Atomerőmű, 1990 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7. szám
2 ATOMERŐMŰ „Europe ’90 Software” kiállítás Utrecht Amszterdamtól körülbelül 40 km-re fekvő nagyváros. Vasúti csomópont. Az egyike azon városoknak, amelyek tehermentesítik Amszterdamot a közlekedéstől, valamint a túlzott emberáradattól. Kis halászfaluból nőtte ki magát napjaink nagyvárosai közé a MII. századtól kezdve. Első jelentőségteljesebb esemény, ahol nevét említik a középkori Utrecht-i zsinat. Mostanság pedig, Európa - és talán a világ - egyik legnagyobb szoftver kiállításának adott helyet, ahová a világ nagy szoftveróriásai is elzarándokoltak, hogy immáron sokadszor bemutassák termékeiket. A kiállítás mintegy 2500 m2-en került megrendezésre. A standok árai naponként 50000 nyugatnémet márkára rúgtak. Ennek ellenére 200-250 cég küldte el forgalmazóját vagy saját kereskedőit, hogy szoftverének gazdá(ka)t találjon. Azonban ezek között a híres forgalmazók között nemcsak a szoftver forgalmazásával foglalkozó cégek voltak, hanem olyanok is, amelyek a számítógépek hardvere berendezésének a fejlesztésében is komoly eredményeket értek el. Ilyen volt például a Digital Equipment Corporation röviden DEC amerikai cég is, amelynek a világ számos országában működik leányvállalata vagy kereskedő hálózata. De ide lehetett sorolni olyan hírességeket mint az Apple cég a Macintons gépek forgalmazója, Simens-t Nyugat-Németországból, ACM-t, Digital Analsys-t, DT computer Products B. V. Amerikából. Néhány sorban szeretném bemutatni a kiállításra került termékcsoportokat. Mivel a PC szoftverekről általában sok információ kerül a birtokunkba (külföldi szaklapok, eléggé bőséges szakirodalom stb.), ezért a figyelmemet főleg a DEC által forgalmazott VAX gépekre kidolgozott szoftverekre fordítottam. Ezekre a múltban még embargósnak titulált gépekre legalább annyi szoftvert dolgoztak ki, mint a PC-ékre. A gépcsalád a megamini kategóriába sorolható, ami azt jelenti, hogy a teljesítményük már jóval meghaladja a mikrogépekét, de nem éri el vagy csak az alsó határát súrolja a nagy teljesítményű számítógépeknek. A műszaki tudományok számos területén használják ma már ezeket - az igényeket legalább 80%-ban kielégítő gépeket. A főbb területek, amelyekre SW-et fejlesztettek. 1. Tudományos kutatás területe Itt kiemelnék néhányat, hogy érzékeltessem a szolgáltatásaikat. Fantázia neve: ADVENT. Forgalmazó: Aspen Technology, Inc. Egy olyan folyamattervező SW szerszám, amely lehetőséget biztosít nagy rendszerek (bármilyen rendszer lehet közgaz., társadalmi, vegyipari stb.) szintéziséhez, analizálásához továbbá ezen rendszereken belül valamilyen paraméter vagy paraméterek minimalizálásához (energia, költség stb.). 2. Pénzügyi és banki terület Az erre a területre kidolgozott SW rendkívül nagy mértékben támogatja a pénzügyi és banki marketinget. Ezek címszavakban a következők:- bank-bank közötti tranzakciók,- real time pénzügyi állapot megjelenítése,- a különböző pénzügyi lehetőségek közül a legkedvezőbbek választása. 3. Az üzleti élet területe Ebből a kategóriából a Project Menager-eket emelném ki, amelyeknek a segítségével lehetőségünk van a pénzünket, időnket, feladatainkat úgy összeszinkronizálni, hogy az a legoptimálisabb legyen. 4. A nyelvi szoftverek eredményei Erről a rendkívül érdekes területről is csak nagyon vázlatosan tudok írni a helyszűke miatt. A kiállításon nagy teret kaptak a különböző nyelvek. Ez nem csak a VAX-ra volt igaz hanem a Mac, PC, Appolo, Amiga gépekre is. Csupán azért sorolom fel a gépeket, mert nem rendelkeznek azonos HW erőforrással és a nyelvek adaptálásánál ezt figyelembe kellett venni. Ennek ellenére minden gépre kisebb nagyobb hiányossággal sikerült átültetni az új nyelveket. A fejlesztések elsősorban a magas szintű prg. nyelveket érintették TURBO PASCAL 5.0, TURBO PASCAL 5.5, C 3.0, C + . C + + . A TURBO PASCAL 5.5 verziója sokak szerint a ’90-es évek programozási technikáját követi. Ez a nyelv ugyanis a hagyományos programozási technika mellett tartalmazza az object orientált programozás lehetőségét is (OOP). Az előbbiekben említett C 3.0 nem rendelkezik ilyen tulajdonságokkal (OOP-vel), de sokkal tömörebb nyelv. A C +, valamint továbbfejlesztett változata a C + + már rendelkeznek OOP-vel és ezt az előnyüket kombinálva a rövidebb kódokkal nagyon hatékony fegyvert kap a programozó a kezébe. A fordítónak számtalan opció adható a legkülönbözőbb feladatra. Például mire optimalizálja a kódot futási időre vagy tárterület minimumra stb. A VAX gépeknél a C + + fordító például annyira inteligens, hogy ha tévedés állt elő a kódolásnál, akkor ő automatikusan kijavítja (ahol van rá lehetőség) és csak egy üzenetet küld a programozónak arról, hogy hibázott. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy mindent megemlítsek, a cikk nagyon terjedelmes lenne. Aki többet szeretne tudni látogasson el a FIFO-ra. HAUSZMANN JÁNOS beo. mérnök FIFO számítástechnikai osztály Változás, változtatás^?) A változások korát éljük. Európa s valamennyi szocialista országban, folyamatban van a rendszerváltás. Remélhetőleg a békés átmenet, a későbbiek során is igaz lesz. Legtöbb országban, polgári demokratikus kormány veszi kézbe az ország vezetését. Ezek a kezdeti változások olyan körülményeket teremtettek, hogy mindenkinek „hirtelen” véleménye lett, aminek a legtöbb esetben hangot is adtak. Ki saját, ki pedig valamelyik párt színeiben. Divat lett szidni a múltat, elfelejtve az eredményeket. Szinte kivétel nélkül mindenkinél jelen van a csalódás érzése. A nyíltság és őszinteség tükrében került felszínre, hogy országunk állampolgárait félrevezették a mindenkori ország vezetői. Nagy a bizalomvesztés. Többhónapos vitatkozásba és politizálásba belefáradtak az emberek. Hogy ki melyik pártnak a tagja, ma már egyre kevesebb embert érdekel és az elmúlt hónapok után mit érez az ember? Erre már oda kell(ene) figyelni! Nőtt az ország adóssága! Egyre kevesebben hisznek abban, hogy a dollármilliárdokat vissza tudjuk majd fizetni! Nőtt a létbizonytalanság is, a kisemberek kiszolgáltatottsága. Félnek a jelentől (a jövőtől még jobban!). Az embertelen adó mindenkit megnyomorít és nem ösztönöz semmire. Minél többet dolgoznak annál több adót kell fizetni. Igaz van más vélemény is: az adórendszerünk svéd típus alapján került kidolgozásra. Svédországban bevált. De ott az életszínvonal - európai, de akár világmércével is - kiemelkedően magas. Az adótörvény elkészítésekor ezt is figyelembe kellett volna venni. Egyik ismerősömtől hallottam - aki kisiparosként dolgozik - hogy általa keresett 100 Ft-ból ő csak 17 Ft-ot kap. Vagy egy másik eset, 4 Ft adóhátralék befizetésére való felszólítás az államnak - számításom szerint 40-50 Ft többletköltséget jelent (postai díj, nyomtatvány, munkadíj stb.) Hol a tűrőképesség határa?,Erezve az egyre nagyobb terheket, a válasz csak is az lehet, ITT RAJTA ÁLLUNK! Minden ember érzi a saját bőrén, hogy szükséges a változtatás, ami egyenlőre sajnos várat magára. Ne akkor legyen elismerve és a kérés teljesítve - amikor a munkások beszüntetik a munkát. De jó volna gondtalanul élni, nyugodtan dolgozni, tervezni a mát és a holnapot. Hogyan kezdjünk hozzá, hogy jobb legyen? emjé Pályázati felhívás A villamosenergia-ipari dolgozók -1990. szeptember 15-én megalakuló - szakszervezete pályázatot hirdet a szervezet vezetői állásaira, elnök és elnökhelyettesi funkciókra. A pályázók köréből jelölőbizottság választja ki azokat a személyeket, akiket a küldöttértekezleten titkos szavazással történő választásra ajánl. Azoknak a pályázatát várjuk, akik az 50. életévüket még nem töltötték be, és legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az elbírálásnál előnybe részesülnek a villamosenergiaiparban dolgozók, a közgazdasági, jogi vagy munkaügyi ismeretekkel, szakszervezeti szakmai gyakorlattal és nyelvtudással rendelkezők. A megválasztott vezető keresete képzettségétől, gyakorlatától függően 20-50 E Ft/hó között kerül megállapításra. A pályázatokat a jelölőbizottság döntéséig bizalmasan kezeljük. Ennek érdekében kérjük a borítékra ráírni a „pályázat” szót. A pályázók kérésére az alakuló szakszervezet dokumentumait megküldjük. A pályázat beküldési határideje: 1990. augusztus 15. Cím: Erőmű Beruházási Vállalat szakszervezeti bizottsága, Király József vszbtitkár, 1361 Budapest V., Pf. 17. Telefonszám: 1 116-460/ 3474 mellék, 15-02 iparági szám Érdeklődni lehet: Király Józsefnél ERBE, Jankus Józsefnénél (MVMT-TSZT) Tel.: 1 359-570 Vigyázat vírus! Talán az egyik legégetőbb számítástechnikai problémát jelentik napjainkban a vírusok. „Vírusnak tekintünk minden olyan programot, ill. programrészletet, melynek tulajdonsága, hogy az eredeti funkcióját titkolva épülbe be alkalmazásba és valamely esemény bekövetkezéséhez kötötten az alkalmazásra káros, annak rendeltetési funkciójától eltérő hatást fejt ki. Hatásai lehetnek jóindulatú (csak jelenlétükre figyelmeztető) és rosszindulatú (szoftver vagy hardver károsodást okozó) jellegűek.” Program mint pénzforrás Néhány évvel ezelőtt más számítástechnikai körökben is tabunak számított ez a téma. A szakemberek rázták a fejüket, „nem, nálunk nincsenek vírusok”. Aztán valahogy ez is begyűrűzött hozzánk, ma már nincs olyan nagyobb szoftvercég, amelynek kínálatában ne szerepelne valamilyen vímsvédelmi program. Voltak olyan nagy és hírneves magyar cégek is amelyek számítógépein robbanásszerűen elszaporodtak a vírusok, minek következtében a cégek által forgalmazott programok már fertőzötten kerültek forgalomba. Ennek ellensúlyozására a cégek gyorsan kifejlesztették saját vírusellenes programjaikat, s ezeken a programokon szép pénzeket kerestek. Persze ezeknél a cégeknél a vírusfertőzés nem volt szándékos, hanem a véletlen, azaz inkább gondatlanság okozta. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a vírusfertőzés szempontjából minden számítógép potenciálisan veszélyeztetett, különösen azok a gépek amelyeken sok ember dolgozik, s a rajtuk használt programok ellenőrzés nélkül maradnak. Tudni kell azt is, hogy minden program lehet vírushordozó. Például azok a játékok amelyekkel (büntetés terhe mellett) naponta játszanak a munkahelyen, megfertőzhetik és tönkretehetik a többi programot. Az erőműben leggyakrabban előforduló, gépek a PC-k, s mivel ezen kategóriájú gépek a legveszélyeztetettebbek, elsődleges volt ezeknek a vírusvédelmét megoldani. Ezt a célt szolgálja az 1990. március 1-jén kiadott kiegészítés a számítástechnikai védelmi szabályzathoz. Védelmet ígér, de töröl Mivel a vírusvédelem koordinálását a SZIFO látja el, ott érdeklődtem az erőműn belüli vírushelyzetről, s a következőket tudtam meg. A SZIFO-ra kerülnek azok a programok amelyeket telepíteni szándékoznak, a SZIFO pedig elvégzi ezen programok szakszerű bevizsgálását. A bevizsgáláshoz a legmegbízhatóbb forrásból származó, legfrissebb kiadású vírusdetektáló programqkat használnak, jelenleg az „EGÉR& Co.” cég CHKVIR-programjának legfrissebb verzióját, ami több mint 80 féle vírust képes felismerni és biztonságosan semlegesíteni. Nem érdemes tehát „házilagos” módszerekkel egyénileg megpróbálni a programokat bevizsgálni, vagy vírusmentesíteni, mivel korántsem biztos, hogy a „szerzett” program nem tesz kárt az adatokban. Mint például a VACCINE 1.1 program, amely vírusvédelmet ígér, s helyette törli az adatokat a lemezen. Aki kénytelen önállóan elvégezni programjai, saját gépe vírusmentesítését, annak nyugodt szívvel ajánlom a fent említett CHKVIR-programot, vagy a SCAN-t. Ez utóbbit a választásokhoz szállított számítógépekhez adta a CONTROLL cég, azóta pedig közkézen forog. Fontos, hogy a SCAN csak felismeri és jelzi a vírust, míg a CHKVIR semlegesíti is. Az erőműben előforduló vírus A leggyakrabban az ún. Yankee Doddle vírus fordul elő. Ez egy teljesen ártalmatlan vírus, úgy hívja fel magára a figyelmet, hogy egy meghatározott időpontban egy ismert amerikai népdalt játszik el, kárt nem okoz. Ä másik a sokak által potyogósként ismert vírus, ez kissé kellemetlenebb, mivel gátolja a munkát, de adatokat ez sem töröl. Jellegzetessége, hogy a képernyőn lévő betűket „lepotyogtatja” az alsó sorba. Ezután a rendszert újra kell indítani. A harmadik, s egyben legveszélyesebb vírus a hírhedt péntek 13 volt, ez a vírus péntek 13-án adatokat töröl s lehetetlenné teszi a munkát, ezt azonban sikerült idejében megfékezni, s szinte teljességgel felszámolni. Valós károkozásról tehát még nem beszélhetünk, azonban az ördög nem alszik. A vírusdetektorok mindig lépéshátrányban vannak a vírusokkal szemben, hiszen csak ismert vírusra tudnak kidolgozni védelmet. Az új típusú vírusok pedig egymás után születnek, rossz szándékú programozók, szuperzsenijüket csillogtatni akaró fiatalok, nagyravágyó kezdők írják őket. Nem is veszik figyelembe az okozható kárt. Jobb lenne ha ezek az egyébként tehetséges emberek jó és értelmes dologra fordítanák energiájukat, s míg ez be nem következik addig lesznek vírusok, s lesz vírusprobléma.- Sefi -(Paks többször is leégett. Ezek közül a két legnagyobb égést mutatjuk be.) A tűzvédelmi viszonyok az ország többi helységéhez hasonlóak voltak Pakson is. A házak falait vályogból, döngölt agyagból, de sokhelyütt sövényből készítették sártapasztással. A tetőzet fából készült. Szalmával, náddal, sással, később fazsindellyel fedték az épületeket. Rendszertelenül helyezték el a házakat. Szorosan egymás mellé építették azokat. Ezért ha valahol tűz ütött ki, nem egyszer egész utcasorok kerültek veszélybe különösen akkor, ha erős szél fájt. Szervezett tűzoltóság nem volt. A tűz oltását a céhekre bízták. A paksi kovács-bognár céh 1846-ban Rádinger Mátyás kovácsmestert bízta meg a „tűzbiztosítási hivatal” ellátásával. Felszerelést csak 1851-ben vásároltak, amely három kézifecskendőből, kilenc vízhordólajtból és hét a kutak mellé helyezhető kádból állott. Tűzoltás szempontjából a várost hat kerületre osztották és a harang kongatások számával jelezték a tüzet. Ilyen intézkedéseket hoztak, de a tűzoltó egyesület megalakítása késett. Az érlelődő gondolathoz jelentős ösztönzést adott az 1869. febr. 20-án délelőtt 11 órakor kitört dühöngő tűzvész. Tumpek Ádám városbíró február 25-én az alábbi szövegű jelentést küldte a járási főszolgabíró részére: „Paks mezőváros történelmében páratlan, és a maga nemében borzasztó azon szerencsétlenséget lett feladatom hivatalos tisztelettel jelenteni, melyet folyó évi február 20-án délelőtt II órakor kitört dühöngő tűzvész maga után hagyott. A lángok az erre akkoriban kedvező szél által korbácsolva, ellenállhatatlanul dúltak, és 132 ház, egy kápolna, egy fecskendőfélszer, sok melléképület menthetetlenül leégett, és négy ház elpusztíttatott. (A tűz terjedésének megakadályozására bontották le.) Akként összesen 139 épület esik a lángok martalékául. A történt kár a megejtett becsű szerint 154 000forintra rúg, melyből a biztosítás csak mintegy 36000 forintot képvisel. Ezen roppant csapás okozta károsulásból a szerencsétlenek önerejükből kibontakozni képesek nem lehetvén. Tisztelettel kérem a tekintetes főszolgabíró ural méltóztassék a járás szerte segedelemgyűjtést kegyesen elrendelni. ’ Nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő nyugati és magyar példák nyomán Önkéntes Tűzoltó Egyesület szervezését kell szorgalmazni. Mégis a tűz után még 5 évnek kellett eltelleni mire Mádi Kovács János helyi földbirtokos kezdeményezésére 1874 márciusában kimondotta megalakulását az egyesület. Még ez év július 25-én átestek a „tűzkeresztségen”. A zsúfolt építkezés és az erős szél ellenére a kitört tüzet sikerült megfékezni. Mindössze két porta égett le. A szépen indult egyesületi életet egy sajnálatos eset szakította meg. Pakson 1883. január 22- én tűz ütött ki. Az egyesület tagjai annak rendje és módja szerint időben érkeztek a helyszínre. Mivel az épület biztosítva volt a tulajdonos késleltetni szerette volna a beavatkozást. Melléje álltak Malyer Mihály, Fehér József és Kern Ferenc esküdtek is. A tűzoltókat izgatták és nem engedték őket az égő épületbe behatolni. E sérelem miatt a rendkívüli közgyűlésen az egyesület fölfüggesztette tevékenységét addig, amíg az elöljáróság tagjait nem utasítják arra, hogy tűz esetén segítséget nyújtsanak. Panaszuk eljutott a belügyminiszterig. A bürokrácia miatt több évbe került e probléma rendezése. Időközben aztán ismét egy nagy tűz keletkezett. * Az 1889. július 20-án kitört tűzvészről a dunafóldvári járási főszolgabíró által a megyei alispánhoz írt levele - többekközött - az alábbiakat tartalmazta: „Paks nagyközségben a nagy tűz keletkezését délután két órakor jelezte a harangok kongása, és én azonnal a helyszínre sietve, hol is megérkezésemkor még csak kettő ház égett, oltási intézkedéseimet megtettem, azonban, a mindinkább elterjedő tűz következtében az amugyis nagy szél, mondhatni szélvészszé fokozódott, oly nagymérvben, hogy alig egy félóra alatt, a városnak nyugati része lángtengerben állott. Oltásról, a tüzek meggátlásáról szó sem lehetett. A szélvész magával ragadott mindent, de mindent, oly gyorsasággal sodorta a lángoló nádkévéket, hogy egyszerre 5-6 helyen száz, meg száz méter távolságra gyulladtak ki a házak. Azt látva a lakosság, páni félelem fogta el, őket és futott mindenki saját házát, holmiját, állatát menteni. Csakis a vész helyére érkezett dunafildvári, kömlödi, dunaszentgyörgyi, keéri.pataji tűzoltók foglalkoztak a tűznek oltásával, de mindhiába volt fáradozásuk, a tűzláng elszakító a város Északi részét a Dunától. Ide vizet hordani a Dunából csak addig lehetett, amíg az úgynevezett hidegvölgy ki nem gyulladt. Azonban midőn az uczának mindkét oldala itt is égett - ekkor az Északi rész egészben el volt vágva a Dunától - s csakis a tűzoltáshoz szükséges vizet kutakból lehetett addig meríteni amíg rövid idő alatt innen is a víz kifogyott." Beállott a teljes vízhiány, minek következtében a lakosság a házak szétbontásához fogott, de mindhiába volt minden tevékenység, a szélvész mind nagyobb mérveket öltött, és a tűz lángtengerével borítá el Paksnak egy részét. Pusztítva, sodorva, felemésztve, mindent, de mindent amit útjában talált, nyomort, ínséget hagyván maga után, tönkretéve a községnek vagyonos, de nagy részben szegényebb sorsú lakosságát. A szélvész este 6 óra tájban kezdett csillapodni, és 7 órára teljes szélcsend állott be, feltárva ekkor a pusztulásnak látképét, egész iszonyatosságában. A százakra menő csupasz kémények, füstölve meredeztek az ég felé, és a községnek egy negyede romhalommá, és üszők hamuvá válva, ezek kenyerüktől megfosztva, kétségbeesett jajveszékelésük hallattszott fel a mindenhatóhoz. A tűz az úgynevezett Jäger János házában keletkezett. Meghallgatva a háznál lévő öregasszonyt azt állítja, hogy a házának hátulsó részén keletkezett az, s mire észrevették már az egész ház égett. Nem volt annyi ideje, hogy holmiját megmentse, s mindene bennégett. Részletesen és egészen pontosan a leégett épületek számát ez alkalommal be nem jelenthetem, mert az összes elöljáróság közül csak is kettő ki nem égett le, így ezen több időt igénybe vevő munkát, e két egyén folyamatosan teljesíti. Ezt követően Daróczi főszolgabíró a megye segítségét kéri gyűjtés és könyöradomány érdekében. A végleges statisztika szerint a leégett épületek száma 412 volt, egy idős ember esett áldozatul, aki menekülés közben elesett és oda égett. Elpusztult 460 baromfi, 30 disznó, 116 kutya és macska. Az összes kár 250000 forint volt. A főszolgabírói jelentés a paksi tűzoltókat nem említi. Ez azért volt így mert a már leírt esemény miatt a működése szünetelt, másrészt mindenki a saját vagyonának mentésével volt elfoglalva. Időközben az egyesület tagjai elégtételt kaptak és újból fölélénkült a tűzoltók munkája. Később a megyei lapokban ilyen tudósítások olvashatók. ’’Pakson a Fő utczában lévő Reund-féle szeszgyárban tűz ütött ki. A tovateijedést megakadályozta a paksi tűzoltóság Bajó János tiszteletbeli főparancsnok vezetése alatt.” Tehát az Önkéntes Tűzoltók mindig időben megfékezték a kitört tüzet. Nem égtek le utcasorok, nem pusztult el a város egyharmada. Tisztelet övezte munkájukat. CSÓGLEI ISTVÁN
