Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

ATOMERŐMŰ 3 melt villamos energia mennyisége a gazdaságos terheléselosztásból ere­dően viszont a változó - döntően a tü­zelőanyag - költségektől függ, mint­hogy azt az erőművet célszerű jobban terhelni, amelyik olcsóbban termeli a villamos energiát. Ebből következik, hogy az atomerőműveket - ahol még kevés van, kizárólag - alaperőműként üzemeltetik. Ez jellemző hazánkra is, ahol a paksi atomerőmű blokkjai álta­lában „zsinórban” névleges (maximá­lis) teljesítménnyel üzemelnek. Ha azonban a rendszerben az alaperőmű­­vi kapacitásigényt meghaladó atom­­erőművi teljesítőképesség létesült, úgy már az atomerőművi blokkoknak is részt kell venni a fogyasztói igények követésében (éjszakai, illetve hétvé­gén hosszabb idejű leterheléssel), és így az általuk termelt villamos energia mennyisége csökken, aminek követ­keztében nő a villamos energia emlí­tett egységköltsége. Amennyiben a soron következő nagy kondenzációs erőművünk atom­erőmű lesz, már feltétlenül ilyen üzemmóddal kell számolni. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy a reaktor, illetve blokktípus kiválasztásakor alapvető szempontként kell figyelembe venni azok rugalmasságát (manőverező ké­pességét), annál is inkább, mivel a pak­si blokkok manőverező képessége gyenge, és új üzemanyag-kazettákkal is csak korlátozott mértékben javítha­tó. A korszerű nyugati blokkok manő­verező képessége ma már megfelelő. A gazdaságossággal összefüggésben kell megemlíteni, hogy az atomerőművek esetében biztosítani kell a radioaktív hulladékok kezelésével, átmeneti és végleges tárolásával, a kiégett üzem­anyag-kazetták esetleg szükségessé vá­ló átmeneti és végleges tárolásával, va­lamint az erőmű majdani üzemen kí­vül helyezésével és leszerelésével kap­csolatos költségek fedezetét is. E költ­ségeket a termelt villamos energia egy­ségköltségébe célszerű beépíteni. A létesítési és üzemeltetési költsé­geket a telephelykiválasztás is befolyá­solja. A legkedvezőbb erőművi telep­hely kiválasztása igen gondos és ala­pos vizsgálatot igényel, amire azért hí­vom fel a figyelmet, mert a kérdéssel kapcsolatosan igen felszínes megnyi­latkozásokkal találkozhatunk. A számtalan figyelembe veendő szem­pont közül e helyen csak néhány ki­emelten fontos gazdaságossági aspek­tusra szeretnék utalni. Alapvetően fontos a hűtővízellátás. E szempont­ból előnyös, ha a kondenzációs nagy erőművek bővizű folyók mellé tele­pülhetnek, ugyanis ez esetben az ún. frissvízhűtés révén jobb körfolyamat, hatásfok érhető el, ami az erőmű 30-40 éves élettartama alatt jelentős akku­mulált haszonnal jár. A szénerőmű­veket viszont a nagy tüzelőanyag-szál­lítási költségek miatt célszerű bányára telepíteni, ahol azonban a frissvízhű­tés feltételei általában nem adottak. Az atomerőművek esetében az üzem­anyag-szállítás költségei minimálisak (néhány szerelvény évenként), így azok nagy folyók mellé telepíthetők (pl. Franciaország); Magyarországon 2000 MW-os teljesítőképességet figye­lembe véve egyetlen alkalmas folyónk a Duna, így elsősorban a Duna menti potenciális telephelyeket célszerű fi­gyelembe venni. Atomerőmű esetén további fontos szempontok a geológiai adottságok, a települések (esetleg na­gyobb városok) távolsága a földrengés veszélyeztetettsége és az infrastruktu­rális feltételek (út, vasút) biztosításá­hoz szükséges költségigény. Tudomásom szerint a paksi telep­helyen kívül feltárt atomerőművi te­lephellyel nem rendelkezünk, így egy újabb telephely kijelölése több évet venne igénybe és jelentős többletkölt­ségekkel járna. A paksi atomerőmű bővítéséhez minden feltétel biztosított, minthogy a leállított 2x1000 MW-os bővítés előké­szítése során ezek kialakultak. Bizo­nyos ellenérvek mégis elhangzanak még szakértői körökben is. Ezek: az erőművi kapacitások túlzott koncent­rálása egy telephelyre, aminek ener­giaátviteli és biztonsági kérdései me­rülnek fel, és a foldrengésbiztonság. Olyan kis országban, mint amilyen a miénk, a villamosenergia-szállítással kapcsolatos költségek kisebb jelentő­ségűek, az igazán nagy súlyponti fo­gyasztó Budapest, amelyhez közeli te­lephelyet viszont nem célszerű kijelöl­ni, sem atomerőmű, sem konvencio­nális erőmű esetében. A telephelyi adottságok a Duna mentén Budapest­től délre kedvezőbbek. így minden­képpen kézenfekvő a paksi telephely figyelembevétele. Biztonsági szem­pontból, érvként, a blokkok veszélyez­tetését említik egy súlyosabb üzemza­var esetén. A csernobili baleset azon­ban erre az érvre rácáfolt. Még egy ilyen súlyos baleset után is rövid időn belül üzembe helyezték a másik há­rom blokkot, sőt a balesetes 4. blokkal iker blokként épített 3. blokkot is üzembe helyezték, és még ma is üze­mel. Ha figyelembe vesszük azt az alapvető adottságot, hogy a nyomott­vizes reaktortípusnál - annak inherens biztonsága miatt - a csernobilihez ha­sonló reaktor „megfutás” nem követ­kezhet be, úgy gondolom, hogy az em­lített ellenérv nem megalapozott. A foldrengésbiztonság kérdését is reálisan és csak tudományos alapos­sággal szabad kezelni. Egyes szakértői, illetve félszakértői körök szerint a pak­si telephely körzetében törésvonal hú­zódik, amely bizonyos földrengés ve­szélyeztetettséggel jár együtt. A szak­értői vélemények is eltérőek a veszé­lyeztetettség mértékének megítélésé­ben. Ezért az OMFB elnöke egy szak­értői bizottságot hozott létre, amely ez év végéig megfogalmazza szakvélemé­nyét. Ami viszont már ma is kijelent­hető, e vitatott körülmény nem zárja ki e telephelyen az atomerőmű bővíté­sét, hiszen a világon több helyen (pl. Japánban) kimondottan földrengéses körzetekben is építettek atomerőmű­veket. Természetesen ilyen esetekben e körülmény figyelembevételével kell az épületeket és berendezéseket mére­tezni, ami növeli a beruházási költsé­geket. Kérdés, hogy ennek költségei vagy egy új telephellyel járó többlet­­költségek a nagyobbak-e? Tehát vég­eredményben ez is csupán gazdasá­gossági kérdés. Felveti viszont azon szakértők, illetve intézmények súlyos felelősségét, akik a földrengésbizton­sággal kapcsolatos méretezési köve­telményeket megfogalmazzák. Ökológiai szempontok Ökológiai, környezetvédelmi szem­pontból a legkézenfekvőbb az lenne, ha az atomerőműveket a hagyomá­nyos erőművekkel vetnék össze. Mint­hogy e cikk megírására a felkérés csu­pán az atomenergetikára szólt, így csak röviden térek ki néhány, alapvető eltérésre. Az atomerőművek nem bocsátanak ki - a melegházhatás kialakulásáért fe­lelős - szén-dioxidot, sem nitrogén­­oxidokat és kén-dioxidot, sem káros nyomelemeket, nem keletkezik ben­nük szállópernye és kazánsalak, hogy csak a legfontosabb környezetkárosító anyagokat említsem. A korrektség kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy - a szén-dioxidot kivéve - külön­böző környezetvédelmi berendezések beépítésével (pemyeválasztók, kénte­lenítő és DENOX-berendezések), il­letve új technológiák (fluid tüzelés, szén elgázosítás) alkalmazásával a ki­bocsátások jelentősen csökkenthetők, de ezek nagymértékben növelik a be­ruházási költségeket. Környezetvédelmi, ökológiai prob­lémáktól mentes villamosenergia-ter­­melési technológia sajnos nem léte­zik. Gondoljunk csak arra, hogy ko­rábban „legtisztábbnak” tekintett víz­energia-hasznosítás, éppen az utóbbi években, milyen hőfokú ökológiai el­lenvetéseket szült, és gondoljunk a ha­tásukra kialakult környezetvédelmi mozgalmak tiltakozására - például a bős-nagymarosi vízerőmű kapcsán. Mi a helyzet az atomerőművek eseté­ben? Külön kell kezelni a normál üzemi és a súlyos üzemzavari, illetve baleseti eseteket. Normál üzemben az atom­erőművekben viszonylag kevés kis- és közepes aktivitású szilárd, illetve fo­lyékony halmazállapotú radioaktív hulladék keletkezik, illetve a megen­gedett határértéknél lényegesen ala­csonyabb szintű radioaktív kibocsátá­sokkal kell számolni. A szilárd hulla­dékokat, térfogatuk csökkentése (pré­selés) után, zárt acélhordókban, végle­ges tárolókban helyezik el. A folyé­kony radioaktív hulladékok besűrítés és cementbe, bitumenbe vagy üvegbe ágyazás után ugyancsak acélhordók­ban kerülnek végleges elhelyezésre. A végleges tárolókat erre alkalmas geológiai alakzatokban (sóbányák stb.) kell kialakítani, amelyeknek biz­tonságos tervezési és kivitelezési tech­nológiái ma már rendelkezésre állnak. Ha csak e vázlatosan ismertetett védel­mi gátrendszert végiggondoljuk, köny­­nyen belátható, hogy milyen kicsi a va­lószínűsége annak, hogy akár egy fel­színi tárolóból kioldódjék vagy bármi­lyen szélsőséges körülményt (pl. föld­rengést) feltételezve kikerülhessen a radioaktív szennyezés. Amint említet­tem, a radioaktív izotópok, pl. üveg­tömbbe ágyazva, az üvegtömb herme­tikusan lezárt acélhordóba, a hordók pl. olyan vastag falú vasbeton tárolók­ba kerülnek, amelyek egy - a tároló méretéhez képest nagyméretű - vízát­­nemeresztő agyaglencsébe épülnek oly módon, hogy víz semmiképpen se juthasson a tárolótérbe. Tehát össze­sen négy jelentős gát képezi a védelmi rendszert, amit minden esetben egy sokoldalú ellenőrző és monitoring rendszer egészít ki. Mindezt figyelem­be véve a radioaktív hulladékok végle­ges elhelyezése a technika mai szint­jén is már megnyugtatónak tekinthető. Célszerű, ha a tárolóhely az erőműhöz közel létesül, hogy a szállítással össze­függő kockázat is minimális legyen, Magyarországon erre alkalmas geoló­giai alakzatok pl. a Mecsek déli nyúlvá­nyaiban találhatók. Meg kívánom említeni, hogy a pak­si atomerőmű kibocsátási adatai és a keletkező radioaktív hulladékok meny­­nyisége nemzetközi összehasonlítás­ban is példamutatóan alacsony. Pél­dául a folyékony radioaktív hulladé­kok számára épített tárolótartályok, közel tízéves üzemidő után, csupán egyharmad magasságig teltek meg, így cementezésre sem került még sor. En­nek ellenére a közismert ófalui kudarc után, újra napirendre kell tűzni a vég­leges tároló létesítésének kérdését. Ugyanis az ország határain belül kelet­kező radioaktív hulladék végleges el­helyezését és tárolását is az ország ha­tárain belül, magunknak kell megolda­ni. Számomra kézenfekvő, hogy ha na­ponta és folyamatosan élvezzük az atomerőműben, olcsón termelt villa­mos energia előnyeit - gondoljuk csak meg, hogy gyakorlatilag minden má­sodik-harmadik elfogyasztott kWh a paksi atomerőműből származik -, ak­kor az ezzel járó hátrányokat is visel­niük kell. Hiszem és meggyőződésem, ha ennek a problémának a megoldásá­ban felelősséggel, maximális gondos­sággal és szakértelemmel járunk el, ak­kor a tágabb értelmezés szerint a la­kossággal és a közvetlenül érintett te­lepülések lakóival is konszenzusra fo­gunk jutni. Sőt meggyőződésem, hogy a progresszív környezetvédő mozgal­makkal is szót érthetünk, hiszen a prob­lémákat nem a szőnyeg alá kell söpörni, hanem felelősen, minden tekintetben megnyugtatóan és közösen kell megol­danunk. Ezt kívánja előmozdítani az Országos Atomenergia Bizottság leg­utóbbi határozata, amelynek értelmé­ben javaslatot tesz a radioaktív hulladé­kok kezelésével és elhelyezésével fog­lalkozó országos tárcaközi célprogram indítására. De mi a helyzet a súlyos üzemzava­rokkal és balesetekkel? Vajon mekko­ra a kockázata annak, hogy ilyen ese­tekben a radioaktív kibocsátások meg­haladják a nemzetközileg elfogadott kü­szöbértékeket? Az USA-ban Rassmussen és mun­katársai 100 atomerőmű együtes hatá­sát vizsgálták abból a szempontból, hogy milyen hatással vannak a lakos­ságra. Az általuk készített jelentés vég­következtetései az alábbiakban foglal­hatók össze. 100 atomerőmű együttes hatása az USA népességére kb. két nagyságrenddel kisebb bármely úgyne­vezett civilizációs ártalomhoz viszo­nyítva. Ha a természeti katasztrófákat tekintjük az összehasonlítás alapjának, akkor a 100 atomerőmű hatásának koc­kázata alig nagyobb, mint a világűrből érkező egyetlen meteor károsító hatásá­nak kockázata. A radioaktív kibocsátással kapcso­latban szeretném megjegyezni, hogy a közelmúltban Szentpétervár közelében egy Csernobil típusú reaktornál követ­kezett be üzemzavar, amely nem ren­delkezik védőburkolattal. A kibocsátás ennek ellenére sem haladta meg a meg­engedett küszöbértéket. A napjainkban fejlesztés alatt lévő reaktoroknál a biz­tonság irányában további előbbre lépés várható. Például nő a reaktorok úgyne­vezett belső biztonsága, az aktív (moz­gó, működő berendezésekkel rendelke­ző) biztonsági rendszereket passzív (pl. tárolt tömegeket, energiákat hasznosí­tó) rendszerek váltják fel stb. A kiégett üzemanyag-kazetták - szemben az ^említett radioaktív hulla­dékkal - nagy aktivitásúak, így kezelé­sük is külön eljárásrendet igényel. A kiégett kazettákat a reaktorból történő kivételük után 3-5 évig a reaktor mel­lett létesített pihentető medencében helyezik el. Ennyi idő alatt a kisebb fe­lezési idejű radioaktív izotópok rész­ben vagy gyakorlatilag teljesen lecsen­genek, miáltal a kazetták aktivitása je­lentős mértékben lecsökken. A bomlá­si folyamatok során hő is keletkezik. így a pihentetés során a hőelvezetésről és a sugárvédelemről, illetve a folya­matos ellenőrzésről is gondoskodni kell. A pihentetés után a hőtermelődés olyan szintre csökken, hogy a kazetták speciális konténerekben elszállítha­tok. A paksi atomerőműből a kiégett ka­zettákat Oroszországba szállítják és ott reprocesszálják (újra hasznosítják). A szovjet utódállamokban bekövetkezett események után azonban csak akkor já­runk el kellő gondossággal, ha felkészü­lünk a kiégett kazetták esetleg szüksé­gessé váló átmeneti tárolásra is. Politikai szempontok Az atomenergetika minden ország­ban, az ország energiastratégiájának ré­szeként, természetesen a mindenkori politika, gazdaságpolitika, iparpolitika és energiapolitika különböző szintjein az érdeklődés homlokterében áll. Ebből adódóan túlságosan is sokan foglalkoz­nak vele, hozzáértők és hozzá nem ér­tők egyaránt. A műszaki-gazdasági és ökológiai aspektusok vizsgálata és állás­pontok kialakítása természetesen a szakemberek dolga, az egyéb szempon­tok, érdekek érvényesítése pedig a poli­tikáé. A döntéseket mindenkor kon­szenzussal célszerű meghozni. A konk­rét vizsgálatokat nemzetgazdasági szin­ten kell elvégezni és ezek alapján, min­den szempont figyelembevételével kell az optimális megoldást kiválasztani. Az alaperőmű-építéssel kapcsolatban a kö­vetkező kérdésekre kell a vizsgálatok­nak választ adniuk: milyen teljesítő­­képességű erőmű épüljön és mikor? Ezen belül hány blokk és milyen idő­ütemezéssel? Milyen típusúak legyenek a blokkok és hol létesüljön az erőmű? Ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyeknek megválaszolásában a kü­lönböző politikai szempontoknak is ér­vényesülniük kell, de ezt követően a megvalósítást már a szakemberekre és az érintett hatóságokra, illetve intézmé­nyekre, vállalatokra kell bízni. Fontos, hogy a vizsgálatokról, a lehe­tőségekről a lakosság folyamatosan tájé­koztatást kapjon, legyen beavatott. A nyilvánosság, a korrekt tájékoztatás és a párbeszéd egyetlen eszköze annak, hogy az energiapolitika területén a poli­tika, a szakma, a környezetvédő moz­galmak és a lakosság közötti konszen­zus kialakuljon. Ha a cikk címét kérdés formájában tenné fel valaki, akkor egyértelműen azt válaszolnám, hogy az atomenergetiká­nak van jövője Magyarországon. Ener­giahordozókban szegény ország va­gyunk, ezért a távolabbi jövőt tekintve - mai ismereteink alapján - nincs is más reális alternatíva. A soron következő alaperőmű azonban lehetne ligniterő­­mü is, de a döntést csak az említett mó­don, korrekt vizsgálatok alapján szabad meghozni. Ha viszont atomerőmű épí­tésére kerülne sor, akkor mindenkép­pen célszerű a most fejlesztés alatt álló, a mai biztonságfilozófiát reprezentáló, új reaktortípusok egyikét megvárni. A döntést nem kell elsietnünk. (Megjelent az Ö. K. O. című folyóirat 1992. júniusi III. évfolyam 1. számában a fotók nélkül.) Habsburg Oltó és kísérete a prímerkörben Felvételek; B. M. l ibái László véleménye szerint nehéz volt a gyakorlati vizsga Nyulasi János elégedett .1* Mit BISI SB» Tűzoltói hírek Bőhm Péter százados, a paksi atomerő­mű tűzoltóparancsnoka tájékoztatta a szerkesztőségünket arról, hogy az év ele­jén felvételt nyert tűzoltók eredményesen befejezték az 5 hónapos tanfolyamot. A hallgatóknak - a tanfolyam ideje alatt - 5 alkalommal elméleti és gyakorlati vizsgán kellett számot adni a tanultakról. 25 fő vizsgá­zott sikeresen. Nyulasi János tűzoltó százados, osztályvezető véleménye a végzős állományról. - „Szerencsés válogatás volt részünkről. A jelentkezők közül valóban olyan fiatalok nyertek felvételt, akik minden vonatkozásban megfelelnek az elvárásoknak. Bízunk abban, hogy valamennyien egy életre szóló hivatásuknak te­kintik a tűzoltói munkát.” Tibai László tűzoltó törzszászlós, gyakorlati oktató: - „Min­dent tudnak a fiúk, amit ebben a szakmában tudni kell. Mégis féltem őket. Legszívesebben a veszélyesebb feladatokat én hajtanám végre helyettük. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a fiúk bármikor és bármilyen körülmények között helyt fognak állni. Az eddigi eredmények - elméleti és gyakorlati vizsgák minősítése is ezt a megállapítást igazolják.” Árnyékban 35 fokot mutat a hőmérő. A feladatot - ha az csak gyakorlat - akkor is végre kell hajtani, a megadott norma­­időn-belül, legyen akármilyen idő. A fáradságos, áldozatos - sokszor lélegzet „elállító” akrobatikus munkáért minden elis­merés megilleti az egész állományt. Mit is lehet kívánni az erőmű tűzoltóinak? Sikeres, eredmé­nyes gyakorlatokat és minél kevesebb „éles” helyzetet, tűzese­tet. Úgy legyen. Kép és szöveg: M. J. Ég és (old között Tózer János Elméleti vizsga - elöl Bán Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents