Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
ATOMERŐMŰ 7 PSE-öklözok sikere Február első hetében a téli felkészülés jegyében az ASE Sportcsarnokban találkoztak Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Paks NB I-es öklözői. A számszerű végeredmény mindent elsöprő sikert hozott, fiainknak a kötelek között . azért nem volt ilyen könnyű. Eredmények: juniorok (elöl a paksi öklözök). 51 kg: Farkas (2-0) (PSE) ellenfél nélkül szerezhetett két pontot. 57 kg: Oláh-Vostyán 4-0. Oláh talán eddigi legjobb csbmeccsét vívta. Fíosszabb karjait kihasználva jó érzékkel sorra megelőzte ellenfelét és biztos győzelmet kasszírozott. 63,5 kg: Tamás-Piroska 6-0. Nem tartott sokáig a két fiú küzdelme. Lényegesen jobb fizikumát és nem utolsósorban nagyobb tudását Tamás már az első menetben érvényesítette és feladás lett a vége. 71 kg: Erdei-Konkoly Gy. 8-0. Akárcsak az előző mérkőzés, ez is csak egy menetig tartott. Konkolynak túlontúl nehéz diónak bizonyult a kitűnő formában lévő Erdei. Felnőttek, 51 kg: Góman- Tanai 10-0. Kevésnek bizonyult Tanai rutinja a fiatal Góman ellen, aki remek ritmusban végig irányított, tisztán ütött és simán nyert is. 54 kg: Juhász-Horváth 12-0. Juhász lényegesen meggyőzőbb teljesítményt nyújtott, mint az NB Il-es találkozón. Elsősorban gondolkodásban verte meg fizikailag jóval erősebb ellenfelét. 57 kg: Bognár-Szanyadi 14- 0. Paksiak egymás között. Bognár az első menetben kéthárom tiszta ütéssel előnyt szerzett, de a nemrégen bevonult Szanyadi edzője a menet végén feladta a meccset. Érdekes döntés volt... 60 kg: Petrovics-Szakállas. Bár Petrovicsnak jócskán akadt volna törlesztenivalója, ezúttal sem sikerült győznie. A legszínvonalasabb csatájában összességében Szakállas ütött tisztábban és 3-1 arányban nyert. 14-2. 63,5 kg: Ledneczki-Szász 16-2. A paksi bunyós kemény ütésekkel kezdett, majd a menet közepén egy pontos gyomorütése után Szász összegörnyedt, nem tudta folytatni - K. O. 67 kg: Szabó-Mizsei 16-4. Nem volt egy szívderítő látvány, ahogy helyenként Mizsei technikázott Szabó ellen, aki nem tudott ütésközeibe kerülni, nem talált hatásos ellenszert és így csak veszíthetett. 71 kg: Gál-Konkoly I. 18-4. A hosszú sérülés után szorítóba lépő Gál remekül mozgott, magabiztos öklözéssel pillanatnyi esélyt sem adott Konkolynak. 75 kg: Nagy-Rimóczi R. 20- 4. A nemrég leszerelt Nagy és az újonc Rimóczi küzdelmében a három menet alatt egyikük sem tudott jelentős fölénybe kerülni, de a pontozók a hazai versenyzőt látták jobbnak. 81 kg: Elekes-Kisfaludi 22- 4. A már megszokott Elekes koreográfia szerint történt minden. Elsöprő kezdés, néhány süvítő ütés, és máris landolt a vendégtörülköző. + 81 kg: Hart-Sulyok 24-4. Az esélytelen Sulyok csak a menekülésre fordított gondot. Az első menetet megúszta, de a másodikban már edzője úgy látta elég volt, vége. Az ifjúsági Oláh biztosan nyert Elekes mérkőzése pár másodpercig tartott A megye legjobb sportolói A szekszárdi sportcsarnokban január végén ünnepélyes keretek között adták át a díjakat az 1990. év legjobb sportolóinak és csapatainak. Azokat köszöntötték, akik az országos bajnokságokon és a nemzetközi küzdőtéren sikerrel képviselték szűkebb pátriánk hírnevét, akik, sportáguk válogatottjaként, az élvonalban eredményesen szereplő csapatok tagjaiként sok felejthetetlen pillanatot szereztek a tolnai sportközvéleménynek. All tagú szakmai zsűri - mely hivatott volt dönteni - a szurkolók szavazatait is figyelembe vette. A népes helyezettek táborából csak a paksiakat emeljük ki. A nőknél az 1990. évi legjobb megyei sportolók rangsorában Hermész Anita (Paksi SE, ritmikus sportgimnasztikás) a 3. helyezést, a férfiaknál Hoffmann Ervin (Atomerőmű SE, kenus) 2. helyezést, Kovács Antal (Atomerőmű SE) cselgáncsozó 3. helyezést és csapatban a Paksi SE ökölvívói a 2. helyezést érték el. Most Hermész Anita és Kovács Antal mutatkozik be. Hermész Anita A paksi Vak Bottyán Gimnázium II. A. osztályos tanulója vagyok. ' 1986-ban kezdtem a ritmikus sportgimnasztikával foglalkozni. Több egyéni helyezésem mellett legnagyobb sikeremnek az 199(1. évi Európa-bajnokságon való szereplést könyvelhettem el. 1990. januárjában választottak be - klubtársammal: Saáry Ágnessel - a ritmikus sportgimnasztika válogatón kéziszercsapatába. Az Európa-bajnokság összetettben 6.. 3 kötél-3 labdával 5., 6 pár buzogánnyal a 6. helyen végeztünk. A válogatottbeli szereplésem miatt az egyéni gyakorlataimmal kevesebbet tudtam foglalkozni. Az országos bajnokságon labdával 5. helyezést, az éves összesítő rangsorban 8. helyezést értem el a felnőtt I. osztályban. Novemberben Saáry Ágnessel együtt elnyertük a „Hónap Sportolója ” címet. Ez év januárjában az „Év Sportolója "pályázaton 3. helyezést értem el Tolna megyében. Terveim: szeretnék az athéni világbajnokságon a csapattal együtt jól szerepelni, egyéniben legalább a jelenlegi szintet tartani. A tanulásban sok kitartást kívánok magamnak a hiányzások pótlásánál. Távolabbi célom a testnevelési egyetem, melyre már most készülök más sportágak gyakorlásával. Szívesen segíteném a kisebbek felkészülését, de sajnos egyelőre ezt időm csak nagyon ritkán engedi. Kovács Antal Bátyám vitt le először a cselgáncsterembe, akkor még elég rendszertelenül, hiszen még csak 2.-3. osztályos voltam. Felső tagozatban kezdtem el rendszeresen (heti öt) alkalommal edzeni. Első sikerem az Úttörő-olimpia volt. Mikor átvette vezetésemet Tóth Béla, sikerült ifjúsági magyar bajnokságot nyernem. Ez már kulcs volta válogatottsághoz. Eleinte csak pontszerző, később érmes voltam a nemzetközi versenyeken. 1989-ben nagy. csatát vívtam egy barátommal az IBV-kiküldetésért. Sikerült nyernem, de az elutazás előtti napokban kiderült, hogy Kuba nem hajlandó fogadni minket, az akkori politikai helyzet miatt. Bizony ez elég nagy törést jelentett nekem, hiszen két éve csak erre a versenyre készültem. Még ebben az évben felcsillant a remény, hogy esetleg EB-re is kijuthatok, junior korcsoportban. A válogatottban első helyen, egy második, és egy ötödik hellyel sikerült bejutnom az utazó csapatba. Tapasztalatszerzés volt akkor a célom. 90-ben ismét volt IB V. Ekkor sikerült nyernem. Ezzel szereztem meg magamnak a jogot a junior EB-n való induláshoz. Időközben kikerültem a paksi Vak Bottyán Gimnáziumból, és az ESZI főiskola hallgatója lettem. Az átállás, a kezdeti nehézségek kicsit rányomták bélyegüket mind a sport, mind a tanulás eredményeire. EB-n csak 7. helyet sikerült elérnem. Ez sem rossz, de én magamtól többet vártam, s az iskolában is igen sok hiányzásom, lemaradásom volt. A vizsgaidőszak elején jött egy kéztörés, s így még több nehézséggel találtam szembe magamat. Mostanra csak egy vizsgám-maradt, de sajnos a legnehezebb:gépelemek. De azért remélem sikerül az iskolában megáünom a helyem. A sportban még komoly terveim vannak. Nagy álmom az olimpia. Ez elég merészen hangzik. Az is. De itt, Pakson olyan háttér van, hogy talán sikerülhet. Olyan támogatóink vannak, mint Simon Péter igazgató, szakosztályvezetőnk Tilky Péter, edzőink Hangyási László (saját edzőm) Tóth Béta, Pies Béla stb. Nálunk az utánpótlás is megoldott. .lohhnil llarl I’c'Ict ' l <)l ok (i() l I \ U I) KAROM
