Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

V 8 ATOMERŐMŰ HUMOR Két h múltán ismét a dímömyáről Fogynak. Fogynak a pótlások ellenére, mert ősszel, tavasszal folyamatosan lopják őket. Az ez évi tavaszi nagyobb esők után két alkalommal is parkrendezést végzett valaki a Kurcsatov utca környékén. Bi­zonyosan sokallta az oda ülte­tett örökzöldeket. Első alka­lommal 3, majd a második al­kalommal két tuját és egy virág­zásban lévő magnóliabokrot lo­pott el. A kiadós esők ellenére a tolvajnak vajmi kevés esélye van arra, hogy a növények a kertjében megerednek. A máso­dik esetről tudjuk, hogy egy sár­ga Wartburg díszkísérete mel­lett rakták a növényeket egy kék színű „Zsiga” utánfutójára, a Kurcsatov u. 12. és a szervizút közötti parkból. Egyszer majd csak horogra akad a tolvaj. Az ESZI-ben tartott ballagás előestéjén a Kurcsatov u. 10-11. körül az összes orgonavirágot letördelték. A rajtakapott két fiú elfutott, a letördelt orgonát a Kurcsatov u. 10. lépcsőháza melletti ablakmélyedésbe rejtet­te, amit - ha már úgyis letördel­ték - átvittem a kollégiumba. Ott már rengeteg virág volt, és a város ellenkező irányából is fo­lyamatosan hordták a kollégis­ták a virágokat. Közülük senki­nek sincs Pakson virágoskertje, s a nevelő tanárok mégsem kér­dezték meg tőlük, hogy honnan a sok virág. Valamikor az volt a divat, hogy a ballagás előtti na­pon a diákok kértek virágot - és kaptak - a kerttulajdonosok­tól. Amióta a rózsák virágoznak, egy valaki naprakész informá­cióval rendelkezik a rózsabim­bók állapotáról és a nyiladozó­kat el is lopja. Tavaly még csak úgy tördelte, az idén már késsel vágja. Vagy rájött, hogy a rózsa nehezen törhető és szúr, vagy jó üzlet volt és tudott magának kést venni. Milyen erkölcsi normák sze­rint élnek azok, akik közterület­re soha semmit nem ültettek, egyetlen bokornak a tövét meg nem kapálták, vizet egynek sem öntöttek, s naponta látják má­sok ez irányú fáradozásait, mégis ellopják a munka gyü­mölcsét. Nehogy válogatás nélkül beengedjenek bennünket Euró­pába, mert lesznek akik ellop­ják. BOGÁNCS JANOS Mi áll a garázsban? A főnök nadrágja hiányosan van begombolva. A titkárnő igyekszik tudtára adni ezt a tényt.- Főnök úr mindent be tetszett zárni otthon?- Igen Klárika.- A garázst is be tetszett zárni?- Azt is bezártam. Egy értekezleten figyelmeztet­ték a hiányos gombolásra és ekkor eszébe jutott titkárnője kérdései.- Mondja' Klárika, ugye azért kérdezgetett a zárásról, mert hiá­nyosan voltam begombolva?- Igen főnök, csak nem tetszett venni a lapot.- Be is látott a garázsba?- Hát igen.- Látta ott azt a nagyszerű Mer­cedest?- Azt nem, hanem az öreg Tra­bantot leeresztett gumikkal. Óvatos hírközlés A hadseregbe távirat érkezik, hdgy a Lajosnak meghalt az apja. A szakaszparancsnok behívatja Gazsit és kéri, ő mondja meg fino­man a tragikus hírt. Gazsi a követ­kezőképpen teszi: - Lájos, tu­dod-e mi van a lónak? Na látod, az van neked nem apád. Villámcsapás- Miért ítéltek 15 évre?- Mert a villám agyoncsapta a tsz-elnököt.- Ezért...?- Igen, de én fogtam a nyelét. Fineszes horgász- Kérem fizet 200 forint bírsá­got, mert engedély nélkül horgá­szott.- Nem horgászom, hanem für­detem a kukacot.- No akkor ötszázat fizet, mert ezen a helyen mezítelenül füröd­ni tilos. Barátnők beszélgetnek- Mondd, néztél már a féljed szemébe szex közben?- Igen egyszer benézett az abla­kon, mondhatom rémes volt. Gyűjtötte: CSŐGLEI ISTVÁN Elfáradtunk a Pilisben Végre Dömösre értünk. Kis or­szág vagyunk, mégis három óra az út Paksról a Pilisbe. Gyuri bará­tunk nagyon jó sofőr, de mikor Budapest határában belecsöppen­tünk a szombati konvojba, ő sem tudott mást csinálni, mint beállni a sorba. Zsibbadtan kászálódott ki a társaság a buszból. Szerelvény­igazítás után irány a Prédikáló­szék. Harsogóan zöld fák alatt szerpentinen mentünk felfelé. Félóra múltán kis tisztásra ér­tünk. Páran úgy döntöttek, ott maradnak, úgyis erre jövünk visz­­sza. Az út egyre meredekebb lett. Fától fáig kapaszkodva, csúszós, omladékos köveken lihegtünk fölfelé. Gyönyörő idő volt. Napsütés, enyhe, hűsítő szellő, friss levegő. A Vadálló köveknél volt az első pihenő. A fantasztikus sziklákról szép kilátás nyílt dél felé a Dobo­gókőre, északra a Börzsönyre és egy kicsit a Dunára. A felmelegedett sziklákon fé­nyes-zöld gyíkok és izzadt turis­ták sütkéreztek. A felső szakasz még nehezebb volt. Csalóka ez a Pilis. A turista lát maga fölött egy púpot; na végre ott a tető, aztán fölér és kiderül, van még egy púp, csak eltakarta az alatta lévő. És ez így megy, míg tényleg elfogynak a púpok. Nagyon szép, árnyékos szálerdőben ért fel a lassan szét­szakadozó csapat. A kilátóról az előzőeknél is szebb volt a panorá­ma. Közben lehetett látni az egész Dunakanyart és a Pilist. A visszaút nehezebb volt, mint felfelé. Sokan úgy képzelik, a le­ereszkedés könnyebb, mint a má­szás. Abból indulnak ki, hogy a boltba leugrani egy szatyorral könnyebb, mint megpakolva visz­­szacaplatni a negyedikre. Ez ott­hon igaz. De a több száz méteres hegy az nem az otthoni lépcső­ház. Mikor a polgár omladékon, fák gyökerein át, görcsölő, reme­gő térddel „ökölbeszoruló” lábfej­jel, csúszkálva ereszkedik, pokol­ba kívánja ezt az egészet, és átkoz­za magát, miért jött el. Ez tart egé­szen az első jobb terepig. Egy eny­he emelkedő, egy rövid pihenő, ahol kinyújthatja a lábait, és már nem is emlékszik, hogy az előbb még égett a talpa és nyűgös volt. Egy kedves kis tisztáson, sely­mes fűben elköltött ebéd után, pi­henten indultunk a Rám-szaka­­dék felé. Rövid séta és beértünk a szurdokba. Fokozatosan nehezedett a te­rep. Kidőlt fák, kőomlások nehe­zítették a haladást. A Hármas-for­rásnál jót ittunk. A szurdok egyre szűkebb lett. Az alján bővizű pa­tak csobogott. Néha egymás nyo­mába lépve, a kicsiket kézről kéz­re adogatva csúszkáltunk a síkos köveken. A kanyon legszűkebb pontján harsogva jött le a víz. A sziklákhoz erősített láncokba ka­paszkodva segítettük egymást fel­jebb és feljebb. Néhány útitár­sunk nehezebben mászott, ők ugyanis nem csak a hátizsákot ci­pelték... Fejünk felett a hatalmas szikla­falak fönt lombsátorban végződ­tek. A szűk szakadékban alkonya­ti félhomály volt. Elképesztő he­lyeken, fantasztikus alakú fák, cseijék nőttek ki a repedésekből. Gyökereikkel pókhálószerűen fonták át a sziklafalakat. Látha­tóan a legjobb egészségnek ör­vendtek. Hihetetlen a természet alkalmazkodása, élni akarása. A banda nagyon élvezte az utat, az izgalmakat. Végre történik va­lami. Ment a duma. A hangos tré­fálkozás, csipkelődés alatt néhány cipő csendesen beázott. Oda se neki! Mint minden, ez a kaland is vé­get ért egyszer. Megpihentünk, szerelvényt igazítottunk, és jött egy nagyon meredek kaptató Do­bogókőre. A kilátóból jó volt visz­­szanézni a megtett útra. Ott mélyen lent volt Dömös. Onnan jöttünk? Hihetetlen! Az a Prédikálószék? Oda felmász­tunk!? Hú azannya! Nahát! Cso­dálkozás közben fellendítettük a büfé forgalmát. Fogyott a sör, a kóla meg a zsíroskenyér. A le­ereszkedés Pilisszentkeresztre sé­taút volt. Csoportokra szakadva, beszélgetve, túrákat tervezgetve érkeztünk a faluba. Egyből meg­szálltuk a kocsmát és a cukrász­dát, ki-ki igénye szerint. Valahogy senkinek sem volt sürgős a buszra szállni, zoknit, cipőt váltani. A kiadós túra, a jó levegő, az átélt kaland, no meg a sör hamar álomba ringatta a csapatot az egyenletesen mozgó buszon. Fel­ébredve úgy tűnt, nagyon hamar hazaértünk. Megköszöntük Gá­bornak, a vezetőnek a remek mű­sort. Nagyszerű szombat volt. Máskor is elmegyünk! NAGY ISTVÁN tetszik? Tetszik, hogy a lakótelepen épült egy személygépkocsi-mosó. Nem tetszik, hogy még most sem üzemel! M. J. Jegyzetlapok Bankélet (Kaján-karikatúra) Általános Bank. Hitelbank. Kereskedelmi Bank. Nemzeti Bank. Pos­tabank. Budapest Bank. VABANK. Morbid életút Szülészet. Gyermekgyógyászat. Belgyógyászat. Sebészet. Nőgyógyá­szat. Urológia. Reumatológia. Ideg-Elme. Kórbonctan. A kamasz A 12-13 év körüli srác egykedvűen rugdosta a házfalat. Tekintetében mérhetetlen üresség. Társa az út másik oldaláról kiált át neki:- Gyere focizni!- Nem megyek!- Miért!- Nem érek rá! A biológus Lenyűgözve hallgatom a vele készült riportot. Többek között azt mondja: Az ember a természet gyermeke. A természettel szembeni alá­zatról, tiszteletről megfeledkező technokrata azt állítja: az ember a ter­mészet ura. Micsoda romlottság! Hogyan lehet valaki a saját anyjának az ura! Heten Heten vagyunk a családban. Heten, mint a gonoszok. Heten, mint a hét nővér. Heten, mint a hét mesterlövész. Heten, mint a hét törpe. Nem hétköznapi szám. Nem hétpecsétes titok,,hogy nincs hétszilvafás nemesi kutyabőrünk és szeretnénk hétmérföldes csizmával átlépni a hét szűk esztendőn, hogy aztán hétországra szóló lakodalmat tartsunk, me­lyet hetedhét országon túl is megemlegetnek. Vajon mi lesz belőlünk? Cassius A hajdani nagyhírű orvosprofesszor érzékletesen írja le a fekélybeteg­ség keletkezésének emocionális okait: nagy izgalom, felelősségteljes munka, anyagi-családi-munkahelyi gond. Jellegzetes a fekélybeteg egyénisége is: nem kiegyensúlyozott, érzelmeit elnyomó, visszahúzódó típus. Nekem Shakespeare drámájából Cassius alakja a „klasszikus” fekély­beteg jut eszembe. „E Cassius ott sovány, éhes színű, Sokat tűnődik s ily ember veszélyes.” Időnként én is eltűnődöm: volt-e gyomorfekélye Cassiusnak? (b.j.) Tetszik? - Nem Helyzetkép az épülő strandról Tilos a strandon fürödni Az egy évvel ez előtti júliusi számunkban képes riport formájában tu­dósítottunk az épülő ürgemezei strandról, és akkor azt írtuk: átadás 1991 májusában. Ám az átadásra nem került sor, a helyszínre érkező külső szemlélő - az előző évi helyzethez viszonyítva - kevés változást fedez fel. Az épít­kezésjelenlegi helyzetéről érdeklődtem a város polgármesteri hivatalá­ban Nagy István megbízott műszaki csoportvezetőtől. Ő elmondta, hogy most tartanak a nagy medence víztartási próbájánál. Ez a próba hossza­dalmas, mert meg kell várni a medence alatti talaj konszolidációját. Ez után - július második felében - leeresztik a vizet és folytatódik a kivitele­zés. A hivatal már most kiadná vállalkozásba az épülő uszodát, ha lenne olyan vállalkozó, aki diszkót és egyéb kulturális programok szervezését is vállalná. Ugyanis csak maga az uszoda üzemeltetése ráfizetéses, egyéb bővített szolgáltatásokkal lehet rentábilissá tenni. Amennyiben nem akad vállal­kozó, akkor 1992 nyarára tervezi a hivatal a megnyitását. Kép és szöveg: - b -Szép színfolt lesz, ha megépül - jelenleg még a víz alatti kiálló cölöpök veszélyt jelentenek ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ - Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.r 71. 7031 - Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 91.1363 Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents