Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

8 ATOMERŐMŰ Bringás buli Pakson Augusztus utolsó szombatjának délutánján mintegy hatvan bringás gyűlt össze az első ízben kiírt Paksi Nagydíj kerékpárverseny rajtjánál. Voltakfélprofi olaszok, profigépek­kel, amatőr magyarok mezei bicik­likkel. Néhányon pompás kerékpá­ros szerelésben feszítettek, mások gatyában és színehagyott trikóban szerénykedtek. Voltak a nagypa­pák és az unokák korosztályából. Szóval mindenki, aki a szegényes hírverés ellenére eljött kerekezni. A Gesztenyés úti depóban dr. Oláh László paksi rendőrkapitány az esemény fővédnöke nyitotta meg a versenyt. Balesetmentes, jó szóra­kozást kívánt. Rendőrmotorosok vezették a me­zőnyt a Tűzoltóságig. Egy percre megálltunk. Volf Ernő az esemény főszervezője ismertette a szabályo­kat. Figyelmeztetett mindenkit, hogy a verseny nem lezárt útvona­lon lesz. Kötelesek vagyunk a köz­lekedési szabályokat betartani. Pontban négy órakor startol­tunk. Mint a nagy versenyeken, itt is mindenki igyekezett jobb helyet szerezni a bolyban. Volt egy kis tü­lekedés. Az északi bejárónál az egyik »lasz lökni próbált. Az egész mezőny meglódult. Pillanatok alatt leszereltük a fiút. Jó tempóban ka­nyarodtunk Csámpapuszta felé. A nép még együtt volt. Mindenki tak­tikázott. Senki sem akarta kihajta­ni magát az első körben. Az út mi­nősége egyébként is kocogás tempó­ra kényszerítene a mezőnyt. A ká­tyús, töredezett beton, a tágulási hézagok komoly félelmet okoztak a márkás gépekkel versenyzőknek. A szingók nem igazán „terepverseny­re" valók. A kölesdi úton ismét egy szökési kísérlet, ismét kizártuk. Még mindig viszonylag zárt boly­ban érkeztünk a Tűzoltósághoz. Kezdődött a második kör. A Bor­gazdaságtól az olaszok megmutat­ták, hogyan kell versenyezni. Meg­lódultak. Félelmetes tempóban húztak. Közben egymást váltva úgy helyezkedtek, hogy a többieket tel­jesen kizárták az előzésből. Fokoz­ták az iramot. Csak néhányon tud­tak velük tartani. Az éjszakai bejá­rónál tetemes előnyük volt. Mi többiek a következő bolyban szintén fokoztuk a tempót. Sajnos néhányon nem ismerték a kerék­párversenyek taktikáját és íratlan szabályait. Ahelyett„hogyfolyama­tosan, egymást váltva a vezetésben, de mégis bolyban tömörülve tarta­nánk egy jó iramot, inkább erejüket túlbecsülve mindenáron szökni akartak. Nem látták be, ez egyedül nem sikerülhet. Ahhoz, hogy valaki egyedül menjen hosszan erős tem­pót, nagy felkészültség, mondhat­nám profi erőnlét szükségeltetik. Mikor egy-egy ilyen elcsigázott szö­kevényt utolértünk, ö még mindig görcsösen akarta tartani vezető he­lyét, amivel csak akadályozta a többieket. Ismét a csámpai úthoz közeled­tünk. Kezdtem kihúzódni balra, hogy nagy ívben vegyem a kanyart. Kívülről mellém ért nagy sebesség­gel egy legény. „Ez őrült!" Fékezek. Rákiáltok. „Fékezz!" Visszaszól. „A, minek?! Megy ez!" Ment. Neki a villanyosz­lopnak. Ekkora lendülettel nem le­hetett ilyen meredek kanyart beven­ni. Kisodródott. Egyébként szeren­csésen bukott. A bringája összetört, de neki „csak" az orra tört be és a szája repedt fel. Mentünk tovább. A dorogi útig sokan leszakadtak. Nyomni kezdtem a pedált. Paks előtt beértem Zoli barátomat. Meg­beszéltük, hogy együtt megyünk. A harmadik körben Tengelic-Szölő­­hegy felé vezetett a pálya. Remek iramban, folyamatosan egymást váltva, könnyen gurultunk Duna­­szentgyörgyig, mikor megláttuk az élboly végét. Na nyomás utánuk. A szőlőhegyi úton beértünk egy srá­cot. Hívtuk, álljon be harmadik­nak, úgy könnyebb. Jött az emelke­dő, szakadt rólam a víz. A pulzu­som a plafonon. Mi ez a sípolás? Ja, én zihálok! Kapkodva szedem a levegőt. Ez így nem jó! Odafigyelni a helyes légzésre! Egy perc múlva vsszaállt szuszogásom. Míg „tudo­mányosan " kerekeztem, fölértünk a szerpentin tetejére. Lejtő! Egy pici lazítás! Teljesen ráhajolva a gépek­re, száguldottunk lefelé. Időnként rásegítettünk egy kicsit a pedál­lal. Földespusztánálfrissitöállomás. Elkaptam a felém nyújtott poharat. Természetesen egy része rám löty­­tyent. Valami nagyon édes teaféle volt. Talán csipkebogyó, de jólesett. Földes után úti társunk már nagyon nyögött. Egyre rövidebbeket veze­tett. Biritónál aztán szólt, hagyjuk el, ö már nem bírja. Van ilyen. Meg­nyomtuk a pedálokat. Zoli vezetett. A térdem kezdett merevedni. Már nem zavart. Nem sok volt hazáig. Csikorgó fékekkelfordultunk a tol­nai útra. Következett a November 7. úti púp. Mi az nekünk?! Hát így a vége felé sok. Rengeteg! Azt hittem, sohasem érek fel Kívülről szemlé­lők később mondták, hogy jól men­tem az emelkedőn. Nekem nem úgy tűnt. Valahogy túléltem. Még pár száz méter és a Gesztenyés úti cél. 52 km, I óra 28 perc. Hát a Tour de France-on ez vérszegény eredmény, de nekem jó. Este eredményhirdetés. Bereg­­nyei Miki (a legfiatalabb) és Fabio Molinari besöpörték a dijak több­ségét. Megérdemelték! Azután zár­szó. Dr. Oláh László reméli, hogy mindenki jól érezte magát. Kért mindenkit, vigyük szét a hírét a Paksi Nagydijnak, hogy jövőre még nagyobb, még jobb versenyt láthas­sunk. N. ISTVÁN A természetjárók titkára Halász Róbcrlné Azt hiszem, nagyon sok vál­lalati dolgozónak nem kell be­mutatnom beszélgetőpartne­remet Gitkát, Halász Róbert­­nét. Az ÜVIG üzemviteli főosztályán műszaki rajzoló. Aki természetjáró túrán részt vett már, biztosan találkozott vele, ha nem is személyesen, mert ha valaki jelentkezik egy túrára, nála kell jelentkezni. 1979 óta látja el a természetjá­ró szakosztálynál a titkári teendőket.- A természetjárással Pere­mi Feri bácsi ismertetett meg - mondja. Egy brigádban dol­goztunk, ő volt a brigádveze­tőnk. Sok brigádkirándulás nagyon családias volt, a család apraja-nagyja résztvett eze­ken. ... Később alakult meg a természetjáró szakosztály. Az idén hatalmas erőpróbája volt szakosztályunknak a Villa­­mosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó, a VOTT megrendezése. Erről a rendezvényről azt kell tudni, hogy minden évben más-más iparági vállalat rendezi meg. Azt, hogy egy vállalat a rende­zés jogát elnyerje, pályáznia kell. Tavalyi évben Szolnok adott otthont a találkozónak. Mi már januárban elkezdtük a szervezést úgy, hogy meghív­tuk Paksra a szolnokiak szer­vezőbizottságának vezetőjét és három tagját tapasztalatcse­rére. Tőlük megtudtuk a szer­vezésre vonatkozó lényeges lépéseket. Ezután bizottságo­kat alakítottunk, illetve bizott­sági vezetők lettek megbízva és ők maguk köré gyűjtöttek tagokat. Ilyen bizottságok vol­tak, mint verseny-, szervező-, szállás-, szállítási, hírközlési, szabadprogram-, gazdasági és propagandabizottság. Az utolsó héten kb. 200 fő dolgozott a találkozó sikeres lebonyolításán. A VOTT találkozó június 28-30. között került lebonyo­lításra. 34 iparági vállalat kép­viseltette magát 700 fővel, melyből 469 fő versenyző volt. Az eredményeket a lap már közölte. A Pakson megrende­zett találkozó a 41. volt. A ta­lálkozóról szeretnénk egy kü­lön füzetet megjelentetni, me­lyet minden résztvevőnek el fogunk küldeni. Jelenleg en­nek a füzetnek az összeállítá­sán dolgozunk. A visszajelzésekből tudom, hogy kedvező volt a visszhang a találkozóról. Minden résztvevő szép ajándékot kapott. Visszatérve az ASE termé­szetjáró szakosztályára, az idén 16 túrát szerveztünk, me­lyek között van egy- és kétna­pos és külföldi is. Ebből az ed­dig betervezett 11 túrát sikere­sen lebonyolítottuk. Az évben hátralévő túrákra még lehet jelentkezni. WOLLNER PÁL Sakk 3. Levelezési OB-I.: Atomerőmű SE A bronzérmes csapat: (balról jobbra) Gosztola István, Berta Tibor, Vajnai Attila, Tóth András Befejeződött az 5. Országos le­velezési csapatbajnokság. Az első lépéseket 1989 júniusában tettük meg, az utolsó játszma befejezése pedig 1991 júliusára esik. A két évig tartó lankadatlan küzdelem, odafigyelés és alapos elemző munka újabb szép sikert hozott: az Atomerőmű SE négy­fős csapata bronzérmes lett. A 11 csapatból négyen jelentős előnyre tettek szert. Már félidő­ben meg lehetett jósolni, hogy a Nyíregyháza, a Statisztika, az Atomerőmű SE vagy a Szolnok csapata fut be elsőnek a célba. Vé­gül is a fenti sorrendben alakult a végeredmény. A Nyíregyháza megérdemelten nyerte a bajnokságot, bennünket is minimális arányban -, de legyő­zött. Mindössze fél ponton mú­lott a második hely. A Statisztikát 3:1 arányban legyőztük ugyan, de ez sem volt elegendő a 2. helyhez. Hosszú évekig tartó versenyso­rozat méltó befejezése ez a 3. he­lyezés. A Magyar Népköztársaság Kupa (akkor még így nevezték!) megnyerése után sikerült az OB II-ben is győzni és felkerültünk az OB l-be. Újonc csapatként a baj­nokság meglepetését szolgáltat­tuk a 3. hely megszerzésével. Ha­marosan újból elkezdődik a leve­lezési csapatbajnokság... G. I. Kié a szakszervezeti vagyon? A szakszervezeteknek be kellett nyújtaniuk vagyonelszámolásukat az Állami Számvevőszékhez, augusztus végéig. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége ennek nem tesz ele­get az Alkotmánybíróság döntéséig, mely előreláthatóan októberre vár­ható. A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége - mely nem tartozik egy országos szervezethez sem - elkészítette vagyonelszá­molását. A VDSZSZ-hez tartozik a vállalatunk szakszervezeti bizottsága. A va­gyonfelméréssel párhuzamosan folyik a tagdíjlevonásra jogosító nyilat­kozat gyűjtése. Azonban egyetlen országos tömörülés sem rendelkezik végleges adatokkal. A szakszervezeti választásokra a jogszabály szerint a vagyonvédelemről szóló törvény hatálybalépését (1991. július 17.) köve­tő egy éven belül sort kell keríteni. Humor Szovjet katonaviccek: Táborozáskor egy sátorban alszik az idős tábornok a legényével. Egyszer éjjel a tábornok fölkiált: - Iván! Nőt akarok! Úgy érzem, férfi vagyok. Erre a legénye nyögve mondja: - Rendben van tábor­nok elvtárs, csak előbb engedje el az enyémet. * Közös hadgyakorlaton eltéved egy gránát és a közelben tartózko­dó tábornok is megsérül. Orvosok vizsgálják és közlik, hogy a koma „szerzőjének” az eleje szakadt le, könnyű lesz fölismerni, mert vala­mi rá van tetoválva. A katonák csatárláncba keresik és megtalálták a darabkát. Ez volt olvasható: „rov.” Gyors műtét után a tábornok észhez tér. Közlik vele, hogy mi történt és nyugtatják, hogy a be­avatkozás sikeres volt, a szerszám működni fog. A tábornok odané­zett és újra elájult. Élesztés után a következőket mondja: - Tudjá­tok mi volt erre írva? „Vaszilij Vasziljevics Jegorov” és csak a „rov” maradt meg. Gyűjtötte: CSÖGLEI ISTVÁN ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: RÚSZ GYÖRGY - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 - Kiadja az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 91.1680 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents