Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1990-09-01 / 9. szám

8 ATOMERŐMŰ Jobbegyenesek - világszínvonalon Hogy a befejezések az éjszakába nyúltak? Jövőre több napban kell majd gondolkodni és akkor hu­szonegy, huszonkét óráig lehetne tervezni a mérkőzéseket. De re­méljük, ez mindig tökéletesedik! Álló sor balról jobbra: Horváth György MÖSZ-fötitkár, Papp Gyula szakosztályelnök, Hlavati József szakosztályvezető, Szakály Sándor, Selmer György MOSZ-elnök, Hart Péter, Forgács Sándor, Szabó Lóránt, Szili Zoltán, Feil Ádám edző, Papp László magyar válogatott szövetségi kapitány, Balzsay Károly vezetőedző. Guggoló sor balról jobbra: Kalocsai Zoltán, Bognár László, Kocsis Zsolt, Petrovics János, Ledneczki Antal. Bevallom férfiasán én viszoly­­gom az ökölvívástól, ellenben e sport művelőjét tisztelem verejté­kéért, sajnálom véréért. Bár ez a saját véleményem, ami bírjon most annyival, amennyivel egy halott elefánt. A fontos az, hogy a X. Atom­kupa néven rendezett nemzetközi ökölvívóversenyen, tizenkét csa­pat (hat hazai és hat külföldi) nyolwankét versenyzője szállt ringbe az egyre nemesebbé váló kupáért. Az eseményről számos cikk (különböző konzekvenciával) lá­tott napvilágot, tessék, most itt a miénk. Elsőként nézzük, hogy Balzsay Károly a Paksi SE veze­tőedzője miként vélekedett.- Európából egy jó középme­zőny jött össze, s ezzel a szinttel már ott lehet lenni bármelyik vi­lágversenyen. Úgy vélem, hogy a Autóra magyar... A „vágtázó” infláció és az életszínvonal csökkenése mindenkiben sokkoló hatást vált ki. Talán az autótu­lajdonosokat érintette legelőször - 1973-1974-es olaj­válság idején - az áremelkedések szele. Egy hordó (159 liter) olaj világpiaci ára 3 dollárról 13 dollárra ug­rott fel hordónként. 16 év alatt közel 900%-kal emel­ték meg hazánkban az üzemanyag árát! (HVG-ben közöltek alapján.) „Mese” - több variációban - az áremelések okairól:- Az olajválság nem érinti a Szovjetuniót és azon országokat sem, akik részére olajat importál. A meg­nyugtató hírre megnyugodtunk. A valóság teljesen más volt. 1979 és 1982 között 5 esetben emelték meg az üzemanyag árát. 1979-ben és 1982-ben 2-2 alkalommal volt áremelés! Majd 1987- től - napjainkig - minden évben egyszeri jelentős ár­emelés volt. Ebben az évben már 2 alkalommal! Ko­rábban olyan kijelentés is történt, hogy az olaj árának megállapítására - figyelembe véve a világpiaci árakat (!) - 5 évenként kerül sor. Ennek ellenére az emelések rendszeressé váltak! Ezzel együtt - indoklásképpen - a „mese” is folytatódott.- Fogyóban a földben lévő olajkészlet!- Újabb lelőhelyek felkutatása hatalmas költséget emészt fel!- Korszerűtlen berendezéseket korszerűbbre kell kicserélni! Ilyen indokok alapján nem került sor a csökkenés­re. Közben az olaj világpiaci ára közel 50%-ára csök­kent! Az „őszinteség” is néha felszínre került.-A szükségszerű (?) emelések ellenére jelentős az állami nyereség is. Ebből a nyereségből tudják kar­bantartani az utakat, építeni korszerű autóutakat a ké­sőbbiek során.- Az üzemanyag árában benne van a kötelező biz­tosítási díj is! Az „eredmény” ismert. Évenként - ígé­ret szerint - 60 km hosszúságú út nem épült! Legtöbb helyen csupán erősen kifogásolható útjavításokat vé­geztek. A befolyt biztosítási összeg is kevésnek bizo­nyult. Autópálya-díjbeszedéstől - közfelháborodás miatt - egyelőre elálltak! (meddig?) Jövő évtől a köte­lező biztosítás bevezetésére sor kerül. Szovjetunió a szerződésben vállalt kötelezettségének csak a 80%-át tudja teljesíteni. Nem beszélnek arról, hogy ilyenkor ki fizeti ki az országunknak a plusz költségeket? Ez új­bóli áremelkedéssel jár. Jövőre újból emelni fogják az üzemanyag árát, mivel a Szovjetunió is dollárért adja az olajat. Nem kell jósnak lenni, de még szakember­nek sem, hogy tisztán lássuk a közelgő káoszt. Ma­gyarországon közel 2 mülió magángépjármű van for­galomban, nem számolva a vállalati gépkocsikat. Ha a magángépkocsik jelentős része nem venne részt a for­galomban, hogyan lenne képes a Volán és a MÁV a tömegközlekedési eszközeivel lebonyolítani az utas­­forgalmat? Válasz nélkül is van elképzelésünk, ami csöppet sem biztató. Mi a helyzet jelenleg? Milyen a közlekedési morál? Majd minden nap halljuk a rádióban, látjuk a tv-ben a súlyos - sokszor tragikus, halálos - baleseteket. Leg­több esetben a baleset okát az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan kanyarodás, előzés és a relatív gyorshajtással indokolják. Ez a megállapítás csak részben igaz. A valós helyzet az, hogy az útjaink rosz­­szak, korszerűtlenek! Útjaink telítettek! A felelősség elsősorban azokat terheli, akik az üzemanyagból, va­lamint az autók értékesítéséből befolyt nyereséget - ígéretük ellenére - lelkiismeretlen módon nem arra fordították, amire kellett volna. Mi lesz ezután? Még több lesz a hétvégi autós, ami­nek a veszélyességét nem kell külön ecsetelni. Az autók árainak drasztikus emelésével - minden való­színűséggel - jövőre az igénylők ki lesznek elégítve, mivel a Merkúrtól nem tudják elhozni a régen várt gépkocsit. Jelenleg is az autókínálat nagyobb mint a kereslet. A gépkocsik egyre öregebbek lesznek. Egyre többen lesznek azok, akik a gépkocsijukat - barkácso­lással - kénytelenek lesznek javítani, mivel a magas javítási költségeket nem tudják megfizetni. A bizton­ságos közlekedés feltételei még jobban romlani fog­nak! Sajnos emelkedni fog a közlekedési balesetek száma, ezzel együtt a kárösszeg is! Reményt keltő ígé­retek ezután is el fognak - központilag - hangzani. Ennyi csalódás után ki fog hinni? Egy biztos. A szen­vedők mindenkor az autósok voltak és lesznek ez­után is! Eszembe jutnak a gyermekkori apró csínytevé­seim. Olykor-olykor, ha valami rosszat csináltam és észrevették, mindig füllentéssel akartam kibújni a fe­lelősségre vonás alól. Valamennyi esetben a szülői fi­gyelmeztetéskor azzal ijesztgettek, hogy hazugoknak parazsat tesznek a nyelvére. Az igazság nem sokáig váratott magára. Igazmondás-szoktatásra nem ártana - ha csak át­menetileg is - bevezetni a felelős beosztású emberek­nél az előbb említett módszert. Mennyivel könnyebb volna megérteni mindent. Parázsosztásra sorakozó! Hányán állnának sorba? Győznénk-e parázssal? Ki tudja? Valószínű, a későbbiek során több lenne az igaz­mondó (vezető) ember! M. J. súlycsoportok között nem volt nagy a minőségi különbség. Szín­vonalas, izgalmas meneteknek le­hettünk szemtanúi. Mi a kupa visz­­szahódításának vágyával készül­tünk, amelyben - utólag elmond­hatom - tökéletesen sikerült a for­maidőzítés. Tíz versenyzőnk kö­zül hat került be a döntőbe! Szá­momra külön öröm a junior korú Kocsis Zsolt eredménye. A leg­jobb négy között (!) klubtársával szemben „felmentettük”. Csaló­dás volt viszont Szabó Lóri, aki a litván Maleckijtöl (talán jogosan) 3:2 arányban vereséget szenve­dett.- Az eredményhirdetés még hátra van, s én remélem, hogy a kupa most itt marad. Ha nem, ak­kor szomorú leszek és nyugodt, mert egy kiváló litván csapat fog bennünket megelőzni.- A rendezvény úgy érzem jól sikerült, még a kezdési időpontok is szerencsések voltak. Mellesleg ezt igazolja a mindvégig telt ház.- Az esemény „tehetetlen” szemlélője volt Erős Lajos, akit „ki­öregedett” csapattársával Rimóczi Jánossal együtt, szeptember má­­sodikán a döntő napján búcsúztatott el a szakosztály-vezetőség. A megható pillanatok előtt, a már profinak számító Erős Lajossal be­szélgettünk.- Nagyon izgulok a srácokért, Ledneczkivel úgy érzem igazságta­lanok voltak. Szili szintén áldozat lett, Takács Sanyi nem volt vitás, ő sajnos az első nap kiesett. Kalocsaitól vártam is, hogy első legyen, most Forgács Sanyiban bízom - mondja Lajos, miközben a ring felé tekintget. Ha Hárt Peti is megnyeri, akkor bizonyára meg lesz a ku­pa. Nagyszerű ez a verseny, ezt külföldi tapasztalatom alapján mon­dom. Jók a szovjetek, de látszik, hogy a románok sem „ma kezd­ték.”- Most már „profi szemmel” nézve, milyennek ítéled meg az amatő­rök versenyét?- Én nem akarom, mert nem is lehet a kettőt összevetni. Itt há­rom-, ott nyolc-tíz menetben kell a bajnoki cím sorsát eldönteni. Ez nyilván más felkészülést, más szemléletet és a ringben végzett munka is más stílust jelent. Egyszóval más az elvárás, ami sok eset­ben fizikai károsodáshoz is vezet. De beszéljünk az amatőr ökölví­vásról, amit véleményem szerint nem szabad megváltoztatni. Ma­radjon ez a klasszikus forma, ezt nagyon jól találták ki. Bár a szovje­tek próbálkoztak 5x2 perces menetekkel, de ez amolyan „öszvér” megoldás, amit nem vett át még senki.- Lajos, hamarosan elbúcsúztatnak az amatőr sporttól, ezek után, hogyan tovább?- Három profi mérkőzésem volt már, most a negyedikre várok minden percben. Valószínű, hogy a szeptember közepére kitűzött mérkőzés csúszik. Természetesen hazai körülmények között ké­szülök keményen... talán, még ez évig. Tulajdonképp tervezem, hogy jövőre már abbahagyom. Sajnos a bal vállam „elkopott” a hosz­­szú évek során, egyre sűrűbb a probléma vele. Ott kemény a tíz me­net, s nem lehet bliccelni. Mi lesz ha abbahagyom? Szeretnék e sportág közelében marad­ni, e sportot segíteni, felszínen tartani. És eljött a torna utolsó össze­csapása. Hart Péter (PSE) lépett a szorítóba, ellenfele a litván So­­dovskij Leonid. A „box”-vezényszó után, némi méricskélés és „simogatás” után a litván fiú egyre határozottabban támadott. A baj az volt, hogy ütött... sajnos a Péter órája is, ami­kor az időjelző egy perc negyven másodpercet mutatott, majd Bal­zsay Károly törülközős jelenete következett. g.sz.p. A X. Atom-kupa egyéni végered­ménye: 48 kg-ban: I. Lakatos Pál (VASAS SC) 51 kg-ban: I. Jiga Gheorghe (Cluj Napoca, Románia) 54 kg-ban: I. Bognár László (Paksi SE) 57 kg-ban: 1. Kalocsai Zoltán (Paksi SE) 60 kg-ban: 1. Nagy Lajos (Debreceni MTE) II. Petrovics János (Paksi SE) 63,5 kg-ban: 1. Nosov Aleksandr (Litván v.) II. Ledneczki Antal (Paksi SE) III. Kocsis Zsolt (Paksi SE) 67 kg-ban: I. Lőrincz József (Debreceni MTE) 71 kg-ban: I. Forgács Sándor (Paksi SE) 75 kg-ban: I. Dzjadaravicus Kastutis (Litván v.) 81 kg-ban: I. Ion Mihai (Macva Sabac, Ju­goszlávia) 91 kg-ban: I. Sodovskij Mihail (Litván v.) + 91 kg-ban: I. Sodovskij Leonid (Litván v.) II. Hart Péter (Paksi SE) A csapatverseny végeredménye: I. Paksi SE 25 pont II. Litván v. 24 pont III. VASAS SC 14 pont. A különböző vállalatok által fel­ajánlott különdíjak nyertesei: a „legjobb harcos” címet Lakatos Pál (VASAS SC), a „legtechnikásabb versenyző” Bognár László (Paksi SE), a „legjobb külföldi versenyző” Nosov Aleksandr (Litván v.), a „legeredmé­nyesebb edző” Balzsay Károly vezető edző (Paksi SE), a „legeredményesebb külföldi edző” Sarabura Vasilij (Lit­ván v.) Töltött dagadó gyufával «Ép •■•'■T' V:-; ■ i SÍV: : ...... 1 I Fotó: P. ATOMERŐMŰ - Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁJNNÉ - Tervező szerkesztő: RUSZ GYÖRGY - Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031 - Kiadja az AS-B Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS - Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101 - Engedélyszám: III/ÜHV/306/T - Megjelenik havonta - Készül a Szekszárdi Nyomdában - 5000 90.1996 -Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF mb. igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents