Atomerőmű, 1988 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 1988. JANUÁR Tudósítás a tanácsülésről Paks Város Tanácsa december 9-én tartotta meg a negyedéves ülését, melyről egy országos és a megyei lap is bő terjedelemben tudósított, különös tekintettel a 6. napirendi pontra, mely a Telek­osztás elveinek meghatározása cí­met viselte. Röviden tekintsük át a többi napirendi pontokat, me­lyek nem voltak lényegtelenek. A második napirendi pont egy tájé­koztató volt a Városszépítő Egye­sület éves munkájáról, melyet írásban kaptak meg a tanácstagok, de az egyesület titkára Tóth And­rás, szóban is kiegészített. Hang­súlyozta, hogy sokan városvédő­nek nevezik az egyesületet, ami helytelen, szerencsére senkitől sem kell a várost védeni, viszont szépítésre annál inkább rászorul. Ezért az egyesület igyekszik olyan programokat szervezni, melyek a város csinosítását szolgálják. A jö­vőben egy komolyabb parkosítási és fásítási programot szervez az egyesület és főleg az iskolásokat szeretné bevonni, mert jó lenne elérni, hogy minden gyereknek lenne egy saját fája, vagy bokra, melyet gondoz és ápol. Egy másik fontos területen is előbbrelépést kíván tenni az egye­sület, ez pedig a város múltjának tárgyi és írásos emlékeinek a fel­dolgozása. A tárgyi emlékek gyűj­tése szép eredményt hozott, hi­szen a jövendő múzeum épülete tele van régi tárgyakkal, melyeket fel kellene dolgozni, rendszerezni és kiállításon bemutatni. Az írá­sos emlékek gyűjtése, a múlt le­véltári kutatásában is szép sikerek születtek. Sok tanulmány és dol­gozat íródott a szervezett kutatói munka eredményeként, melyeket a nyilvánosság elé kívánunk tárni. Ennek egyik formája az 1988-ban induló sorozat, mely évente 2-3 alkalommal jelenik meg „Múlt­­szelet” címmel. Ebben a kiad­ványban látnak napvilágot a leg­újabb kutatási eredmények, me­lyek a város múltjának egy-egy szeletével ismertetik meg az ér­deklődőket. Röviden így foglalható össze a Városszépítő Egyesület munkájá­ról, terveiről elhangzott szóbeli kiegészítés. A tanácsülés harmadik napi­rendi pontja „Paks város lakossági szolgáltatásának helyzete, fejlesz­tési lehetőségei” címet viselte. Az írásos anyaghoz Kiss János osz­tályvezető-főmérnök fűzött szó­beli kiegészítést. Elmondta, váro­sunkban a szolgáltatás nem fejlő­dött olyan dinamikusan, amint az elvárható lett volna, ahogyan a vá­ros lakosságának létszámnöveke­dése megkívánta volna, vagy aho­gyan azt az igények felvetették. Amennyiben a számok tükré­ben nézzük a szolgáltatás teljesít­ményértékének növekedését, ak­kor 83,3% teljesítménynöveke­dést értünk el, de rögtön hozzá kell tenni az árak 50%-os emelke­dését, a lakosság létszámának igen dinamikus növekedését és így már közel sem olyan szép ez a szám. Ráadásul nemcsak a város lakosságának a létszámát kell fi­gyelembe venni, hiszen jóval töb­ben veszik igénybe a szolgáltatást, ide sorolandó a környező telepü­lésekről bejárók és az ideiglene­sen itt dolgozók nagy tábora is. Ezt azért is hangsúlyozom - mondta a főmérnök - mert az atomerőmű második ütemének építésekor ugyanilyen helyzet áll­hat elő, holott a szolgáltatásnak ennek tükrében kell fejlődnie. Szolgáltatásunk több szektorai, mégpedig állami, szövetkezeti és magánszektor. A kisipari szektor sokkal na­gyobb ütemben nőtt és vállalt egyre nagyobb részt a szolgáltatá­sok területén mint az állami és szövetkezeti szolgáltatás. Kisipa­rosaink létszáma így alakult az el­múlt két évben: 1986-ban 1987-ben Főfoglalkozású kisiparos 83 fő 103 fő munkaviszony mellett dóig.: 81 fő 84 fő nyugdíjas kisiparos 30 fő 34 fő Sajnos városunkban is vannak hiányszakmák és hiányszolgálta­tások, mint a méretre igazítás, cip­­zárbevarrás, cipőjavítás stb. A hiányszakmák és szolgáltatá­sok ellensúlyozására lettek meg­alakítva annak idején a gmkák, melyekből városunkban 16 mű­ködik. Szerepüket nem töltik be, mert inkább a gyártás, sorozat­­gyártás és késztermék előállítása területén működnek. A szolgálta­tás színvonalának javítása érdeké­ben erőteljes lépéseket tettek és kívánnak tenni - mondta a főmér­nök és hosszan sorolta azokat a terveket, elképzeléseket, melyek megvalósítására hamarosan sor kerül. Ezt követően a tanácsülés elfo­gadta az 1988. évi munkaprogra­mot, majd tanácsrendeletet ho­zott a piacok tartásáról. így zárult az 1987-es év a városi tanácsnál.-b-A közterület rendjének védelme A városi tanács 1987. január 21- i ülésén döntött a városi közterü­leti felügyelet megszervezéséről és felállításáról, majd február 2-án három fő kezdte meg tevékenysé­gét; Laposa Imre, Farkasdi Zsig­­mond és Markó István, az utóbbi mint polgári ruhás felderítő. Far­kasdi egypár nap múlva kilépett és helyette márciusban vették fel Kemény Andrást. Az egyéves te­vékenység rövid összefoglalására kértem meg Laposa Imrét. Ho­gyan fogadta a lakosság a megjele­nésieket?- A fogadtatás mint általában mindennél, vegyes volt. A rend­szerető emberek örültek és helye­selték a tanács döntését, míg a rendtől félő, azt meg nem szokott emberek, akikkel eddig is több baj volt, azok nagy ellenszenvvel vi­seltettek irántunk. Ezek az embe­rek különben joggal féltek, mert az év folyamán el is kaptuk nagy részüket.- Mi a legfontosabb tevékeny­ségi területetek?- Három fontos területen vég­zünk igen nehéz munkát. Azt hi­szem mindenki előtt ismertek Paks szennyvízelvezetési, -táro­lási gondjai. Ez az egyik fontos terület, hol rendszeres ellenőrzést és felderí­tést kell végeznünk. Ezen a vona­lon még éjjel is szükséges járőröz­­nünk, hiszen egyesek ekkor kez­dik kiengedni és kiönteni szenny­vizüket az utcára. Egyesek nagyon gátlástalanul csinálják, a kerítésen, kapun ke­resztül zúdítják a vödömyi szennyvizet az utcára. így öntöt­tek már le csecsemőt toló anyu­kát, és mi is megkaptuk ezt a zu­hanyt. A másik megfigyelésünk: esős időben kezd Paks óvárosa bűzle­ni, mert ekkor engedik, szivaty­­tyúzzák ki az utcákra, árkokba a szennyvizet, gondolván, ilyenkor ez nem feltűnő.- Milyen előírás van a szenny­víz tárolására?- A tanács 1979-ig szikkasztók építésére adott engedélyt, de ezek ma már nem felelnek meg a szab­ványnak, ezért már csak zárt táro­ló engedélyezhető, melyből szip­pantókocsival kell elszállítani a szennyet. Azt hiszem, Pakson sok olyan személy van, aki nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem szippant. Az általánosan bevett szokás - a nem szippantottnál - a tárolók megfú­rása és a hígabb szennylé illegális lecsapolása kutakba, árkokba. Ezt a cselekedetet nem kívánom mi­nősíteni, remélem minden jobb­érzésű ember megteszi ezt nélkü­lem is.- Mi a másik fontos terület?- A másik nagy gond a szemét tárolása. Mindenki előtt ismert a tanács rendelete, melynek értel­mében minden lakosnak kukában kell tárolnia a szemetét. A kuká­kat nem volt muszáj megvásárol­ni, a Költségvetési Üzemtől lehet bérelni is. Ennek ellenére azt tapasztal­juk, hogy egyre többen rakják a szemetet műanyagzsákba, majd kocsiba ülnek és egy kevésbé for­galmas helyen kidobják azt. így tesznek az elhullott háziállatokkal is. Egy idősebb paksi igen találóan jegyezte meg: „régen a paksi em­ber naponta összesöpörte a portá­ja előtti közterületet és a szemetet bevitte, ma összesöpör a portáján és kihozza a szemetet”. • • Ünnepeltek a munkásőrök A Takács György Munkás­­őregység január 16-án tartotta ün­nepélyes évadzáró-évadnyitó gyűlését az MMK-ban. Az ünne­pélyen jelen volt Tamás Istvánné, a megyei pártbizottság titkára, Ta­tár Lajos, a megyei munkásőrség parancsnoka, Lipovszky Gyula, a városi pártbizottság első titkára, Jákli Péter, Paks tanácselnöke, va­lamint Tréber Tibor, a Bőripari Szakszervezetek főtitkára, és a már nyugalmazott Kemény Jó­zsef, aki az egység első parancsno­ka volt. Képviseltették magukat a városi és városkörnyéki üzemek, illetve gazdasági egységek, vala­mint a társ fegyveres erők. Pataki György egységparancs­nok Lipovszky Gyulának tett je­lentés és a Himnusz után köszön­tötte a meghívott vendégeket, a munkásőrök családtagjait, hozzá­tartozóit, majd ünnepi beszédé­ben értékelte az egység munkáját. Részletek a beszédből: „A munkásőrségről, az egység tagjairól kialakult pozitív közvéle­ményt az 1987-ben végzett fegyel­mezett munka tovább erősítette.” „A városi pártbizottság első tit­kára és az elöljáró parancsnok magas színvonalúnak, valamint az elvárásoknak megfelelőnek minősítette egységünk munká­ját.” „Az egység állománya újból be­bizonyította, hogy politikai elkö­telezettsége, felkészültsége alap­ján képes és kész a feladatok vég­rehajtására. Tetteikkel, magatartásukkal a környezetükben jól képviselik a párt politikáját, erősítik tömeg­kapcsolataikat. Érzékenyen reagálnak minden olyan jelenségre, amely a szocia­lista fejlődésünk jelenét és jövőjét érinti. A munkásőrök becsülettel helytállnak, azonban az ő közér­zetükre is kihatnak politikai éle­tünk ismert feszültségei, az élet­­színvonal megőrzésének gondja. Fontos tényező, hogy változat­lanul túlsúlyban vannak a pozitív emberi tulajdonságok a parancs­nokoknál és beosztottaknál egy­aránt. Nagyra értékeljük, hogy a parancsnokok és beosztottak nyílt, őszinte és elvtársias légkör­ben végzik munkájukat.” „A kiképzési tervnek megfele­lően végrehajtottuk feladatainkat, amely során kiemelten kezeltük a parancsnoki állomány módszerta­ni felkészítését. A harcászati gya­korlatokat - bonyolult viszonyo­kat feltételezve - eredményesen végrehajtottuk. Kiváló eredmény­nyel zártuk a lőgyakorlatokat.” Ezután az egységparancsnok az 1988. évi feladatokról beszélt. Részletek: „Biztosítanunk kell minden te­rületen az állomány aktív részvé­telét a helyi cselekvési programok végrehajtásában.” „Hatékonyabban kell közre­működnünk abban, hogy a felnö­vekvő generációk tagjai közül mi­nél többen váljanak elkötelezett közéleti emberekké, szocialista hazafiakká.” Az ünnepi beszéd után Tamás Istvánné, a megyei pártbizottság titkára elismerését és köszönetét fejezte ki, és az egység munkájá­hoz, az előttük álló feladatok vég­rehajtásához sok sikert és boldog­ságot kívánt, majd kitüntetéseket adtak át. Borbély Sándor, a Munkásőr­ség országos parancsnoka a PAV- nak a munkásőrség támogatásá­ban hosszú időn át végzett ki­emelkedő munkájuk elismeré­séül díszoklevelet és kitüntető plakettet adományozott. Az egységek között folyó szo­cialista versenymozgalomban elért 2. helyezésért a megyei pa­rancsnok elismerését és köszöne­tét fejezte ki a személyi állomány­nak és részükre dicsérő oklevelet adott át, és ugyancsak ő adta át az egység híradó rajának a kiváló raj címet és a vele járó zászlót és oklevelet. Végül az egységpa­rancsnok által adományozott cí­mek és elismerések, szolgálati ér­demérmek, munkásőr emlékjel­vények, emlékérmek, valamint emléklap átadására került sor. A kitüntetések átadása után a kilenc előképzős munkásőr tett esküt a csapatzászló előtt, majd fegyver átadásának megható pilla­natai következtek: a leszerelők nevében Tóth László munkásőr adta át fegyverét Bokor László es­küt tevő munkásőmek. Az ünnepi egységgyűlést köve­tően a paksi néptáncosok szóra­koztatták színvonalas műsoruk­kal a jelenlévőket. A közönség hosszan tartó, fergeteges tapssal köszönte meg a táncosok egyórás műsorát. Majoros Janos- Végül melyik a harmadik te­rület?- Harmadjára említem a közte­rület igénybevételének kérdését. Úgy hiszem, mindenki tudja: köz­területen csak engedély ellenében lehet bármilyen anyagot tárolni, vagy például árusítani. Pakson sok ház épült és épül jelenleg is, hol az építőanyagok tárolása gon­dot jelent. Mikor megkezdtük te­vékenységünket, alig akadtunk olyan személyre, kinek engedélye lett volna az építőanyag közterü­leten történő tárolására. Ma ritka az olyan, aki ne kéme engedélyt a tanács műszaki osztályától. Megemlítem a városi könyvtár melletti járdán történő árusítást, mikor piaci napok vannak. Ugye ott az óvoda és ilyenkor az anyu­kák alig tudták gyermekeiket be­vinni a sok árustól. Megtiltottuk ennek a járdaszakasznak az árusí­tásra történő igénybevételét, igaz, sokan felzúdultak.- A hatósági munkálatok so­rán milyen eljárást követtek?- A szervezeti és működési sza­bályzatunk értelmében mindig a cselekmény súlyából indulunk ki. Először azt vizsgáljuk, fűződik-e társadalmi érdek az illető felelős­ségre vonásához, ha igen, akkor eljárunk vele szemben. Viszont ha valaki sietségből, feledékeny­­ségből kisebb szabálytalanságot követ el, ott csak szóbeli figyel­meztetést alkalmazunk. Nem cé­lunk a büntetés. Ha tisztázatlan, hogy mi vezet eredményre az egyénnél, akkor a helyszínen nem járunk el, hanem beidézzük, de akkorra több információt be­szerzőnk az illetőről és környeze­téről.- Úgy érzem és látom is a sta­tisztikátokból, hogy igen sok munkátok volt az elmúlt egy év alatt.- Volt bőven és úgy tűnik, nem maradunk munka nélkül az elkö­vetkezendő években sem, de az egyéves kemény munkánk ered­ményeként már vannak olyan na­pok, amikor az ellenőrző körúton nem botlunk szabálytalanságba. B. M. Tóth András a városszépítö egyesület titkára a szónoki emelvényen Kemény András és Lcposa Imre a két felügyelő

Next

/
Thumbnails
Contents