Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

Meddig szocializmus a szocializmus? Az MSZMP KB 1987. november 11-i ülésén állást foglalt, hogy a párt­­szervezetekben és társadalomtudo­mányi alkotóműhelyekben folytat­ni kell az ideológiai kérdések tanul­mányozását, vitáját a vélemények összegzését. Ez az állásfoglalás később kiegé­szült a párt vezető szerepének, a po­litikai intézményrendszer tovább­fejlesztése téziseinek megvitatásá­val is. A PAV és a Kivitelezői terület párttagsága az állásfoglalásnak megfelelően változatos módszerek alkalmazásával, pártcsoportérte­­kezletek, taggyűlések, munkabi­zottságok keretein belül tárgyalta mindkét téma téziseit Ezek során több száz párttag ismerte meg a té­ziseket és mondta el véleményét. A témák rendkívül nagy érdeklődést váltottak ki párttagok és pártonkívü­­liek körében egyaránt. A vitafórumok többségén konst­ruktív eszmecsere alakult ki, őszin­te, nyüt véleménynyilvánítás volt a jellemző. Az alapvetően megfon­tolt kritikus hangnemű vélemény­­cserék esetenként indulatos hozzá­szólásokkal is párosultak. A többség pozitív és előremutató jelként értékelte, hogy a párt igényli a társadalmi együttgondolkodást. Ugyanakkor kifogásolták, hogy miért üyen rövid idő állt rendelke­zésre a viták lebonyolítására, miért nem közölték a téziseket a napila­pok és miért nem közérthetőbb a nyelvezete. A viták során teljes egyetértéssel találkozott az a megállapítás, hogy korábbi szocializmus értelmezé­sünk több lényeges eleme elavult. A termelési viszonyok, ezenbelül különösen a tulajdon és elosztási vi­szonyok új kidolgozása szükséges. Hol van az a határ, amíg a kapita­lizmusra jellemző módszerek a szo­cializmusban alkalmazhatók, tették fel többen az ilyen és ehhez hason­ló kérdéseket Élesen merült fel, hogy az ideo­lógia lemaradását a gyakorlat mö­gött gyorsan meg kell szüntetni és a politikai döntések előkészítésében a tudományok eredményeit hasz­nosítani kell. Egybehangzó véleményként merült fel, hogy az anyag keveset foglalkozik az emberrel. Ideoló­giánk felépített egy szocialista em­bertípust, de itt a földön másfajta emberek járnak. Kevés teret kapott a vezetői munka fontossága, holott hibáink jelentős része a vezetői munka hiányosságaiból fakad. A hozzászólások összességében megerősítik a párt vezető szerepé­nek elvi-politikai irányítással, a meggyőző és példamutató munká­val való érvényesítését. Helyeslik, hogy a párt a stratégiai célokra össz­pontosítson, azokat elsősorban po­litikai hatásuk szempontjából köze­lítse meg és mérsékelje az operatív beavatkozást. Élénk vitát váltott ki az egypárt­­rendszer vagy többpártrendszer kérdése. Döntő többségében egyet­értés van abban, hogy az egypárt­­rendszer keretében kell és kellett volna eddig is, a kritikus, önkritikus értékelést és az önkorrekciót bizto­sítani. Megoszlottak a vélemények a vá­lasztásokkal kapcsolatos egy ciklus vagy több ciklus témában. Abban viszont egyetértés van, hogy a pár­ton belüli választási rendszer meg­újításával foglalkozni kell. Egyöntetű helyesléssel találko­zott a párt különböző szintű testüle­ti üléseiről szóló tájékoztatás javítá­sának, a nyilvánosság fokozásának az igénye. A kiragadott észrevételek csak csekély töredékét képezik annak a sok jobbító szándékkal felhangzott véleménynek, amelyet párttagsá­gunk a felső pártszervek felé továb­bított, hozzátéve, hogy most már ennek visszacsatolását, eredményét is szeretnénk látni. GYARMATI LÁSZLÓ MSZMP PAV PB titkára Bérreform - városfejlesztés -érdekképviselet Fórum jellegű előadásokon bő­víthették ismereteiket a PAV szakszervezeti aktivistái február elején, Balatonfiireden, a vállalati szakszervezeti bizottság szervezé­sében, amikor is háromnapos ok­tatáson vettek részt. Az előadók Hámori Antal, a SZOT gazdasági osztályának ve­zetője, Jákli Péter Paks tanácsel­nöke, Kékesi István, az MVMT TSZB vezető-titkára, Gál Rezső VSZB-titkár, és a PAV igazgatói voltak. Érdekes és aktuális témák sze­repeltek a programban: az 1988- ban végrehajtásra kerülő bérre­formmal kapcsolatos várható el­képzelések, intézkedések; Paks fejlesztési tervei, a lakás- és a ke­reskedelmi helyzet javítása; a pak­si munkahelyi gondok javítására történő elképzelések, intézkedé­sek; időszerű szakszervezeti kér­dések; a PAV időszerű szakszer­vezeti kérdéseinek megvitatása, stb. Az aktivistákat előre felkérték, hogy gyűjtsék össze a környeze­tükből a témákkal kapcsolatban felvetődő kérdéseket. A bruttósí­tás nehézségeinek tárgyalásánál megállapítást nyert, hogy az egyé­ni kereset megőrzése nem teljesít­hető mindenki megelégedésére, de megoldás lehet például az év végi jutalmazás. A törzsgárda-jut­­tatás és a jubileumi jutalom érté­kének megőrzésére több elképze­lés is napvilágot látott. A bérreformmal kapcsolatban ilyen fogalmak és megfogalmazá­sok repkedtek a levegőben mint: új értékrendi a jelenlegi bérrend­szer hiányosságai; mit kell fedez­ni a munkabérnek; szociális ellá­tás; helyes kereseti arányok; szol­gáltatások; bérklub; munkaará­nyos elosztás; béralku. Elhangzott, hogy a bérreform­mal kapcsolatban elvi dolgokat kell tisztázni, és el kell jutni 1988- ban az igények megfogalmazá­sáig, és hogy a lakás és más létfon­tosságú szükségletek kielégítésé­hez szükséges pénzösszegek és a munkabér összege soha ilyen tá­vol nem volt egymástól, mint most. A gazdasági nehézségekből va­ló gyors kilábalás elmélete ma már túlhaladott, fő szempont az egyensúlyi helyzet megteremtése és ennek még a foglalkoztatási el­vek is alá vannak rendelve. Pakson nem hoztak létre ipari értékeket, nem születtek új mun­kahelyek az erőműn kívül. Nem kielégítő a szennyvízhálózat, a te­lefonhelyzet is rossz, a kereske­delmi ellátottságra is sok a pa­nasz. A tanács eladósodása, lakás­ügy, lakásárak, telekgazdálkodás, garázsügyek, strand, uszoda, de­mokrácia - ezek foglalkoztatják a lakosságot és a tanácsiakat mosta­nában. Kérdés: lesz-e Pakson munkaközvetítő? (Egyelőre válasz nélkül marad.) Szó volt arról, hogy gazdasági­rányítás válságban van, és hogy jó volna, ha a szakszervezet betölte­­né igazi funkcióját és valóban képviselné a munkavállalói érde­keket. Miért nem veszik komo­lyan a szakszervezet tisztségvise­lőit és milyen az igénye annak a csoportnak, amely nem a legráter­mettebbet választja meg tagjai kö­zül tisztségviselőnek? A kérdések további felsorolásá­tól most eltekintünk, de egy-egy érdekesebb témára majd még részletesebben visszatérünk az új­ság hasábjain. Mindenesetre ezalatt a három nap alatt sokat beszélgettek, vitáz­tak a résztvevők, és ezek a beszél­getések és viták remélhetőleg itt­hon is folytatódnak, mert ezáltal formálódnak, kristályosodnak a gondolatok és érlelődnek a tettek. Karbantartás magas fokon Hogy az atomerőműi rendsze­rek és berendezések milyen szín­vonalon állnak az üzemeltetők rendelkezésére, mennyire „prob­lémamentesek”, mennyire üzem­biztosak, az nagyban függ a kar­bantartás színvonalától is. A karbantartás tehát kiemelten kezelendő tevékenység, mert nemcsak a blokkok jelene, hanem jövője is ettől függ. A ma elvég­zett rekonstrukció a holnapi gond nélküli termelés záloga. A blok­kok pedig - még ilyen rövid távon is - érzékelhetően öregendek, és jelentős átalakítások szükségesek az üzembiztonság érdekében. A tavalyi év a már megszokott üzemeltetés mellett karbantartás szempontjából egy sor újdonságot hozott, és jóval nagyobb teherpró­­bát jelentett, mint az előzőek. Folyamatban volt a 4. blokk üzembe helyezése, megtörtént az 1. blokk teljes átrakásos főjavítása, elvégezték a 2. és 3. blokk nor­mál-, éves kampány utáni főjaví­tását, több mint 200 készülék (hő­cserélő tartály) hatósági vizsgála­tát készítették elő és folytatták le. Közben végezték a tervszerű megelőző karbantartásokat is, a berendezések ciklikus karbantar­tását, az üzem közbeni kis- és nagyjavításokat, a szervizutas tevé­kenységet. Ezeken felül a tervezett javítási munkák mennyiségével szinte azonos nagyságrendben (időszakonként azt meg is haladva), üzemzavar-elhárítással is foglalkoz­ni kellett. A nagynyomású előmele­­gítőket (a 3. blokk 5 db előmelegítő­­je kivételével) újraépítették. 1987-re kiderült, hogy a blok­kok nem üzemelhetnek gazdasá­gosan és üzembiztosán a csepple­­választó-gőztúlhevítők javítása nélkül. Az 1. blokk turbináinak szeparátorait felújították, kettőt nagyobb, kettőt kisebb mérték­ben. A 3. blokkon a gőzfejlesztők elé új szintszabályzókat, a 2. blok­kon 12 db új Bopp-Reuther biz­tonsági szelepet építettek be. Az idei év feladata, hogy az 1. és 2. blokk valamennyi nagynyo­mású előmelegítőjének, kisnyo­mású előmelegítőjének, szepará­tor edényének szintszabályozó szelepeit kicseréljék. Folyamato­san cserélték (külső munkaerő bevonásával az erózió által legna­gyobb mértékben koptatott cső­vezetékeket a szekunderkor vízte­lenítő és csapadékgyűjtő rendsze­rében. Megkezdték a lokalizációs tornyok kiegészítő falszerkezeté­nek beépítését és ezt az idén is folytatják. A tömörtelenségek megszün­tetésére sikerült kialakítani egy olyan módszert, amely az erőmű összeg rendszerén alkalmazható és üzem közben elvégezhető. A turbinák kiegyensúlyozása kapcsán szintén találtak egy új módszert, amely módszer magá­ban hordozza a további rezgés­problémák megoldását. A blokkokon folyamatban van a beépített armatúrák, szabályozó szelepek, visszacsapószelepek fe­lülvizsgálata. A gyorsan kopó, bi­zonytalan működésű szerelvé­nyek kiváltása megindult, és még sorolhatnánk tovább szinte vég nélkül az elvégzett és elvégzendő feladatokat. A modem karbantartói munka mai velejárója a hegesztések al­kalmazása is a javítások során. A főjavítások alatt és között, és az üzemeltetés mellett egyaránt a hegesztési munkák jelentik az üzemzavari-, vagy pótmunkák legnagyobb számát. Ha a karban­tartásról van szó, akkor nem sza­bad megfeledkezni arról a háttér­­tevékenységről sem, amit az al­katrészgyártás jelent. Az elkészült termékek 70%-a kerül tartalék al­katrészként a raktárra, a többi há­nyad pedig azonnali beépítésre. Ilyen gyártási biztonság nélkül nem lehetne az alkatrész-után­pótlást megoldani. Mindezt úgy kell megszervezni a karbantartási igazgatóságnak, hogy az üzemel­tetésből minél kevesebb idő essen ki. A létszám adott és annak elle­nére, hogy a rekonstrukciókhoz a főjavításokhoz igénybe veszik külső cégek (GYGV, Április 4. GM, Vegyépszer) segítségét is, a feladatok többségét saját embe­reivel kell megoldania, ez pedig nagy leterhelését, sok túlórát je­lent. A karbantartás műszaki elő­készítése - a meglévő összes gondjával együtt - végérvényesen alapoz a számítástechnikára. A napi operatív naplózással, a főja­vítások alatti gépes rendszerezés­sel, azokat a távlatokat is megnyi­totta egyben, amelyek a további karbantartás-előkészítéshez és szervezéshez elengedhetetlenül szükségesek. Kialakult a karbantartási igaz­gatóságon egy maroknyi tervező­­szerkesztő gárda, mely már az atomerőmű egész belső gépészeti tervezési munkáját bátran vállal­hatja. Ez a gárda az üzemviteli igazgatóság és a nukleáris igazga­tóság szakembereivel együttmű­ködve kisebb volumenű szer­számgyártást és kisebb technoló­giai átalakításokat is tervez. Ami a jövőt illeti bizony az ez évi felada­tok sem lesznek kevesebbek a ta­valyinál, sőt inkább gyarapodnak a karbantartási oldalon. Négy blokkon kell a főjavítást elvégezni május 14-től november 27-ig. Ennek során kell elvégezni a 2. blokk teljes zónakirakásos fő­javítását, a reaktortartály ellenőr­zését és nyomsápróbáját,tehát ahogy az elmúlt évben az 1. blokknál történt itt is ki kell majd emelni a reaktortartályból a belső szerkezeti elemeket, hogy a tar­tályt, valamint a belső szerkezete­ket egyaránt alapos vizsgálat alá vehessék, és ennek nélkülözhe­tetlen velejárója, hogy ezeket a nagy aktivitású belső szerkezeti elemeket mozgatni kell, azaz el kell helyezni a csarnokban. Amint az már az 1. blokknál is ki­derült, a teljes kirakásos átrakás jelentős többlet munkaidő-ráfor­dítást követel a hagyományos át­rakási munkákhoz képest, éppen a reaktortartályon végzett teljes körű vizsgálatok miatt. Itt sokat je­lenthet a tavalyi tapasztalatok mara­déktalan hasznosítása. Javulni kell a munkaszervezésben, tovább kell fejleszteni a számítógépes tervezés rendszerét, törekedni kell az állás­idők csökkentésére. Az év végén az atomerőmű üzemeltetését és karbantartását nemzetközi bizottság fogja ellen­őrizni, és ehhez elengedhetetlen, hogy a kiadott intézkedési tervet hiánytalanul megvalósítsák. Ami a jövőre nézve is igaz: a karbantar­tási tevékenység célirányossága, szervezettsége, minősége az atomerőmű termelésének, továb­bi eredményeinek alapvető felté­teleihez tartozik. T. CS. Archív felvétel a reaktorcsarnokról Gál Rezső és Jákli Péter Voltak vidám pillanatok is

Next

/
Thumbnails
Contents