Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

XII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

1989. FEBRUAR

Pozsgay Imre látogatása városunkban

Február 15-16-án Pozsgay Imre a Politikai Bizottság tagja, államminiszter látogatást tett Tolna megyében. Találkozott a megye vezetőivel, akik tájékoztatták a megye gazdasági és politikai helyzetéről.

Pozsgay Imre Tolna megyei látogatása során február 15-én, a kora délutáni órákban az atomerőmű sportcsarnokában pártaktívaülés keretében tartotta meg előadói beszédét. A hallgatóság mindvégig feszült figyelemmel hallgatta a közel kétórás beszédet. Nemcsak az előadó döbbenetesen jó előadásmódja, páratlan szókincse, tudása hatotta meg az embereket, hanem bátor pártállása is.

Nem szívesen idéznek régmúltat párttagjaink, mert hiszen minek a bajt feleleveníteni - hangsúlyozta, majd Tolna megye szülöttét, Illyés Gyulát idézte, mondván „növeli, ki elfödi a bajt”. Nyílt vitákban, szemtől szembe kell a porblémákról beszélni. A mai válságos, gazdasági és politikai helyzet kialakulásáért „nem önök a felelősek” - mondta.

Az előadói beszédet követően Pozsgay Imre kérdésekre válaszolt. Az államminiszter február 16-án rövid látogatást tett a Paksi Atomerőmű Vállalatnál, ahol Pónya József vezérigazgató tájékoztatta a vállalat gazdasági eredményeiről. Továbbiakban megtekintette az oktatási központot és működés közben láthatta az új szimulátort. Ezt követően fórum keretében találkozott a vállalat vezetőinek egy csoportjával, ahol válaszolt aktuális politikai kérdésekre.

Műszaki alkotói pályázat

m Cserhátt§&mM^

Az 1988-as év gazdasági eredményeiről

Eleinte lappangva, majd később egyre nyíltabban már évek óta folynak a viták a hazai műszaki értelmiség helyzetében, a műszaki fejlesztésben, a technikai haladásban tapasztalható hátrányainkról, lemaradásunkról. Végre a sok helyzetelemzés, bús-borongós megállapítás után valami talán megmozdult. Az országos változási folyamat egyik jó irányban elinduló eleméröl, az első lépések egyikének konkrét paksi megnyilvánulásáról tudósítunk az alábbiakban.

Nem kell persze azt gondolni, hogy már minden megoldott, sőt, ez a folyamat csak most kezdődik el. Van még teendő a PA V-nál is - még ha a helyzet sok vonatkozásban jobb az országosnál - a dolgozók anyagi érdekeltsége műszaki fejlesztési munkák végzésében még hagy maga után kívánnivalókat. A cikkben mások és magunk jövőbeli tanulságaként az elismerésre méltó tények, eredmények bemutatása mellett halk szóval, de kitérünk bizonyos árnyoldalakra, szubjektív megjegyzésekre is.

A Minisztertanács 1987 decemberében hozott rendeletet a műszaki alkotói díj alapításáról.

Eszerint 1988. január 1-től néhány népgazdasági ágazatban - így ipari üzemekben is - minden 30 fő foglalkoztatott műszaki felsőfokú végzettségű szakember után 100 eFt díj képezhető, és a díjakban legfeljebb 100 eFt mértékben egyének illetve kollektívák részesíthetők.

A PAV 1988 őszén a díj elnyerésére Műszaki Alkotói Pályázatot írt ki.

A díj megítélése vállalati szinten kezdetben igen heterogén volt, bár szinte mindenki felismerte a jelentőségét. Néhány vezető például ezt egyféle új jutalmazási, premizálási formának tartotta. és név-összeg listákat juttattak el a pénz általuk vélt forrásai közelébe. Sok probléma volt akörül is, hogy mire illik rá a pályázati kiírás meghatározása:

„... egyéni vagy kollektív (műszaki vagy szervezési megoldás, berendezés, technológia, szoftver stb.), amely jelentősen javítja a vállalati gazdálkodás hatékonyságát. növeli az atomerőmű üzemeltetésének biztonságát vagy hozzájárul az általános műszaki kultúra javításához, a munkaköri kötelezettségen túlmutató jelleggel”

Gond volt az is, hogy egyes törekvések szerint a díjalapot igazgatósági szintekre tovább osztották volna, csorbítva az összvállalati, pályázati jelleget. Nem követeltek volna egyértelmű pályaművet, hanem valamilyen nem konkretizált általános jó teljesítményt díjaztak volna vele. Következetes fellépéssel, sok rábeszéléssel végül sikerült a gondokon túllépni.

A pályázatok egy részét igazgatósági szinten kiszűrték, s többkevesebb részletességű értékeléssel, belső rangsorral együtt juttatták el a bírálóbizottsághoz. Ennek vezetője Balogi Jenő műszaki vezérigazgató-helyettes volt, tagjai a műszaki igazgatóságok és a szakszervezet képviselői, a döntéselőkészítési, titkári teendőket pedig e cikk szerzője látta el.

A pályázatra eredetileg 64 anyag érkezett be. Két esetben olyan közeli tartalmúak, vagy jellegűek voltak pályázati anyagok, hogy a bizottság összevonta őket. A pályázatok főbb adatait (pl. szerzők, szervezet, cím, tartalom) a könnyebb kezelhetőség érdekében számítógépes adatbázisba

foglaltuk. Ez azért is kellett, mert a teljes anyag jó 1 800 gépelt oldalra rúgott. A döntés végül két lépcsőben, a tagok egyéni véleményeit, az igazgatósági besorolásokat és az adatbázis tartalmát felhasználva született meg.

A pályázatok között feltűnően sok a számítógép, mint eszköz használatát valamilyen formában megvalósító alkotás. Ez érthető, ha a PAV kiemelkedő számítógépes ellátását tekintjük, de ennek oka az a talán vitatható tény is, hogy szoftver termék nem lehet újítás tárgya.

Volt a szoftveren kívül persze még sok minden. Oktató videofilm, könyv, intelligens, mikroprocesszoros műszer, mérési eljárás, de még jövőbe mutató intézkedés műszaki-gazdasági megalapozása, a (helyenként külkereskedelmi) szerződés megkötését igénylő műszaki menedzsermunka is.

A pályázat jól sikerült. Az anyagokról angol, orosz nyelvű ismertető készült, néhány esetben nem kizárt az alkotások esetleges külföldi hasznosítása sem. Egyes műveknél javasolható a szerzői jogoltalom megszerzése is (nem csak a kedvezményesebb személyi jövedelemadó miatt!)

A pályázatok a műszaki könyvtárba kerülnek, tervezzük továbbá mikrofiche-re való felvitelüket.

Nem ragaszkodtunk mereven a ’88-as alkotásokhoz, így több év termése jelent meg a pályázatban. Reménykedünk a ’89-es jó termésben.

Egy kis statisztika:- díjak:

1. díj (100-70 eFt) - 9 egyéni/ csoportos, 3 megosztott,

2. díj (70-35 eFt) - 13 egyéni/ csoportos, 6 megosztott,

3. díj (35 eFt) - 5 egyéni/csoportos, dicséretek - 12 dicséret:- 62 pályázatból 18 egyéni, 44 csoportos, összesen 84 fö pályázott:- a 20 legeredményesebb pályázó: Bogáncs János, Eck József, Faragó Péter, Hamvas István, Horváth István, Horváth Miklós (KÁIG), Horváth Miklós (VIFO), Istók Béla, Kálya Zoltán, Lafferthon Imre, Molnár Sándor, Nemes Imre, Németh Gábor, Pásztor Imre, Rónaky József, Sebestyén Ferenc, Szikszai Tibor, Szirmai Sándor, Tanka János és Tóth János.- a beküldött anyagok terjedelme: max. kb. 200 oldal, min. 4 oldal, átlag 30 oldal, összesen mintegy 1 800 oldal:- Kiosztva összesen 2 millió Ft (bruttó bér).

Molnár László, a tervezési és költséggazdálkodási osztály vezetője válaszol a szerkesztő kérdéseire.- Elsőként azt kérdezem, hogy milyen jelentősége van a PAV-nál a tervezésnek?

A tervezés minden emberi cselekvés nélkülözhetetlen része. Egyrészt a kitűzött céloknak megfelelően leírja összefüggéseiben az elérendő állapotot. Majd a cselekvés során mércéül is szolgál, vezérlő fonala, és egyben kontrollja a részfeladatok végrehajtásának. Ebből adódóan a tervezés a vezetés egyik fontos eszköze a gazdálkodás irányításában.

Az előzőekben megfogalmazottakon túl, a múlt év elején új tröszti érdekeltségi rendszer került bevezetésre, ami a tervezésre épül.

Ez a rendszer a nyereség növelésében teszi érdekeltté a vállalatokat. Az eredményt növelni pedig a termelés fokozásával, vagy a költségek csökkentésével lehet. Az így létrejövő többleteredményt a vállalat ajogszabályi kereteken belül saját hatáskörben használhatja fel.

Mivel az év végi elszámolás a tervezett értékekhez képest történik, ezért a jó terv feltétele annak, hogy a többlettermelés, vagv a költségmegtakarítás valódi nyereséget hozzon, míg a rossz terv a vállalati erőfeszítések egy részét a terv hibáinak korrigálására fordítja. Természetesen ez utóbbi megengedhetetlen. A másik, ami a korábbiakhoz képest megnöveli a követelményeket a tervezéssel szemben, az a költséggazdálkodás. Ezt a rendszert két évre vezettük be azért, hogy az új érdekeltségi rendszer által támasztott költségtakarékossági szempontoknak megfeleljünk. Ma már ez a rendszerjelentős korszerűsítésre szorul - ami ennek az évnek a feladata -, ezután reményeim szerint egy hasznos eszköze lesz annak, hogy a vállalatvezetés kézben tudja tartani a költségeket.- Az ön által elmondottakból az tűnik ki, hogy mind tröszti, mind vállalati szinten megnőtt az utóbbi időben a gazdálkodás, a pénz szerepe és ez a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt a tervezéssel szemben. De milyen hatékonysággal tud megfelelni az új igényeknek az önök osztálya?

Meg kell mondanom, hogy ma még tanuljuk az új érdekeltségi rendszereket. Ezért néha a legjobb szándék mellett is akadnak nehézségek.

A másik dolog az, hogy a tervezést, mint vállalati funkciót számtalan szakmai és funkcionális szervezet végzi. Mi ezeknek az eredményeit integráljuk vállalati tervvé. így a vállalati terv jósága értelemszerűen nem csak tőlünk fógg. Sőt tovább megyek. Meggyőződésem, hogy a tervezés hatékonysága az információgyűjtési, elemzési szakaszban dől el. Bár ma egyre kevésbé népszerű marxista klasszikusokat idézni, engedje meg, hogy Lenin ma is érvényes soraival támasszam alá az előbbieket:

„A jó közgazdász mit sem érő tézisek gyártása helyett a tényeket, a számokat, az adatokat tanulmányozza, elemzi gyakorlati tapasztalatainkat, és megmondja: a hiba itt és itt van, kijavítani így és így kell.”

Hogy ezt eredményesen meg tudjuk tenni szemléletváltásra, a korábbi gyakorlatunk felülvizsgálatára volt szükség. Sokkal szorosabb és hatékonyabb kapcsolatot kellett kiépítenünk azokkal a szervekkel, ahol a gazdasági információk keletkeznek, megjelennek. Ezek közül a területek közül ma legfontosabb a számvitel.- A lenézés eredményességét véleményem szerint a legjobban az mutatja meg, hogy azt az élet mennyire igazolja vissza. A következőkben arra kérem értékelje az 1988. évi vállalati terv teljesülését

A vállalati terv 12000 GWh-ás termeléssel számolt, amit 12 %-kal sikerült túlteljesíteni. Ezzel a teljesítménnyel a hazai villamosenergiatermelés 47.6 %-át vállalatunk termelte meg a tavalyi évben. A részarány-növekedés 320 ezer tonna olaj megtakarítását tette lehetővé, több mint másfél milliárd Ft értékben, - mind a tröszti, mind népgazdasági szinten. A négy blokk teljesítménykihasználási tényezője 87 °/o volt, ami nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő mutatónak minősül. A karbantartási munkáknál a jó szervezéssel, a tervszerű megelőző karbantartás folyamatos végzésével 32 naptári napot sikerült megtakarítani úgy, hogy közben a költségek a tervezettnek megfelelő szinten maradtak. Vállalatunk a tavalyi év során is maradéktalanul megfelelt a nukleáris biztonság követelményeinek. A légköri kibocsátások alacsony szinten alakultak. A hatósági korlátok 0,1 - 1,2 %-át érték csak el. A folyékony kibocsátások közül a legnagyobb súlya a tricium-kibocsátásnak van, ami a hatósági korlát 54 %-át érte el. A dóziskorlátokat elérő sugárterhelés nem fordult elő, a kollektív dózis 16 %-kal alacsonyabb maradt az 1987-es értéknél.- És a gazdálkodási mutatók hogyan alakultak?

A löbblettermelésből adódóan - várakozásainknak megfelelően - a vállalati nyereség meghaladja az egymilliárd Ft-ot. Költségeink a tervezett szinten alakultak. Ev végén a várható jövedelempozíciókat figyelembe véve döntöttünk egy lOOmillió Ft értékű terven felüli selejtezés végrehajtásáról. Emiatt az összes ráfordításaink fél százalékkal meghaladták a tervezettet. A takarékos költséggazdálkodás és az imponáló termelési mennyiség hatására a villamos energia fajlagos költségei 12 %-kal alakultak alacsonyabban a tervezettnél. így egy KWh villamos energia előállításának önköltsége (ez a járadékfizetési kötelezettséget nem tartalmazza) 65 fillérbe került. Ez a többi erőmű fajlagos költségének nem éri el a felét.

Külön említést kell tenni, hogy 1988. január 1-jével bevezetett új gazdasági szabályozók sok tekintetben alapjaiban változtatták meg a korábbi gazdálkodási gyakorlatot. Ez - párosulva a sok jogszabályi tisztázatlansággal - nagy próbatétel elé állította az egész gazdasági apparátust. Az erők koncentrálásával és jelentős túlmunkával sikerült úrrá lenni a kezdeti nehézségeken, zökkenőmentessé tenni az átállást.

Vállalati beruházásra adóval együtt 280 mülió Ft-ot költöttünk. Ebből a legnagyobb tételek a főiskola építése, a balatonfüredi uszoda befejezése, az indítókazánház átalakítása és a budapesti kirendeltség megvásárlása volt Folytatódtak az elmúlt évben a 2x1000 MW-os bővítés előkészítési munkái. Többek között elkezdődött a beruházási javaslat készítése, valamint a beruházás szervezési, irányítási színvonalának emelésére irányuló munka a Bechtel és az IVO International cégek vezetésével. A vállalat múlt évi teljes munkaidős zárólétszáma 3 744 fö, ami a megelőző évhez képest 49 fös növekedést jelent. Május 1-i hatállyal 10 %-os bérfejlesztést hajtottunk végre. A múlt évben 426 ezer túlóra merült fel a vállalatnál, ami a túlóra csökkentésére vonatkozó célkitűzésünket túlszárnyalva csak fele a megelőző évinek. Vállalatunk 1988-ban több mint 400 millió Ft-ot fordított a dolgozók szociális ellátására. Ezzel biztosítani tudtuk, hogy a juttatások korábban kialakult magas szintjét, színvonalát megőrizzük.

Összefoglalva tehát: a tavalyi év volt az erőmű történetében az első, amikor mind a négy blokk teljes üzemévet teljesített. Ezt az évet optimista várakozásainkat is meghaladó műszaki teljesítmények és tervszerű gazdálkodás jellemezte.- Köszönöm, hogy időt szakított a beszélgetésre.

Díjazott alkotás, Mobil olajellátó berendezés 01 SR sziikséggeijesztő hajtásoldali csapágyánál, Hevesi Lajos (ÜVIG VIFÓ) munkája