Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Vélemények: a múltról, jelenről és jövőről Egyre rosszabbodó helyzetünkben tesszük fel egymásnak a kérdéseket. A számtalan kérdőjelekre keressük a választ. Mindenkinek van véleménye. Vannak akik félnek a jelentől, félnek a jövőtől, aggódnak az emberekért, a családjukért. Több ismerőst megkerestem azzal a szándékkal, hogy kikéijem a véleményét a múltról, a jelenről és jövőről. íme a válaszok, amin lehet gondolkodni, vitatkozni egyet nem szabad! Csendben hallgatni. Sokáig ezt tettük. B. J.: Hittem és bíztam. Reménykedtem. A jövő? - Kilátástalan! Ügy érzem, mintha egy rossz álom lenne az egész. Hihetetlennek tűnik minden. Elkötelezettje voltam a társadalmi rendszerünknek. Tudtam, hogy vannak hibák. A magam környezetében is számtalanszor tapasztaltam. Szóvá is tettem. Ami legtöbb esetben negatív értékelésként „csapódott” vissza! Korrumpálódott az országos vezetés! Nem tudok hinni semmiben! Nagy a bizalomvesztés! Nem hiszek az új vezetésben sem! Nem tudom, hogy mit kell tenni? Sz. L. Hittünk az igazságban! Hittünk a vezetésben! Nem a nép és a párt juttatta ide az országot ahol most vagyunk, hanem egy szűk csoport! Ez a csoport sajátította ki a hatalmat és vezette rossz irányba az ország népét! Jelenleg a megalakult pártok ideológia nélkül akarnak politizálni. Nem 1956-ban, hanem most, a mosdóvízzel együtt kiöntötték a gyereket is! A jövőt abban látom, hogy olyan emberek kerüljenek a vezetésbe, akik megfelelő szakértelemmel rendelkeznek, mentesek minden párt politikájától. A közérdeket maga előtt látva irányítják az országot. Bízom egy olyan létre jövő népfront mozgalomban, amely az ügy érdekében képes mozgósítani a párton kívüli tömegeket. Változások idejét éljük. Igen jelentős esemény volt a pártkongresszus. Ez a kongreszszus nem azt hozta, amit vártunk. Ez reménytelen szakadáshoz vezetett. Olyan szakadáshoz, aminek nem két vége lett, hanem az egésznek vége lett! Se kommunista, sem szocialista párt nem lett! Hanem egymás alól „kiszerválták” a lovat. Most ballag mindenki gyalog. A legnagyobb probléma talán ott van, hogy a holtomiglan vezető pozícióban lévő személyek tönkre tették az utódlás lehetőségét. Másrészt egy egész generációt tettek alkalmatlanná vezetésre azáltal, hogy kiszelektálták belőle az értelmiségieket, a jobb képességű embereket. Ezáltal a 30 és 50 éves kor közöttiek nem jutottak szóhoz, nem lehettek meghatározói a párt és társadalmi életnek. A hatalom tényleges urai annyira elszakadtak a valóságtól, hogy egy teljesen irreális célokkal, tervekkel álltak az ország elé. Ezáltal lehetetlenné tették a fejlődést, feléltük a saját tartalékainkat. Rosszul értelmeztük az internacionalizmust. Hangoztattuk, hogy a forradalmat nem lehet importálni. Ugyanakkor anyagi lehetőségünket meghaladva támogattuk Vietnamot, Kubát, Kambodzsát, Afganisztánt.. Lehetne még sorolni. Hosszabb gondolkodás után is biztosan kimaradna még jó pár ország. Sok milliárd dollárt adtunk segélyként, soha vissza nem térített összegekkel. Igyekeztünk bizonyítani, hazugsággal tetézve ország-világnak beszéltünk a kimagasló eredményekről. Az igaz mondással mindig is baj volt. Most ennek isszuk a levét. Nem véletlen, hogy nyugaton a szocializmust a hátuk közepére sem kívánják. Nem a szakmai hozzáértés vitte előre a dolgokat, hanem a korrupció, az összefonódás. P. B.: után - sok hiba ellenére - nem volt munkanélküliség. Ismeretlen volt a létbizonytalanság. Demokráciáról beszéltünk, ami nem volt valós! A múlttal való szembenézés új helyzetet teremtett. Az emberek csak harc árán tudják elérni ami kell. Erre nem készült fel senki. Legtöbb ember erre képtelen. Hosszú idő szükséges az átálláshoz. A pluralizmus olyan helyzetet teremtett, amire senki sem számolt. A felvett kölcsönöket rosszul invesztáltuk be. Ez juttatta az országot a csőd szélére. Semmi biztatót nem látok. A jövő minden esetre a vállalkozások korszaka lesz. A kilábalás csakis úgy lehetséges, ha egy stabil gazdasági rendszert alakítunk ki. A múltat - hibáival együtt - vállalni kell. Mindenkinek felelősséggel kell részt venni a mindennapi tevékenységben. Tanuljunk a múltból, hogy azok ne ismétlődjenek meg. Nem szabad az indulatoknak elszabadulnia, mert könnyen véres eseménynyé fajulhatnak. Felnőttként kell kezelni minden állampolgárt! A politikát „második” helyre kell elhelyezni, mert abból nem lesz kenyér. A szerkezet átalakítással kell foglalkozni a hozzáértőknek. Vezessenek azok akik tudják a kivezető utat. A politikusok politizáljanak, ne szóljanak bele a termelőmunkába. Ha megvalósul talán ez az amit minden ember szeretne: az életszínvonal emelése, nyugodt élet. Ennek érdekében a kemény munkát, kitartást mindenkinek vállalni kell. Ehhez a feltételt biztosítani kell. Most jelenleg ez a legnehezebb! * Számtalan vélemény elhangzott. Összességében a vélemény nyilvánítók valamenynyien egyet akartak, megoldást keresni társadalmunk betegségére. A jó szándék megvan, de ez kevés. Program még nem született, pedig ez mutatná meg a kivezető utat. Az irányítóknak felelősséggel vezetni, mert még egy bukást nem tudnánk elviselni. Annak beláthatatlan következményei lennének! Félünk és aggódunk. Sajnos minden okunk meg van rá! Össze kell fognunk! A széthúzás az ország szétesését jelentené! Ezt senki sem akarhatja. EM. JÉ. M. J.: ...november hónapban fizetünk... KST - rövidített formában is - talán mindenki előtt ismeretes, és közismert, hogy pénzzel kapcsolatos dologról van szó. (Nem tévesztendő össze a KGST-vel!) A Paksi Atomerőmű Vállalatnál - az elmúlt évek során - minden év november első napjaiban a dolgozók figyelemmel kisérik a hirdetésre szolgáló táblákat, türelmetlenül kérdezik egymástól: „nem tudod, hogy mikor és hol fizetik a KST-t?" Ismerőseimtől tudom, hogy mi a véleményük, vagy indokuk, hogy KST-tagok lettek. Szinte valamennyien úgy fogalmaztak, hogy biztonságot ad, mert szorult helyzetben nem kell - szégyenkezve - ismerőstől kölcsönkérni. Mi a helyzet vállalatunknál. Mennyire ismert a KST előnye, taglétszám-alakulása? Mikor alakult a KST vállalatunknál? A feltett kérdéseimre a választ a legilletékesebb, Schneider Józsefné, a pénzügyi osztály dolgozója, KST-ellenőr, egyben a főügyintéző adta meg.- A Paksi Atomerőmű Vállalatnál a KST 1979. december 1-jén alakult meg. 1980. november hónapban volt az első kifizetés. Megalakuláskor közel 200 fő tagunk volt. Első alkalommal 768 ezer forintot fizettünk ki. 1989-ben taglétszámunk 410 fő. Az idei év novemberében 3 millió 140 ezer forintot fizettünk ki. Érdekességként említeném meg, hogy a legkisebb betét 100 Ft, a legmagasabb betét 4350 Ft/hó. Örvendetes tény - a taglétszámnövekedés mellett hogy a tagok évről évre emelik a betétösszegüket. A kamatokról pár gondolatot. 1980- ban 3%, 1987-ben 5%, idén pedig 8°/o-os a kamat. A takarékosság mellett igen fontos, hogy kölcsönt is lehet felvenni a betétkeret terhére. Átlagosan 1 havi fizetése összegét, 4 havi törlesztésre, kamatmentesen! Kifizetéskor az összegből csupán 2% kezelési költséget vonnak le. Az idei évben 110 dolgozó vette igénybe ezt a lehetőséget. Minden PAV-os dolgozó beléphet a KST-tagok sorába. Munkaidő alatt a pénzügyi osztályon lehetőség van a jelentkezésre. Köszönöm a tájékoztatást. M. J. DECEMBERI ÜZENETEK DECEMBER (lat. „tizedik ') az év tizenkettedik hónapja, 31 napos; a római naptárban a tizedik hónap. Régi magyar neve karácsony hava. '„UtO-vámnak Egyszer, még katonakoromban, én is azt hittem, hogy találkoztam egy marslakóval. Nagy izgalmak után azonban kiderült, hogy a kékes fény, ami az úton előttem mozgott, nem volt más, mint egy sündisznó orrára szorult konzerves dobozon föl-fólvillanó holdsugár. Tanácsolom tehát, ha legközelebb marslakóval találkozik, bátran lépjen közel hozzá, majd határozott mozdulattal távolítsa el arról a konzerves dobozt. Meglátja, mindketten megkönnyebbülnek majd. „A kedves olvasóknak." Decemberi üzenetemben megköszönöm egész évi figyelmüket, türelmüket és kívánok JÓ EGÉSZSÉGET, BÉKÉT, BOLDOGSÁGOT AZ ÚJ ESZTENDŐBEN. TOPOR Sportunk kedvencei (2.) A halk szavú, inkább visszahúzódó, 57 kiló körüli srác nem könnyen beszél magáról, kerüli a rivaldafényt. Viszont mihelyt bokszkesztyűt húz kezére s belép a kötelek közé megváltozik számára a világ. Igazi közegében izzik körülötte a levegő, epizódistából főszereplővé lép elő. Honi ellenfelei mostanában reálisan számolhatnak az idő előtti zuhanyozással. De így történt ez az év két rangos nemzetközi tornáján is az Atom Kupán és a Dobó-emlékversenyen is. Rövid úton valósággal lesöpörte vetélytársait. Az már csaknem természetes, hogy a csapatbajnokság során sem talált egyenrangú partnerre súlycsoportjában. „KACSA” AZ OLIMPIÁN Az ökölvívást kedvelő olvasóink minden bizonnyal tudják már, a Pakson oly népszerű „kacsáról”, vagyis Kalocsai Zoltánról szólnak e méltó sorok.- 1967. május 30-án születtem Dombóváron. Hárman vagyunk testvérek, bátyám és nővérem mellett én vagyok a legkisebb, Sásdon jártam iskolába, ahonnan többen is bejártak bunyózni Dombóvárra. Ök tanítgatták az első ütéseket, mutatták amit tanultak. Addig-addig „fűztek”, hogy 1979 őszén én is mentem velük. Ekkor kerültem Lampen Gábor kezei közé, aki végül is ökölvívót faragott belőlem. Ahogy ez már lenni szokott, akik odacsaltak lassan kikoptak én pedig maradtam. Ebben persze nagyban közrejátszott, hogy már hamar jöttek a sikerek, éreztem a győzelem ízét, első emlékezetes - ha nem is teljes sikert hozó - eredményem egy úttörő olimpiai ezüstérem.- Emlékszel még kitől kaptál ki a döntőben?- Persze. Kaczur Oszkár győzött le akkor, s nem sokkal később újra a serdülő országos bajnokságon. Utána aztán az ifitől kezdve egyre simábban vertem a Dózsás srácot, mint például legutóbb is a CSB meccsen csak egy menetet bírt. Ifjúsági és később junior korosztályban egyaránt 2-2 bajnoki aranyat sikerült szereznem. Felnőttként eddig még csak egy bronz- és két ezüstéremre tellett. A döntőkben mindkétszer 3-2 arányban veszítettem, de én úgy éreztem, hogy Botost és Szőkét is legyőztem akkor. De hiába a mi sportágunkban a pontozókkal is meg kell küzdeni. Négy évvel ezelőtt 1985-ben kerültem végleg Paksra. Előtte volt egy válságos időszakom, majdnem abbahagytam a bunyót. Szerencsére azért nem hagytam el magam s maradtam. Aztán kezdtem kijutni külföldi versenyekre is, ami nagyon tetszett. Először Olaszországban voltam, de azóta már tizenhárom országba jutottam el az ökölvívás segítségével. Fájó pont számomra, hogy nem jutottam ki az idei világbajnokságra. Szünet nélkül végig dolgoztam a nyarat, hogy ott lehessek Moszkvában. Úgy érzem jó formába is kerültem, de aztán Erőssel és Bognárral együtt a szövetség felfüggesztette válogatottságunkat, s így itthon maradtunk. így oldották meg a szövetség és egyesületünk vitáját. Pedig titokban reménykedtem egy érem megszerzésében.- Mondj néhány szót terveidről, mit csinálsz szabad idődben?- Az idén volt az eljegyzésem, jövőre pedig szeretnék megnősülni. A versenynaptár ismeretében valószínűleg erre júniusban kerül sor. A sportban távlati célom az 1992. évi olimpiai szereplés. Ezért dolgozom, erre készülök. Annál is inkább, mivel jövőre nem lesz világversenyünk. Persze addig még akármi is lehet, az olimpia még messze van. Ha lehetőség adódna rá, kipróbálnám a profi életet is, bár előtte még nem ártana egy jó nemzetközi eredmény. Közelebbi célom, a decemberi OB-n megszerezni az első helyet, s végre a borsodi Szőkét legyőzni, eddig még nem nyertem ellene, de most bízom a formámban, az elvégzett munkában. Szabad időmben főleg zenét hallgatok és szeretem a videoklippeket. Nyáron, ha jó az idő kedvenc időtöltésem a horgászat, gyakran áztatom a damilt a Dunaparton. * Ennyit hát a mostanában alighanem legjobb formában lévő paksi ökölvívóról, aki bár az idei világbajnokságról lemaradt, de bízunk benne szoríthatunk még érte világversenyen. Mondjuk 1992-ben a barceloniai olimpián. MEDGYESY FERENC Fatanya Forster József: „szívemhez nőtt ez a házikó ” A természet egyre gyérülő kincsét, a fát, számtalan területen felhasználjuk. Megmunkálhatósága, természetessége, esztétikuma révén nem csak kanál, tányér és villa, hanem tanya készítésénél is számításba jöhet. Aki nem hiszi, sétáljon el az ASE sportcsarnok mellett a PSE teniszpálya irányába. Az út baloldalán, stílusában szokatlan építményt pillanthat meg a fák oltalmában, amely félkész állapotában is lenyűgöző. (Legalábbis számomra.) Az előzményekről és a szakmai dolgokról faggattam Forster Józsefet.- Kezdetben egy kör alakú brigádtanya megépítése volt a szándék, Rácz Zoltán terve alapján - mondja a kivitelezés-vezető. Már majdnem elkezdődtek az építészeti munkálatok, amikor a beruházás révén, idekerült egy kétállásos automat tekepálya technikai felszerelése. Pillanatok alatt változott minden. Többen javasolták, hogy a tekepályát a brigádtanyához kellene építeni. Következésképp a sportkomplexum architektúráját is figyelembe kellene venni, amelyben illeszkedne. Nos, ilyen előzmények után jutottunk el Virág László építészmérnökhöz, az ASE sportcsarnok és az új sportkombinát tervezőjéhez, hogy tervezze meg ezt is. A tanyának alapvetően kettős funkciója lesz. Egyrészt a tömegsporthoz - és ezt szó szerint értem, mert minden létesítményünkben sokadrangúvá degradálódott a dolgozók sportolási esélye - másrészt közös rendezvényekhez nyújt majd kulturált feltételeket. E céloknak megfelelően alakítjuk ki a helyiségeket. így az épület egészén belül lesz egy 28 mx4,5 m alapterületű terem, a tekejátéknak. A teremmel párhuzamosan egy 12 mx3 m-es nyitott terasz, míg a komplexum másik szárnyában büfé, teakonyha, két raktár, férfi-, női WC, kazánház és elektromos helyiség lesz. A derékszögbe csatlakozó két szárny pontjában egy nyolcszögletű (társalgó) terem épül, amelynek közepén 40 cm átmérőjű, 10 m magas fenyő tartóoszlop helyezkedik el. Esernyő alakú, látható tetőszerkezete míves munkát igényel. De legalább ilyen gondosságot jelent a boronafal megoldás, valamint a létesítmény ornamentikáját jelentő székely kapu, amely a palánkkerítés és az épület főbejáratát képezi. A kivitelezést illetően a korábbi elképzelés az volt, hogy társadalmi munkában építjük fel a tanyát. Ehhez egyébként a szakszervezet és a versenybizottság is készségesen ajánlkozott. De a terv láttán rádöbbentünk, hogy a munka mennyisége és igényessége komoly odafigyelést és műszaki vezetést követel. Csak ennek bizonyságaként jegyzem meg, hogy 320 m3 gömbfa, s összanyagköltségét tekintve 20 millió forint értékű anyag beépítéséről van szó.- Ily jelentős anyagi és erkölcsi tényezők után kik vesznek részt a munkálatokban?- Az ácsszerkezeti, az épületgépészeti, a villanyszerelési és a belsőépítészeti munkákat a PAV, míg az alapot a Bajnai Tsz kőművesei, a nyílászáró szerkezetet a Paksi Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet csinálja meg.- Mikorra várható a műszaki átadás?- Bevezetőben szeretném megjegyezni, hogy a munkálatokat „holtidőben” végezzük, azaz ha a vállalati kötelezettségeink lehetővé teszik, akkor ott dolgozunk. Ilyenformán nem lehet, nem is akarunk határidőt szabni, mindazonáltal, hogy az emberektől nem mennyiségi hanem minőségi munkát szeretnénk kapni. Egy éve kezdtük el a kivitelezést, s az idén még szeretnénk tető alá hozni az épületet, majd tavasztól folytatni a belső munkákat. Mi a kötetlen határidő ellenére szeretnénk 1990 júliusáig átadni a létesítményt a vállalat kollektívájának.- A nevükben is kívánom, hogy így legyen! Köszönöm a beszélgetést! G. SZABÓ PÁL Fotó: SALAMON
