Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
2 ATOMERŐMŰ A mikrofonnál Joan Paul Kscofller és a tolmács, Jávorka Ferenc. Fotó: Szitka Miklós Megnyugtató válasz helyett A VDSZSZ II. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Idekívánkozik, hogy a VDSZSZ nem tartozik egyetlen országos szervezethez sem. Nos, ez a kérdés épp az alapszabályba tartozik, de az országos „szondázással” a küldöttek az új vezetőséget bízták meg. A VDSZSZ anyagi forrása, szintén alapszabályba tartozik, változtatás nélkül került elfogadásra. Ebből az egyik, amely a tagság pénztárcáját illeti, a tagdíj, továbbra is „a szövetség tagszakszervezeteinek a szövetség működéséhez való hozzájárulása a szakszervezetek tagdíjbevételének huszonöt százaléka.” A vacsora után a francia CGT nemzetközi ügyekkel megbízott főtitkára, Jean Paul Escoflier üdvözölte a kongresszusi küldötteket. íme egy rövid idézet a titkár beszédéből: „...Társadalmunk fejlődése szempontjából a villamosenergia-ipari dolgozók fontos és lényeges szerepet töltenek be. Megítélésem, hogy a dolgozóknak egyre jobban szükségük van arra, hogy összevessék tapasztalatukat és együttműködjenek... Az önök gondjai a mieink is egyben. E valós gondokkal teljesen osztozunk... Franciaországban rossz a foglalkoztatottság a privatizáció következtében, s a problémák enyhítésére nem motiváló tényező a szakmai átképzés... Az önök kongresszusi munkája értékes tapasztalat számunkra. Ez a szolidaritást erősíti. Ki kell dolgoznunk az együttműködés hatékony formáit...” Ezután fontos és nehéz percek következtek. Új VDSZSZ-vezetőséget kellett választani, s ehhez Gráf Antal a jelölőbizottság vezetője ismertette a pályázat útján érkezett neveket. Csak mellékesen jegyzem meg, a pályázatok beérkezésének határideje szeptember tizenhatodika volt. Az elnöki és az elnökhelyettesi posztra, három-három pályázat érkezett. A pályázatok között volt egy hármas jelölés is, amely némi „megilletődést” keltett. A kongresszus néhány küldöttje ultimátumként fogadta az esetet, de a kiírás szerint a pályázat nem volt törvénytelen. A késői órákban a pályázók bemutatkozása következett. Most néhány sor az együttes jelöltek programbeszédéből: „...A tagság eredményt vár, s a célok érdekében határozott, következetes kiállást. A tagság mit akar? Képzettségének megfelelő munkát, ezzel arányos európai bért, biztos munkahelyet, értelmesen használható tulajdonrészt, jó szociális ellátást, demokratikus vezetést, jó munkahelyi légkört, szükség esetén védelmet... A tagok maguk választják meg szervezeti vezetőjüket, s azok mandátumának hosszát és a visszahívás módját. A választott tisztségviselők egymás munkáját erősítsék, kiegészítsék, ne pedig gyengítsék. A vezetés tehát egy kollektív munka, amelyet célszerű kollektíván is felvállalni...” Nos, ezek után már csak a titkos szavazás hiányzott, amelynek végeredménye: elnök kettőszázötvenhárom szavazattal Gál Rezső, helyettesek - mindkettő kettőszázötvenkilenc szavazattal Petke László és Major Gábor. Elvileg négy évig ők a vezetőink. G. Szabó Pál (Folytatás az 1. oldalról.) ...- Az új fejlesztési politika alapelve a gazdasági racionalitás, a beépített vagyon legjobb hasznosítása. De igen fontos a technikai korszakváltás (paksi példa) megvalósítása is. Nagy erőmű építése csak külföldi tőke bevonásával lehetséges! A fejlesztési stratégia elengedhetetlen eleme a jövőben a társadalmi elfogadtatás. Társadalmi béke nélkül nem lehet erőművet építeni, mert akarata ellenére nem boldogítható a nép. Ezt tudomásul kell vennünk, még ha keserű is ez a pirula. Végezetül... az energiaiparban dolgozóknak is szerényebbeknek kell lenni. Nem az energiaipar határozza meg az ország politikáját és gazdaságát. Mi csak szolgálhatjuk a magunk eszközeivel a gazdaságot. Nem a gazdaság előtt kell járnunk, és nem értünk van a gazdaság, hanem fordítva. ...- Erőműépítés: a villamosenergia-igényeknek az alakulása bizonytalan, jelenleg csökken, így olyan erőműépítési politikát kell folytatnunk, amelyik mellett néhány év alatt lehet a változó igényekhez alkalmazkodni. A szénbányászat visszafejlesztése magával hozza az elavult szenes erőművek egy részének selejtezését. Új erőművek építésére kb. az ezredforduló táján lesz szükség. Nekünk szabályozható erőműveket kell építeni, mi több, a meglévőket is olyanná kell alakítani. A nyugati tőke bevonása más konstrukcióban is lehetséges, nem feltétlenül, csak a villamosenergia-törlesztéses megoldás jöhet szóba ...- Erőmű építésében nem vagyunk döntési kényszerben, jelenleg módunk van a lehető legjobb megoldást választani. Ami Paks esetében azt jelenti, hogy erre tekintettel azt a kapacitást - itt a BÉRIG kapacitására gondolok - ami itt egy másfajta erőműépítési konstrukció idején jött létre, ebben a formában fönntartani nem gazdaságos. Nem érdeke az iparágnak, még abban az esetben sem, ha a következő erőmű atomerőmű lenne, hiszen akármilyen erőművet építünk Magyarországon, nem azzal a technológiával és nem azzal a beruházásszervezéssel fog történni, mint ahogyan ez az erőmű, az adott történelmi viszonyok között dicséretes módon összejött. ...- Végezetül az átalakulásról: ennek kettős jellege van. Az átalakulással kapcsolatban leginkább a társasági formát, a piaci megközelítést szokták hangsúlyozni. A konszernnek egy piackomfort szervezetnek kell lenni. De legalább ilyen hangsúlyt érdemel az is, hogy az iparágnak eddig is és a jövőben is domináns eleme kell legyen a közszolgálatjelleg. Az átalakulás nem egy cél, hanem egy eszköz a hatékonyabb működéshez. Ez az átalakulás bontással is jár. Ezt tudjuk, hogy nehezebb és veszélyesebb munka, mint az építkezés. Az MVMT életgörbéjének a harmadik szakaszához érkeztünk. Az első szakaszban műszaki alapokon megszerveződött az iparág, s ez tartott a 60-as évek közepéig. Akkor előtérbe került egy gazdasági szemlélet, az ún. új mechanizmus. Ez viszont az iparágban sem tudta a gazdálkodást lényegesen átalakítani, hiszen nem a valódi tulajdonosi érdek, hanem a köztulajdon alapján jött létre. Most vagyunk abban a harmadik fázisban, amikor egy valódi tulajdonosi szemlélet alapján strukturálódik át az iparág. Ennek a formációnak föl kell értékelni a szakmai tevékenységét. A központban gazdálkodni kell, az erőművekben és az áramszolgáltatóknál pedig „villanyt” kell termelni és szállítani. Ennek az átalakításnak fontos eleme a villamosenergia-rendszer egységének a megőrzése is. Az átalakulásnak három fő szférája van. Az első a tulajdonosi struktúrához kapcsolódó szervezeti felépítés. A második az egységek közötti kereskedelmi kapcsolatok, ez a működési mechanizmusnak a kérdése. A harmadik a reguláció, vagyis a szabályozás területe. Tudniillik ezt a szervezetet állami és társadalmi oldalról megfelelően ellenőrizni kell. Ez az árellenőrzésen keresztül valósul meg, ami korlátozni fogja a jövedelemtermelő képességünket. Másrészt egy társadalmi kontrollnak kell működni, mivel mi sajátos módon monopolhelyzetben leszünk. A legfontosabb az, hogy átalakulás közben fenntartsuk a működőképességet. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy a működési mechanizmust fokozatosan tökéletesítjük, és nem röstelljük - a tapasztalatokat visszacsatolva - korrigálni önmagunkat. Milyen erőművet építsünk? 1. A döntés nehézségei (III.) (Elnézést kérünk olvasóinktól, főleg a szerzőtől, mert legutóbbi számunkban az erőművek jelenéről ésjövőjéről szóló cikkben nyomdai hiba kapcsán tévesen jelent meg a cím, a Milyen atomerőművet építsünk helyett helyesen a cím, mint az a szeptemberi számban is így volt, Milyen erőművet építsünk? A cikkben említett súlyos következményekkel járó ipari balesetek felsorolása is kimaradt, most pótoljuk.) Az újrafeldolgozás bonyolult, és eléggé költséges eljárás. Ennek ellenére versenyképes marad az atomerőműben előállított villamosenergia a hagyományos technológiákkal termeltek között. Az atomerőművek létesítése és üzemeltetése során gazdasági megfontolás tárgyát képezi az üzemanyag-újrafeldolgozás lehetőségének alkalmazása, vagy friss urán üzemanyag felhasználása. A gazdaságosan kitermelhető uránkészletek csökkenésével, az újrafeldolgozást várhatóan egyre szélesebb körben fogjuk alkalmazni, amit a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezésének megkönnyítése is sürgetni fog. Összegezve a radioaktív hulladék kezelésének és tárolásának jelenlegi helyzetét, azt lehet elmondani, hogy a ma ismert technológiák lehetővé teszik minden aktív hulladék biztonságos eltemetését. A legtöbb ország rendelkezik az ehhez szükséges geológiai adottságokkal is. Ahhoz, hogy a lehetőség meg is valósuljon, az is szükséges, hogy a lakosság és a politikusok megértsék és elfogadják a műszaki tényeket. Gyakorlatilag ma mára kérdéskör végleges megoldásának útjában többnyire csak a politika áll. Az atomerőművek kapcsán felvetődhet még egy aggodalomra okot adó kérdés, amely így hangzik: Mi történhet egy esetleges háború esetén? Az emberiség történelmének elválaszthatatlan velejárói a háborúk. Valószínűleg utópia lenne azt képzelni, hogy ez ajövőben gyökeresen megváltozik. Egy háborúban átértékelődik sokminden és bármi értéktelenné válhat, - az élet, az emberi elme - és kéz bármely alkotása. Ha a szemben álló felek háborús érdekei úgy kívánják, bármit romba dönthetnek. Igen szélsőséges esetben célponttá válhatnak az atomerőművek is. Mindaddig, amíg az esztelenség a józan ész utolsó megnyilvánulásait is el nem söpri, remélhető, hogy az atomerőműveket nem rombolják szét, hiszen a kiszabaduló radioaktív anyagok nem válogatnak és mindkét felet egyformán sújthatják. Az elszennyeződő területek pedig nem lehetnek a „győzelmi zsákmány” értékes darabjai, sokkal inkább az lehet egy épen maradt erőmű. (Egy reaktor szétrombolása egyébként a csernobili balesethez hasonló következményekkel járna.) Megjegyezhető, hogy csak a reaktorépület célzott támadása jelentene igazán nagy veszélyt, mivel a reaktort befogadó épület - a régebbi erőművek kivételével - zuhanó tárgyak (pl. repülőgépek) ellen is védelmet nyújt. A méretezés kezdetben mezőgazdasági- és sportrepülőgépekre történt, később az újabb terveken katonai, - sőt utasszállító gépeket is figyelembevettek. A lehetséges fejlemények ilyenfajta számbavételének természetesen csak hagyományos eszközökkel vívott háború esetére gondolva lehet realitása. Ma Magyarország nem könnyű döntés előtt áll a villamosenergia-termelés hosszú távú tervezésében. A takarékosság lehetőségeinek minél jobb kihasználása és a rövid távú fejlesztési megoldások mellet dönteni kell az alapermőmű építésének kérdéséről is. A villamosenergia-importtól való függőség csökkentésének, vagy megszüntetésének célkitűzése, valamint az elöregedő erőművek fokozatos kiváltásának szükségessége miatt a kérdés itt elsősorban nem az, hogy szükséges-e alaperőmű, hanem az, hogy milyen típusú legyen és mikortól szükséges üzembe lépnie. A kérdést azért szükséges most napirenden tartani, mert egy alaperőmű építése esetén a döntés meghozatalától az első blokk üzembe helyezéséig a leggyorsabban építhető típusnál ideális létesítési körülményeket feltételezve is legalább négy év szükséges, de reálisan hat-nyolc évet célszerű figyelembe venni. A döntés nemcsak gazdaságossági szempontból jelentős, hanem környezeti, társadalmi kihatásai következtében a közvélemény érdeklődésében központi helyre számíthat. Olyan erőműtípus melletti döntés lehet reális, amely jól illeszkedik az ország adottságaihoz, továbbá kedvező műszaki és gazdasági jellemzők mellett a közvélemény számára is megnyugtató és elfogadható. A vázlatosan bemutatott villamosenergia-termelési technológiákat kísérő általános problémák a magyarországi alaperőmű-építés kérdésében éppúgy a döntés nehézségei közé tartoznak, mint bárhol a világon. A döntésben érintett szakemberek és felelős vezetők részére a döntéshez szükséges minél szélesebb információbázis létrehozásához az utóbbi két évben kedvezően hozzájárultak azok a külföldi villamosenergiatermelő, erőműveket tervező és építő nagyvállalatok, amelyek szimpóziumokon ismertették a technológiákat, terveiket, termékeiket. Köztük többen tovább is léptek és erőműlétesítési ajánlatokat tettek, amiket többségük elő-megvalósíthatósági tanulmányokkal támasztott alá. Ennek köszönhetően jelenleg széles választék áll rendelkezésünkre gázturbinás kombinált ciklusú egységekből a rövidebb távú fejlesztési elképzelésekhez. A hosszú távú tervezésben szereplő alaperőmű-építéshez ötféle import kőszén, vagy hazai lignit tüzelésre alapozott ajánlat lehetősége vehető figyelembe. Ugyancsak ötféle atomerőmű-létesítési ajánlat, illetve megvalósíthatósági tanulmány készült. A figyelembe vehető atomerőmű-választékot néhány hete további két cég bemutatkozása tette gazdagabbá. A következő számunkban az atomerőmű-választási lehetőségeket fogjuk röviden ismertetni. P. S. (Folytatása következik.) Néhány különösen súlyos következménnyel járó ipari baleset 1976-1986. közötti időszakban- Seveso, Olaszország 1976. júl. 10. 0,5-10 kg mennyiségű, erősen mérgező dioxin került a légkörbe mintegy 18 km2 területet érintve. Evakuálni kellett több, mint 1000 embert. Haláleset nem volt. A dioxin sok gyereknél bőrkárosodást okozott.- San Carlos de la Rapita, Spanyolország 1978. júl. 11. 38 tonnás propilén gázt szállító tartálykocsi az útról egy kemping területére ruhant és felrobbant. 215 ember meghalt. - Cubatov, Brazília 1984. febr. 25. Egy üzemanyag-csővezeték megsérülése következtében robbanás és nagy tűz keletkezett. 500 ember meghalt.- Bhopal, India 1984. oki. 17. Mérgező (metiloxicianid) gáz szökött ki egy petrolkémiai üzemből. A gáz több mint 40 km2 területet szennyezett el. 2500 ember meghalt. 2500 ember került válságos állapotba, 150 000 ember pedig orvosi ápolásra szorult. Hosszú távú hatások: tartós központi légzőrendszeri zavarok, máj- és vesekárosodások, vakság, magzati fejlődési rendellenességek.- Mexikóváros, Mexikó 1984. nov. 19. Egy cseppfolyós gázt tartalmazó tartály felrobbant. 452 ember meghalt. 4248 ember sérült. Mintegy 1000 ember eltűnt. (Halottnak nyilvánítva.)- Csernobil, Szovjetunió 1986. ápr. 26. Teljesítmény-megfutás történt az erőmű negyedik blokkján, amit kémiai robbanás és tűz követett. A reaktorépület és a reaktor súlyosan megrongálódott és részben a környéken szétszóródott. A fűtőelemekből nagy mennyiségű, erősen sugárzó anyag került a légkörbe és terjedt szét nagy területen, súlyos környezeti szennyezést okozva. 31 személy meghalt. 203 személy akut sugárbetegséggel kórházi kezelésben részesült. 135000 embert evakuáltak. A Szovjetunió európai részén a lakosság által elszenvedett kollektív effektiv dózis becsült maximális értéke 2,9xl07ember-rem. Forrás: G. E. Nuclear Energy N. P. Q. R Nq5
