Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

4

PAKSI ATOMERŐMŰ

VIDÁM OLDAL--*a<5-ts

\é-V- készül a

,maM g y*„5 f . íanacs értckelie n V n tatotokat, é, el

Program»,. *, *2*25“ »

fi«*“ , jo« “ I»

lere tervezett. ív - r''"

7 I'M.

Miről tanácskozzon 1989-ben

az országos nőkonferencia?

Rohanbár Deminek

Azon az ominózus napon korán reggel néhányan dideregtünk a dübörgő mínuszokban a volt „Ragaccsal” szemközti buszmegállóban. A szemközti nehézkes szagú, sajátos hangulatú letűnt múlt és az áruk özönétől fuldokló jelen párhuzama felett meditáltam (volt rá időm), amikor nagyvártatva feltűnt egy „hernyó”. Szép lassan, szinte ünnepélyesen állt be a mezőgazdasági bolt előtt lévő megállóba, majd a kimerült utasoktól megszabadulva szédületes csigatempóval indult el egy újabb fordulóra.

Addig csak sejtettem, de ahogy közeledett egyből megismertem. Ő volt az, sokunk barátja, úgy hívják Rohanbár Deminek. O az, aki a legtöbb (negatív) ember; tulajdonsággal van megáldva. A rohanó utas orra előtt becsukja az ajtót, néha úgy hajt, hogy az utasok dőlnek

mint búzaszál a szélben, néha - és ezúttal sem okozott csalódást - úgy hajtott, hogy bár tűnni látszott az idő, de a hernyó maradt.

És, hogy mennyire tűnt az idő, csupán egy kis statisztika, amelyet könnyed számvetés után meg is csodálhatunk.

Csúszásmentes útviszonyok mellett (a szélsebességet nem tudom) 5 óra 34 perckor rajtoltunk és egy 7 km-es sétabuszozás után 5 óra 46 perckor értünk célba. Hát igen (35 km/h), barátunk minden tőle telhetőt megtett.

Már csak a belépő megszerzéséhez kellett egy kicsiny kitartás és majd az óránál ébredtünk rá, hogy ilyen távolság mellett nem elég (4 órakor) felkelni, de sietni, sietni kell!

Hiába!, a technika (sok) időt és (több) rátartást igényel.

Füstadó

T örténelemtanulmányaimból emlékszem, hogy valamikor volt egy magyar király.

Úgy hívták, hogy IV. Béla, aki felmérte, milyen szegény a királyi kincstár. Ahhoz, hogy több pénze legyen, hadsereget, személyzetet tarthasson, fényűző életet élhessen, valami plusz bevétel után kellett néznie.

Rájött, hogy a legbiztosabb forrás az adó. Ezért létrehozott soksok féle adót.

Szerencsénkre, társadalmunk fejlődése következtében, ezeket az adókat már nem kell beszolgáltatnunk, egy, a füstadó kivételével.

Hogy ezt miért mondom?

A közelmúltban járt nálunk a kéményseprő. Mindig azt hallottam, hogy szerencsét hoz. Az én szerencsém ekkor egy számlában nyilvánult meg, kéményenként 32 Ft-ról. Hiába tájékoztattam, hogy ezeket a kéményeket nem használjuk, így tisztítani sem kell, a kéményseprő hajthatatlan volt. „Ha a kéményeket nem tisztíttatja, ezt a pénzt akkor is ki kell fizetnie, vagy letiltják a fizetéséből!” - mondta határozottan.

Mit tehettem?.... kifizettem olyan munkát, amit el sem végeztek.

Azért nem hagyott nyugodni a dolog. Felhívtam a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalatot. Ott elmondták, hogy dolgozójuk jól végezte munkáját, hiszen erre központi intézkedés van. Ha nekem 30 éven keresztül sem kell tisztítani a kéményemet, akkor is fizetnem kell a féléves átalányt. Egy megoldás van: le kell bontani a kéményeket.

Bevallom, egy picit még mindig bosszant a dolog, ezért a minap elmeséltem az egyik barátomnak. Neki csak egy rövid megjegyzése volt:

„Az állami kincstár most is szegény!”

Nemes vetélkedés

Három férfi, egy orvos, egy építész és a.... titkár (pont helyét tetszés szerint ki kell tölteni) vetélkednek, melyikük foglalkozása az ősibb.

így az orvos: - Az enyém! Az Úr Adóm oldalbordájából teremtette Évát és ez egy sebészeti beavatkozás volt. A mérnök: - Az enyém, hiszen az Úr 6 nap alatt teremtette a káoszból a világot, és ez építész-munka volt.

A......titkár: - És mit gondoltok, ki

teremtette a káoszt?

*

Valahol Bős-Nagymaros környékén

Két férfi beszélget:- Te honnan veszed az áramot?- Én a paksi atomerőműtől, mert ezek itt vizezik.

Gondolatok utcán

Sétálok.egy faluban. Hóóó.., hóóó.., hóó... kiáltásokra teszek figyelmes. Józsi bácsijön a tsz lovaskocsijával. A kocsit egy testes deres és egy szép szürke csikó húzza. Komoly erőfeszítésébe kerül Józsi bácsinak, hogy a lovakat jobbra irányítva megállítsa a kocsma előtt. A fiatal állat csak-csak tovább akar menni. Ostorcsapás a jutalma.

„Még pár hónap és megtanulja, hogy itt állandó helyközi megálló van!’’ - mondja büszkén Józsi bácsi.

Elgondolkodva sétálok tovább. Talán a fiatal ló tudja jól az utat, csak hát nem az ö kezében van az ostor. Fél év múlva már bizonyára „ő” is a megszokott úton jár.

H. A.

PAKSI ATOMERŐMŰ

Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVÁNNÉ

Szerkesztőség címe:

Paks, Pf.: 71.

Kiadja a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat.

Felelős kiadó:

DR. MURZSA ANDRÁS

Levélcím: Szekszárd, Postafiók: 71., 7101

Engedélyszám: III/ÜHV/306/T Megjelenik havonta

Készül a Szekszárdi Nyomdában 6000 88.3216 Felelős vezető:

BENIZS SÁNDOR

Bolondos bolyongás egy fals énekben

Odiisszeusz Pakson az Athomoszok szigetén

így szólt, és amazok mind hosszan csendbe merültek, mind megigézve maradtak az árnyas termek ölében.

Végül is Dozimetrikosz szólt, választ adva szavával:

„0 Odüsszeusz, magas sugárküszöbű házamba jutottál, s visszamenet: hiszem én, sose fogsz tévelyegni többé, míg házadba kerülsz, bármily bajlódva bolyongtál.

Néktek meg Primerköruszok ezt mondom, valahányan csak primerosz büffémben tartosz tejosz mellett, állva vigadtok örökkön, egymásra figyelve:

Vendég jött, s tizenegykor nincs büffosz!”

így szólt Dozimetrikosz, s nem mindnek tetszett beszéde.

S ekkor nap borongva ment haza mind, lepihenni lakába, Odüsszeusz, ki csak sok bajon bolyongott eddig is, fehér leplet öltve magára, követte Dozimetrikoszt.

Átsétáltak az öltözőn, s bár a rózsaujjú Hajnal rég elmúlott, a Karbantartoszok csapata állta útjukat legott.

Sűrű-sötét felhős Zeusz, mindenki ura, ha látná seregeteket, kik hétkor még büffosztokl?

Szólt, s azok nem dicsérték, s mondták menjen honába vinni a vendéget, mivel úgy szólt ő ahogy nem illik.

Mentek hát tova, Odüsszeusz s kísérője merengve.

Ingadozás nélkül siklottak végig a sóhajok hídján,

még egyszer megtekintve a szép napot, mely odabenn nem ragyog.

Fehér sapkosz s kesztyosz volt vértük a gonoszok ellen.

Laertész, Odüsszeusz atyja sem ismerte volna fel fiát.

A Liftosz persze rossz volt, gyalogoltak hát fel a köveken.

Mentek síkosán csoszogva, a Géposzok laka felé.

Csönd volt. S Dozimetrikosz ekkor szárnyas szavakat szólt: Csodákat látsz itt Uram, csuposz képeket a falon, nimfákról, kik egykoron felvidították a sóvár bányalakót. Odüsszeusz lelki szemei előtt, legott Kirké jelent meg, kinek hálótermében vett szörnyű nagy esküt, hogy társait, kiket disznóra változtatott a delnő, szerelmével, Hermész segítségével, visszaváltoztat ő.

Zeusz táplálta Dozimetrikosz, hagyj itt, ne vígy el erővel.

Mondta. S vágyott rá: bárcsák Géposz lehetnék.

Menni kell. Felelte Dozimetrikosz s haladt a folyosón, mint a szélvész, mint Pandareosz lányai.

Ám egyszer, egy kanyarban Tengelicosz lányok tartották fel őket, tisztogatás miatt.

„Hová sietsz te hős, Tróját legyőző bajnok?”

Szóltak isteni szókkal, s legott haragudtak, hogy a vendég piszkosz lábával mívűkre lép.

Erre fellegtorlaszoló Zeusz képviselője, Dozimetrikosz így szólt: „Lányom, ugyan mily szó szökkent ki fogad kerítésén? Vendég ez! Nem látod?

Fölérve a mennyek országába, hol végtelen az úr,

18.90-re az Okeanosz felett, nyugalom szállta meg lelkűket. Bemutatván Dozimetrikosz a látnivaló csodát,

Zeusz birodalmát, a bomlás melegét adó reaktoroszát.

Lenn Karabantartoszok, kik büffoszból megjöttek, kínlódtak be ferde csavar csodát, gonoszok sugara közben.

Izzadtak, káromoltak isteneket, de imájuk jó helyre szállt. Odüsszeusz ily fényes szavakkal dicsérte őket míg megállt.

„Ó Karbantartoszok, hősök vagytok ti, kik lónyálon hizlalva pocakot, szereltek bőszen atomosz mágiát.”

S tán több százalékosz bérpótlékotok, mit kaptok

nem okoz néktek mindig orgiát,

azért élvezitek az átrakás minden bűbaját.”

Befejezvén utunk, vendég s kísérője legott, a primerosz büfoszba tértek henyélőre.

Ott megtudták fényes szavakkal, s volt jegyük is, hogy tartosz tej s avosz vaj van máshol is.

De itt: kávosz, zalaosz, kiflosz, tejosz, s minden, mi szemnek ingere. Odüsszeusz így szólt:

Szólt fényes szavakkal, Zeuszra hivatkozva sűrűn, ki fellegtorlaszoló, sértést nem ismerő, világ ura.

„Mit nem adnék áldozatul néked Zeusz;

Ha zsíroskenyeroszt minden nap ehetnék ó uram!”

Bár Odüsszeusz maradna még; legott megtekintené az alagsort, hol primerköri macskoszok laknak.

Bagolyszemű Pállasz közbeszól - Ö istennő - „Döntés született; tűrőlelkű Odüsszeusz, tovább kell, hogy eredjen, hogy az ő fiúsaiját Telemakhoszt jobban felrázza, s szívét megtöltse erővel, a szekunderosz oldalt is megtekintse immár tele bendővel.

És megint Géposzok, szép nyakkendőben, kékben Aédon, Kleothera, Meropé; ha látnátok lányok, a szélviharok szárnyán mind ide járnátok.

A szekunderosz oldal nagyon zajos, ó Odüsszeusz úgyhogy füled lágy viasszal, jobb ha bedugusz.

Először az istenek házát látod jó uram:

A vezénylőt csodálhatod, mint Epeiosz falovát.

Thrinakié ez. Mesés sziget. Mint mondják, a csoda.

Sok Géposz és Villámosz osztja itt a munkát.

S ha látnád mily nyugodt kényelemben, bár nem kívánom vizsgáikat, mik hatóságiak, s sokat jelentenek az istenek előtt is.

Ez meg a Géposz - Ház, drága vendégem, s mivel viasz van füledben hiába ismételtem:

Tengelicosz lányok takarítanak itt is mint máshol.

Rend van és tisztaság, mint Ithakai tanyádon.

Tudom jó vendégem nem hallasz semmit, de én mondom dolgoznak itt is. Bár nem sokat látsz Géposzaink közül, ha netán baj van, szárnyakon mind iderepül.

S jó Karbantartoszok, sok százan: ti mívesek,

Mily szép munkát végeztek. Egy turbinosz sem rezeg!

Sok látnivaló még, mit hősünk megnézne!

Fizikoszok, Műszeroszok, Külső Technologoszok büszkék lehettek! E kincseket mind átadjuk Neki. Tán nem is érzi verejtékünk mindennap, elviszik hozzá kábelek erei.

Fohász Homéroszhoz s Zeuszhoz:

Bocsásd meg e bűnöm kérem, minden balga sorom.

S bajjal, a bűnbe borult agyamat ne gyötörd!

H. A.- Bélosz -