Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Külföldi szakemberek a vállalatnál A nyugatnémet VARTA akku­mulátor gyártó cég szimpóziumot tartott a Paksi Atomerőmű Válla­latnál októberben. Az előadásokon részt vettek a hazai erőmű szakemberei, ezen­kívül több iparági vállalat is képvi­seltette magát. A VARTA képvi­selői ismertették a cég felépítését, a termékskálát, valamint a refe­rencialistájukat. Azután került sor az egyes akkumulátortípusok szerkezeti felépítésének ismerte­tésére, az akkumulátortípusok összehasonlítására. Az összeha­sonlítási szempontok között sze­repelt az áramterhelhetőség, az élettartam is. Az akkumulátorok gyártásá­nak, tervezésének egyik alapvető eleme a lemezek antimontartal­­mának helyes megválasztása, ugyanis az antimon az önkisülés i egyik legfőbb okozója, tehát ezt csökkenteni kell. Az antimonsze­­gény ötvözet viszont csökkenti az igénybevehető ciklusszámot. Az optimális antimonkoncentráció megválasztása tehát fontos szem­pont. Ismertetésre került az akkumu­látorok kiválasztásának metodi­kája, valamint a beépítendő kapa­citás meghatározása. Az előadás további részében került sor az akkumulátortöltő berendezések ismertetésére. A szimpózium befejező részé­ben a résztvevők kérdéseket te­hettek fel a VARTA cég szakem­bereinek. A kérdések a karbantar­tásra, kapacitásvizsgálatra, savsű­­rűség-ellenőrzések gyakoriságára, a kisütések időtartamának megvá­lasztására és gyakoriságára, az élettartamra, valamint a földren­gésállóságra vonatkoztak. - Cz - Fotó: Polgár A félidők vége •C* A szabványköny v szerint a lab­darúgó-játékvezető a „pálya tarto­zéka”. Nos, ezt a szerepkört szíve­sen vállalta Varga Péter 20 évig, aki „civilben” a KTO-n dolgozik, mint berendezésfelelős. „De régen is volt az első pályára tépés... a: első sípszó: elkezdődhet a mérkőzés!" - emlékszik vissza. Gyerekkorában „kéznél” volt a lehetőség, a szülői ház mellett volt a focipálya és nem is akármi­lyen csapat, az első vidéki bajnok­ságot nyert labdarúgócsapat a nagyváradi Atlétikai Club, a NAC otthona volt ez 1943-44-ben. Ott láthatta a nagyok közül Bodola Gyulát, Loránth Gyulát, Sárvári Ferencet többszörös válogatotta­kat. Sokáig focizott különböző csapatoknál, mígnem szögre akasztotta a csukát, s a kíváncsi­ság, hogy milyen is a játék a „pan­dúr” oldaláról vezette oda, hogy játékvezetői vizsgát tegyen 1969- ben. „Semmivel sem könnyebb a já­tékvezetők élete, mint a futbalistá­­ké - mondja - sőt a »fekete ruhá­sok« nehezebb helyzetben vannak, megmérettetésük nagyobb, a pá­lyán kicsit magányosak, magukra vannak utalva". Mint játékvezető sem a „roha­nó” típushoz tartozott, nem za­varta a közönség ilyen-olyan ma­gatartása, a játékra figyelt. Senki­vel nem „akaszkodott” össze, nem voltak tisztázatlan ügyei. Egy térdsérülést leszámítva sohasem betegeskedett. A játékvezetői tisztség már a múlté, ’89 nyarán nem a szögre, a vitrinbe tette a sípot, az oklevelek, serlegek mellé. A sporttól talán soha nem fog elszakadni, továbbra is tagja a paksi városi labdarúgó-játékveze­tői bizottságnak, és a Tolna Me­gyei Játékvezető Bizottságnak el­lenőre lesz. Mindehhez erőt, egészséget kí­vánunk. - zs -Sportunk kedvencei (1.) Tisztelt Olvasóink! Ezúttal egy sorozatot szeretnénk indí­tani városunk sportéletének nevesebb egyéneiről, akiket el­sősorban a sportágak szakem­berei, másodsorban önök, mint szurkolók ajánlanak figyel­münkbe, illetve köztudatért la­punknak. Most első „dobásra” egy férfi kosárlabdázó egyéniségét tár­juk ki, aki esetenként látványos játékelemekkel (érdemes meg­nézni!) szórakoztatja a nagyér­demű közönséget. O aránylag „alacsony”, 186 cm magas, bő­re kissé sötét... és nyilván sejtik ki, szerintem A CSAPAT SHOWMANJE A nevem Radovics József, 1965-ben születtem Budapes­ten - mondja a hatvankétsze­res válogatott, aki jelenleg az ASE NB I-es férfi kosárlabda­­csapat irányító játékosa. - A VIII. kerületben laktunk, s 10 évesen a fejembe vettem, hogy kosárlabdázó leszek. A KSI-ben kezdtem el kosaraz­ni, ahol Gorácz Árpád vezetett e sportág rejtelmeibe. Neki nagyon sokat köszönhetek, de hálával gondolok Varga Má­tyás edzőre is. Érettségi után 18 évesen, Kecskemétre ke­rültem. Ámbátor mehettem volna jobb egyesülethez is, de egy középszerű csapatot vá­lasztottam, hogy kellő önbi­zalmat szerezzek. Számítá­som tulajdonképpen bejött, csak időközben elvitt a HON­VÉD. Ez egyrészt jó volt a vá­logatottságot tekintve, más­A 15-ös részt rossz, az edző csapaton belüli személyeskedése foly­tán. A leszerelés után ismét a Kecskeméti SC-hez kerültem, ahol egy diadalmenet kezdő­dött. A csapat bekerült a leg­magasabb osztályba, de ekkor nekem lejárt a szerződésem. Időszámításunk szerint 1988. év nyarán júniusban kerültem Paksra, s innentől már itt is is­mernek...- Ez igaz, csak még a vélemé­nyedet nem, arról, hogy hogyan érzed itt magad, s milyen a csa­pat?- Alapjában véve jól érzem magam, elvégre a csapatunk­nak „megy a szekér”. Azaz, még jobban is, mint számítot­tuk. Úgy érzem, a mezőnyhöz viszonyítva jó csapat jött itt össze. Ryszarddal és Pyszniak­­kal határozottan erősödtünk. Bár itt a csapatban olyan ruti­nos játékosok is vannak, mint Morgen, Tárnái...- No, nem kell szerényked­ned, elvégre a válogatottságod száma, a több éves NB I-es múl­tad és a nemzetközi rutinod mellett (is) szól. Az, hogy a csa­patnak megy, kicsit részese a közönség is, amely egyre na­gyobb számban és a hangulat­fokozás különböző „kézikészü­lékével” jelenik meg. S ha már a hangulatfokozásnál tartunk megjegyzem, ötletes megoldá­said, látványos játékelemeid so­kat jelentenek ebben és ezzel a színes bőrűek eleganciáját jut­tatod eszembe.- Meglehet, de én azoktól még távol járok. Úgy tudatosí­tanám ezt, amit a hazai kosár­labdából annak idején meg le­hetett tanulni, azt a KSI-ben mind megtanultam. Csak ami a probléma, hogy fejben sok mindent tudok egy-egy elem­ről, dobásról, de kivitelezni nem tudom azt biológiai adottságaimnál fogva. Ennek ellenére próbálom azt játszani, mintha erős vol­nék, s tudnék olyan magasra emelkedni.- És most sporton kívüli ön­magadról.- Nős vagyok, egy fiú- és egy leánygyermek apja. De ezt még gyakorlatlanul mondom ki, mivel kislányom picike, nem rég született. Szabadidőmet a családdal és angol nyelv tanulással töl­töm. Ez utóbbit edzői képesíté­sem (van az is!) mellett elen­gedhetetlennek tartom, szá­mítva arra, hogy majdan ezt is kamatoztathatom.- géeszpé -A Börzsönyben jártunk Korán indultunk, hogy időben odaérjünk. Negyvenen jöttünk össze, többségében gyerekek. Egyszuszra mentünk Vácig. Ad­digra a nap is fölkelt, meg a turis­ták is felébredtek a buszban. Jó volt megállni, kicsit megmozgatni elmacskásodott tagjainkat és jó volt betérni egy frissítő kávéra. Itt úgy gondoltuk, hogy közel van tú­ránk kezdőpontja, Kóspallag. Rosszul gondoltuk. Mintegy 40 km-es kerülővel jutottunk el oda, ugyanis a busz csak Szobnál fért el az alacsony vasúti aluljárón. Ti­bi a sofőr felvitt bennünket a kis­­inóci turistaházig, és irány a hegy. Ahogy emelkedtünk egyre fel­jebb, úgy kezdtek vetkőzni a pol­gárok. Ä 600 méteres szintkü­lönbség végén mindenki úgy volt öltözve, mintha nyár lenne és nem október. Dél volt, mikor elértük a Nagy Hideg-hegyet. Szélcsendes, ragyogó napsütés­ben ebédeltünk, meglátogattuk a turistaház büféjét, és mivel az ad­digi zihálás nem volt elég, elindul­tunk fölfelé a Csóványosra. A táj szépsége mindenkit meg­fogott. A hosszúra nyúlt ősz még nem engedte lehullani a lombo­kat és a meleg verőfényben ezer színben pompázott az erdő. A csóványosi kilátóból ittuk a lát­ványt. Sokáig élveztük volna, de menni kellett, messze volt még a busz. Fölfelé menet - Tonió bará­tunk szavait használva - a tüdőtá­gító tablettát szedtük, lefelé a térdgörcsöltetőt. Félúton már mindenkinek remegett a térde. Már a vidék sem tetszett annyira, az erdő sem volt szép, semmi sem volt jó. Egyik elágazásnál Tibivel futottunk össze, aki feljött elénk gyalog. Közölte, hogy negyedórá­ra van a busz meg a kocsma. Zsib­badtságunk egyszerre elszállt. Ha­mar beértünk Diósjenőre. A po­hár sör illetve üdítő után ismét szép volt a hegy, az ősz, az erdő, minden. Még a vízhólyag, meg a horzsolás sem fájt már. Ismét mienk lett egy élmény, egy emlék. Beruházási sportnap 1989. november 12-en kerüli sor a Beruházási Igazgatóság szer­vezetei között a kispályás Labda­rúgó Kupára az ASE-sportcsamo­­kában. Az előzetesen meghirdetett já­tékra hat csapat nevezett: a Léte­sítési Iroda, a Beruházás Tervezé­si Iroda, a Szállítás, a Mérnöki Iro­da, a Kereskedelmi Iroda és az Adminisztrációs Iroda. A Labdarúgó Kupa szervezője Patkós István, a BÉRIG sportfele­lőse volt, aki a beérkezett nevezé­sek alapján a csapatokat két cso­portba osztotta és előzetesen el­készíttette a sorsolást is. A sorsolás úgy készült, hogy a két csoport azonos sorszámot ka­pott csapatai egymás ellen játszot­tak, majd az elért eredmények alapján a helyosztó mérkőzésekre került sor. Az így kialakult össze­sen kilenc mérkőzésből a Mérnö­ki Iroda csapata érte el az első he­lyezést és a velejáró kupát. A má­sodik helyezett a Szállítás csapata, a harmadik helyezett pedig a Ke­reskedelmi Iroda csapata lett. A reggel nyolc órától délután 2- ig tartó mérkőzések némelyike komoly erőpróbát jelentett és szo­ros küzdelmet hozott. Itt-ott cso­dálatos cselezések és adogatások is tarkították a mérkőzéseket. A már-már egy-egy profifocis­tát is túlszárnyaló tehetségek a ke­vés számú néző számára is élve­zetes játékot nyújtottak. A hétfő reggel sántikáló munkatársak is mutatták, milyen komoly küzdel­mek voltak. WOLLNER PÁL NAGY ISTVÁN „Elfelejtett” kismotor - Sárga színű, 484587 gyári számú Jawa kismotor - lezárt állapotban - több mint két éve a vállalati étterem melletti kerékpár tárolóban, használaton kívül. Nem hiányzik senkinek?! M. J. NOVEMBER (Lat „kilence­dik”): az év tizenegyedik hónapja, 30 napos. A római naptárban Ju­lius Caesarig a kilencedik hónap. Innen a neve. Régen nálunk Szt. András ha­vának, őszutónak is nevezték. „Napfürdözöknek" Igen, a hír igaz. A KFKI függet­len napsugár vizsgáló kutatói va­lóban kifejlesztették azt a dozimé­tert, mellyel a káros sugárzás mennyiségét minden napozó el­lenőrizheti. Az viszont már nem igaz, hogy a nudista strandokon bevezetik a harminc százalékos sugárveszé­lyességi pótlékot. Bár ki tudja? Manapság minden elképzelhe­tő. Valahogyan be kell csempész­ni ezt az egészet az atom törvé­nyébe. A logikai sor adott. Nap, magfúzió - fúziós reaktor stb., stb. Már csak pár százezer aláírás kell és sínen van az egész. Sok sikert. Még egy jó tanács! A hulladék­ra ügyeljenek! „ Érdeklődő" jeligére Én sem hittem volna, de addig kerestem, amíg megtaláltam az Sí-táblázatok egyikében. A BONGÓ egy kevésbé ismert egység rövidítése. Használatos a short (rövid) BONGÓ és a long (hosszú) BONGÓ. Valahol a hundredweight és az uncia közé esik. Vigyázat nem keverendő a MÜSZI-vel. Ez utóbbi ugyanis nem osztha­tó 7-tel. A BONGÓ sem osztható, mégis osztják. Szóval: egy BONGÓ a neve an­nak a magyar állampolgárnak, aki rövid úton (lásd: short-BONGÓ) akar meggazdagodni. Aki már hosszú ideje várja a pénzes pos­tást, átkerül a long/hosszú BON­GÓ kategóriába. Nagyon kell vigyázni a BON­GÓ osztásával, ugyanis, ha sokan osztják egyszerre, akkor átalakul BOLYONGÓ-vá, az pedig már egészen más kategória. - T -Terv szerinti beszámoló Az Atomerőmű Sportegyesü­let elnöksége beszámoltatta a lab­darúgó- és a sakkszakosztályt az 1989. évi munkájáról. Megállapította az elnökség, hogy a labdarúgó-szakosztály te­vékenysége az elvárásoknak meg­felel. A felnőttcsapat az NB-III. Dráva-csoportjában eredménye­sen szerepelt. Az eredeti dobogós célkitűzés után az eredmények is­meretében a bajnokság megnye­rése fogalmazódott meg. Végül azonban a paksi sportegyesülettel folytatott párharcban alulmaradt. Az utánpótláscsapatok edzői­nek munkáját szakágvezető beál­lításával eredményesebbé tudtuk tenni. Előkészítő, serdülő I-II. és ifjúsági korcsoport működtetése megoldódott és a csapatok a saját bajnokságukban eredményesen szerepeltek. Az egyesület közös megegyezéssel szerződést bon­tott Botos Antallal, a felnőtt csa­pat edzőjével és helyette Pusztai Lászlót, a Siófoki Olajbányász pá­lyaedzőjét bízta meg. (Pusztai Lászlóval interjút közöltünk ok­tóberi számunkban. - A szerk.) Az öltözőépület átalakítása után kényelmes öltözőkbe költözött a szakosztály. Elkészült az edzőpá­lya világítása, mely az utánpótlás­csapatok késő délutáni edzéslehe­tőségét biztosítja. Az elnökség célul tűzte ki a fel­nőttcsapat elé a bajnokság meg­nyerését. Az utánpótláscsapatok­nál emelni kell a heti edzésszá­mot. Meg kell keresni egy salakos edzőpálya megépítésének lehető­ségét. A szakosztálynak 1990. ja­nuár 15-ig ki kell dolgozni az NB­­II. osztály szakosztálymodelljét feltétel-, és anyagi rendszerét. A sakkszakosztály jó hírnevé­hez illően megnyerte az 1989. évi Tolna megyei felnőtt-csapatbaj­nokságot és decemberben Pécsett 4 csapat részvételével osztályozón próbálja meg kiharcolni az OB II- be való feljutást. Az 1988. évi csa­pathoz képest erősödtek. Levelezési csapatunk az OB I- ben szerepel. Jelentős minőségi és mennyi­ségi változás van az utánpótlás­nevelés területén, ami örvende­tes. Ez azonban felvetette azt az igényt, hogy a jelenlegi sakk klub helyisége OB-II-es mérkőzésekre és nagyobb létszámú utánpótlás­edzésre kicsi. A lakótelepen kell keresni ennek a megoldását. A szakosztály részére cél az osztályozón kiharcolni az OB II- be kerülést és ott eredményesen helytállni. Továbbra is fokozott gondot kell fordítani a tervszerű utánpótlás-nevelésre és minél több fiatallal megkedveltetni a sakkozást. Mindkét szakosztály beszámo­lóját jónak, elfogadhatónak tart­juk. KISS GÁBOR ügyvezető elnök Bövültek ismereteik A VARTA cég képviselői

Next

/
Thumbnails
Contents