Atomerőmű, 1989 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9. szám
2 PAKSI ATOMERŐMŰ Ráfér az újítás az újítómozgalomra Legutóbbi számában a „SIKER” c. folyóirat a feltalálók, újítók, kezdeményező emberek magazinja egészoldalas cikkben foglalkozik az újítómozgalommal. A vállalati újítási tevékenység ismertetése előtt pár gondolatot idézünk az említett cikkből:- „Gondolkodni tudó és merő, kreatív, tetterős emberek vagy visszavonulnak a magán-, esetleg a kisvállalkozások szférájába, vagy teljesen felhagynak aktivitásukkal.”- „Napjainkban úgy tűnik, hogy az embereknek nincs kedvük újítani. Legalábbis az iparban nincs.”- „Az újítási szabályzatról (MT 10/1983. V. 12. sz. rendelete): „...az 1983-as rendelet is hű volt a megcsontosodott tradíciókhoz, hű volt korához.”- A díjazásról: „... az elmúlt évtizedekben a jogi szabályozásnak mindig is volt olyan pénzügyi szabályozási együtthatója, mely valamilyen módon visszafogta a díjazást.”- „Ezek után okkal kérdezzük: továbbra is van létjogosultsága az újítási tevékenységnek, érdemes erőltetni e mozgalom ismételt talpra állítását? A válasz egyértelműen, igen! Ám nem a régi formában.” A megújulás új minisztertanácsi rendelet képében öltött formát, mely a Magyar Közlöny 47. számában található. Kérjük tekintsen el az olvasó ennek részletes ismertetésétől, mivel, mire ebből vállalati újítási szabályzat lesz, valószínűleg kisebb változtatásokon megy át. Mindenesetre reméljük lehetőséget biztosít az újítómozgalom megújulásához. Addig is nézzük a PAV 1989- ban végzett újítási tevékenységének első féléves eredményeit: Az 1989. évre kiadott - a szakterületek által összeállított - Újítási Feladatterv 74 műszaki probléma megoldására kér segítséget. Az első félévben benyújtott újítások száma 44. Ezekből elfogadott 25 újítás, és az elfogadott újításokból 21 került hasznosításra. A 25 elfogadott újításból 3 újítás foglalkozik az Újítási Feladattervben található műszaki problémák megoldásával. 22 újítás tehát a szabad alkotói kedv, az önálló problémafelismerés és megoldás, az önálló, szabályozatlan kreativitás eredménye. A 21 hasznosított újítás hasznos eredménye, mely a vállalati értékmegtakarítás formájában jelentkezik 1996160,- Ft. Az újítóknak kifizetett összegek, melyek tartalmazzák az eredményesség által kifizetett díjakat, az egyszeri újítási díjakat és a közreműködői díjakat, összesen 193 776,- Ft-ot tesznek ki. Ha szakterületi bontásban nézzük a hasznosított újításokat, úgy a 21 újításból 6 a KÁIG szakterületén, 8 az ÜVIG-VIFO szakterületén született. A többi egy-egy kisebb vagy nagyobb gazdasági egység egy-kétszeri eredményt hozó alkotó, újító kedvét tükrözi. Reméljük az 1990-es év elején megjelenő új újítási szabályzat - mely remélhetőleg a gyorsan változó gazdasági és politikai környezetünk sajátosságait is figyelembe veszi - valóságos megújulást hoz az újítómozgalomnak. MonoGram Az úlltómozaalom lőbb mutatói 1968 - ról tallózás ÁRKI Attila: Bárkány György: Milyen erőmű kell most nekünk? (Két választás Magyarországon) = Tolna Megyei Népújság 1989. szeptember 4. 4. L A. A: Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara alakul. Elnökségi ülés a PAV-nál. = Tolna Megyei Népújság 1989. szeptember 5.3. L BÁLINT Gy.: Szánthó: „Divat ma a vezetőket szidni”. Csak erről lenne szó!?=Dátum. 1989. szeptember 6. 5.1. GABQS Gvör©: (Veszélyes hulladékok problémája.)=Heti Vüággazdaság IX. évf. 34. (535), 1989. augusztus 26. 2.1. HAJNÓCZY Árpád: Le vagyunk villanyozva.=Figyelő 1989. szeptember 7.7.1. I. Zs.: Miért üzemel fél gőzzel a Gagarin Hőerőmű?=Népszabadság 1989. szeptember 6. 6.1. KPL: Kölesden egyelőre elmaradt a pankráció! A falugyűlés a pályázat mellett döntött. = Dátum. 1989._sz.eptember 6. 3.1. MATKÓ István: Az igazság pillanata=Magyar Hírlap 1989. szeptember 2.5.1. MEDGYESSY Péter levele a bátaapáti községi elöljárónak. = Tolna Megyei Népújság=1989. szeptember 7.3.1. M. K.: Bizonytalanságok a villamos energia fronton. = Népszabadság 1989. szeptember 2.4.1. az elmúlt hónapok sajtótermékeiből M. K.: Pótolják az elmaradt áram- és Lada-szállítást.=Népszabadság 1989. szeptember 6. 4.1. Mr. Á: Több lábon álljon az energiarendszer is. = Magyar Hírlap 1989. augusztus 31. 6.1. N. N.: Tanulmányok a környezetről. Nemcsak a kormányt, a lakosságot is tájékoztatják=Magyar Nemzet 1989. augusztus 31. 3.1. N. N.: Uránbányászat: lesz vagy nem lesz?=Heti Világgazdaság XI. évf. 35. szám 1989. szeptember 1. 6.1. SITKÉI Béla: Lesz-e elegendő vülamos energiánk?=Népszabadság 1989. augusztus 31.4.1. SZENDREI Lőrinc: Hová mennek a bányászok?=Magyar Nemzet 1989. szeptember 2.7.1. SZENDREI: Kitapsolt miniszter - Elfogyott a bányászok türelme. = Magyar Nemzet 1989. augusztus 31.3.1. UNGÁR Tamás: Az érzelmek (ész az ész) csatája=Népszabadság 1989. szeptember 4. 6.1. VÁMOS Gábor: Reagálás az ,Atomsokk” c. írásra. = Heti Világgazdaság XI. évf. 35. szám 1989. szeptember 1.1.1. ZVOLENSZKY István: Atomsokk=Heti Vüággazdaság XI. évf. 34. (535), 1989. augusztus 26. 53.1. Összeállította: SlFIER JÓZSEFNÉ Dr. Germán Endre Környezeti sugárzási helyzetkép Csernobil után A Csernobili A tomerömű balesete ugyan már több, mint három éve történt, az embereket azonban változatlanul érdekli a környezet radioaktív szennyezettségének és a sugárzási szintnek a késői alakulása. A közvélemény tájékoztatására többnyire még 1986-ban jelentek meg közlemények a különböző napilapokban, népszerű tudományosfolyóiratokban, de ezek kevéssé voltak átfogóak, és sajnos, szakmai szempontból meglehetősen sok hibát is tartalmaztak. A környezeti szennyezettség és sugárzás hazai állapotára, továbbá a lakosság többlet sugárterhelésére vonatkozó, mindmáig tartó vizsgálatok eredményei a szakmai berkeken kívül nemigen váltak ismertté. A következőkben elsősorban a PAV Környezetellenőrző Laboratóriumában folyó vizsgálatokra alapozva bemutatjuk a fontosabb környezeti közegek radioaktív szennyezettségét és a sugárzási szint alakulását. E mérések és a kapott eredmények az erőmű néhány 10 km-es sugarú körzetére vonatkoznak. Egyes megállapítások és következtetések azonban átvihetők az ország más tájegységeire is annak figyelembe vételével, hogy az adott helyen 1986. május első felében mekkora talajfelszíni szennyeződés jött létre. 1. ábra: talaj felszínének radioaktív szennyezettsége Magyarországon 1986. május közepére vonatkoztatva A csernobili baleset bekövetkezte után a légtér radioaktív szennyezettsége Paks térségében május első harmadában esetenként elérte a 30 Bq/m3-t. Az aktivitás döntő hányadát a ruténium-, jód- és céziumizotópok adták. A május 8-9-i országos esőzés megtisztította a légteret a csernobili eredetű radionuklidoktól, ugyanakkor - a korábbi száraz és nedves kihullással együtt - létrehozta a talajfelszín, a növényzet és az épületek felületének, a felszíni vizek, stb. szennyeződését. Mivel ez idő tájt a hatékony intézkedések következtében nagymértékben lecsökkent a radioaktív anyagok kiáramlása a sérült reaktorból, a szennyezettség a továbbiakban már nem növekedett. Az 1986. május 15-i állapotnak megfelelő országos szennyezettségképet mutatja PVOP és a KFKI munkatársai által készített felmérés (1. ábra). Ebből kitűnik, hogy Paks térsége az ország legkevésbé szennyezett területei közé tartozik. A helikopterről végzett globális feltérképezést a laboratóriumi és a helyszínen végzett mérések tovább finomították. Ezek alapján a rövid és a közepesen hosszú felezési idejű radioaktív izotópok lebomlása után a megmaradt radionuklidok felületegységre jutó aktivitása 1987. közepén Paks térségében átlagosan 3 kBq/m2 volt. Ennek mintegy kétharmadát a sugárvédelmi szempontból megkülönböztetett jelentőséggel bíró 137Cs, a többit nagyjából fele-fele arányban a 134Cs és a l06Ru adta. A csernobili baleset révén létrejött l37Cs talajszennyeződés mértéke összevethető a megelőző időszakban a nuleáris fegyverkísérletektől származó radiocézium szenynyeződéssel. Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy ez a szennyeződés - amely gyakorlatilag csak a felső 10 cm-es rétegben van jelen - a természetes urán és tórium bomlási sorok koncentrációjával (15-40 Bq/kg) körülbelül azonos, a természetes 40K koncentrációjánál (250-500 Bq/kg) viszont nagyságrenddel kisebb. A másik kitüntetett jelentőségű radioaktív izotóp, a 90Sr kihullása körülbelül 2 nagyságrenddel kisebb volt a 137Cs-énél. A kihullott radioaktív izotópok a környezeti közegek felületén többé-kevésbé erősen megkötődnek. Erről azonban - akár a közeg részecskéivel együtt is - leválhatnak, bekerülhetnek más közegekbe, s bonyolult transzportfolyamatok révén „vándorolhatnak” a környezetben. Egyes közegekben - pl. az iszapban - bedúsulnak, a növényzetben felszívódhatnak, s bekerülhetnek a táplálékláncba. Végeredményben a kihullott radioaktív izotópok részben külső sugárforrásként, részben az anyagcsere folyamatok révén belső sugárforrásként játszanak szerepet a sugárterhelés kialakulásában. A talajra kihullott radioaktív izotópok gamma-sugárzása által létrehozott havi átlagos dózisteljesítmény-növekmény 1986 májusában és júniusában az erőmű körzetében 35, illetve 20 nGy/h volt. Ősztől gyakorlatilag már csak a radiocéziumok járulékát lehetett kimutatni. Ez külön-külön 3-4 nGy/h körül változott, és lassan csökkent részben a radioaktív bomlásnak, részben az izotópok talajba történő behatolásának megfelelően. E járulékok nagyságát érzékelteti, hogy az átlagosan 80 nGy/h értékű természetes háttérsugárzás időbeli ingadozása ezeknél jóval nagyobb is lehet. Az igen érzékeny vizsgálati módszerekkel mindmáig kimutatható a földfelszín közeli légtérben a csernobili eredetű radiocéziumok jelenléte. A 2. ábra a 137Cs heti átlagos levegőkoncentrációját mutatja az erőmű körüli nyolc mintavevő állomás egyesített aeroszol mintái alapján. Látható, hogy a téli időszakban - 1987. elején vastag hótakaró mellett - megnőtt a levegő radiocézium koncentrációja, és más időszakban is kisebb-nagyobb csúcsok jelentkeztek. Az átlagértékek mögött azonban jelentős, olykor nagyságrendet is meghaladó különbségek voltak az egyes állomásokon mért koncentrációk között. A legkisebb értékeket minden esetben a halastavakkal körbevett 8. számú állomáson tapasztaltuk. A jelenségek okát kutatva sikerült feltárni, hogy nem Csernobilből származó „friss”, folyamatos utánpótlásról van szó, hanem a 1986. májusi kihullás késői következményeiről: elsősorban a porral történő felverődésről, valamint a növényzet (fák) felületéről bekövetkező leválásról. A téli időszakban megfigyelt koncentrációemelkedés ezzel az utóbbi folyamattal magyarázható. Egy tórendszer közepén ugyanakkor természetszerűlegjóval kisebb mindkét említett folyamat lejátszódásának a mértéke, s a távolabbi területek hatása is - mint a mérési eredményekből kiderült - csekély. Vizsgálataink megmutatták, hogy azonos környezeti elszennyeződés - kihullás - esetén a késői másodlagos folyamatok alakulásában meghatározó szerepet játszanak a lokális környezeti jellemzők. Az ábrából leolvasható radiocézium koncentrációkról érdemes tudni, hogy ezek rendkívül kicsiny értékek. Velük szemben a kozmogén eredetű 7Be koncentrációja a talajközeli levegőben 2-7 mBq/m3, a talaj 238U tartalmából származó 222Rn átlagos koncentrációja pedig 2,6 Bq/m3. A népesség számára, felnőttekből álló kritikus népcsoport esetén a levegőkoncentráció-korlát egész életen át tartó belélegzést és csak 137Cs izotópot feltételezve - s kizárva minden egyéb, mesterséges eredetű sugárterhelést - kereken 50 Bq/m3. A Duna vizének radioaktív koncentrációja az 1986. május közepéig mért 10-30 Bq/l-es értékekhez képest június végére néhány tized Bq/l-re csökkent. 1986. őszétől mindmáig a vízben már csak a 137Cs és a 134Cs volt kimutatható. Az előbbi izotóp havi átlagos koncentrációja 5-50 mBq/1 között változott, a 134Cs koncentrációja pedig a 137Cs-ének rendre fele-negyede volt. A jelenlegi radiocézium szennyezettség mintegy nagyságrenddel kisebb a Duna-víz 40K tartalmánál. A Dunából a parti szűrésű kutakon keresztül nyert ivóvízbe a talaj megkötő képességének köszönhetően azonban még ez a kevés mennyiség sem jut bele. Összehasonlításul, a népesség felnőtt csoportjára - az előzőekben leírt feltételek mellett - vonatkozó ivóvíz szenynyezettség korlát 131I-re kereken 10, I37Cs-re 40 Bq/1. A csernobili balesetet követő hónapokban a rutinszerű élelmiszervizsgálatok körét (tej, hal) kibővítettük különböző mezőgazdasági termékek, konzervgyári alapanyagok és élelmiszerek vizsgálatával. Méréseink alapján a megyéből származó májusi friss zöldtakarmány és a nagylevelű zöldségfélék szennyezettsége 1-5 kBq/kg között változott. Ennek mintegy felét a radiojódok adták. Mivel ez a szennyezettség a kihullásból, felületi megtapadás révén alakult ki, alapos mosással nagy része eltávolítható volt. A Szekszárdi Tejipari Vállalat által forgalomba hozott tej szenynyezettsége május közepén érte el a legnagyobb értéket: 131I-ből a 250,137Cs-ből a 24 Bq/l-t. Két hónap múlva a 131I gyakorlatilag elbomlott, a 137Cs koncentrációja pedig 2Bq/l alá csökkent. 1987. és 1988. elején azonban a radiocéziumok koncentrációja a 1986-os szálastakarmány részleges etetésével összefüggésben ismét megemelkedett, és zömmel az 5-15, illetve az 1-5 Bq/1 tartományban változott. 1988. áprilistól a tej radiocézium koncentrációja már nem lépte túl az 1 Bq/l-t. Az erőmű melletti halastavakból származó halminták összes radiocézium koncentrációja tisztított, nyers állapotra vonatkoztatva 1986júniusában 7-11 Bq/kg alá csökkent. Ezek az igen alacsony értékek nem igényeltek semmiféle horgászati, illetve fogyasztási korlátozást. A MÉM országos radiológiai hálózatának mérései alapján a hazai élelmiszerek közül jelenleg a sertéshús és a marhahús átlagos radiocézium szennyezettsége kereken 7, a juhhúsé 4, a vaddisznóhúsé 1 Bq/kg. A tejnél az átlagérték 1,2 Bq/1. Ezek a koncentrációk 1-2 nagyságrenddel kisebbek az adott élelmiszerben található természetes 40K koncentrációnál. A csernobili baleset következtében előálló lakossági sugárterhelés fontosabb összetevői az alábbiak voltak: - a felszíni kiülepedésből adódó külső besugárzás; - a pajzsmirigy 131I által történő besugárzása a szennyezett levegő belélegzése, illetve szennyezett táplálék és ivóvíz fogyasztása következtében; - a szennyezett táplálék radiocézium tartalmából származó belső sugárterhelés. A tényleges egyéni sugárterhelés alakulását nagyjából azonos külső feltételek mellett is számos további tényező befolyásolja (életkor, táplálkozási szokás, életmód, stb.). Reális becslések ezért csak átlagos paramétereket feltételezve, a népesség egyes korcsoportjaira (csecsemő, gyermek, serdülő, felnőtt) lehet végezni. A sugárvédelmi szakemberek számítása szerint Budapest felnőtt lakosságának az átlagos egyéni sugárterhelése az átlagos emberi élettartam alatt 0,2-0,25 mSv között várható. Ez az érték az ország egyéb részein a hely és az életkor függvényében mindkét irányban körülbelül kettes faktorral változhat. A csernobili balesetből származó összes átlagos egyéni sugárterhelés körülbelül egytizede az egy év alatt elszenvedett természetes eredetű sugárterhelésnek. Ez azt is jelenti, hogy hazánkban sem a népesség, sem az egyén egészségkárosodásának kockázatával gyakorlatilag nem kell számolni. 2. ábra: A 137Cs heti átlagos levegökoncentrációja a Paksi Atomerőmű környezetében a Csernobili Atomerőmű balesete után
