Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
2 ATOMERŐMŰ Változásra várva Lehet, hogy a nemrégiben megalakult munkástanács még a múltat idézi a vállalat életében; de az új önkormányzati hatalom megjelenése, valamint az elkezdődött privatizációs folyamat olyan változásokat indukál az erőmű környezetében, ami végül hatással lesz a vállalatra. Talán nem tévedünk sokat akkor, ha feltételezzük, hogy a vállalati átalakulások trendje a hasonlóság vagy közeledés lesz valamely már jól működő nyugat-európai vagy USA-ban már létező, bevált szisztémához. Ezért kérdeztük meg Vámos Gábor üzemviteli főmérnöktől és Bajsz József üzemviteli osztályvezetőtől, hogy külföldi tapasztalataik alapján milyen különbséget látnak a PAV és egy nyugateurópai környezetben működő atomerőmű között? Bgjsz József: Talán ami szembetűnő, az a szolgáltatásoknak, infrastruktúrának egy igen magas szintje, melyek elősegítik a munkát. Ezek hiánya letöri, elfordítja a sikerhez vezető utat. Más a pénzhez való viszony. Azon túl, hogy a pénz hűen tükrözi a munka értékét, az egyéni érvényesülésnek a munkabér igen jelentős eleme. A bérétől függően részesül különféle javakban, megvásárolja azokat. A mi hazai körülményeink között - e tekintetben a PAV kivételnek számít - a megélhetésnek csak tört részét jelenti a munkahelyen szerzett jövedelem, a többi a másod- vagy harmadmunkából származik és e sok helyről származó pénzből sem futja lakásra, kocsira, ez is oka, hogy nálunk a munkahelyi kötődés laza, érdektelen. I- Számít-e az a dolgozók szempontjából, hogy egy üzem állami vagy magántulajdonban van? Vámos Gábor: A beosztottak részéről nem a tulajdonosi szemlélet a fő vezérelv. Ha a magántulajdoni vállalatokat vizsgáljuk, nincs kapcsolat a tulajdonos és beosztott között, hiszen ott egy vastag kozvetítőréteg, a vezetők és tisztviselők rétege. A tulajdonos érdekét az ösztönzők közvetítik. I- Mi az alapja a munkavállalói alkunak? Ki állapítja meg, mennyit ér a szaktudás, vagy valamely szakágazat? V. G.: A fizikai dolgozóknál Nyugaton is szakszervezet jellegű érdekképviselet útján alkudják ki a pillanatnyi bérsávokat, a bérezés szabályait. A kvalifikáltabb réteg inkább egyénileg, közvetlenül érvényesíti érdekeit. A vállalat és a szakszervezet mellé még egy, a vállalat által kiadott, átfogó munkaügyi szabályozás is társul, melynek szellemére érdemes odafigyelni: nem valami ellen köt ki szankciókat, hanem a munkahely fejlődését, a résztvevők jó viszonyát támogatja. Általános alapelv az egyezségek hosszú távú korrekt betartása. I-És a fejlett technika, technológia hogyan befolyásolja a munkahelyi viszonyokat? B. J.: Nem kell eltúlozni a jelentőségét. Hajlamosak vagyunk azt hinni, például az anyagmozgatásnak az a netovábbja, hogy egy teherautó el van látva egy mindent tudó hidraulikus emelővel és annak jó, akinek sok ilyen autója van. Hát van ennél egy sokkal jobb dolog, ami az USA-ban tapasztalható: a rakodórámpák és a teherszállító járművek magassága szabvány szerint megegyezik mindenütt és félkézzel, emelés nélkül mozgathatók a rakományok oda-vissza. A példa érzékelteti, hogy már a tervező asztalán kiválasztódnak a későbbiek során sok anyagi áldozattal járó megoldások. A PAV-nál is lehet ilyet említeni: a nagy területen szétszórt épületek, műhelyek, technológiák körülményessé teszik a belső szállítást, információmozgást. I- Nem áll módunkban megjósolni, hogy a hazai ipari környezetben milyen változásokat várhatunk a közeljövőben; mi az, ami jó! jönne az erőmű számára? B. J.: Meg kell szabadítani a vállalatokat azoktól a terhektől, melyek nem a termelést szolgálják. Eddig az volt a helyzet, hogy egy nagy vállalatnak a környezetében lakásokat kell építeni, postát, boltot, sütőüzemet, másutt ez a nemzeti infrastruktúra része. Más vállalatoknak egy egész háttéripart kell vinnie fő tevékenysége mellett, mert ilyen nincs, vagy megbízhatatlan a szállítás. A fenti okok miatt a termelés költségei torzak, a termékek árainak nincs köze a munkavégzés minőségéhez, mert a bér a költségeknek egy jelentéktelen része. Az egyéni munkavállalókra épülő szolgáltatói infrastruktúra kiépülése, versenyhelyzetet teremtő jelenléte előnyös helyzetet teremtene az indokolatlanul magas létszámú belső szolgáltatás leépüléséhez. V. G.: Nem hiszem, hogy csak külső körülményekre kellene vámunk, ezzel azt sugallnánk, hogy mi jók vagyunk, más mindenki rosszul dolgozik. Pontosan a nyugati benyomásainkat követően van egy olyan érzésünk itthon, hogy nemcsak a munkát, hanem munkatársainkat, vezetőinket sem becsüljük. A másik iránti megbecsülés, a tisztelet másutt az ipari kultúra rpc7p NAGY ISTVÁN Bajtay József, a Munkástanácsok Országos Szövetségének alelnöke és Hegedűs Tamás, a munkástanácsok jogi szakértője előadást tartott augusztus 31- én a művelődési házban a munkástanácsok céljairól, a privatizációs elképzelésekről. Az előadások után kötetlen beszélgetés formájában vitatták meg a témával kapcsolatos véleményeket. Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Paksi Atomerőmű Csoport munkájáról Az ETE Paksi Atomerőmű Csoportja 13. éve tevékenykedik erőművünkben. Célunk, hogy az ETE-csoport szűkebb szakmai köreiben folyó tudományos tevékenység, szakmai rendezvények és viták hatékonyan segítsék az erőmű biztonságos és gazdaságos üzemeltetését. Taglétszámunk: 103 fő (99 férfi, 4 nő). A 103 főből 81 fő dolgozó és 22 fő ESZI-tanuló. Az első félévben három előadást szerveztünk, ezek mindegyikén megfelelő érdeklődés volt. Az Ipari Minisztérium főosztályvezetője, az MDF energia-szakértője, valamint vállalati hidrotechnológusunk tartottak előadást. Egy alkalommal fórumot szerveztünk fiatal diplomásaink részére, aktuális műszaki, gazdasági kérdésekről tájékoztattunk, utána nyílt vitára, véleménycserére számítottunk, sajnálatunkra ez elmaradt. Most is azt tartjuk, az ETE rendezvényei alkalmasak arra, hogy a fiatalok a vállalat tevékenységéről alkotott véleményüket elmondják. Az év hátralevő részében további külső, ill. belső felkért előadók részvételével tervezünk előadásokat. Fontosnak tartjuk, hogy különösen vállalatunk fiatal műszaki dolgozói nagyobb számban vegyenek részt az ETE munkájában. DOMA ÁRPÁD ETE szerv, titkár Visszaszámlálás az ESZI-ben Ötödször hangzott fel az évnyitókon már hagyományossá vált ünnepi műsor. Tekintsünk most vissza egy kicsit! A tavalyi tanév szinte észrevétlenül állt be a hátunk mögött hagyott évek sorába, és megkezdődött egy újabb nyár. A negyedikeseknek - első végzőseinknek - pedig már javában folyt a középiskolás évek legkeményebb próbatétele: az érettségi-Elmondhatjuk róluk, hogy kiállták a próbát, hiszen kitűnő eredmények születtek. Közülük^ 31-en felvételiztek főiskolára,’ egyetemre, s 27-en felvételt nyertek. Tízen tanulnak tovább itt, az Energetikai Főiskola újonnan megnyílt szakán. Szintén az elmúlt tanévhez kapcsolódó esemény volt az angolverseny győzteseinek; Mátyási A maidnak és Vajer Mátyásnak jutalma: egy 3 hetes angliai nyelvtanfolyam. A nyelvtanulást segítő angol szervezet, az English Studies Centre biztosított nekik szállást angol családoknál. így, s az iskola révén, ahová mindennap bejártak, nemcsak csiszolhatták az eddig elsajátított ismereteiket, hanem bepillantást nyerhettek az angol hétköznapokba is, megismerkedhettek „igazi” angol emberekkel. A nyári szünetben iskolánk volt harmadéves diákjai Görögországba mehettek osztálykirándulásra, elsőként az iskolából. A hegyekkel övezett napfényes tengerparton, Plaka-Litohoróban egy kitűnő kempingben kaptak szállást, kényelmes sátrakban. Ők főztek maguknak, s a menü nemcsak a megszokott otthoni ízekből, hanem a saját fogású kagylóból készült helyi specialitásokból is állt. Voltak városnézésen a gyönyörű kikötővárosban, Thessalonikiben, s nem hiányozhattak a kirándulásból az esti diszkólátogatások sem, ahol a magyar lányok megbecsült vendégek voltak a barátságos, nyílt görögök körében. Augusztus közepén a marosvásárhelyi Bolyai Líceum tanárait és diákjait láttuk vendégül egy számítástechnikai tanfolyamon. A romániai gimnáziummal baráti kapcsolatunk alakult ki a FESTO- kupa óta. Bor Imre tanár úr tartotta a tanfolyamot, ahol a legtöbben TURBO PASCALT, néhányan BASIC nyelvet tanultak. A kollégiumban laktak azokkal az elsős, másodikos diákjainkkal együtt, akik segítettek nekik eligazodni itt. S ezek után olyan volt, mintha nem is lett volna nyári szünet, olyan kellemesen telt el. Nos, most előttünk áll még a tanév, majd utána egy újabb nyár. Vajon mit hoz ez a tanév, s mit hoz majd a következő nyár? Ez is elszalad majd, de hogy hogyan, az már tőlünk is függ.-1 -Ruhacsere, naponta többször Néhány gondolat a sugárvédelem területéről Az ellenőrzött zónába lépő dolgozóknak kötelező a „teljes” átöltözés. Miért szükséges ez? A vállalati sugárvédelmi szabályzat, a VSSZ ezt úgy fogalmazza, hogy a „kontakt szennyeződés megelőzése” érdekében. Mit is jelent ez? A sugárterhelésnek két formáját különböztetjük meg:- külső sugárterhelés- belső sugárterhelés. Az első esetben a sugárforrás a sugárterhelést elszenvedő személyen kívül van s ellene gyakorlatilag 3 módon lehet védekezni:- távolság-idő-elnyelő anyagok közbeiktatása. Ezt egy mondatban kicsit viccesen úgy szokták fogalmazni: .a hátamra kapok egy ólomlemezt és a lehető leggyorsabban a lehető legmesszebb futok a sugárforrás tói’. Kicsit problémásabb a második, a belső sugárterhelés. Itt ugyanis a sugárforrás - s ez méreteit tekintve az atomi mérettől az aerosol vagy porszemcse nagyságig is terjedhet - valamilyen módon bekerül a sugárterhelést elszenvedő személy szervezetébe. Ott aztán ez az elemi sugárforrás, mivel kémiailag-biológiailag ugyanúgy viselkedik, mint a nem sugárzó atomok, beépül a szervezetbe. Ellene tehát nem használhatjuk a külső sugárterhelésnél említett hármas védekezést. A belső sugárterhelés elleni védekezésnél gyakorlatilag két út marad csupán. Az első és legfontosabb a MEGELŐZÉS, a második, ha már bekerült a szervezetbe, különböző módokon elérhető, hogy gyorsítsuk a szervezetből való kiürülését, ill. lassítsuk a felszívódást. A megelőzéshez tudni kell, hogyan juthat a szervezetbe a sugárzó anyag:- belégzéssel a tüdőbe, majd a véráramon keresztül testünk bármely részébe-lenyeléssel (pl. szennyezett kezünkkel a szánkhoz nyúlunk)- bőrön keresztül felszívódással (ez a kontakt szennyezés)-nyílt seben keresztül szennyezett tárgyakról közvetlen a véráramlásba. A Vállalati Sugárvédelmi Szabályzat 8.3. és 13. pontjainak előírásait betartva megelőzhetjük a radioaktív anyagok szervezetbe jutását. Néhány gondolatot azonban a gyakorlatban előforduló problémákról szeretnék jelezni. Higgyük el, az ellenőrzött zónában bármely tárgy, eszköz, bármilyen felület - ideértve társunk kezét is - míg annak ellenkezőjéről méréssel nem győződünk meg, radioaktív anyaggal szenynyezett lehet. Ha gyanítjuk, hogy ruhánk, bőrünk v. hajunk szennyezett, ellenőrizzük, majd azonnal szüntessük meg ruhacserével, illetve a bőr vagy haj mosásával. Gyakorlati tapasztalatunk, hogy a legjobb „dekontamináló szer” a bőrfelületre az öltözőügyeletnél mindig kapható sampon. Jobb zsíroldó ugyanis, mint a szappan. Csak ha ezzel nem sikerül a lemosás, jelentkezzünk a dozimetriai vezénylőben. SOHA nem mossunk kezet citromsavval - az ugyanis irritálja bőrünket, azon pici sebeket ejt és ellenkező hatást érhetünk el vele, mint célunk volt. Sajnos, még ma sem alakult ki bennünk néhány, az általánostól eltérő viselkedési forma:-Ne jogiunk kezet egymással - vagy csak kesztyűben.-Ha gumikesztyűt ír elő kiegészítő egyéni védőeszközként a sugárvédelmi szolgálat, akkor szennyezett gumikesztyűs kezünket ne töröljük a - kinti műhelyben megszokott módon - nadrágunkba.- Izzadó homlokunkat ne töröljük a már szennyezett ruhánkba. (Készítsünk előre oda papirtörülközőt, vagy tiszta ruhát!)- WC-használat ELŐTT is mossunk kezet.- A spec, büfébe lépés előtt - mérési eredménytől függetlenül - mindig mossunk kezet., Az ismétlődő VSSZ-vizsga mindegyik kérdéscsoportja tartalmaz a VSSZ 6.3., 8. és 13. fejezetéből kérdéseket, így ezek elsajátítását és állandó ismeretét mindenkinek ajánlom. VAS PÁL sugárvédelmi szolgálatvezető A szekszárdi belvárosi templom körül lezajló szombati hetipiac közönsége - 1925. október 25-én - tíz óra után rémülten vette észre, hogy a torony füstölög. Folyton szaporodó fústgomolyagok törtek elő a torony ablakaiból és a piactér a veszedelem láttán hamarosan kiürült. Csakhamar megszólalt a villanytelep szirénája és jelezte a veszedelmet. A város lakóinak csak a belváros felé kellett tekinteni és láthatták a vész színhelyét. A helyi önkéntes tűzoltók létrája nem volt elég magas (csak 12 méteres). A toronyban belül pedig a lépcsőkanyarulatoknál mindig könyök képződött a tömlőkön. A dugattyús fecskendő nyomásától ezért kiszakadtak. így a víz nem jutott el az égő toronyba. Az oltást irányító Mutschenbacher Lajos tűzrendészed felügyelő - értékelve a helyzetet - kijelentette, hogy a tetőt és a tornyot megközelíteni nem lehet. Ezért a szomszédos városháza, plébánia, takarékpénztár, megyeháza, katolikus iskola, a fogház és ügyészségi épületeket kell védeni. A védelmet a telefonon és távírón riasztott őcsényi, decsi, mözsi, tolnai, sióagárdi, bonyhádi és bátaszéki tűzoltók bevonásával szervezték meg. A csendőriskola hallgatói pedig körülfogták a teret. A templomból kihordták a kegyszereket és értékeket. Az oda lehulló zsarátnokokat folyamatosan eloltották. A torony hatalmas robbanással leomlott, de végül is a templom belsejében a tűz nem tudott kárt tenni. A polgármester által kért budapesti tűzoltókat Dunaföldvártól, a pécsieket pedig Pécsváradnál visszafordították. A Belügyminisztériumból leérkező szakember kijelentette, hogy a torony leégését - kellő felszerelések hiányában - a budapesti tűzoltók sem tudták volna megakadályozni. Rögtön a tűz kitörésekor felmerült a kérdés, hogy mi okozta ezt a veszedelmet. Először a torony villamos vezetékére, vagy a villanyóránál lévő zárlatra gondoltak. Az óra azonban a tűz észrevétele után is működött. Végül is kiderült, hogy egy 15 és két 13 éves gyermek a padláson gyufával járva galambfészket és denevért keresett. Véletlenül az égő gyufaszál egy korhadt gerendára esett és meggyújtotta azt, valamint a« felhalmozott egyházi ruhafoszlányokat. A gyerekek elszaladtak és nem szóltak senkinek. Még csupaszon állnak a belvárosi templom falai. Az október végi tűzvész nyomai még ott éktelenkednek a megyeszékhely főterén, máris újabb tűzkatasztrófa rendítette meg Szekszárd lakosságát. Ugyanis 1925. december 8-án keddről szerdára hajló éjszaka kigyulladt a Garay tér sarkán lévő Pimitzer divatkereskedés (mai Otthon Áruház) épülete. A vármegyének - akkor - legrégibb és legnagyobb ilyen áruháza a kora hajnali órákig teljesen kiégett. A szerencsétlenséget csak fokozta a kemény tél hidege. A vizeslajtok és a szivattyúk befagytak. A nedves tömlőket jég lepte el és széttöredeztek, teljesen hasznavehetetlenné váltak. A tüzet Szabó Gyula rendőr őrmester vette észre, aki a téren teljesített szolgálatot. Riasztólövéseket adott le, majd értesítette a rendőrséget és az önkéntes tűzoltókat. A villanytelep szirénája is megszólalt. A helyszínre érkező tűzoltók felnyitották az ajtót. A tűz addigra már nagyon elharapódzott. Az egész üzlet lángokban állt. Megkezdték az oltást, azonban amikor a víz elfogyott, a fecskendőkkel leálltak, a szivattyúk szelepei lefagytak. Az anyagot kezdték kihordani ahonnét lehetett. Sikerült megmenteni az üzleti könyveket és levelezéseket. A nagy hőségtől a födémet tartó vasoszlopok megnyúlottak, az emeleti lakásban a parketta fólpuffadt. A lakásból menekülni kellett. A vizsgálatnál először a villanyvezetékre gyanakodtak, mert azt még 1901-ben szerelték fel. De aztán kiderítették, hogy a vaskályha hőjétől gyulladtak meg a közelben lévő bútorok, amelyek lángjai tovább vitték a tüzet a kiszolgáló asztalokon. Az elégett áruk értéke 3 milliárd, az összes kár pedig 5 milliárd koronára rúgott. E két tűz oltástapasztalatai nyomán az akkori sajtó rendkívül éles hangon támadta a város elöljáróságát és polgármesterét. Kifogásolták, hogy nincs kellő oltóvízhálózat. A tűzjelző telefonok száma is kevés. Kiélezték azt a tényt is, hogy az érvényes rendelet előírása ellenére a megyeszékhelyen nem szerveztek hivatásos tűzoltóságot. A vízvezeték-hálózatot már a következő évben bővítették. Kijelölték a tűzjelzésre használható telefonokat is. A város képviselőtestülete 1925. december 12-i rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a következő év januárjától 9 főből álló hivatásos tűzoltóságot kell szervezni. Azonban az önigazgatás sem volt bürokráciamentes, mert - a'sürgősnek kimondott határozat ellenére - csak 1927-ben hozták létre a hivatásos tűzoltóságot, de csupán három fővel. CSŐGLEI ISTVÁN Lángoló templomtorony, kiégett áruház
