Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-12-01 / 12. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Vélemények: a múltról, jelenről és jövőről Egyre rosszabbodó helyzetünk­ben tesszük fel egymásnak a kérdé­seket. A számtalan kérdőjelekre keressük a választ. Mindenkinek van véleménye. Vannak akik félnek a jelentől, félnek a jövőtől, aggód­nak az emberekért, a családjukért. Több ismerőst megkerestem azzal a szándékkal, hogy kikéijem a véle­ményét a múltról, a jelenről és jö­vőről. íme a válaszok, amin lehet gondolkodni, vitatkozni egyet nem szabad! Csendben hallgatni. So­káig ezt tettük. B. J.: Hittem és bíztam. Reménykedtem. A jövő? - Kilá­tástalan! Ügy érzem, mint­ha egy rossz álom lenne az egész. Hihetetlennek tűnik minden. El­kötelezettje voltam a társadalmi rendszerünknek. Tudtam, hogy vannak hibák. A magam környe­zetében is számtalanszor tapasz­taltam. Szóvá is tettem. Ami leg­több esetben negatív értékelés­ként „csapódott” vissza! Korrum­pálódott az országos vezetés! Nem tudok hinni semmiben! Nagy a bizalomvesztés! Nem hi­szek az új vezetésben sem! Nem tudom, hogy mit kell tenni? Sz. L. Hittünk az igaz­ságban! Hittünk a vezetésben! Nem a nép és a párt juttatta ide az országot ahol most vagyunk, ha­nem egy szűk csoport! Ez a cso­port sajátította ki a hatalmat és ve­zette rossz irányba az ország né­pét! Jelenleg a megalakult pártok ideológia nélkül akarnak politizál­ni. Nem 1956-ban, hanem most, a mosdóvízzel együtt kiöntötték a gyereket is! A jövőt abban látom, hogy olyan emberek kerüljenek a vezetésbe, akik megfelelő szakér­telemmel rendelkeznek, mente­sek minden párt politikájától. A közérdeket maga előtt látva irá­nyítják az országot. Bízom egy olyan létre jövő népfront mozga­lomban, amely az ügy érdekében képes mozgósítani a párton kívüli tömegeket. Változások idejét éljük. Igen jelentős esemény volt a pártkongresszus. Ez a kongresz­szus nem azt hozta, amit vártunk. Ez reménytelen szakadáshoz ve­zetett. Olyan szakadáshoz, ami­nek nem két vége lett, hanem az egésznek vége lett! Se kommunis­ta, sem szocialista párt nem lett! Hanem egymás alól „kiszervál­­ták” a lovat. Most ballag mindenki gyalog. A legnagyobb probléma talán ott van, hogy a holtomiglan vezető pozícióban lévő szemé­lyek tönkre tették az utódlás lehe­tőségét. Másrészt egy egész generációt tettek alkalmatlanná vezetésre azáltal, hogy kiszelektálták belőle az értelmiségieket, a jobb képes­ségű embereket. Ezáltal a 30 és 50 éves kor közöttiek nem jutottak szóhoz, nem lehettek meghatáro­zói a párt és társadalmi életnek. A hatalom tényleges urai annyira el­szakadtak a valóságtól, hogy egy teljesen irreális célokkal, tervek­kel álltak az ország elé. Ezáltal lehetetlenné tették a fej­lődést, feléltük a saját tartalékain­kat. Rosszul értelmeztük az inter­nacionalizmust. Hangoztattuk, hogy a forradalmat nem lehet im­portálni. Ugyanakkor anyagi lehe­tőségünket meghaladva támogat­tuk Vietnamot, Kubát, Kam­bodzsát, Afganisztánt.. Lehetne még sorolni. Hosszabb gondolko­dás után is biztosan kimaradna még jó pár ország. Sok milliárd dollárt adtunk se­gélyként, soha vissza nem térített összegekkel. Igyekeztünk bizo­nyítani, hazugsággal tetézve or­szág-világnak beszéltünk a kima­gasló eredményekről. Az igaz mondással mindig is baj volt. Most ennek isszuk a levét. Nem véletlen, hogy nyugaton a szocia­lizmust a hátuk közepére sem kí­vánják. Nem a szakmai hozzáér­tés vitte előre a dolgokat, hanem a korrupció, az összefonódás. P. B.: után - sok hiba ellenére - nem volt munkanélküliség. Ismeretlen volt a létbizonytalanság. Demok­ráciáról beszéltünk, ami nem volt valós! A múlttal való szembené­zés új helyzetet teremtett. Az em­berek csak harc árán tudják elérni ami kell. Erre nem készült fel sen­ki. Legtöbb ember erre képtelen. Hosszú idő szükséges az átál­láshoz. A pluralizmus olyan hely­zetet teremtett, amire senki sem számolt. A felvett kölcsönöket rosszul invesztáltuk be. Ez juttat­ta az országot a csőd szélére. Sem­mi biztatót nem látok. A jövő minden esetre a vállalkozások korszaka lesz. A kilábalás csakis úgy lehetséges, ha egy stabil gaz­dasági rendszert alakítunk ki. A múltat - hibái­val együtt - vállalni kell. Minden­kinek felelősséggel kell részt ven­ni a mindennapi tevékenységben. Tanuljunk a múltból, hogy azok ne ismétlődjenek meg. Nem sza­bad az indulatoknak elszabadul­nia, mert könnyen véres esemény­­nyé fajulhatnak. Felnőttként kell kezelni minden állampolgárt! A politikát „második” helyre kell el­helyezni, mert abból nem lesz ke­nyér. A szerkezet átalakítással kell foglalkozni a hozzáértőknek. Ve­zessenek azok akik tudják a kive­zető utat. A politikusok politizál­janak, ne szóljanak bele a terme­lőmunkába. Ha megvalósul talán ez az amit minden ember szeret­ne: az életszínvonal emelése, nyugodt élet. Ennek érdekében a kemény munkát, kitartást min­denkinek vállalni kell. Ehhez a feltételt biztosítani kell. Most je­lenleg ez a legnehezebb! * Számtalan vélemény elhang­zott. Összességében a véle­mény nyilvánítók valameny­­nyien egyet akartak, megoldást keresni társadalmunk betegsé­gére. A jó szándék megvan, de ez kevés. Program még nem született, pedig ez mutatná meg a kivezető utat. Az irányítóknak felelősséggel vezetni, mert még egy bukást nem tudnánk elvi­selni. Annak beláthatatlan kö­vetkezményei lennének! Félünk és aggódunk. Sajnos minden okunk meg van rá! Össze kell fognunk! A szét­húzás az ország szétesését je­lentené! Ezt senki sem akarhat­ja. EM. JÉ. M. J.: ...november hónapban fizetünk... KST - rövidített formában is - talán mindenki előtt ismeretes, és közismert, hogy pénzzel kapcsolatos dologról van szó. (Nem tévesztendő össze a KGST-vel!) A Paksi Atomerőmű Vállalatnál - az elmúlt évek során - minden év november első napjaiban a dolgozók figyelemmel ki­sérik a hirdetésre szolgáló táblákat, türelmetlenül kérdezik egymástól: „nem tudod, hogy mikor és hol fizetik a KST-t?" Ismerőseimtől tudom, hogy mi a véleményük, vagy indokuk, hogy KST-tagok lettek. Szinte valamennyien úgy fogalmaz­tak, hogy biztonságot ad, mert szorult helyzetben nem kell - szégyenkezve - ismerőstől kölcsönkérni. Mi a helyzet vállalatunknál. Mennyire ismert a KST előnye, taglétszám-alakulása? Mikor alakult a KST vállalatunk­nál? A feltett kérdéseimre a választ a legilletékesebb, Schneider Józsefné, a pénzügyi osztály dolgozója, KST-ellenőr, egy­ben a főügyintéző adta meg.- A Paksi Atomerőmű Vállalat­nál a KST 1979. december 1-jén alakult meg. 1980. november hó­napban volt az első kifizetés. Megalakuláskor közel 200 fő ta­gunk volt. Első alkalommal 768 ezer fo­rintot fizettünk ki. 1989-ben tag­létszámunk 410 fő. Az idei év no­vemberében 3 millió 140 ezer fo­rintot fizettünk ki. Érdekesség­ként említeném meg, hogy a leg­kisebb betét 100 Ft, a legmaga­sabb betét 4350 Ft/hó. Örvende­tes tény - a taglétszámnövekedés mellett hogy a tagok évről évre emelik a betétösszegüket. A ka­matokról pár gondolatot. 1980- ban 3%, 1987-ben 5%, idén pedig 8°/o-os a kamat. A takarékosság mellett igen fontos, hogy kölcsönt is lehet fel­venni a betétkeret terhére. Átla­gosan 1 havi fizetése összegét, 4 havi törlesztésre, kamatmente­sen! Kifizetéskor az összegből csupán 2% kezelési költséget von­nak le. Az idei évben 110 dolgozó vet­te igénybe ezt a lehetőséget. Minden PAV-os dolgozó be­léphet a KST-tagok sorába. Mun­kaidő alatt a pénzügyi osztályon lehetőség van a jelentkezésre. Köszönöm a tájékoztatást. M. J. DECEMBERI ÜZENETEK DECEMBER (lat. „tizedik ') az év tizenkettedik hónapja, 31 na­pos; a római naptárban a tizedik hónap. Régi magyar neve kará­csony hava. '„UtO-vámnak Egyszer, még katonakorom­ban, én is azt hittem, hogy talál­koztam egy marslakóval. Nagy iz­galmak után azonban kiderült, hogy a kékes fény, ami az úton előttem mozgott, nem volt más, mint egy sündisznó orrára szorult konzerves dobozon föl-fólvillanó holdsugár. Tanácsolom tehát, ha legköze­lebb marslakóval találkozik, bát­ran lépjen közel hozzá, majd hatá­rozott mozdulattal távolítsa el ar­ról a konzerves dobozt. Meglátja, mindketten megkönnyebbülnek majd. „A kedves olvasóknak." Decemberi üzenetemben meg­köszönöm egész évi figyelmüket, türelmüket és kívánok JÓ EGÉSZSÉGET, BÉKÉT, BOL­DOGSÁGOT AZ ÚJ ESZTEN­DŐBEN. TOPOR Sportunk kedvencei (2.) A halk szavú, inkább vissza­húzódó, 57 kiló körüli srác nem könnyen beszél magáról, kerüli a rivaldafényt. Viszont mihelyt bokszkesztyűt húz kezére s be­lép a kötelek közé megváltozik számára a világ. Igazi közegé­ben izzik körülötte a levegő, epizódistából főszereplővé lép elő. Honi ellenfelei mostaná­ban reálisan számolhatnak az idő előtti zuhanyozással. De így történt ez az év két rangos nem­zetközi tornáján is az Atom Ku­pán és a Dobó-emlékversenyen is. Rövid úton valósággal lesö­pörte vetélytársait. Az már csaknem természetes, hogy a csapatbajnokság során sem ta­lált egyenrangú partnerre súly­csoportjában. „KACSA” AZ OLIMPIÁN Az ökölvívást kedvelő olva­sóink minden bizonnyal tudják már, a Pakson oly népszerű „ka­csáról”, vagyis Kalocsai Zoltánról szólnak e méltó sorok.- 1967. május 30-án születtem Dombóváron. Hárman vagyunk testvérek, bátyám és nővérem mellett én vagyok a legkisebb, Sásdon jártam iskolába, ahonnan többen is bejártak bunyózni Dombóvárra. Ök tanítgatták az el­ső ütéseket, mutatták amit tanul­tak. Addig-addig „fűztek”, hogy 1979 őszén én is mentem velük. Ekkor kerültem Lampen Gábor kezei közé, aki végül is ökölvívót faragott belőlem. Ahogy ez már lenni szokott, akik odacsaltak lassan kikoptak én pedig maradtam. Ebben persze nagyban közrejátszott, hogy már hamar jöttek a sikerek, éreztem a győzelem ízét, első emlékezetes - ha nem is teljes sikert hozó - ered­ményem egy úttörő olimpiai ezüstérem.- Emlékszel még kitől kaptál ki a döntőben?- Persze. Kaczur Oszkár győ­zött le akkor, s nem sokkal később újra a serdülő országos bajnoksá­gon. Utána aztán az ifitől kezdve egyre simábban vertem a Dózsás srácot, mint például legutóbb is a CSB meccsen csak egy menetet bírt. Ifjúsági és később junior kor­osztályban egyaránt 2-2 bajnoki aranyat sikerült szereznem. Fel­nőttként eddig még csak egy bronz- és két ezüstéremre tellett. A döntőkben mindkétszer 3-2 arányban veszítettem, de én úgy éreztem, hogy Botost és Szőkét is legyőztem akkor. De hiába a mi sportágunkban a pontozókkal is meg kell küzdeni. Négy évvel ezelőtt 1985-ben kerültem végleg Paksra. Előtte volt egy válságos időszakom, majdnem abbahagytam a bunyót. Szerencsére azért nem hagytam el magam s maradtam. Aztán kezdtem kijutni külföldi verse­nyekre is, ami nagyon tetszett. Először Olaszországban voltam, de azóta már tizenhárom ország­ba jutottam el az ökölvívás segít­ségével. Fájó pont számomra, hogy nem jutottam ki az idei világbaj­nokságra. Szünet nélkül végig dolgoztam a nyarat, hogy ott le­hessek Moszkvában. Úgy érzem jó formába is kerültem, de aztán Erőssel és Bognárral együtt a szö­vetség felfüggesztette válogatott­ságunkat, s így itthon maradtunk. így oldották meg a szövetség és egyesületünk vitáját. Pedig titok­ban reménykedtem egy érem megszerzésében.- Mondj néhány szót terveidről, mit csinálsz szabad idődben?- Az idén volt az eljegyzésem, jövőre pedig szeretnék megnősül­ni. A versenynaptár ismeretében valószínűleg erre júniusban kerül sor. A sportban távlati célom az 1992. évi olimpiai szereplés. Ezért dolgozom, erre készülök. Annál is inkább, mivel jövőre nem lesz világversenyünk. Persze addig még akármi is lehet, az olimpia még messze van. Ha lehetőség adódna rá, kipró­bálnám a profi életet is, bár előtte még nem ártana egy jó nemzetkö­zi eredmény. Közelebbi célom, a decemberi OB-n megszerezni az első helyet, s végre a borsodi Sző­két legyőzni, eddig még nem nyertem ellene, de most bízom a formámban, az elvégzett munká­ban. Szabad időmben főleg zenét hallgatok és szeretem a videoklip­­peket. Nyáron, ha jó az idő ked­venc időtöltésem a horgászat, gyakran áztatom a damilt a Duna­­parton. * Ennyit hát a mostanában alighanem legjobb formában lévő paksi ökölvívóról, aki bár az idei világbajnokságról lema­radt, de bízunk benne szorítha­tunk még érte világversenyen. Mondjuk 1992-ben a barcelo­­niai olimpián. MEDGYESY FERENC Fatanya Forster József: „szívemhez nőtt ez a házikó ” A természet egyre gyérülő kin­csét, a fát, számtalan területen fel­használjuk. Megmunkálhatósága, természetessége, esztétikuma ré­vén nem csak kanál, tányér és vil­la, hanem tanya készítésénél is számításba jöhet. Aki nem hiszi, sétáljon el az ASE sportcsarnok mellett a PSE teniszpálya irányá­ba. Az út baloldalán, stílusában szokatlan építményt pillanthat meg a fák oltalmában, amely fél­kész állapotában is lenyűgöző. (Legalábbis számomra.) Az előzményekről és a szakmai dolgokról faggattam Forster Józse­fet.- Kezdetben egy kör alakú bri­gádtanya megépítése volt a szán­dék, Rácz Zoltán terve alapján - mondja a kivitelezés-vezető. Már majdnem elkezdődtek az építé­szeti munkálatok, amikor a beru­házás révén, idekerült egy kétállá­sos automat tekepálya technikai felszerelése. Pillanatok alatt vál­tozott minden. Többen javasol­ták, hogy a tekepályát a brigádta­nyához kellene építeni. Követke­zésképp a sportkomplexum archi­tektúráját is figyelembe kellene venni, amelyben illeszkedne. Nos, ilyen előzmények után ju­tottunk el Virág László építész­­mérnökhöz, az ASE sportcsarnok és az új sportkombinát tervezőjé­hez, hogy tervezze meg ezt is. A tanyának alapvetően kettős funkciója lesz. Egyrészt a tömeg­sporthoz - és ezt szó szerint értem, mert minden létesítményünkben sokadrangúvá degradálódott a dolgozók sportolási esélye - más­részt közös rendezvényekhez nyújt majd kulturált feltételeket. E cé­loknak megfelelően alakítjuk ki a helyiségeket. így az épület egészén belül lesz egy 28 mx4,5 m alapterületű te­rem, a tekejátéknak. A teremmel párhuzamosan egy 12 mx3 m-es nyitott terasz, míg a komplexum másik szárnyában büfé, teakony­ha, két raktár, férfi-, női WC, ka­zánház és elektromos helyiség lesz. A derékszögbe csatlakozó két szárny pontjában egy nyolc­szögletű (társalgó) terem épül, amelynek közepén 40 cm átmérő­jű, 10 m magas fenyő tartóoszlop helyezkedik el. Esernyő alakú, lát­ható tetőszerkezete míves mun­kát igényel. De legalább ilyen gondosságot jelent a boronafal megoldás, valamint a létesítmény ornamentikáját jelentő székely kapu, amely a palánkkerítés és az épület főbejáratát képezi. A kivi­telezést illetően a korábbi elkép­zelés az volt, hogy társadalmi munkában építjük fel a tanyát. Ehhez egyébként a szakszervezet és a versenybizottság is készsége­sen ajánlkozott. De a terv láttán rádöbbentünk, hogy a munka mennyisége és igényessége ko­moly odafigyelést és műszaki ve­zetést követel. Csak ennek bi­zonyságaként jegyzem meg, hogy 320 m3 gömbfa, s összanyagkölt­­ségét tekintve 20 millió forint ér­tékű anyag beépítéséről van szó.- Ily jelentős anyagi és erkölcsi tényezők után kik vesznek részt a munkálatokban?- Az ácsszerkezeti, az épület­­gépészeti, a villanyszerelési és a belsőépítészeti munkákat a PAV, míg az alapot a Bajnai Tsz kőmű­vesei, a nyílászáró szerkezetet a Paksi Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet csinálja meg.- Mikorra várható a műszaki átadás?- Bevezetőben szeretném meg­jegyezni, hogy a munkálatokat „holtidőben” végezzük, azaz ha a vállalati kötelezettségeink lehető­vé teszik, akkor ott dolgozunk. Ilyenformán nem lehet, nem is akarunk határidőt szabni, mind­azonáltal, hogy az emberektől nem mennyiségi hanem minőségi munkát szeretnénk kapni. Egy éve kezdtük el a kivitele­zést, s az idén még szeretnénk te­tő alá hozni az épületet, majd ta­vasztól folytatni a belső munká­kat. Mi a kötetlen határidő ellené­re szeretnénk 1990 júliusáig átad­ni a létesítményt a vállalat kollek­tívájának.- A nevükben is kívánom, hogy így legyen! Köszönöm a beszélgetést! G. SZABÓ PÁL Fotó: SALAMON

Next

/
Thumbnails
Contents