskolcon. Később, a miskolci egyetemen tanszékveze­tő-helyettes, majd tanszékvezető lettem. A kazincbarcikai tartózko­dásom alatt óriási szakmai ismere­tekre tettem szert. A másik nagy előny az volt, hogy ugyanígy, mint itt Pakson, ott is egy szakközépisko­la és egy főiskola működött egy há­zon belül, aminek a tapasztalatait most tudom kamatoztatni. Paksra személyes ismeretségen keresztül kerültem, ugyanis a főiskolát, ahol tanítottam, bezárták. Úgy látszik, hogy ez már az én egyéni „szeren­csém”, hogy kétszer is úgy kellett munkahelyet változtatnom, hogy megszűnt a munkalehetőség. Az ESZI igazgatói székét pályázat út­ján nyertem el.- Ezt a pályázatot minek az apro­póján írták ki?- Kováts Balázs, az elődöm, a semmiből egy országosan ismert és elismert iskolát hozott létre. (Külső megítélés szerint, az ország három legtekintélyesebb iskolája közé tar­tozik a szakiskolánk.) Ez egy hallat­lan munka volt! Miután Kováts igazgató elvégezte itt a nagyja mun­kát, úgy döntött, hogy az apróbb fel­adatokat másnak engedi át, és visszatér a műszaki gyakorlathoz.- Mit szeretne ugyanúgy, és mit kí­ván másképp csinálni, mint az ön ál­tal méltatott előd?- Egyelőre még csak ismerke­dem az iskolával. Látványosan nagy munka jelenleg nem folyik. Én is minőségi iskolát szeretnék a neve­lési tényezőkkel előtérben.- A nevelési tényezőkről lehetne egy kicsit bővebben...?- Az alapvető társadalmi szerke­zetváltással szinkronban, az eddigi „kifelé forduló” értékek mellett, a „befelé fordulás” értékeit is hangsú­lyosabbá kell tenni. Szerintem, nemcsak a kézzelfogható eredmé­nyek felmutatása a fontos, hanem az is lényeges, hogy a produktum belső értékeken nyugodjon!-Mondana erre egy példát az önök iskolájából?- Ez még nálunk nem a gyakor­lat, hanem a jövő. A koncepciót ’93 májusáig kell kialakítani.- Az egymás mellett álló szakkö­zép- és ßiskola, egy velencei típusú „sóhajok hídjával” van összekötve. Ez a légifolyosó mennyiben jelképezi az átjárhatóságot a két iskola között?- Ez az intézmény így értékes, ahogy van! Itt példátlanul nagy lehetőségek rejlenek a nevelés és az oktatás te­rén. A szakközépiskola négyéves. Ötödik évben technikusi képzést nyújt az erre jelentkezőknek. Kö­vetkező fokozat az üzemmérnöki szak, ez már a főiskola. Ezen túlme­nően: lehetőség van még arra is, hogy az érettségizett fiatal jelentke­zik a főiskolára, majd kér egy év ha­lasztást, és ezen idő alatt elvégzi a technikumot. Az üzemmérnöki szakon jó eredménnyel végzők át­mehetnek a Budapesti Műszaki Egyetem 4. évfolyamára, felvételi vizsga nélkül. Ez 10 évi képzési idő­szakot ölel át, mely idő alatt négy képesítés szerezhető. Nagyon ne­héz itt lépést tartani, de a diákjaink eddig megállták a helyüket.- Vannak olyan vélemények is, hogy az itt folyó magas színvonalú képzés ellenére tulajdonképpen mun­kanélkülivé képezik ki a fiatalokat.- Utána kell nézni a statisztikák­ban, hogy a tőlünk fejlettebb nyuga­ti országokban milyen arányban ké­peznek közép- és felsőfokú embe­reket. Össze kell hasonlítani ezeket az adatokat a mienkkel, akkor nyil­ván kiderül, hogy mi jóval a fejlett országok után kullogunk. Más jelek is mutatják, hogy a szakképzettség és szaktudás soha nem látott felér­tékelődésének vagyunk a tanúi. Csak egy példát szeretnék emliteni ezzel kapcsolatban a történelem­ből: Japán, a D. világháború után, mikor gyakorlatilag, erkölcsileg és nemzeti tudatában is a mélyponton volt, akkor a maradék erőforrását, szinte az utolsó jenig, a képzésbe fektette. Most meg lehet őket nézni! Ezek után arra a véleményre, hogy mi munkanélkülivé képezzük a tanulókat, röviden csak ennyit modhatok: badar beszéd. FIGLER CSABA Atom vagy lignit? Dr. Gálos István, a cikk szerzője, dr. Széchenyi Attila és dr. Pálos Miklós (balról jobbra) Dr. Pálos Miklós államtitkár, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke, dr. Petz Emőve­­zérigazgató vendége volt az erőmű­ben szeptember 11-én, dr. Széche­nyi Attila, Paks város alpolgármes­tere, s e cikk írójának kíséretével. Jó ismerősökként "köszöntötték egy­mást, hisz az alelnök, dr. Surján László miniszter társaságában már közelebbi ismeretséget kötött az el­lenőrzött zónával. Még most is me­leg elismeréssel emlegette az első benyomásokat: „El voltunk bűvöl­ve. Rend, tisztaság, fegyelem. Min­den a helyén van.” A meghívás alapja a KDNP kö­zelmúltban elkészült energiapoliti­kai koncepciója. Az egyik kiemelt sarokpont, hogy ebben az évtized­ben a prognosztizálások alapján nem épül új alaperőmű. Ez szomo­rú - jegyezte meg az alpolgármester -, hisz egy nép egyfajta kulturáltsá­gát, civilizáltságát jelenti a villamos energia fajlagos mennyisége. A koncepció kiemelt jelentőségű megállapítása, hogy a jövő alaperő­műveinek üzemeltetésére három energiahordozó jöhet szóba hazai viszonyok között: szén, atom, lig­nit. A lignitet esetleg priorizálni le­het. Emögött nemcsak környezet­védelmi, hanem energia-biztonság­politikai (más országoktól való füg­getlenség), valamint szociálpolitikai szempontok is közrejátszanak. Mindez tanulmány, vitaanyag. Még nincs döntés. Különböző lobbik vannak. Atom, vagy lignit? „Ahhoz a lob­bihoz tartozom - hangoztatta dr. Petz Ernő -, akik a korrekt összeha­sonlítások hívei, a kor tudományos szintjén. A műszaki vizsgálaton kí­vül ipar-, energia-, szociálpolitikai stb. szempontokat is figyelembe kell venni, de megtámadhatatlan tisztasággal. Soha nem válaszolok arra, hogy atomerőmű, szénerőmű, vagy lignit erőmű. Ami a nemzet­nek előnyösebb.” „Energetikai szakembernek érzem magam. 20 évig a Hőerőművek Tanszéken dol­goztam. Mi oktattuk az atomtech­nikát, de én nem atomos akarok lenni. Kalorikus mérnök vagyok. Az energiaellátást sokkal szélesebb spektrumból tekintem. Ha a mi tu­dásunkra, ismereteinkre szükség van, hogy jó energiapolitikát lehes­sen kialakítani, akkor ezekkel az in­formációkkal és felkészültséggel rendelkezésre állunk.” A vezérigazgató a már említett koncepció néhány pontjának téte­les megvilágításával az alelnök fi­gyelmét kívánta felhívni, hogy szükségesnek látja a KDNP és az erőmű energetikai szakembereinek eszmecseréjét. A KDNP szerint a vezérigazgató idézésében - „az atomerőmű bizton­sági szempontból nem kérdőjelezhe­tő meg, ha a bevált technológiákkal építik, de megoldatlan a hulladékok és a kiégett fűtőelemek elhelyezése. Komplex elemzés után lehet dönteni atomerőmű telepítéséről. A koncep­ció egy kicsit pozitívabb képet fest a ligniterőműről.” A ligniterőműveknél iszonyatos karbantartási költségekkel kell szá­molni. Azok vasfogyasztók. A ren­delkezésre állásuk lényegesen el­marad az atomerőművekétől. Az üzemzavarok száma nagyságrend­del több. A lignitfejtések után re­­kultiválni kell a vidéket. A lignit el­égetésekor is keletkeznek kemény környezetszennyezők: pernye, kén, nitrózák. Hatásuk csökkenthető, de nem zárható ki. Ezen tényezők komplex összehasonlítást igényel­nek. Mi a helyzet a radioaktív hulladé­kokkal? A KDNP véleménye sze­rint megoldatlan. Igen is, meg nem is. Tényleg megoldatlan, de nem igazán aktuális. Kis-, és közepes ak­tivitású szilárd és folyékony hulla­dékok keletkeznek. A szilárd hulla­dékok kis aktivitásúak. Tömörítés után még egy ideig Püspökszilágyi­ba kerülnek. A folyékony - közepes aktivitású - hulladékokat bepárlás, s kellő mennyiség összegyűjtése után ce­mentbe, vagy bitumenbe ágyazzák (200 literes) fém hordókban, majd a föld mélyébe temetik. Pakson a be­párolt folyadékok tárolására hasz­nált saválló tartályok még csak egy­­harmad részig telítettek. Az erőmű szándékában áll a finnektől mű­gyantás abszorber vásárlása, amellyel a tárolt folyadékhulladék mennyisége legalább tizedére csök­kenthető. (Az abszorberből „ivó­víz” távozik, míg a műgyanta az igen veszélyes cézium izotópokat köti meg.) Jelenleg tehát még bő­ven van tárolókapacitás. Egyelőre nem szükség szülte kényszerről, hanem előrelátásról van szó. Dr. Pungor Ernő miniszterjanuári láto­gatásakor jóváhagyta a kérdés meg­oldási menetrendjét: (Folytatás a 2. oldalon.) „Várt” meglepetéssel teljes a PA Rt. felsőszintű vezetése Dr. Trampus Péterrel, a vezérigazgató törzs vezetőjével Takács Gyula készített inteijút a 2. oldalon 45 éves, gépészmérnök, képlékenyalakítási szakmérnök, a műszaki tudomány kandidá­tusa, címzetes egyetemi docens, a Magyar Mérnökakadémia tagja A szeptember 17-én nyilvánosságra hozott döntés, miszerint dr. Petz Ernő vezérigazgató, dr. Trampus Pétert ne­vezte ki a vezérigazgató törzs vezetőjé­vé, olyan hír volt, amely a meglepetés erejével hatott, de ezt a meglepetést mindenki „természetesnek” vette. Az azóta eltelt idő során az ember úgy érzi, hogy ez a kinevezés a társaság új és régi vezetésének, valamint dolgozóinak helyeslésével, egyetértésével találkozik. Születésnapi megemlékezések a 12-13. oldalon A racionálisabb szervezetért. Tengernyi feladat megoldásra vár. Az átalakulási bizottság munkájáról Csapó Sándor nyi­latkozik a 2. oldalon. N yílt nap Az ESZI-ben folyó oktatást bemutató pályaválasztási nyílt napot tartunk, melyre szeretettel várunk minden érdeklő­dő tanulót és szülőt, 1992. november 27-én, pénteken 14-17 óráig. Az Energetikai Szakképzési Intézet Műszaki Szakközépiskola Paks pályaválasztási tájékoztatóját ajánl­juk szíves figyelmükbe az 1993/94. tanévre. Részletes ismertő lapunk 10. oldalán található Egy rémhír utórezgése Ukrán televíziósok forgattak az erőmű területén szeptem­ber 25-én. A moszkvai tv 1-es csatorna részére készítettek néhány perces filmet, és az uk­rán tv-nek egy jóval hosszab­bá!. Két álhír megcáfolásához készítettek tudósítást: 1. A paksi kiégett üzemanyag­kazettákat szállító vonat enge­dély nélkül már elhagyta az or­szágot. (Felvették mind a hat vagon képét.) 2. Ez a szerelvény német és csehszlovák üzemanyagot ho­zott előzőleg Magyarországra. (Tételesen cáfoltak.) Fotó: - b -( 1 \m\

Next

/
Thumbnails
Contents