Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
6 ATOMERŐMŰ Kóstoló a Tuborg gyárban Ö köl vívókkal a vikingek földjén Skanzen Trelleborgban. Ilyen épületekben laktak egykoron a vikingek. Szép volt, érdekes volt, de azért jó, hogy újra itthon vagyunk. Hegyeshalomnál nem kellett sokat várakozni, Misi, a pilóta a „lovak közé csapott”, s a csapatot szállító busz nekilódult most már a hazai kilométereknek, irány Paks. A válogatottak nélkül A Paksi SE ökölvívó csapatát már hagyományosnak mondható sportbarátság köti a Dániai Korsor Amatőr Boks Klubhoz. E kapcsolat keretén belül került sor a kétszeres magyar bajnokegyüttes dániai vendégeskedésére, és két barátságos mérkőzésre is. Amíg erre sor került, addig még jó néhányszor száz kilométert kellett buszozni Ausztria, Németország és persze Dánia betoncsíkjain. A válogatottak - Kalocsai, Petrovics, Szabó és Hart-, valamint a vendégöklözők - Gál és Elekes - nélkül összesen tizenkét bunyóssal keltünk útra. Velünk tartót két „kölcsön gyerek” is, a fiatal Kalányos Győrből és a veszprémi Kiss. Az első nap lényegében csak utazással telt, jó 800 kilométer megtétele után este „landoltunk” a német kisvárosban, Tauberbishofheimbe. Itt töltöttük az éjszakát, de a csütörtöki napfelkelte ismét úton találta a csapatot, hiszen már reggel hatkor elfoglaltuk helyeinket az Ikarus ülésein. Az első órák szendergései után mindenki talált magának elfoglaltságot. Volt ahol a kártya is előkerült, négy „vérmes zsugás” oktatta egymást az ulti rejtelmeire. Délután három után elfogyott előlünk az autópálya. Puttgardenbe értünk, s a Baltitenger víztömege hullámzott körös-körül. Utunkat komppal folytattuk, a kis-dunai komphoz szokott szememnek hatalmas szerkezettel. Mindent elnyelő gyomrában sorra tűntek el az alsó szinten a buszok, kamionok, a másodikon pedig a személyautók sokasága. A két felső szint az utasokat várta kényelmes helyiségeivel. A kompon vámmentes üzletek működtek, amelyek közül az italokat, édességeket kínáló óriási forgalmat bonyolított, bár a mi pénztárcánknak igencsak borsos árakkal várta a vevők rohamát. A dánoknak viszont láthatóan lényegesen kedvezőbbnek bizonyultak, elégedetten szemlélték a kartonszám megszerzett italokat, cigarettákat. A menetidő 40 percet tartott, s máris Dánia földjére léphettünk. Innen már csupán egy „laza” 150 kilométer buszozás, s megérkeztünk Korsorba, megint csak vacsoraidőben. Vendéglátóink hangos ovációval, nyugodtan állíthatom, meleg szeretettel fogadtak minket. Gyorsan megelevenedtek a közös emlékek, a tavalyi paksi találkozás képei. És ugye terített asztal mellett a nyelvi nehézségek sem jelentettek komoly akadályt. Ha esetleg mégis, akkor segített Péter, a Korsor egyik vezetője, aki még szüleivel költözött Dániába 35 évvel ezelőtt. Vacsora után a Balzsay-Feil edzőpáros egy kis regeneráló edzésre invitálta fiait. A hosszú buszozást követően rájuk is fért egy kis mozgás. Annál is inkább, mivel másnap már szorítóba kellett lépniük. S bár barátságos, tét nélküli meccsről volt szó, azért ettől még az ütések ugyan úgy fájnak, jobb ha adja őket az ember. Döntetlen Soroban Az esti meccsre a Korsor melletti Soroba került sor egy, az ASE csarnokra emlékeztető létesítményben, amely bár kivitelre lényegesen egyszerűbb, de sokkal célszerűbb jóval többet „tud”. Egy nagy terem a központja, amely a labdarúgás és kézilabda kivételével majd minden labdajátékra alkalmas. E mellett az alagsorban komoly lőtér, cselgáncsterem, egy külön helyiség öt tollaslabdapályával. Az előtérben pedig tágas büfé, ahol kulturált körülmények között el lehet fogyasztani egy-két sört is. Nem tévedés, sört. Sőt! Bent a teremben is - miközben zajlottak a meccsek - üdítőt és friss, hideg sört mindenki kedvére fogyaszthatott. A mérkőzésre alaposan „ősz szekapták” magukat a házigazdák, négy bunyóst igazoltak „villámmal” erre az alkalomra. Juhásznak és Rimóczinak így sem tudtak ellenfelet szerezni. Ezt különösen Juhász esetén sajnálták a csapat tagjai, mivel Papp Gyula még az úton kijelentette, amennyiben Andris kiütné dán vetélytársát, a túra során személyesen fogja kiszolgálni a srácot, így aztán ellenfél híján esélyt sem kapott arra, hogy élni tudjon a lehetőséggel. Jól kezdődött az összecsapás, a fiatal „vízisikló” termetű Kalányos sima győzelmet szerzett, de útána Oláh, Tamás és Szili egyaránt csak gratulálhatott legyőzőjének. Bár Tamás ellenfele dán juniorbajnokságot nyert, bátrabb, harcosabb öklözéssel nyerhetett volna. Hiába „tüzelte” őt Balzsay Károly, nyert Jensen. Lednedzky Anti viszont kemény volt, akárcsak itthon, semmit sem bízott a pontozókra. Csak egy menetet engedélyezett ellenfelének. Szakály tudása Dániában sem bizonyult elégnek a győzelemhez, de utána erősítettünk. Előbb Szarkali két perc alatt „ledarálta” a dán fiút, majd a mieink közül ezúttal a legjobb teljesítményt nyújtó Forgács látványos, technikás bokszolással verte fizikailag erősebb vetélytársát, aki szintén juniorbajnok volt hazájában. A veszprémi Kiss viszont inkább harcos erényeit csillogtatta, ez hozta számára a sikert. A sokszoros válogatott Bognár Lacit - az est csattanójaként - az utolsó párban szólították a kötelek közé, a 60 kilós török származású dán ellen. Bevallom őszintén, előre beírtam Laci győzelmét, de sajnos korai volt. A sokkal erőteljesebb Házán ellen nem tudott mit kezdeni, ütései erőtlenek voltak, megszokott gyorsasága ezúttal nem érvényesült. Számoltak is rá, szóval elment a meccs, a találkozó így 10-10 arányú döntetlennel végződött. (Folytatás következik) MEDGYESY FERENC Senki ne kapjon a szivéhez, Szili nem a meccseiért kapta e csoda autót, a kép egy parkolóban készült „Elment a vándor... ” ...kupa..., kesereghetnék emígyen a Gemini együttes, kicsit stilizált dalával a férfi csapatunkat ért kudarcért. Most nem is tudom, hol kezdjem? Ott, hogy az előkészületi munkák problémáitól, nehézségeitől kissé elfáradtunk. így azt vártuk, csak túl lennénk már. Vagy ott, hogy a felkészülés miatt, egyesek családi nyugalma felett Damoklész kardja lebegett, ezért kettesek azt óhajtották; csak túl lennénk már! Ej, üsse kavics a gondokat, végül is megérte. Nagyon jól sikerült. Természetesen az utóbbit én már tavaly megjósoltam. Bár az idei esemény eleje kicsit harsányra sikerült, de a bölcs versenyelnök, Link Ferenc csillapította a hullámokat.- Miután mindenki nyugtázta a helyzetet és a terepet, így másnap, április huszonhetedikén, nekivágtunk a tröszti asztalitenisz-bajnokságnak. Kilenc órától a férfi-, tíztől a női csapatverseny kezdődött. Sok ismeretlen csapat érkezett, ezért az elején még mindenki latolgatott. Nem sokáig. Azt a fránya sorsolást! Mi bezzeg kifogtuk. A tavalyi győztes csapatunk mindjárt az OVIT lapátjára jutott (OVIT 1-PAV 2 5-2), így illúziónk egy háromnegyedóra alatt szertefoszlott. Ellenben a többi csapatunk - az ifik kivételével - jól vették a rajtot. A TITÁSZ 1, megerősödve, az elért rangjához méltón araszolgatott. Az ismeretlen szürkeségben Esztergom csapata lopakodott, miközben a szegedi Radicsék paprikázták a PAV-ot (PAV 3-DÉMÁSZ 5-4). A férfi csapatverseny első fordulója után a hölgyek is asztalhoz álltak. Jaj volt azoknak, akik kifogták Riszter Margóikat. Szegény ajkaiak..., mindjárt az elején. A látottak alapján hamar bebizonyosodott, hogy a PAV 1 női csapatát most sem tudja senki megfogni. Közben pörögtek az események. Ki kedvvel, ki csalódottan ütötte a labdát. A következő mondatban tragikus hír olvasható, adózzunk hát egy perces némaolvasással. Az utolsó, a még harci díszben tündöklő férficsapatunk (Gyimesi Norbert, Hetényi Gábor, Madaras József), tizenegy óra húsz perckor elesett. Drámai küzdelemben. Hat mérkőzés után még döntetlen volt az állás! Mert az esztergomi ÉDÁSZ csapatában Prágai Zoli szettet sem veszített, hagyján, de, hogy Madaras Józsi Somogyi úrat nem tudta legyőzni, az már (bocsánatos) bűn. Pedig micsoda finálé volt! Hetényi Gabi négykézláb kaparta össze e mérkőzésen a csapat negyedik győzelmét. De mit sem ért.- Miközben szűkült a kör, már az elődöntők folytak, szólt a versenybizottság: „Hölgyek és urak! Jól állunk az idővel, így a különneműek páros mérkőzései következnek”. No, még egy kevés mozgás az ebéd előtt, s máris zsongott a csarnok. Ebéd után az események kicsit egybefolytak, de minden ment a maga medrében. Mi a kupáért jöttünk Ez a kijelentés nem Cicerótól, hanem Hajdú Andrástól, az OVIT csapatkapitányától származik. Nos, nem volt alaptalan. Mert a férfi csapatdöntőben, az NB ill-as mezőnyt lepipáló játékkal)!), a fővárosiak akarata érvényesült (OVIT 1-TITÁSZ 1 5-2). A női csapatdöntőből házibajnokság lett. De mielőtt valakinek kételye támadna, elárulom, hogy a hölgyek hetek óta a srácokkal edzenek, versengenek. Ezek után az sem csoda, hogy a női páros is így alakult. A férfi páros harminckettes táblával indult. £ Butterfly -Kupo ^yJTE\/s> T A 21 4 ( l v ho ■ **s l 7*' \ i ' y> !C KJ Wr 1 P A K A felső ágon Lipniczky-Kávássy, az alsón Binder-Debreceni egyelte a mezőnyt, majd egymásnak ugrottak. És nem volt vége még a napnak, következett a vegyes páros. Nos, utólag úgy vélem, hogy ebben a számban a PAV nemzetközi párosa (Búi Quoc Thang vietnami, Kiss Zoltánná német nemzetiségű) minden pénzt megért. Győztek.- Másnap reggel, amikor rásütött a nap az álmos, elcsigázott játékosokra, nem volt nehéz kitalálni, rövid volt az éjszaka. Igen. Ez a kimondhatatlan varázs, ami öszszehozott minket. Ez az, amiért egyik alkalomtól a másikig vágyakozunk. Ez az az önfeledt kikapcsolódás, amit csak így és itt lehet átélni, amiért érdemes eljönni... S közben nyolc órakor elkezdődött az egyéni mérkőzés. A hölgyeknél jól sikerült a kiemelés, minthogy Gyarmathy Katit „nem számítva”, a tavalyi papírforma igazolódott. A férfi mezőny hatvannégyes tábláját, még nézni is fárasztó volt, nemhogy lefuttatni. A tábla első felét Madaras József és Gyimesi Norbert, a másodikat, a tollszár-ütőfogással játszó Lipniczky Lajos és bajtársa Kávássy Loránd fogta ollóba. Az idei Butterfly-kupa elnevezésű MVMT asztalitenisz-bajnokság végeredménye: Női csapatban: 1. PAV 1 (Kiss Zoltánné, Riszter Margit), 2. PAV 2 (Gyarmathy Katalin, Papp Ádámné), 3. TITÁSZ, Debrecen (Garamvölgyi Tiborné, Nagy Adrienn), PAV leány (Kucserka -Zsuzsa, Szabó Judit). Férfi csapatban: 1. OVIT 1, Budapest (Kávássy Loránd, Kemy László, Lipniczky Lajos), 2. TITÁSZ 1, Debrecen (Bana László, Márton Zsolt, Szabó József), 3. ÉDÁSZ, Esztergom (Prágai Zoltán, Somogyi Mihály, Vass Kálmán), TITÁSZ 2, Debrecen (Ménes György, Török István). Női egyéniben: 1. Kiss Zoltánné (PAV), 2. Riszter Margit (PAV), 3. Winkéné Nagy Adrienn (TITÁSZ), Gyarmathy Katalin (PAV). Férfi egyéniben: 1. Kávássy Loránd (OVIT), 2. Madaras József (PAV), 3. Lipniczky Lajos (OVIT), Gyimesi Norbert (PAV). Női párosban: 1. Kiss Zoltánné-Riszter Margit (PAV 1), 2. Gyarmathy Katalin-Pupp Ádámné (PAV 2), 3. Garamvölgyi Tiborné-Winkéné Nagy Adrienn (TITÁSZ) Nagy Károlyné-Varju Zoltánné (Ajkai HV). Férfi párosban: 1. Kávássy Loránd-Lipniczky Lajos (OVIT), 2. Binder Gusztáv-Debreceni Géza (ÉMÁSZ Miskolc), 3. Prágai Zoltán-Somogyi Mihály (ÉDÁSZ Esztergom), Gyimesi Norbert-Romanov Miklós (PAV). Vegyes párosban: 1. Kiss Zoltánné-Bui Quoc Thang (PAV), 2. Winkéné Nagy Adrienn-Bana László (TITÁSZ), 3. Riszter Margit-Novák Lajos (PAV), Gyarmathy Katalin-G. Szabó Pál (PAV). így a női Butterfly-kupa egyévi védője a PAV, a férfiaké az OVIT. A verseny végeztével minden induló oklevelet kapott, míg a helyezettek és a külön díjazottak értékes tárgyjutalmazásban is részesültek. Az eredmények alapján következik, hogy a hölgyeknél Kiss Zoltánné (PAV), a férfiaknál Kávássy Loránd (OVIT) érdemelte ki a „mezőny legeredményesebb játékosa” címet. Az esemény legmeghatóbb pillanatait éltük meg, amikor a „fair play” díjat, a súlyos betegségéből felépült Vass Kálmán, az esztergomi ÉDÁSZ játékosa vehette át. Kívánunk neki még sok-sok sikert és jó egészséget! Ajutalmakat a Műszertechnika Rt., a „Jónyer sportáru” és az ATISZ ajándékozta. Az elhagyott ütő Záróakkordként mit lehetne elmondani? Talán azt, hogy az idei verseny jobban sikerült, nívósabb volt mint tavaly. Ezért hálás köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak, amelyek a következők voltak: ATISZ, Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete, ASE, MVMT Szakszervezeti Bizottság, Jónyer sportáru, Műszertechnika Rt., Budapest Bank Rt., Bajnai Alkotmány Mgtsz, Magyar Asztalitenisz Szövetség, Tolna Megyei Asztalitenisz Szövetség és nem utolsóként Varga Lászlóné szitanyomó kisiparos, aki munkával és anyagiakkal támogatta az eseményt. De legalább ilyen köszönet illeti a szervezőket, a rendezőket, a versenybizottságot, akik igyekeztek vonzóvá és felejthetetlenné tenni ezt a bajnokságot. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert az idén már tíz vállalat hetvenkét versenyzője jött el, ami a tavalyihoz képest emelkedő tendencia. Természetesen el kell mondani, hogy voltak hibák és nehézségek, amit a jövőben igyekszünk kikerülni, mint pl. a verseny lebonyolításának rendszere, az indulók „tisztasága” stb. Ja! igen..., indulók tisztasága, erről egy aranyos sztori. Már túl voltunk minden ceremónián, épp a csarnokból távoztunk, amikora főrendezőnk, dr. Szomor Péter, egy utolsó szemlét tartott a terepen. Ez nála hivatástudat, s ezért csak hálás lehet neki az érintett egyén. Tudniillik, akit nem akarok név szerint felfedni, mert minek, nos, a csarnokban hagyta az ütőjét, tartójában az érvényes orvosi vizsgával ellátott igazolással. De még szerencse, hogy meglett!, mert az illető nem indulhatna a hivatásosak versenyén. És ez az, ami itt probléma! Minthogy kiírásunk értelmében, ezen a versenyen csak amatőrök indulhatnak. Én féltem, óvom ezt a versenyt a svindlizésektől, mert mint Nemes Károlyné Máriának, a VDSZSZ tömegsport bizottság vezetőjének is elmondtam, így előbb-utóbb nem jönnek el az amatőrök. Mert minek? Azért utazzon valaki öt-hatszáz kilométert, hogy netán legelsőnek kifogjon egy becsempészett profit? Elmegy az élettől is a kedve. S ez valahol rossz emlék lesz. A jövőt illetően ezért minden iparvállalatot kérek, ne hozzanak igazolt, aktív versenyzőket. Tudom, mindenki nyerési vággyal jön ide, de akkor tegye ezt tisztességes hozzáállással! Természetesen ajó képességű amatőrjátékos előtt meghajtunk. Félreértés ne essen, nem akarok sérteni vagy bántani senkit. Ide mindenkit szeretettel hívunk és várunk, akik a feltételeknek megfelelnek. Ez a jövő évre is vonatkozik, amelynek megrendezésére Szabó József általános vezérigazgató-helyettes, a verseny fővédnöke ígéretet tett. Tehát, jövőre ugyanitt! g. szabó pál
