Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

ATOMERŐMŰ 5 Hol van már a hangszóróból ömlő, recsegő mozgalmi dal, s hol a tribün előtt hömpölygő tömeg? Az elavult, virsliszagos majálist felváltotta, egy elvében megújho­­dó munkásünnep... Vállalatunknál is több ezren jöttünk össze, átadva magunkat a kikapcsolódásnak, a szórakozás­nak. Ennek feltételét elsősorban a PAV dolgozóinak szakszervezeti bizottsága teremtette meg.- Az esemény reggel nyolc óra­kor kezdődött az ASE-sporttele­­pén. A hűvös, korai órában főző­versenyhez készülődött ötven­­nyolc(!), mindenre felkészült fő­szakács. Segédjeik, közel három­száz fős hada ugyancsak serény­kedett. Tolongtak asztalért, hú­sért, zsírért, várakoztak vörös­hagymáért, burgonyáért (egy da­rabig eredménytelenül) majd cif­rákat motyogva nekiláttak az elő­készületi munkáknak. A nyugtató csendről, s a mesebeli látványról a nesztelenül suhanó, motoros sár­kányrepülők gondoskodtak. Tíz órától a Paksi Néptáncegyüttes, majd a Mikroszkóp Színpad mű­vészei szórakoztatták a nagyérde­mű közönséget. Tizenkét órától színes sportesemények csalogat­ták a résztvevőket és a nézőket. A sok kínálat között, talán a leg­szebb az RSG nemzeti válogatott bemutatója volt. Nagy szó, de az elismerő taps a paksi Hermész Anitát is köszöntötte, aki a váloga­tott színeiben mutatkozott be a közönségnek. Az ünneplő soka­ság kicsinyeit sok-sok játékos ve­télkedő, értékes nyeremény von­zotta, míg a nagyobbakat az öreg­­fiúk labdarúgó-mérkőzése sok­kolta. Csak mellékesen, a semmit el nem döntő eredmény:- ASE­­Pécsi HV 2-2.- Mindenki egye meg a főztjét! - mondta a bajt megelőzendően Nagy Tibomé a PAV kulturális szervezője. Erre viszont a zsűrizé­sig várni kellett. A vesztegethetetlen zsűri - el­nöke dr. Krasznai Iván főügyész, tagjai Hajba Antal kenu-világbaj­nok-és Kiss Miklós laboráns - köz­ben mustrálgatta az ételeket. Nem volt könnyű dolguk. Délfe­lé, a csiklandó pörköltillat, már a PAV videostábjának is elviselhe­tetlen volt, hát még a közel két és fél ezres tömegnek. Az idei majális programjai kö­zül, a legnagyobb népszerűségi indexet, kétségkívül a főzőver­seny érdemelné. Különös. A szakszervezet vezetősége látván, hogy a sokaság ráunt már az ápo­­rodott virsli majszolására, így a majálisok történetében harmadik alkalommal hirdette meg a főző­versenyt. Nos, rekord dőlt. Ilyen nagy érédeklődés még nem volt. így nem csoda, hogy a későre halasz­tott eredményhirdetésen, tető­pontján volt az izgalom. Az idei főzőverseny győztesével mi is beszélgettünk.- Több napja készülődtünk erre a versenyre - mondja G. Szabó Pál a KÁIG koordinációs főosztály dolgozója. Egy nap, tréfásan azt jegyeztem meg a kollé­gáimnak; olyan receptet találtunk a feleségemmel, amit nem fog elkészíteni sen­ki, ha úgy tetszik, előre lehet győztest hirdetni... A fura az, hogy ezt a verseny napjáig fontolgattam. Egy olasz aprópecsenye volt a „menü”, amihez eredeti fűszereket hajtottam. Jó ideig eredménytelenül. Végül az ismerőseimhez, a gyógynövénybúvár Sós Józsefhez és a Kamilla bolt tulajdonosához Major Ferencnéhez fordultam segít­ségért. A verseny napján hét órakor rajtoltam fő segítőmmel, Zubik Gyulával, de ahogy a mezőnyt megláttam, pillanatok alatt lehangolódtam és szertefoszlott dédelgetett álmom. Olasz Lajos a tavalyi győztes, Adóiján Mihály, Keresztes László, Siebet Lajos, Pach Ferenc, Sörös István, Hanuszka Gyula bácsi stb. na­gyon nagy ínyencek, remekül is főznek. Ezek után már úgy daraboltam miszlikbe a húst, hogy csak főzünk, s legfel­jebb (ha sikerül) jóllakunk. Hűvös és az izgalommal teli reggel, sokan a gyógyító írhez nyúltak. Én nem tettem. Tudniillik annak, aki főz, amíg nem végez, nem ajánlatos. Kevés, pusztán huszonnégy főre készült az ebéd, így Gyula szinte elsőként gyújtott a bogrács alá. Van időnk - mondta, s takarékra vette a lángot. Csendesen főtt a pecsenye s a fűszer illata belengte a közvetlen környéket.- Állítólag a versenyt nem is Ön nyerte meg, hanem a felesége, aki „elvarázsolta ” a zsűrit a tálalással.- Mi tagadás, a siker kulcsa részben ez is. Nem elég a jó árut csak oda vetni, azt csomagolni is kell.- Megtudhatnánk a „varázsereje" receptet?- Természetesen. Ha már az inger elég erős, íme az olasz aprópecsenye: 1 kilogramm sertéslapockához vagy combhoz szükséges: Egy nagy fej vöröshagyma, három evőkanál zsír, egy teáskanál bazsalikom, kakukkfű, rozmaring és törött feketebors, két evőkanál paradicsompüré, másfél deci száraz fehérbor, ízlés szerinti mennyiségű só. ELKÉSZÍTÉSE: A húst megmossuk, leszárítjuk és vékony (1x1x5 cm) csíkok­ra metéljük. A megtisztított, nagyon apróra vagdalt vöröshagymát forró zsírban megfonnyasztjuk, majd a húst hozzátesszük és néhány percig együtt pirítjuk. Megszóljuk a fűszerekkel és ráöntjük, a borban simára kévert paradicsompürét, majd fedő alatt puhára pároljuk. Fogyasztáshoz, reszelt karaván sajttal meghin­tett spagettivel, fejes salátával tálaljuk. A verseny második helyezettje dr. Tóth Mihály (BÉRIG admi­nisztrációs iroda), a harmadik Ke­resztes László (KÁIG anyagellátá­si osztály) lett. A közönségnek ki sem kellett mozdulni az ASE-sportcsamok­­ból, futószalag-szérűén következ­tek az események. A késő délutá­ni órákban a Rock Színház művé­szei szórakoztatták az érdeklődő­ket, majd táncmulatsággal zárták az ünnepet. Másnap megkerestük Nagy Ti­­bomét a PAV kulturális szervező­jét, kértük, hogy értékelje a tegna­piakat.- Minden túlzás nélkül állítha­tom, hogy a majálisok történeté­ben az idei volt a legjobb - mond­ja Nagyné Éva. A legnagyobb eseményre, a fo­­zőversenyre, ötvennyolc helyről neveztek, de ezenkívül sok, későn jelentkezőt kellett elutasítanunk. Tudniillik mi is időre adtuk le a megrendelést. Hogy a főzőver­seny mennyire nem volt gyerekjá­ték, szeretném számszerűen is ér­zékeltetni. Kétezerháromszázhu­­szonhat fő volt nálunk az igénylő, amelyre 700 kg húst, 470 kg bur­gonyát és ugyanennyi kenyeret, 117 kg vöröshagymát, valamint 71 kg zsírt osztottunk ki. Még kellemetlen helyzetben is voltunk, mert ezt a húsadagot öt helyről tudtuk csak beszerezni. Sajnos problémásán indult ez az esemény, a vöröshagyma miatt, de a végén minden jóra fordult. Simán, baj nélkül valósult meg vi­szont a nap többi programja, amiért nyilvános dicséret illeti a segítőket. A több száz gyerek, egész na­pos szórakoztatásáért nagyon so­kat tett Tóthné Németh Irénke, a sportrendezvényekért Kókai Pé­ter, a létesítményekkel kapcsola­tos igényünkben Kardos Ádám. Szinte a „mindenesem” volt Voll Ernő, aki a kerékpáros fiúival bü­fézést is vitt. Nem kisebb az érde­me Schaffer Zolinak, mert a sár­kányrepülés társaival közösen nagy szolgálatot tett. Természetesen tudjuk mind­annyian, hogy a nevezett „tisztek” mellett, sok a névtelen „közkato­na”. Ez alkalomból szeretném a segítségüket nekik is megköszön­ni! Zárógondolatként mit lehetne elmondani? Azt, hogy az idei ma­jálison bebizonyosodott, nagyon nagy szükség van az ilyen közös ünnepekre. Én remélem, a jövő­ben csak javítani fogunk ezen a helyzeten - mondta bizakodva Nagyné Éva.- n -Arkon-bökrön át Siklósra A borongás idő ellenére csak­nem teljes volt a létszám az in­dulásnál. Néhányon mondták, nem mertek otthon maradni, még a beígért eső ellenére sem, hátha megint kikapnak az új­ságban. Hosszú volt az utazás. Páran reggeliztek, legtöbb édesen szu­nyókált. Turony, a „ Villány ka­puja ” esővel fogadott. Remény­kedve néztük az eget, hátha fel­szakad és eláll, de semmi bizta­tót nem láttunk. Természetesen elindultunk. A jobb napokat lá­tott templom mellett, majd ma­gas löszfalak között csúszkál­tunk fölfelé. Fönt a présházak és a szőlők közül szép kilátás nyílt a falura és a szépen művelt hegyoldalra. Valószínűleg jó időben élveztük volna. Jó dara­bokat megtettünk, mikor meg­láttuk az első turistajelzést. Sok köszönet nem volt benne, mert egy szántás felé mutatott. Tana­kodtunk egy kicsit, majd meg­kérdeztük a közeli pincében dolgozó gazdát, merre menjünk Siklósra. Nem mondta, de lát­szott rajta a meglepődés, milyen „lökött” emberek vannak. A kutyát nem zavarják ki ilyen időben, ezek még jóked­vűen gyalogolnak. Kedvesen út­baigazított. Elmondta, valami­kor ott volt a turistaút, ahol a jelzés van, de évek óta nem volt arra senki, csak a vadak. Azért próbáljuk meg, más út nincs. Hát elindultunk. Ami ezután következett, nem volt minden­napos élmény. Először a szán­tás, majd térdig, derékig érő bo­zót, utána elvadult erdő, sűrű aljnövényzettel. Mély avarban, kidőlt fák között törtünk utat. A banda jókedvű volt, élvezte az „erdei barangolást”. Végre tör­tént valami. Olyan unalmas, müveit erdőben, karbantartott ösvényeken járni. Ez az igazi! A Tenkes tetején véget ért az őser­dő és megleltük az ösvényt. Az eső továbbra is útitársunk ma­radt, ám a kizöldelt szép bük­kös lombsátort tartott fölénk, így felülről alig áztunk. Félóra múlva a bissei présházaknál is­mét tanácsot kértünk, merre menjünk. Kiderült, hogy túljöt­tünk az úton, irány vissza. Új­ból beigazolódott az örök turis­taszabály: kell a térkép meg a tájoló, de a legfontosabb a helyi földműves, aki megmondja merre visz az út. Szóval továbbmentünk. Előbb bükk-, majd tölgyerdö­­ben kanyarogtunk. Az eső még zörgött a lombokon, de már halkabban. A Csukma tetején előderengett a nap, aztán kibújt a felhők mögül és a pihenőnél igazi májusi meleg fogadott minket. Előkerültek a szendvi­csek és lekerültek a dzsekik, pu­lóverek. Kajaszünet végére nagyjából megszáradtunk. Könnyű séta következett. Egy­szer még „elfogyott” az út, de már tapasztaltak voltunk az ár­­kon-bokron átkelésben. Szépen művelt szőlők, hangulatos prés­házak között érkeztünk Siklós­ra. Az első utcai csapná! megfü­­rödtünk. Lemostuk cipőinkről a több kilónyi sarat. Percek múlva szellő-léptű, felfrissült társaság kereste a sörözőt. Vir­gonc hangulatban ültünk a buszra. Hazafelé bementünk Nagyharsányba, megnéztük a szabadtéri szoborparkot. A vál­tozatosság kedvéért megeredt az eső. Mindaddig zuhogott, míg ott voltunk. Amint elindul­tunk elállt. Azért egyszer még visszamegyünk oda; érdemes. Hazaútban végig sütött a nap, ahogy májusban illik. NAGY ISTVÁN Nyári napközis tábor Az Atomerőmű SE ka­jak-kenu szakosztálya június 17-től július 26-ig kajak-kenu oktatással összekötött napközis tá­bort szervez. A tábor 1 hetes bontás­sal történik, hétfőtől pén­tekig bezárólag. Napi foglalkozások: reggel 9.00-17.00-ig. Jelentkezni lehet 10 éves kortól, (lányok, fiúk). Részvételi díj: 420 Ft (1 hét) Érdeklődni lehet: ASE vízitelep a du. órákban, vagy telefonon a 176-46- on. Tumusbeosztások: 1991. június 17-21., június 24-28., július^ 1—5., július 8-12., július 15-19., július 22-26. Megjegyzés: A jelentkezési lapot hétközben az ASE vízite­lepén 12.00-18.00 között lehet leadni. Az első turnus befizeté­si határideje június 10-e. • • Ügyesek a nők halfogásban is Az Atomerőmű Horgász Sport Egyesülete - házi bajnokságot tar­tott - a Kondor - füzes tavakon 1991. április 27-én. Nevezettek száma: 160 fő. (Egyesületi tagság 27%-a). Annak ellenére, hogy a szerve­zés kifogástalan volt, a kedvezőt­len időjárási körülmények - hi­deg, szél, eső, erős vízhullámzás - megnehezítették a sporthorgá­szok versenyzését. A szerencse sem pártolt minden versenyző­höz. Hosszas izgalmas várakozás után - 3 óra elteltével - sem akadt a horogra semmi. Hog}> milyen helyzet­ben van ma az ifjúság, azt pontosan nem lehet tudni, mert csak szórvá­nyos adataink vannak erre vonatkozóan. A vizsgálódás általában egy-egy területet öle! fel, de ami az igazságszol­gáltatásban és az egész­ségügyben van, az már önmagában is figyel­meztető. A családi köte­lékek lazulásának és a megélhetési lehetőségek romlásának legfőbb ál­dozatai is a fiatalok. A törvénykezésben - nyugdíjak, kárpótlás - megszabott terheket ez a generáció képes lesz-e elviselni? Meg tud-e fe­lelni a megváltozott tár­sadalmi igényeknek? Többen kissé csalódottan - „összefagyva” - talán irigykedve, de őszintén gratuláltak a győzte­seknek. A szerkesztőség nevében mi is további sikereket kívánunk az egyesület valamennyi tagjának, sport társaknak. Eredmények halfogásban. Gyer­­mekkategória: 1. Pettesch Kriszti­na 13,02 kg, 2. Magó Rita 12,14 kg, 3. Magó Zoltán 10,33 kg. Ifjúsági kategória: 1. Hanoi Ferenc 33,87 kg, 2. Katies Gergely 20,51 kg, 3. Schaffer Károly 17,02 kg. Női ka­tegória: 1. Katies Béláné 39,96 kg. 2. Pettesch Ádámné 25,75 kg, 3. Marsalkó Judit 19,62 kg. Férfi ka­tegória: 1. Varga János 28,04 kg, 2. Tarr Tibor 22,90 kg, 3. Kém Fe­renc 22,01 kg. Eredmények céldobásban. Gyermekkategória: 1. Katies Má­té, 2. Herczeg Attila, 3. Magó Zol­tán. Ifjúsági kategória: 1. Hanoi Ferenc, 2. SchäfFer Károly, 3. Ka­ties Gergely. Női kategória: 1. Pet­tesch Ádámné, 2. Katies Béláné, 3. -. Férfi kategória: 1. Péri Fe­renc, 2. Pettesch Ádám, 3. Pet­tesch Ferenc. M. J. Ifjúságvédelmi törvény készül a gyerekek és fiatalok védelmében - A mai fiatalság többet kap, mint az eddigi generáció fotó: gottvald FŐZŐVERSENY A MAJÁLISON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents