Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

ATOMERŐMŰ 7 Lopják a villamos energiát Ufók az atomerőműnél? Ilyennek látta elrablóit a liajdubös/ürmcim fiatalember Bár én nem láttam, de elterjedt a hír még a nyáron, hogy ufójelensége­ket észleltek a PAV közvetlen terüle­tén. Ennek való- vagy valótlanságán nem akarok vitatkozni, csak egy is­merősöm írását szeretném a tiszteit olvasók figyelmébe ajánlani, mintegy adalékként, a lassan „hétköznapivá ” váló jelenségről. Az írás a „Szabad­hajdú” című hetilap november tizen­negyediki számából való, szerzője Tarczy Péter. „Az ufonauták érdeklődése Föl­dünk iránt - ha hinni lehet Düniken­­nek, Budd Hopkinsnek vagy Ronald Storynak - akár több ezer évre vezet­hető vissza. Egyre többen számolnak be negyedik tí­pusú találkozá­sokról, azaz ar­ról, hogy ufo­­nauták eltérítet­ték őket. Vladi­mir Azsazsa professzor emlí­tette egyik előa­dásában, hogy az ökológiai rombolás se­bessége na­gyobb, mint a tudományos fejlődés sebes­sége, amely ezt a káros folyama­tot megakadá­lyozná. Talán ez aggasztja a látogatókat? Tehet, hogy a Föld, intergala­­xiális utazásaik során nagyon fontos bolygó számukra. Fel­tételezések sze­rint a magasfe­szültségű veze­tékek »megcsa­polásával« töl­tik fel űrjármü­veiket, mielőtt újra felszállnának. Csak a mi galaxisunkban több ezer civilizáció létezhet. Ezek a tőlünk iszonyú távolságban élő értelmes lé­nyek miért is ne látogathatnák rend­szeresen Földünket, hiszen ha ismerik a tértechnológiákat, így a térugrás tit­kát is, akár percek alatt itt lehetnek a számunkra felfoghatatlan távolsá­gokból is. Pár napja egyik hajdúböszörményi barátom osztotta meg velem titkát, 5 szinte könyörgött, hogy higgyek neki, mert a felesége csak legyint az egészre. Nevét nem teszem közzé, bár nem zár­kózott el személyének megnevezésé­től, de mivel babonának és tabunak tartják még ma sokan, amiben ö már konokul hisz, éppen ezért nem aka­rom őt kitenni az ismerősök gúnyoló­dásának. Én viszont, mivel jól isme­rem barátomat, nincs okom kételked­ni. íme a történet.- Az a késő őszi éjszaka kitörölhe­tetlen már az életemből. Tavaly tör­tént, Debrecenből hazafelé menet a Mélyvölgynél. Csak arra emlékszem, hogy a Trabantommal megálltam, nem tudom miért. Rögtön megláttam az út szélén ezt a kicsi, zöld lényt, aki­nek aránytalanul nagy volt a szeme. Valószínű, hogy csináltak velem vala­mit, mert halványan emlékszem egy sokablakos helyiségre, ahol valamin feküdhettem. Gondolom, megvizsgál­tak. Valami rémlik, ahogy felém ha­joltak, és pupilla nélküli hatalmas szemeikkel néztek engem. Az idöérzé­­kemet teljesen elvesztettem. Amikor magamhoz tértem, az autóm Debre­cen felé állt, kissé keresztben az úton. Fogalmam sincs, mikor értem haza, mivel a családom nem volt otthon azon az éjszakán. A történet elmesélése után még be­szélgettünk arról, hogy a Mélyvölgy­höz közel húzódik egy magasfeszült­ségű vezeték, amely metszi a harminc­ötös utat. Ilyen vezetékek mentén, a világ minden részén észleltek ufótevé­kenységeket. Én most csak a hajdú­nánási mentőautó esetét szeretném megemlíteni. Kizárt, hogy gömbvil­­lám kísérte volna Debrecenig és visz­­sza. Annál is inkább, mert eplazma­­szerű jelenség élettartama legfeljebb egy-két perc lehet, és értelmes, követ­kezetes „magatartást”sohasem tanú­sít. Nagyon óvatos vélemények alap­ján sem zárható ki, hogy ufó követte a mentőautót. Végül javasoltam barátomnak, hogy vesse magát alá regresszív hip­­nózisos vizsgálatnak, amely megvilá­gíthatja számára azokat a részlete­ket, amelyeket a Joldönkivüliek töröl­tek a memóriájából. ” Nos, e történet ismeretében - vissza­utalok a magasfeszültségű vezetékek megcsapolására - azon sem csodálkoz­nék, ha a PAV az ufonautáknak, Föl­dünk dél-magyarországi űrbázisa len­ne. géeszpé Fuldokló gazdaságunk megsegíté­sére Im/ott hathatós intézkedések Iván már egy kicsit pö­työgi a magyar nyelvet. Bemegy a kocsmába.- Kónyák jeszt?- Igen - feleli a csapos.- Egyet zenésznek, egyet csaposnak, egyet Ivánnak. Lehajtja az italt és fize­tés nélkül távozik. A kocsmáros gondolja, bi­zonyára elfeledkezett ró­la. Másnap újra jön, a sor­rend ugyanaz, és most sem fizet. Az italboltos megfogadja, ha ismétel­ten fizetés nélkül akar tá­vozni, akkor elrendezi. És jött. Minden úgy tör­ténik. Hanem, amikor távozni akar, a kocsmá­ros elkapja és ugyancsak elveri rajta a port. Na, ez többet nem jön - gondolja. Tévedett, mert megje­lent. Máris kezdi:- Kónyák jeszt? Egyet zenésznek, egyet Iván­nak.- És nekem? - kérdi a csapos.- Te nem kapsz, mert ha kicsit iszol, mindjárt verekszel. Privatizáció- IVdig erre gurult a »ételár... Gólya az ESZI-ben Önkormányzat. Az egész ország erről be­szél, szidja, dicséri, van véle­ménye, csak mondja, amit mástól hall. A jelenség az ESZI-t sem kímélte meg. A diákönkormányzat léte­sítésének szükségességét a tanári kar vetette fel: Legyen egy szerveződés, ami a diákság érdekeit képvi­seli. Már az alakuló gyűlésen kiderült, hogy kígyót melen­gettek a keblükön. (Vagy pont ez volt a céljuk?) A leen­dő önkormányzati tagokat ugyanis az új, megreformált házirend sem elégítette ki. Hiába, mióta az iskolát ki­találták, fanár és diák véle­ménye ritkán egyezik meg. Az első lépések mindene­setre megtörténtek. Döntés született a diákönkormány­zat felépítéséről. Az egyik legfontosabb pont: Választá­sok lesznek! A propaganda-hadjárat már megindult, minden je­lölt gyűjti a választási listára kerüléshez szükséges aláírá­sokat. Azért néhány apró problé­ma akad. Hétfőn nagydolgo­zatot írunk. Na, vegyük csak elő a fizi­kát! KESZI Big-Bog (Bogáncs Gábor) Szavazz Jankóra!!! BAJOR PÉTER, I. D- Egyelőre csak lízingelni szeretném a lányát...

Next

/
Thumbnails
Contents