Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Hangulatos csárda Hangulatjelentés - nem rózsaszínben A kömlődi halászlé jó híre nemcsak belföldön, hanem országhatáron túl is ismert. A csárda belseje hangulatos, látványos falfestmények örökítik meg a halászok munkáját, a halfogást. Tavasztól őszig, szinte mindig telt házzal működik az éttermi rész. A felszolgálók állandó mozgásban vannak a vendégek között. Felveszik a rendeléseket, majd rövid várakozás után asztalra kerülnek a megrendelt ételek, üdítők, italféleségek. Ilyen kép fogadott, amikor a csárda vezetőjét, Balogh Istvánt felkerestem, hogy választ kapjak: mit kell tenni a hírnévért, milyen szaktudást kell produkálni, bíztam abban is, hogy talán tudomásomra jut valamilyen szakmai titok, hogy a halászlét hogyan lehet ízletesen, jól elkészíteni. Az üzletvezető a következőket mondta: - 1962-től dolgozom a csárdában, először mint felszolgáló, majd két évvel később vezetőként tevékenykedem a mai napig. Viszszatekintve a több mint kettő és fél évtizedre, szerencsére elmondhatom, hogy forgalmunk jól alakult. Havi bevételünk 2 millió forint felett van. Úgy tudom, hogy az út menti csárdák közül a legnagyobb forgalmat mi bonyolítjuk le. Mindenkor igyekszünk a vendégeink igényeit teljesíteni. A vendégek ha a kiszolgálással, az étel minőségével meg vannak elégedve, akkor a hála sem marad el, mégpedig olyan formában, hogy Szívet melengető látvány fogadta a látogatókat Uzdon a volt általános iskola kertjében. Most a természetvédő tábor ütötte fel sátrait, hatvan gyermek, nyolc felnőtt felügyeletével és irányításával próbált közelebb jutni a természethez, melytől egyre jobban elszakadunk. Négy gyerekkel váltottam pár szót: Gócz Éva, Paks, 3. Sz. Ált. Iskola, Jurik Tünde, Révész Ildikó és Simon Erzsébet, mindhárman a dunaföldvári általános iskola tanulói, őket kérdeztem a táborról. Elmondták, hogy nem unatkoznak, bőven van program, lehet válogatni. Nagy élmény volt számukra a hajnali és éjszakai vadászles, a vadbefogás hálóval és a madár gyűrűzés. Nagy gyalogtúrát tettek a Sió egyik holtágához, közben ismerkedtek a tájra jellemző növényekkel, bogarakkal és madarakkal, vízvizsgálatot végeztek és volt helytörténeti ismeretterjesztés és méhészet is. Az utóbbi két programot Renkecz József iskolaigazgató irányította, ő mutatta be a helyszínen berendezett kis kiállítás anyagát, melyben igen gazdag iskolatörténeti és úttörőmozgalmi emlékek találhatóak. Mint méhész, igyekezett megszerettetni a gyerekekkel a mézen kívül a méheket is. A sok kellemes élmény és benyomás után megkérdeztem a tábor vezetőjét; Bodó Katalint, máskor is betérnek hozzánk, belőlük lesznek a törzsvendégeink. A vendég dönt, hogy melyik csárdát választja. Havonkénti vendégforgalmunk 5-6 ezer. A bisztrónk reggel 6 óra 30 perckor, az éttermünk 8 órakor nyit. Az előbbi III. az utóbbi II. osztályú kategóriába tartozik. A kiszolgálás minőségében nincs különbség, mivel a kiszolgálást udvariasan és a lehetőségnek megfelelően gyorsan igyekszünk végezni. A nyitva tartási időt is a forgalmunk figyelembevételével állapítottuk meg. Este 9 óra után a 6-os úton gépkocsiforgalom már alig van. Főszezonban - nyáron - 42 fővel, télen 35-en dolgozunk váltott műszakban. A hét minden napján nyitva vagyunk, szünnapot nem tartunk. Természetesen a dolgozóinknak az előírt szabadnapjait minden esetben biztosítjuk. Csárdánk fő specialitása a halászlé. Ételkülönlegességünk - előételként - a halas palacsinta, amely rövid időn belül kedvelt étel lett. Étlapunkon állandóan szerepel a halászlé, a filézett hal, a rántott hal és - a bisztrónkban - a sült keszeg. Aki nem kedveli a halféleségeket, tudunk biztosítani pörköltet. Valószínű, hogy ajó hírünknek köszönhetjük, hogy több fővárosi hotel meghívott bennünket. Ilyenkor dunakömlődi napok keretében halászlevünket, halféleségeinket készítjük a vendégeknek. Múlt évben a Hiltonban, idén a Rege Hotelban mutatkozhogy miképpen jött létre ez a tábor?- Nem találtunk mi fel semmit, hiszen a megyei művelődési központ már régóta szervez hasonló jellegű táborokat, de a paksi gyerekek soha nem jelentkeztek. Ezért határoztuk el, hogy itt a közelben a szép környezetben mi is megszervezzük a táborozást. A meghirdetés utáni jelentkezések nagy meglepetést okoztak, mert Paksról alig jelentkeztek, míg Dunaföldvárról például 40 fő. Egyébként Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Madocsa, Paks és Sárszentlőrinc képviselteti magát a táborban. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa hirdetett pályázatot. Mi 20000 Ft-ba számítottuk a tunk be. Hogy milyen sikerrel? Mi sem bizonyítja jobban a sikerünket, mint az, hogy a Hiltonba újból kaptunk meghívást. Minden évben a tavaszi és őszi BNV-n is képviseltetjük magunkat. A forgalmunk itt is 1-2 millió között szokott lenni. Az alapanyagot, a paprikát Kalocsáról hozatjuk. A halat viszont Budapestről szállítja - szerződés szerint - a Hal-INNO nevű cég, igen pontos időben. A hal dunai, csupán nem a paksi halászok fogják ki. A helyi lakosság igényét kielégítve a csárda mellett megnyitottuk a Vadász sörözőt. Munkából jövet - kevésbé tiszta ruhában is - a vendégek elfogyaszthatják a csapolt sört, vagy hét végi ebédhez elvihetik az üveges sört. A havi forgalom 180-220 ezer forintot tesz ki. Ami a munkánkat illeti, nincs semmi titkunk. Becsülettel dolgozunk. Tudjuk, hogy a vendégekért vagyunk. Évek során a kollektívánk összekovácsolódott. A lehetőségekhez képest van mód arra, hogy a hét végi munkát tudjuk kompenzálni plusz anyagiakkal. Van két szocialista brigádunk is. Az egyik ezüst, a másik bronz fokozatot ért el. Beszélgetésünk ideje alatt jóleső érzés volt látni, szavaiból tapasztalni, hogy Balogh István milyen lelkesedéssel, szeretettel beszél a hivatásszerűen végzett munkáról. A nehézségekről nem is beszélt. Pedig ismert mindenki előtt, hogy a vendégek között is sok a türelmetlen ember, aki esetleg hangos szóval megjegyzéseket tesz a lassúnak tűnő kiszolgálásra. A reagálás - a felszolgálók részéről - mindenkor megértő, türelmet kérő udvarias magatartás. Aki ismeri Balogh Istvánt, tudja róla, hogy „vérbeli” vendéglátós. Az irodájában csak annyit van bent, amennyit szükséges - ameddig az adminisztrációja leköti - a többi idejét, sokszor reggeltől, estig, hétköznap és ünnepnapokon is ott tölti a vendégek körül és ha nem megy gördülékenyen valami, azonnal intézkedik. Valóban nincs ebben semmi titok. De mégis elismerést és köszönetét érdemelnek, mert becsülettel végzik munkájukat, értünk, a vendégekért. tervezett költségeket. Ezzel megnyertük a pályázatot, de csak 19 000 Ft-ot kaptunk, ezért a részvételi díjat 500 Ft-ban állapítottuk meg, így sikerül fedezni a tábor költségeit Ezen kívül sok, pénzben nem mérhető segítséget is kapunk, hiszen a sárszentlőrinci körzeti orvos rendszeresen felügyeli a tábort, természetesen csak szívességből, de az asszonyok férjei is rengeteget segítenek. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni - mondja a táborvezető - hogy kevés pénzből is lehet sok szép hasznos dolgot művelni, mert ajó ügyért önként tenni akarók tábora még igen népes.- béri -Jog az egészséghez Mostanában több újság (Ötlet, HVG) foglalkozott az egészséghez való jog kérdésével. Ezt a jogot nyilvánvalóan sérti ha a nemdohányzó ember orra alá füstöl egy dohányos kolléga. Elméletileg lehetséges volna, hogy a nemdohányzó pert indítson az egészsége rombolása miatt a dohányos kollégája ellen. Pert a ténymegállapítás, eltiltás, eredeti állapot helyreállítása, kártérítés megfizetése iránti kérelemmel lehetne indítani. A ténymegállapítás nem nehéz feladat, de a kártérítési igény már problémásabb: bizonyítani kellene, hogy milyen mértékű, milyen jellegű, milyen öszszegű a passzív dohányzásból származó kárunk. Lassulunk Rohanó századunk mindent meghatározó tempója csak a Budapest-Paks vasútvonalat kerüli el, de azt aztán jó nagy ívben. Volt idő, hogy úgy látszott, bekerülünk az ország vasúti vérkeringésébe. De a gyorsvonati közlekedés tiszavirág életű volt az említett vonalon. 1979-ben a menetrend tanúsága szerint 2 óra 25 perc alatt juthatott el a boldog utas Paksról a fővárosba. Azóta egyre romlott a helyzet: átszállás vagy hosszú várakozás Pusztaszabolcson-Dunaújvárosban; gyors helyett részben gyorsított személy, majd 1988. májusától csak személy. 1988-ban ugyanott tartunk, mint 30-40 éve: majdnem 4 óra alatt lehet megtenni szárnyvonalunkon a 130 kilométert. Lassan lemaradunk a Manchester- Liverpool útvonalon 1830-ban elsőként végigszáguldó gőzmozdony vontatta vonat „szédületes tempójától” is: 45 km/óra.- Her -Truffaut filmklub Tavaly Antonioni, Bergman, Fellini, Fassbinder, Woody Allen, Mihalkov, Wajda és a klub névadójának, Truffautnak egyegy filmjét nézték és beszélték meg a filmklub tagjai. Az idén ősszel és 1989 telén az ötvenes évek végén Angliában kibontakozó free cinema (szabad film) és a másik nagy hatást kiváltó modem áramlat (amelynek virágkora szintén az ötvenes évek végére és a hatvanas évek elejére esett) a francia új hullám alkotásaiból mutatnak be válogatást. A vetítéseket októbertől kéthetente szerdán este hatkor tartják a művelődési központban. A részletes műsor és a belépés iránt a 11-673-as telefonszámon lehet érdeklődni. A bérletek árusítását októberben kezdik. Élménysarok Kiránduló nyugdíjasok A paksi városi nyugdíjasklub legnépszerűbb programjai közé tartoznak a kirándulások, országjáró túrák. Ez évben már második alkalommal szerveztük meg - most Szarvas-Békéscsaba-Gyula útvonalon - országjáró kirándulásunkat. Július 30-31-én 44 nyugdíjasunk ismerkedett hazánk e távoli városaival, idegenforgalmi nevezetességeivel. Üdítő sétát tettünk a szarvasi arborétumban, Békéscsabán megtekintettük a Munkácsy Múzeumot, a Szlovák Tájházat, Gyulán a várat. Kellemes órákat töltöttünk el a gyulai Várfiirdőben, melyet mindenki figyelmébe ajánlunk. Békéscsabai tartózkodásunk jó alkalmat jelentett az ottani nyugdíjasokkal való kapcsolatfelvételre. Nagyon sok szó esik manapság a fiatalok helyzetéről. Az ország előtt álló problémák megoldását évről évre halogatta a vezetés, így a mostani fiatalok, de különösen az ezután felnövő nemzedékek helyzete egyre reménytelenebbé válik. A gondokat hosszan lehetne sorolni, az országos szinten kilátástalan lakáshelyzet, az hogy szülői támogatás nélkül ma egy fiatalnak még esélye sincs, hogy valaha lakáshoz jusson és önálló életet kezdjen, családot alapítson. Különösen nehéz a kezdő értelmiségiek, ezen belül is a műszaki értelmiségiek helyzete. A nevetségesen alacsony, éhbémek nevezhető fizetés legfeljebb egy embernek elég, családalapításra még gondolni sem lehet. Az atomerőműben dolgozó fiatal mérnökökkel beszélgetve elszomorító képet kapunk. Úgy érzik, nem becsülik meg a munkájukat, így sokan a távozás gondolatával foglalkoznak. Meggyőződésük, hogy egy-két nélkülözhetetlen, a közvetlen üzemeltetésben dolgozó fiatal mérnökön kívül alig kap valaki mai mércével elfogadható fizetést, pedig például a karbantartási igazgatóságon dolgozók munkája nélkül aligha üzemelhetne az erőmű. Mindez nagyon általánosan hangzik így, ezért nevek nélkül néhány példa: (Beszélgetőpartnereim nyomatékosan kérték, hogy ne újam ki a nevüket, mert rossz tapasztalataik vannak, a vezetés nem veszi jó néven a kritikát, és néhányuk még reménykedik, illetve nincs más választása, lévén paksi, és ez a szakmája.) L.: Három éve dolgozom itt. Mára eljutottam oda, hogy az amit csinálok a maga módján nélkülözhetetlen. Számos újításom van. Erre a múltkor odajön egy ügyeletes mérnök a transzformátorhoz és megkérdezi, ugyan mit csinálok. Most kezdjem el neki magyarázni, amikor többek között ő volt az, aki felvette a nagy pénzt az egyik ötletemért. Az egyik ismerősöm elment Pestre. Egy kisszövetkezetnél van. Olyasmivel foglalkoznak mint itt én. Azóta már milliomos. Végül is nevetséges, hogy én meg itt egy takarító fizetéséért dolgozom. Néha tréfálkozok a barátaimmal, hogy átigazolok a Bajnához kertésznek. Ott idegeskedés és felelősség nélkül megkapom ezt a pénzt. B.: Az erőműben van egy jól fi-Sok szó esik manapság a környezetvédelemről. Az Ófalu-Feked térségébe tervezett nukleáris hulladéktároló, vagy újabban a bős-nagymarosi beruházás ügye élénken foglalkoztatja a közvéleményt. Ha lassan is, de kezd kialakulni az emberekben az ökológiai tudat. Egyre nyilvánvalóbbá válik az a felelősség, amelyet a természeti környezet megóvása jelent. Mindez egyelőre csak nagy általánosságban igaz. Sajnos az egyes ember, egyes gazdálkodó A baráti találkozóra az első nap estéjén a megyei művelődési központban került sor, ahol megismerkedtünk egymás munkájával, majd közös dalolással, tánccal zártuk a napot. A két klub megállapodott egymással, hogy az első találkozót további újak követik. A kétnapos kirándulás megszervezéséhez nagy segítséget kaptunk az atomerőmű vállalattól, melyet a résztvevők nevében ezúton is megköszönünk. Klubunk a Marx tér 4. szám alatt - szerda kivételével - továbbra is minden délután váija az érdeklődő nyugdíjasokat, akik szabad idejüket kellemes társaságban, hasznosan kívánják eltölteni. BOGYA ZSIGMOND klubvezető zetett réteg. Utána meg a derékhad. Képtelen vagyok felfogni, hogy miért van szükség itt négyezer emberre. Meggyőződésem, hogyha a felét elbocsátanák jobban menne a munka. Nem értem aztán azt sem, hogy ott ahol dolgozom, miért nem teszik lehetővé, hogy az eddig külső céggel méregdrágán végeztetett munkát miért nem csinálhatnánk meg mi. Azt a pénzt nem kellene a vállalatnak kiadnia. Ha már a töredékét megkapnánk elégedett lennék. Úgy látszik viszont, hogy valakiknek csípné a szemét, hogy jobban keresünk. Itt még az is bűn, ha valaki nagyobb házat épít mint a főnöke. Ez könnyen az állásába kerülhet. D.: Elnézem sokszor, hogy mennyi pénzt elfurikáznak az XX-es kocsikkal. Vagy vegyük a viszonylag új műmárvány feltörését. Ez mind sok pénzbe kerül. Tudom, hogy egy vállalatnak adnia kell magára, de néha az az érzésem, hogy ez már túlzás. Azt hiszem, az embereket sokkal jobban foglalkoztatja az, hogy menynyi van a borítékban, mint az, hogy évente új márványon járnak az irodisták vagy sem. Z.: Érdekes a tömegszervezetek helyzete is. Néha az az ember érzése, hogy a szakszervezet a vállalatot képviseli a dolgozó felé. Furcsa az is, hogy a vállalati KISZ-titkár prémiuma egy főosztályvezetőjével vetekszik. P.: Én már döntöttem. Elmegyek pénzt keresni Tengizbe. Ott legalább valamit valamiért. Mindenesetre nem kell majd azt hallgatnom, hogy milyen jól megbecsülik az értelmiséget. Keményen megdolgozom a pénzért és nem függök egy osztályvezető kényekedvétől. Azzal se fognak áltatni, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy annyi jutalmat kapjak mint a többiek. Tudom meglehetősen sarkosak ezek a vélemények, némelyik túloz is persze. Ezzel együtt viszont azt hiszem tükrözi a fiatal értelmiségiek hangulatát, amely jelzés értékű. Minden esetre el kellene azon gondolkozni itt helyben is, hogy jobban meg kell becsülni azokat a fiatalokat, akiken az átalakítás sikere múlik, mert ha ez a nemzedék perspektívát veszt, annak beláthatatlan következményei lesznek. egységek, sőt mint az alábbi példa is mutatja az illetékes hatóságok sincsenek mindig tisztában ezzel a felelősséggel. Az áldatlan állapot több hónapja tart a paksiak kedvenc üdülő-kiránduló területén, az Ürgemezőn. Rendszeresen megjelenik egy szippantókocsi, és mintha mi sem lenne természetesebb szétlocsolja a fekáliát. így aztán, ha nyugati szél fúj, az egész várost elborítja a penetráns bűz. Ottjártunkkor épp „szerencsénk” volt. A mező közepén állt a traktorvontatta szippantókocsi, oldalán a felirattal: Dunamenti Mgtsz Paks. A harmincöt fokos melegben vígan csordogált a bűzös lé, míg a vezető a közeli „Fapadosban” keresett felüdülést. Vajon kell-e hangsúlyozni, hogy a nyilvánvaló környezetszennyezésen túl, milyen közegészségügyi vonzata van a dolognak. Vajon az illetékeseknek nem bántja az orrát a kibírhatatlan szag? Hol van a Köjál, a tanács? Hiába, Pakson nyoma sincs még annak a szemléletnek, amelyet a környezetvédők így fogalmaztak meg: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. A fekália pedig egyre csak folyik...- tiló -Majoros János Vissza a természetbe Kóti Lóránt Bűz van babám Többnyire zsúfolt a csárda melletti parkoló, ritka pillanat a képen: csak egy autó áll magában Készülődés a vízvizsgálathoz
