Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
ATOMERŐMŰ 3 Catv-hálózatok - Irodai-telekommunikáció - Műholdvétel - Telefonrendszerek - Telex - Telefax - Telematikai rendszerek A Híradástechnikai Tudományos Egyesület Paksi Atomerőmű Vállalat helyi csoportja 1987-ben alakult. Az alapító szakemberek elsődleges célja, hogy az egyesületben önmagukat továbbképezve az elektronikai szakma mélyebb ismereteinek megszerzése mellett a szűkebb környezetükben a hozzájuk fordulók számára megfelelő szintű híradástechnikai, távközléstechnikai szakmai segítséget tudjanak nyújtani. Az egyszeri konzultatív segítségen túl a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Paksi Atomerőmű Vállalat helyi csoportjának szakembergárdája először kisebb, majd egyre nagyobb volumenű tanulmányterveket és kiviteli terveket készített.- Paks lakótelep antennarendszer kábelezés felújítás terve (1987)- Paksi Atomerőmű EDK- telepítés tanulmányterv(1988)- Paks város telefonhálózatfejlesztés előterve (1989)- Paks DNY-i városrész és T-szektor kábeltelevíziós hálózat terve (1989)- Paks Városi Művelődési Központ Intercom rendszer kiviteli terve (1989)- Fadd-Dombori kajak-kenu versenypálya hírközlés tanulmányterve (1990)- Bátaszék kábel-televíziós hálózat létrehozásának tanulmányterve (1990)- Paksi atomerőmű operatív hírközlő rendszer megvalósulási terve (1990) Önálló előadásokat szerveznek az elektronikai és telekommunikációs témakörökben, külföldi vállalatok magyarországi képviselőivel közösen termékbemutatókat menedzselnek. Ezek a szakmai továbbképzések természetesen nyitottak, várnak mindenkit, akit érdekel a híradástechnikai szakma fejlődése. Az egyesületi élettel kapcsolatos felvilágosítással és egyéb szakmai kérdésekkel a paksi és környékbeli lakosság rendelkezésére állnak. Ügyvezető elnök Vereczki György. A véradásról jut eszembe, ahogyan rámköszön a plakátról: „Ki vért ad életet ad”, Kosztolányi Dezső szerint anyanyelvűnk tíz legszebb szava közül kettő: az anya és a vér. Valamennyien jelet őrzünk magunkon édesanyánktól: a köldökzsinór nyomát. A köldökzsinór a benne futó vérerek jóvoltából biztosítja esendő magzat-számunkra, hogy édesanyánk vére tápláljon, erősítsen, óvjon bennünket. Enélkül soha nem születnénk meg. így lesz a köldökzsinór a kapcsolat jelképe és a vér az élet jelképe. „Ki vért ad életet ad!” Eszembe jut, hogy testvér, fivér, nővér szavainkban a vér szó jelenléte adja a szavak kifejező szépségét, határozza meg a rokoni kapcsolat legközelebbi fokát. Őseink a Honfoglalás előtt vérszerződést kötöttek. A magyar nép, a magyar történelem „vérzivataros” évszázadaira emlékezve költőink így írnak: „Általad nyert szép hazát / Bendeguznak vére! / Kölcsey Ferenc: Himnusz „Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt!” Vörösmarty Mihály: Szózat „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács!” Kisfaludy Károly: Mohács A reformkorban, amikor a nemzetet ébreszteni kellett tunyaságából: „Romlásnak indult hajdan erős magyar Nem látod Árpád vére miként fajul?” (Berzsenyi Dániel) Vagy ugyanezért gúnyolni: „Őseimnekvéres kardja fogason függ, rozsda marja...” (Petőfi Sándor) Amikor pedig vigasztalást kellett adni az ernyedt csüggedésben: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért!” (Vörösmarty) Nemzeti szent helyeink egyike a magyar jakobinusok kivégzésének helye a V é rmező. Október 13-a az aradi v é rtanúk napja a nemzet emlékezetében, mindörökre. Első világháborús vesztésünk után Ady Endre jajdulva kérleli a győzteseket: „Ne tiporjatok rajta nagyon, / Vérvesztes, szegény szép szívünkön!” (Üdvözlet a győzőnek) A második világháború apokaliptikus tébolyában Radnóti Miklós sorai a mindennapos halál tényszerű pontosságával koppannak: „... sárral kevert vér szárad fülemen”. Gyönyörűséges szép, ünnepi, szent szavunk a vér. Indulatot, érzést, imát ébreszt bennünk. Vajon mikor mondhatjuk Adyval?: „Boldogok vagyunk, hogy ma vagyunk Es boldogok, hogy sokat érünk, A mi vérünk, a mi vérünk Ma minden, ma minden Boldogok vagyunk, hogy ma vagyunk. ” (b.j.) Kis matematikusok Szekszárdon, április 5-én rendezték meg a Kalmár László országos matematikai verseny megyei döntőjét. A versenyre Paksról öt tanulót hívtak meg, a területi versenyen nyújtott teljesítményük alapján. Az öt tanulóból négyen a II. Sz. Általános Iskola diákjai, egy fő pedig a Bezerédj Általános Iskola tanulója. A versenyen részt vett gyerekek már több egyéni sikert könyvelhetnek el, hiszen rendszeres résztvevői a különböző matematikai megmérettetéseknek. A tanulók szép eredményei matematikai tanáraik munkáját is dicséri. Az országos döntőre májusban kerül sor, és reméljük sok paksi sikernek örülhetünk majd. (Balról jobbra) Herman Géza (6. oszt. tan. II. Sz. Ált. Isk.), Hegyi Adam (6. oszt. tan. II. Sz. Ált. Isk.), Beregnyei Balázs (7. oszt. tan. Bezerédj Ált Isk.), Hegedűs Viktor (8. oszt tan. II. Sz. Ált Isk.), Szabadi Péter (7. oszt. tan. II. Sz. Ált. Isk.) Informáltság, Lenin-centenárium, atomlobby, zöldek, Christine Keeler... A ’80-as évek közepe táján, az emlékezetes szénmizéria idején hazafelé tartottunk Borsodból Paksra. A vonaton szóba elegyedett velünk utastársunk - mint kiderült, régi szénbányász -, érdeklődött, hova utazunk, hol dolgozunk. Akkoriban még nyugodtan „bevallhattuk”, hogy Paksra utazunk és az atomerőműnél dolgozunk. Útitársunk egyszer csak felélénkült, cinkosan ránk kacsintott:- Aztán, hogy megy az erőmű? Sok szenet fogyaszt?- De bátyám, az atomerőmű uránnal megy, nem szénnel!- Ugyan már, ne mondják nekem, én csak tudom! Az oroszok most megorroltak ránk, nem adnak uránt, ezért kell szénnelfűteni az atomerőművet és ezért nincs elég szén az országban! Es elhangzott mindez az Úr 198..-ik évében, és nem is a segédpásztorinas szájából, amikor az atomerőmű már évek óta üzemelt, és ebben az időben a magyar villamosenergia-termelés egyharmadát adta. Félek, hogy az informáltság országosan ma is hasonlóan magas szintű. Emlékeznek még 1970-re, amikor az év vicce volt: a mindig elegánsan, élesre vasalt nadrágban járó munkatárs egy napon gyűrött ruhában jelent meg az irodában. Kollégái rákérdeztek, hogy lehet ilyen snassz. Mire ő: „Tudjátok, kinyitottam az újságot - Lenincentenárium. Bekapcsoltam a rádiót - Lenin centenárium. Bekapcsoltam a tévét - Lenin-centenárium. A vasalót már nem kapcsoltam be...” Valahogy így vagyunk most a zöldekkel, „atomlobbyrval”, Duna-körrel: csak a vízcsapból nem folynak - egyelőre. 1991 februárjában a MAHÍR sajtófigyelő szolgálata 91 „találatot” jutatott el a PAV-hoz, azaz, a magyar médiákban 91 atomenergetikával kapcsolatos cikk jelent meg ill. hangzott el. Ezek közül: Semleges, informatív közlemény - 34 Negatív közlemény az atomenergiával kapcsolatban - 36 Rémhír - 2 Rémhírcáfolat - 11 Atomenergiát pozitívan megítélő közlemény - 8 Azt hangoztatják, hogy a PA V bűnös propagandát folytat a sajtóban, tévében az atomerőmű bővítése érdekében, kihasználva anyagi lehetőségeit félreinformálja a lakosságot. A fenti arányokat nézve joggal elmondható: nesze neked, „atomlobby”, jól megtámogattak! (A 11 cáfolat is arra az anekdotabeli kabátlopásra emlékeztet, amikor egy bizonyos úrról mindenki tudta, hogy kabátlopásba keveredett, csak azt nem, hogy az ő kabátját lopták el. Mert, ugyebár, nem zörög a haraszt...) Az atomlobbyt (nukleáris lobby, atomeröműves lobby, atomenergia lobby néven) 10 esetben emlegetik. Dr. Illés Zoltán neve 22-szer szerepel, a Duna-kört ill. a zöldeket 32-szer említik meg. A ’60-as években legnagyobb sajtónak Christine Keeler a híres-hírhedt call-girl örvendett - „másodállásban ” KGB-ügynök -, aki miatt a brit hadügyminiszter, Profumo kénytelen volt lemondani. Érdekes lenne összehasonlítani, ki szerepelt többször a médiákban: a Keeler leányzó, vagy a zöldek mostanság... ' Hogy a két dolog, hogy jön öszsze? Becsszóra, kizárólag két sajtócsemege publicitásának, népszerűségi indexének összehasonlításáról lenne szó. Ne tessenek félremagyarázni! „Honnysoit qui maly pense” (azaz: „Atkozott, aki rosszra gondol”). KOMJÁTHY BÉLA műszaki fejlesztőmérnök Helyreigazítás Paksi Atomerőmű Munkástanácsa Ikt. sz.: 112/1991. Lóczy Istvánná főszerkesztő asszonynak Tisztelt Főszerkesztő asszony! Az Atomerőmű újság legutóbbi számában megjelent "Hol hirdessünk!?" című cikkükre - mely bennünket is érint - a következőket reagáljuk: A cikk azt tartalmazza, hogy a Tájékoztatási Iroda vezetőjének 1990. november 5-ei levelére a munkástanács 1991. március 13-ig nem válaszolt. Ez az állítás nem fedi a valóságot, 1990. november 15-én megküldtük válaszlevelünket a Tájékoztatási Iroda vezetőjének, mely tartalmazta, hogy a munkástanács nem kívánja igénybe venni a zárt faliújságokat, és közöltük az ezzel kapcsolatos javaslatunkat is. Ezt a levelet Lőrik Péter Önnek is átadta a cikk megjelenése előtt. Ön erről a cikkíró M.J. urat nem tájékoztatta, így kerülhetett sor a téves információ közlésére. Kérjük, szíveskedjenek a következő számban a helyreigazítást megtenni és e levelünket az Atomerőmű újságban leközölni! Paks, 1991. április 12. Melléklet: 1990. november 15-ei válaszlevél (Ikt. száma: 16/1990.) co: Rósa Géza tájékoztatási irodavezető úr M.J. Markotán Károly A tévedésért elnézést kér a szerkesztőség Jó hír autósoknak Elkészült az északi porta előtti 168 férőhelyes személygépkocsi parkoló. Ezzel egy időben kettő buszmegállóhely, 400 m hosszú járda, valamint a portaépület. Kivitelező: 26. AÉV volt. Beruházási összeg: 9,3 millió forint. Műszaki átadás időpontja: 1991. április 30. Tagkönyvcsere Tavaly, szeptember 15-én megalakult a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, ahol a szakszervezeti tagok tagsági tagkönyvcseréjéről is határoztak. Szakszervezeti bizottságunk a cserét szeretné lebonyolítani az 1991-es év első felében. A bizalmiak is felvállalhatják ezt a munkát, de egyenként is - külön kérelemre - sor kerülhet a cserére. Választás az ETE-nél Az ETE április 10-én megtartott Küldöttközgyűlésén megválasztották az új vezetőséget. Elnök: dr. Zettner Tamás tudományos igazgató. Elnökhelyettes: Dohanics László a nyíregyházi erőmű vezetője, Wiegand Győző az ÁEEF volt igazgatója. Napirenden az energia Magyarország villamosenergiahelyzete és fejlesztési alternatívái címmel a Magyar Nukleáris Társaság előadással egybekötött vitát rendezett március végén az erőműben. Kacsóh András (MVMT TMO osztályvezető), Simon Péter (üzemviteli igazgató) és Csőm Gyula (BME dékán) előadásukban, ill. felkért hozzászólásukban az energiagazdálkodás kérdéseiről, problémáiról is beszéltek. Pár évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a villamosenergia-fogyasztás növekedni fog, ma a valóság másként fest. Várhatóan 3%-kal kevesebb lesz az áramfogyasztás, mint az előző évben. Erős importfüggőségünk veszélyezteti a biztonságos ellátást. A nyugati villamosenergia-hálózat rendszerére kapcsolódásunk lehetősége újabb gondokat vet fel. Az energiatermelés tervezését, fejlesztését azonban napirenden kell tartani. Ami az energiahordozókat illeti, háromféle megoldás áll még; a lignitre alapozott bükkábrányi erőmű, egy importszénre alapozott erőmű és az atomerőmű. Mindhárom fajta több változatban is megvalósítható, a ligniterőműre két, a kőszén- illetve az atomerőműre három-három külföldi ajánlat közül választhatnak. A döntésnél a gazdasági, gazdaságossági szempontok döntőek lesznek, szintúgy a környezetvédelmi szempontok. Mindenesetre az energiaügyi szakembereknek nagy segítség lesz az a számítógépes modellezési rendszer közeli bevezetése, mely a mindenkori energiafelhasználás helyzetét jellemzi, segítve ezzel a tervezést. Az ATOMERŐMŰ újság XIV. évfolyam 3. számában a 2. oldalon. A „barakk” iskola c. cikk 2. bekezdésében a második mondat helyesen így hangzik „Ehelyett az történt, hogy az akkori tanácstagok által elfogadott költségvetésben szereplő 2 millió forintot az akkori szakapparátus vezetése a tanácstagok megkérdezése nélkül átcsoportosította más területre.” Tóthné
