Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Kellemes délután egy szőlősgazdával Aki már járt a szekszárdi szőlőhe­gyen, szerencsésnek \ allhatja ma­gát. Csodálatosan szép panoráma tá­rul az ember szeme elé. Messze el­látni - tiszta szép időben, egészen Paksig is - a 6-os műúton az autók apró pontként látszanak. Távolból is lehet látni a gondozott földparcellá­kat, a szőlők „katonás" sorait. Aki ilyen szép helyen egyszer megfordul, maradandó emléket visz magával. Lajkó Sándor szőlősgazda tanyájá­ra kiérve, barátságos hangulat fogad, a kellemesen, ízlésesen berendezett helyiségben elsőként egy üveg saját termésű bor kerül az asztalra. Sándor a pohárba öntött bőrszínét nézegetve, kissé megemelve azt, pár korty erejéig megkóstolva kezdi el a beszélgetést.- A szüleim, nagyszüleim - akiketa családfából ismerek - földművesek voltak. Becsülettel dolgoztak és sze­rették a munkát - mondta, majd így folytatta: Ritkaság manapság és talán nem is illik mondani, hogy valaki a munkát szereti, de én a szüleimtől azt láttam, azt tanultam, hogy alapvetően az em­ber bármit csinál, azt becsülettel kell csinálni. Amihez még külön kedve van, azt még jobban végzi. Van sok probléma, meg nem értés, generációs problémák. Meg kell dolgozni a sike­rért. Talán az önbecsülésünk miatt tesszük ezt, nem azért, hogy mások elismerjenek. Ilyen a szőlő is. Én nem hiszem, hogy a szekszárdi hegyen van két olyan szomszéd, aki kritizálja egy­más borát. A hangsúlyra oda kell fi­gyelni, amikor a szomszédot megkí­nálom, hogy hogyan dicsér, mert már az kritika. Figyelembe veszi, tudja hogy azzal mennyi munka volt és en­nek ellenére becsúszott valami. Ak­kor nem azt pellengérezi ki, hogy „ki­csit savanyú a borod”. Hanem legfel­jebb azt mondja, hogy az övé milyen. Becsülik kint az emberek egymást. Ami hiányzik a mindennapi életben. A társadalom nyugtalansága itt nem érezteti hatását. Ki kell nézni az időt, ha ki akar menni az ember a szőlőbe, nehogy be kelljen menni valamelyik pincébe, az őszi vagy tavaszi időszak­ban. Nyugodt, teljesen más világ van itt kint. A napi politikával is foglalkoznak az emberek, csak azzal a különbség­gel, hogy tényleg őszintén. Ugyanaz az ember ha máshol találkozom vele - hivatalos helyen vagy az utcán - más­képpen nyilatkozik, mint a szőlőben. Itt megiszunk 1-2 pohár bort és kijön az igazság, azt mondják, amit gondol­nak. Ami a munka részét illeti, a szőlő­­művelésnek különböző stádiumai vannak. A munkaa szőlőtelepítéssel­­azt megelőzően az előkészületekkel - kezdődik. Aminek nagyon sok bukta­tója van. Alapvetően azzal lehet a 20-25 éves élettartamot megalapozni. A szakirodalom elég széles körű. Egyet nem szabad csinálni, hogy bárrmlyen szőlőmunkánál, több em­ber véleménye szerint dolgozni. Ki le­het kérni mindenkinek a véleményét, de a saját feje után csinálja az ember a munkát Ha nem ezt teszi akkor úgy jár mint az egyszerű ember, hogy min­den évben húsvétkor ki kellett önteni a borát mert a műveletet - amit ajánl­­tak a szomszédok - végigcsinálta a bo­ron. Végül a bor volt a gyengébb. Pe­dig külön-külön jó lett volna, de együtt nem. Első munka ezután a metszés. Egyesek szerint a legnehe­zebb művelet. Rossz, hideg időben történik. Ha az idő engedi január hó­napban elkezdjük a metszést. Április elejéig be kell fejezni. Hideg van, fuj a szél, fázik az emberkeze. Nem mindig van jó idő. Ilyenkor jó, ha a tanyába be lehet gyújtani és forralt bort készíteni. A metszési munka nagyon érdekes művelet. 10-12 vessző közül kell el­dönteni, hogy melyiket hagyjam meg? Döntési kényszerbe kerül az ember. Ilyenkor eszembe jut, hogy lenne sok olyan ember - a gyakorlati élettapasztalatom alapján tudom - hogy még szüretkor is azon gondol­kodna, hogy melyik hajtást vágja le. A járókelők észre is veszik, hogy nem jó vesszőt hagyott meg a szőlősgazda metszéskor. Metszés után - kordon­szőlőről lévén szó - következik a szál­­lekötözés. Az már egy kellemesebb munka. A kereskedelemben kapható kötözőgépek gyorssá tették ezt a mű­veletet. Ha a huzal támszerkezete jó, akkor nincs gond. A téli beszántást és a tavaszi kiszántást lovas fogattal vé­geztetem. Későbbiek során a gyomtalanítás következik, amit rotakapával végzek. Ez május elején, közepén történik, utána elindul a permetezés, a növény­­védelem. Ez is alapvető fontosságú dolog. Nagy könnyebbség, hogy az új­fajta vegyszerekkel - a korábbi 8-10- szeres permetezéssel szemben - 5-6- tal meg lehet úszni ezt a munkát. Na­gyon ügyelni kell a szavatossági időre. Az idei év olyan volt mint az állator­vosi ló. A lisztharmattól, a peronosz­­pórán keresztül, a szürkepenészig minden meglelhető volt. Nagyon sok kárt tett. Nekem aránylag sikerült ki­védenem az előbb említetteket. Nem sajnáltam a permetszerre a pénzt. Ez visszajön a szüretkor. A növényvédelem és a talajvédel­mi munkálatok augusztusra befeje­ződnek. Utána már a szüretre való ké­szülődés történik. Bort fejteni, a hor­dókat előkészíteni. A szőlőhöz tarto­zik az is, hogy legyen kedve kijönni a fehémépnek is a szőlőbe - kell egy kis krumplit, babot, zöldséget, zöldségfé­léket ültetni. A póréhagyma az év első vitaminban gazdag zöldsége. Piacon is elég drága. A saját az mégis jobb. A szalonnát itthon nem eszem meg, de metszéskor aszalonnát, póréhagymá­val igen. A szüret az egyik legélvezetesebb szőlőmunka, annak aki vendég. A gazdának hihetetlen gondot okoz. Ta­­lán több idegesség van vele, mint az egész évi szőlőmunkával. Ilyenkor az időjárás általában esős. Az asszony levágja a kakasokat, előkészít minden szükséges dolgokat. Meghívjuk a szüret nagyságától füg­gően a 15-30 szüretelőt. 10 óra körül elkezd esni az eső. Az ebédet már megfőzték, megesszük az ebédet, a bort is megisszuk - ami arra a napra volt „rendelve” - elénekelünk pár nó­tát, aztán a társaság jókedvűen haza­megy. Utána napokig a család szedhe­ti a szőlőt. Sok érdekesség tartozik a szüret­hez. Általában minden szőlősgazda túl akar licitálni cukorfokban . Ha én 17-es cukorfokot mérek, akkor mér­get lehet venni, hogy ugyanarra a fajta szőlőre - 2 méterre arábbi soron - a szomszéd 18-ast mér. Ilyenkornem il-SZABADIDŐ ük mustfokolót cserélni, hogy „akkor mérd meg az enyémet”. Akkor azt el kell hinni, hogy tényleg annyi, mert hozzá tartozik a munkához, hogy az övé a jobb. Az etjedés - vörösbornál - kádban történik. Sokan mesélnek róla. A must erjedése veszélyes. Majd a bor­fejtés következik - miután megforrt a bor - lefejtik, préselik, ez már vidá­mabb dolognak számít. Karácsony körül az első fejtés kö­vetkezik. Ilyenkor van mit megemelni, lehet szólni a szomszédnak, gyere át, meg­­kéne emelni valamit. Aztán a végén a poharat is megemeljük. Ezután min­den évben ismétlődik az egész elölről. Miért csinálja az ember? Kötődés a földhöz. Annak idején, amikor el­kezdtem foglalkozni a szőlővel, végig gondoltam, hogy hoz-e valamit a konyhára? Meg kell, hogy mondjam, jelent valamit. Nem hiszem, hogy őszinte az, aki azt mondja, hogy mun­kaidő után hazamegy és előveszi a szakirodalmat és egy életen át képezi magát, tanul, színházba jár. Dyen nincs, egyszerűen anyagilag nem bír­ná az ember. Könyvtárba eljárni mindennap, gyanús lenne az asszonynak. Nyilván­valóan az embernek kell olyan elfog­laltságot keresni, ami kikapcsolódást jelent és amellett a mai jövedelmi vi­szonyokat figyelembe véve, nem árt ha hasznot is hoz. A saját szükségle­temre megterem a bor és olyan bor amit ismerek, kezelését én végeztem. Bármikor jön vendég, ital kerül az asz­talra. Én magam is szeretem a bort. Álta­lában hétköznap vacsora után jut le­hetőség rá. Hétvégeken ebédhez és vacsorához is fogyasztok bort. Na­gyon elterjedt, hogy az új gazdák azon vetekednek, kinek van erősebb bora. Én nem szeretem az erős bort. Erős bort lehet csinálni, mert annyi cukrot tesz bele, amennyit akar. Nekem van egy mércém, ha annyi cukorfokkal te­rem a szőlő, akkor nem javítom. A szőlőben épített tanyáknak is meg van a maguk funkciója. A tanyát nem azért építettem , mert „státusz­szimbólumnak” számít, hanem azért, hogy legyen egy olyan hely, ahol a csa­láddal együtt kikapcsolódhatunk, jól érezzük magunkat. Nyaralót illetlen­ség szőlőbe építeni. Ezeknek az épü­leteknek megvan a funkciójuk. Szőlőt kell feldolgozni, hordókat kell rend­ben tartani. Kell, hogy legyen egy prices, hogy tudjon pihenni az ember, a fárasztó munka után vagy közben. Nem illik a tanyába a tv, a magnó és a többi szórakoztató elektronika. A szőlőtől 100 méterre van a villanyhá­lózat. Nem vezettettem be a villanyt, mert idegenkedtem tőle. Nekem jól­eső érzés az, ha gyertyát gyújtok, ér­zem a faggyú illatát. Inkább vállalom, hogy kézzel leda­rálom a szőlőt. Az én borom mellett reggelig el lehet beszélgetni - ha mód­jával fogyasztják - nem üti ki az em­bert. Nem volt szívein közbe szólni. Észre sem vettük, hogy időközben besötétedett. A gy ertya fényesen vi­lágított, az asztalon a boros kancsó is kiürült, ittunk egymás egészségére. OKTÓBER (lat. „nyolcadik”): az év tizedik hónapja, 31 napos. A naptárban Julius Caesarig a nyol­cadik hónap volt, innen a neve. A régi magyar neve: Mindszent ha­va. „Meditáló "jeligére.- Én nem hiszem Tisztelt uram, hogy a Parlament vörös csillaga helyére piros szegfűt fog­nak felrakni. Gondolja végig, mi­lyen feladatokat kellene újra meg­oldani a világítás biztosításához. Szerintem megteszi a jól bevált szélkakas is. Az mindig megmu­tatja ugyanis, hogy „honnan fú a szél”! „Irodalombúvár" jeligére. „Az ütések alatt” című verset, Ady Endre 1914-ben írta. Emlé­keztetőül idézzük e vers utolsó versszakát: „Gyér seregünket széjjel-verték S ránk rakta a cudar uriság Az élhetésnek minden terhét. S mert ránkszabadult minden vétek, Azért lesz itt újból is élet”.-T­Köszönjük A Magyar Vöröskereszt Paks városi vezetősége köszönetét feje­zi ki: Paks Városi Tanácsnak, Paksi Atomerőmű Vállalatnak, Energe­tikai Szakközépiskolának, Mun­kás Művelődési Központnak, Paksi Állami Gazdaságnak, Paksi Kenyérgyárnak, Paksi Költségve­tési Üzemnek, Paksi Építőipari Szövetkezetnek, Paksi Konzerv­gyárnak, Paksi Ruhaipari Szövet­kezetnek, Szőlészeti-Borászati Intézet Paksi Kirendeltségének, Paks-Dunakömlődi Tsz-nek, II. Sz. Általános Iskola alapszerveze­ti titkárának és az 5. á osztályos ta­nulóinak, amiért segítettek anyagi és ter­mészetbeni adományokkal a föld­rengés sújtotta örményországi ár­vák Tolna megyei üdültetését. Nagyné Katona Borbála Apródavatás Hajóson 1989. szeptember 26-án Hajósra utazott vendégszereplésre a Szekszár­di Német Nemzetiségi Kórus, amely­nek két PAV-os dolgozó - Éber József és Taba József - is tagja. A megérkezéstől a fellépésig eltelt idő alatt tartalmas programot biztosí­tottak a házigazdák oly módon, hogy megismertették a kórus tagjaival a ha­jósi pincefalut. A tanyák között han­gulatos zene kíséretével szüreti tánco­kat mutattak be a helyi tánccsoport tagjai, miközben a vendégek a jó za­­matú borokat kóstolgatták. Az együttessel egyidejűleg vett részt a pincefalu megtekintésén egy angol és egy NSZK látogatócsoport. Á helyi szervezők mindhárom csoport­ból véletlenszerűen kiválasztottak egy-egy nőt és férfit, majd egy speciális szertartás során az „Orbán Borlovag­rend Apródjává” avatták őket. A szertartás azzal kezdődött, hogy egy kiskocsival a kiválasztott nőknek a férfiakat a kijelölt helyig el kellett húz­ni, azért mert ezzel azt fejezik ki, hogy a pincefaluban még mindiga férfiak az urak. Ezután a kiválasztottak helyet fog­laltak, a szemüket bekötötték és két üres poharat adtak a kezükbe. Ezt kö­vetően a poharakba különböző boro­kat öntöttek és kóstolgatással kellett eldönteni, hogy müyen színű bort töl­töttek a poharakba. Mivel ezta felada­tot mind a hatan hibátlanul teljesítet­ték, az eskü szövegének elmondása után vörösborral leöntött fakarddal az apróddá avatás megtörtént. Az apródok a képen látható okleve­let és kiskerámiát kaptak az avatás em­lékére. Mivel az avatottak jogosultak a jövő évben megrendezendő Orbán­­napi ünnepségen való részvételre, be­fejezésként nevüket és címüket az er­re rendszeresített naplóba beírták. Ezután a csoport a látogatást egy ta­nyában, majd egy kisvendéglőben folytatta. Ez utóbbi helyen az apró­­doknak egy - külön csak erre az alka­lomra rendszeresített - korsóból kel­lett meginni a bort. A hangulatos pincefalvi látogatás után a nap sikeres zárásaként a kórus egy NSZK férfikórussal együtt hang­versenyt adott a hajósi katolikus templomban. Szakszervezetünk ez év tavaszán hirdette meg a válla­lati üdülési tájékoztatóban a franciaországi utazási le­hetőséget. Az elbírálás nem okozott különösebb gondot, a meghirdetett húsz helyre huszonkét fő jelentkezett. A franciaországi Blayais-i Atomerőmű és a Paksi Atom­erőmű Vállalat szakszervezeti bizottsága között létrejött megállapodás értelmében 1989 augusztusában vártuk francia barátainkat, jövetelük azonban - tömény nyersfordítás­ban - „technikai okok” miatt elma­radt. így az ez év szep­temberében kiutazott magyar csoport ki­utazási számát ille­felé. Az éjszakai fényárban tündöklő Párizs nappal sem veszített semmit szépségéből. Mindannyiunkat megba­bonázott az Eijfel-toronyból elénk táruló panoráma, majd az új létesítmények megtekintése: a Louvre udva­rán éktelenkedő (?!) üvegpiramis, s a jó öreg Bastille tér is franciás könnyedséggel tűri meg új barátját, a modem Operaház épületét. Az idő vonatán visz­­szautazhattunk a XV1-XVII. századok­ba. A Versailles-i pa­lota, a nagy Tria­non... fényűzés, pom­pa, tisztátalanság bé­keszerződés... Vegyes érzelmek uralkodtak Paks tói... az Atlanti-óceánig tőén 2:0 arányban vezetünk. Ezt a különbséget francia barátaink a jövő év februári, valamint a júliusi hónap­ban egyenlítik ki A tizennégy napi tartózkodásunk egyik fő rezidenciá­ja Mimizán volt. Mimizán, ez a kedves óceánparti kis­város színes forgatagával gyorsan belopta magát szi­vünkbe. Az óceán valamennyiünk számára lenyűgöző látvány. Hullámai egymást túlnőve igyekeztek elérni a partot, talán álmélkodó kiscsoportunk üdvözlésére siet­tek. Az arcachni hajókirándulás, a pilai homokdűne (116 m) „megmászása," vagy az immár európai hírű Lascaux-i barlanglátogatásfeledhetetlen élménytjelen­­tett mindannyiunknak. Turisztikai programok közé ékelődött néhány szakmai program, így a blayaisi atomerőmű megtekintése, ahol a szakma elkötelezettjei megtehették a kellő összehasonlítást erőmű témában. A sűrű ismétlésekkel elkövetett gasztronómia me­rényletek ártatlan áldozataiként álltunk - néhány kiló súlyfelesleggel - tíznapi óceánparii tartózkodás után út­ra készen, hogy elindulhassunk az álmok városa, Párizs el rajiunk, amikor autóbuszunk lassan közeledett a pá­rizsi Manhattan- a Defense negyed felé. Itt avatták fel nem rég az új diadalívet, az Arc de la Défense-t. Néhány hét távlatából, ma már emlék a fény és ár­nyék városa, a Champs Elysée, a munkanélküliség, a Pigalle tér, vagy a legújabb Peugeot reklám. Köszönjük vendéglátónknak a francia CAS Bor­deaux szakszervezetének a programszervezést, a párizsi CCAS-nak a programok finanszírozását, valamint vál­lalatunk gazdasági vezetősége és a szakszervezet nyúj­totta anyagi támogatást, melynek segítségével másodíz­ben is megvalósulhatott ez a csodálatos utazás. Bizonyítani szeretnénk a jövő évben francia kollé­gáinknak ismert magyaros vendégszeretetünket, szíve­sen megismertetnénk velük kicsiny országunk kevésbé csillogó, de annál értékesebb hagyományait. Szeretettel várunk benneteket kedves francia bará­taink! SZABÓ MAGDOLNA közművelődési ea. SZABAD UTAZÁS- Túl sokáig akadályoztuk az embe­rek utazását, - mondta sajtóértekezle­tén Rudolf Kuznyecov, a belügymi­nisztérium ezredese, a kiutazási enge­délyezési és vízumfőosztály vezetője. - Most, amikor jelentősen könnyebbé váltak az utazási feltételek, sok techni­kai és gazdasági nehézséggel találtuk szemben magunkat. Míg 1986-ban a Szovjetunióból ál­landó letelepedésre mindössze 4 ez­ren távoztak, 1988-ban már 108 ezer volt a számuk, s az ortodoxokon kívül senki sem tartja őket árulónak. Az idén 7 hónap alatt több mint 107 ez­ren, az év végéig csaknem 200 ezren lesznek. Gyakorlatilag mindenki el­hagyta a Szovjetuniót, akitől koráb­ban azt megtagadták. Rudolf Kuznyecov szerint nem éri el a másfél százalékot azoknak az ará­nya, akiktől állami titkok birtoklása miatt megtagadták a távozást. Azt is vizsgálják, hogy az ilyen esetekben a tilalmi időt öt évre leszállítják. S ami a legfontosabb - ha bárkit felvesznek vagy áthelyeznek egy munkahelyre, akkor előzetesen tájékoztatni kell az illetőt arról, hogy államtitkokat tudhat meg és nem akkor értesül erről, ami­kor el akaija hagyni az országot. A ki- és beutazással összefüggő kér­dések szerepelnek a hamarosan a Leg­felsőbb Tanács elé kerülő törvényter­vezetben. Ez gyakorlatilag megszün­tet minden olyan akadályt, amely gá­tolja a szovjet állampolgárok szabad utazását a világban. így mindenki ki­utazhat és visszatérhet anélkül, hogy tucatnyi igazolást, ajánlást, engedélyt kellene szereznie vagy nyugati meghí­vólevelet várni. Az útlevél a világ min­den országába érvényes lesz. Ezeket az intézkedéseket egyebek között a bé­csi megállapodások alapozzák meg. Jelentősen egyszerűbbé válik majd a külföldiek látogatása a Szovjetunióba. Érvényes lesz ez a szabad mozgásra és a bejelentkezésre. Nem kizárt, hogy annak, aki 3 hónapnál rövidebb időt akar az országban tölteni, annak sehol sem kell bejelentkeznie. Azt nehéz lenne megmondani, hogy a javaslat mikor emelkedik tör­vényerőre, mert az ülésszak elé csak­nem 50 sürgős törvénytervezet kerül. Fontos maga a tény, hogy a kezdemé­nyezés a belügyminisztériumtól ered. A hatóságok még a közelmúltban is majdhogynem az állam ellenségének tekintették azt, aki emigrálni akart. Ma a helyzet megváltozott, nem jelö­lik meg az útlevélben, hogy a távozni kívánónak milyen határidőig kell el­hagynia a Szovjetuniót, mivel a nagy­­követségek nem győzik kiadni a vára­kozóknak a vízumokat. - Segítenünk és erkölcsileg támogatnunk kell az embereket, amikor ki kell lépniük a munkahelyükről, le kell adniuk állami lakásukat, ki kell venniük gyermekei­ket az iskolából és hónapokig várakoz­ni a beutazási vízumra a nagykövet­ségtől - mondta Rudolf Kuznyecov. - Három évvel ezelőtt mindez vicc­számba ment volna. (APN) Nagy Sándor festménye Taba József a villamos előkészítési osztály fiatal mérnöke, a borlovag­rend apródia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents