Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Lehetőségek a gimnázium után Meddig élsz még vissza türelmünkkel útépítő vállalat? Űton-útfélen elhelyezkedési gondokról hall az ember, köztudottan nehéz egy nőnek Pakson munkát találnia. Egy fiatal az elhelyezkedési és továbbtanulási gondokkal először a gimnázium elvégzése után kerül szembe. A demográfiai hullám csúcsa jövőre és az azt követő években kulminál, viszont a munkaerőigény úgy tűnik, egyre kevesebb lesz. Ilyen és hasonló gondolatokkal a fejemben kerestem fel Glósz Lajost, a Vak Bottyán Gimnázium igazgatóját. Arra kértem, tájékoztasson bennünket az elmúlt évben végzettek továbbtanulási-munkábaállási lehetőségeiről. G. L.: Az 1986/87-es évben két negyedikes osztályunk végzett, 35, illetve 36 fővel, és négy tanuló kivételével sikeres érettségi vizsgát tett mindenki. Továbbtanulásra jelentkezett — főiskolára, egyetemre — 50 tanuló. Ebből 28 tanulót felvettek, ez a jelentkezettek 56 százaléka. Az előző évben érettségizettek közül úgy tudom, 10 fő jelentkezett ismét, és közülük 5 főt vettek fel. A jelentkezéseknél érdekes az, hogy az úgynevezett nagyobb követelményt támasztó egyetemi karokra való jelentkezés az idén jobban bejött, és a főiskolára alacsonyabb pontszámmal is be lehetett jutni. B. M.: Hová, milyen felsőoktatási intézményekbe jelentkeztek a tanulóitok? G. L.: Négy fő jelentkezett az orvosi egyetemre, mind a négyet felvették, ilyen még nem fordult elő az iskola történetében. A BME-re szintén négy fő jelentkezett, ebből két gyereket felvettek, egyet az építészmérnöki, egyet pedig a gépészmérnöki karra. A másik két jelentkezőt is felvették, de átirányították valamelyik főiskolára, köztük a paksi főiskola üzemmérnöki szakára került egy gyerekünk. Ebben az évben olyan egyetemekre is sikerült bejutni tanulóinknak, amelyekre az előző években nem volt példa: JATE Természettudományi Kar, JPT Jogi Kara. Sikeresnek mondható a Szekszárdi Tanítóképző Főiskolára történt felvételi arány is, hiszen az öt jelentkezőből négyet felvettek, egy fő pedig levelező szakon kezdheti meg tanulmányait. Óvodapedagógusnak két fő jelentkezett, és egyet nappalira, egyet pedig levelező szakra vettek fel. Kaposvárra, a Tanítóképző Főiskolára egy fő jelentkezett, és fel is vették. Most, ha a választékot nézzük, jelentkeztek tanulóink mezőgazdasági főiskolára, agrártudományi egyetemre, kertészeti egyetemre, annak főiskolai karára, jelentkeztek mozgássérültek nevelőintézetébe, egészségügyi főiskolára, államigazgatási főiskolára, gyógypedagógiai, kereskedelmi, vendéglátó és pénzügyi-számviteli főiskolákra. Egy fiút felvettek^ a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, egy főt pedig számítástechnikai tanfolyamra, öt fiú érettségihez kötött, kiemelt szakmát tanul. Kilenc főt sikerült képesítés nélküli pedagógusnak elhelyezni Pakson és környékén. ök természetesen a következő évben újra jelentkeznek a főiskolákra, egyetemekre, azok levelező vagy nappali tagozatára. Hat fő pedig munkába állt a PAV, konzervgyár, költségvetési üzem és a tanács dolgozójaként. Mindent összevetve, a tanulók 60 százaléka folytathatja tanulmányait. B. M.: Ez megnyugtató adat a szülők számára is, hiszen az a gyerek, aki becsületesen tanult négy éven keresztül, nagy esélye van arra, hogy tanulmányait folytatni tudja. Ez természetesen a Vak Bottyán Gimnázium erejét és tekintélyét is fémjelzi. Végül még egy kérdés. Van-e olyan gyerek, aki nem tudott elhelyezkedni, és mi várható a következő évben? G. L.: Tudomásom szerint két-három tanuló az, aki nem talált még munkahelyet, a fel nem vett tanulók jelentős része pedig jövőre ismét jelentkezni fog. A jövőről nehéz bármit is mondani, mert számtalan körülmény ronthat vagy javíthat helyzetünkön. Segített gyermekeinknek az a kedvezőtlen megyei statisztika, mely szerint a megye pedagógusi állásainak kétharmadát nem töltötték be. Ennek a kedvezőtlen körülménynek jó koordinálója volt a városi tanács művelődési osztálya, így sikerült a pedagógusgondokon is enyhíteni és a képesítés nélküli tanítóként elhelyezkedettek nagy eséllyel indulhatnak a következő felvételi vizsgának. Bizonyos jelek arra utalnak, lesznek elhelyezkedési gondok jövőre, főleg, ha a végzett tanuló adminisztratív munkakörbe próbálna elhelyezkedni. Ezért az lenne az egészségesebb, ha az érettségihez kötött szakmaszerzés és a képesítés nélküli nevelői állások népszerűsége nőne meg. B. M. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján szekéren, kerékpáron vagy motorbiciklin ha utaztunk — a szerencsésebbek autón — egyik faluból a másikba, gyakran láthattuk az útkaparót. Piros, háromszög alakú zászlócskája leszúrva az út szélén, ő maga meg lapátolta a kavicsot egy-egy kátyúba, tisztította a padkát, egyengette a víz útját. Mára már csak az emléke maradt és a rossz út. A megyében olyan szokást vett fel az útépítő vállalat, hogy mellőzi az útkaparókat, gépesített, és nemcsak a kátyúkba, hanem a teljes útszélességre szórja a kavicsot. Előtte azért egy kevés bitumennel behinti az utat, hogy ne legyen annyira poros, meg a kavics is ragadjon valamihez. Ezt, az egyesek szerint útépítésnek nevezett munkát én hat doboz valeriána beszedése után is csak gyalázatosnak tudom nevezni. Az ember szíve fáj, mikor Paks—Pusztahencse—N agydorog—Sárszentlőrinc—U zd —Borjád . . . stb. útvonalon megpróbál gépjárművel végigmenni. Fáj a szivem, mert igazságtalanul drágán vettem a kocsit, még igazságtalanabbul drága a benzin, az alkatrészek és gumik ára vetekszik az aranyéval. A fizetésemből eleve levonják az ilyen közös utak építésére a pénzt. Mindezt betetézik azzal, hogy még velem — és a birka módra tűrő autós társaimmal — próbálják lehengerelteim a kiszórt kavicsot. Ezek után már akkor sem csodálkozom majd, ha kocsimból kiszállítanak és kezembe nyomják a lapátot, mondván; ültem eleget, mozogjak egy kicsit. Az a legnagyobb baj, hogy az nem ül, aki ezt a gyalázatos munkát hagyja végezni. — br — Beomlanak a pincék Lapunk több számában foglalkoztunk a város szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetési problémáival. Tettük ezt azért, mert tudjuk, milyen veszélyt jelent a löszre a víz, és a helyzetet csak súlyosbítja a pincék jelenléte. A városi tanács elkészíttette a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalattal „Paks város pinceprogramjának műszaki és gazdasági vizsgálatát”. Ebből a tanulmányból tudtuk meg előszói több pincénk van, mint Szekszárdnak; összesen 1600—1700 db, mely 19 000 fm hosszban szeli át a löszt. 37 600 négyzetméter alapterületen, és ez 68 500 légköbméter üreget jelent a város alatt. A tanulmány megállapítja; a pincék 50—60 százaléka nincs boltozva, majd így folytatja: „A keletkező, nagyrészt elszikkasztott szennyvizek és elvezetetlen csapadékvizek nagy mennyiségben áztatják a pincék vagy közvetlen környezetük talaját. Gyakran előfordul, hogy az elfolyó vizek közvetlenül jutnak a pincékbe, ami a roskadásra hajlamos, lösztalajba vájt pincék esetében a szinte azonnali beomlást eredményezi.” 1987. május 21-én zivataros idő volt Pakson. Jantner Károly, Petőfi utca 9. szám alatti lakos krumpliért ment a pincébe bátyjával együtt. Arra lettek figyelmesek, hogy a pincében lévő polcok papírjaira csorogni kezd a föld. A pár másodperc múlva történtekre így emlékezik Karcsi bácsi: „Megálltunk egy pillanatra, és akkor ordítottuk, hogy földrengés van, fussunk. És ahogy elkezdtünk kifelé futni, abban a pillanatban mögöttünk már omlott a föld. A pincében lévő asztal térítőjét az udvaron találtuk meg, a hőmérőt is a pince előtt, a lökőhullám ide vágta ki. Az 50 méteres pincéből 32 méter leszakadt. Sok hordóm bent maradt a 17 éves boraimmal együtt.” Ezt az omlást szerencsére megúsztuk tragédia nélkül. Nézzük mi is történt valójában. A Petőfi utca pincéi az öreghegy alá nyúlnak. Ezeket a pincéket az öreghegy utcai pincék egyes helyeken keresztezik. Több évvel ezelőtt az öreghegy utcában beszakadt egy pince, a rajta lévő gazdasági épülettel együtt, majd ezt a pincét betömték. Közben az utcában építkeztek, és a természetes csapadékvíz elvezetését mindenki figyelmen kívül hagyta. A nagy tavaszi esőzések vízözöne egy patkány járat segítségével a keresztirányú pincébe zúdult, mely leszakadt és leszakította az alatta lévő — a Petőfi utcából jövő — pincét is, hisz az boltozva nem volt, terhelést nem bírt. Meg kell jegyezni, előzőleg egy szikkasztóból patkányokat akartak kifüstölni, és a füst már akkor megjelent a pincében, azt észlelték az emberek. Én nem ezzel az esettel kívánok foglalkozni, mert ezt vizsgálják a városi és megyei tanácsi szervek. Én a Pakson meglévő szemléletet próbálom kiemelni, mely az előzőekben vázolt veszélyhelyzeteket csak súlyosbítja. Amíg a pincével nincs baj, gazdája élvezi minden előnyét és hasznát, ami természetes is. Mihelyt baj van a pincével, rohan a tanácsra és onnan várja a teljes megoldást. Közben a szomszédok azon is perlekednek, ki biztosítson helyet és utat a csapadékvíznek, ebben is a tanács tegyen igazságot. Van olyan hely Pakson, hol a tanács által kiépített csapadékvíz-elvezető rendszerbe eresztik a lakók a szennyvizet, és nem izgatják magukat, még akkor sem, mikor szép szóval figyelmeztetik őket. Ennél még súlyosabb, mikor maga a lakó sem tudja merre megy el a szennyvize, de elégedett, hiszen 25 éve nincs gondja vele. Mellesleg az ilyen helyeken volt kútba vagy elhagyott pincébe engedik a szennyvizet. Nem véletlen, hogy az utóbbi 10—15 évben olyan házak is vizesek lettek, melyek soha nem voltak azok. Paks város főépítésze azzal kezdte hivatalos ténykedését Pakson, hogy figyelmeztetett bennünket: sürgősen meg kell oldani a csapadékvíz és a szennyvíz elvezetését, mert a lösz szivaccsá válik. Mint sok mást, ezt sem vettük komolyan. Itt kanyarodok vissza a pincékhez és a címben jelzett programhoz. Sürgős feladat a pincék boltozása, mely idő- és pénzigényes, tehát dédunokáink is folytathatják. Mellesleg az OTP is adhatna kölcsönt a pinceprogramra. Létfontosságú a természetes vizek biztonságos és nyomon követhető levezetése, valamint a derítők-szikkasztók szakszerű készítése és üzemeltetése. Ügy látom, ezt a programot csak egy olyan összefogással és közös munkával lehetne megoldani, mint az útépítő programot. Paks súlyos öröksége az út-, járda-, szennyvíz-hálózat hiánya, a pincék jelenléte és állapota, valamint a Duna elzárása a várostól. Ezeken az örökölt gondokon csak közös összefogással tudunk enyhíteni. — béri — Rátermett vezetőt akarunk Ki a jó és ki a rossz vezető? Az ilyen fontos kérdésekről beszélni kell, mivel a hatékony munkavégzés szempontjából nagyon fontos, hogy megfelelő választ találjunk kérdéseinkre. A vezető alkalmasságát szaktudása és emberi magatartása határozza meg. Mindkettő egyformán fontos. Ha az egyik vagy a másik nem kielégítő, akkor előbb vagy utóbb felszínre kerülnek a problémák. A szaktudás hiányakor általában először a felettes vezető észleli a gondokat. A negatív emberi magatartáskor pedig a dolgozók elégedetlenkednek, a vezetőt háta mögött szidják. Negatív emberi magatartás például a dolgozók lekezelése, az erkölcsi, anyagi elismerésnek nem a munkavégzés szerint, hanem egyéb szívesség ellenértékeként történő juttatása. Az ilyesmi igen gyors erkölcsromboló hatással bír. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a (jobb munkavégzés érdekében javaslatot akart tenni a vezetőjének. A vezető kategorikusan kijelentette; nem vagyok kíváncsi a véleményedre, tartsd meg a véleményedet magadnak! így is lehet rombolni. Milyen az ilyen vezető tekintélye, lehet-e egyáltalán tekintélyről beszélni? A felelet egyértelműen: NEM! Ilyenkor fogalmazódik meg az a vélemény, hogy a vezetőnek sohasem lehet csak azért igaza, mert vezető! Az a vezető, aki partnernek, munkatársnak tekinti a dolgozókat — aki nem várja, hogy előre köszönjenek még az idősebb „szakik” is, mert ő a vezető — és megvan a szaktudása, a munkát, a feladatot megbeszéli munkatársaival, ott a munka mindig jobban megy, van munkakedv, érzik a közös felelősséget. Ez nem azt jelenti, hogy a vezető a vezetést kiadta a kezéből. Az ilyen vezető a munka elvégzésének szigorú számonkérése esetén sem veszít népszerűségéből. A vezetőnek az a feladata, hogy vezessen, biztosítsa a munkavégzés feltételeit. A dolgozóknak pedig az a kötelességük, hogy legjobb szakmai tudásukkal végezzék el a rájuk bízott feladatokat. Milyen egyszerű. Vagy mégsem ? Majoros János Egyébként jól vagyunk Mintha baj lenne az állampolgárok látásával. Több dolog itt van a szemük előtt, s ők nem veszik észre, nem látják meg őket. Lássuk csak, mit mondanak nekünk erről a Látók: — Baj van, nem dolgozunk — eleget, elég jól (hatékonyan!) — már jó pár esztendeje. Eljött az ideje, hogy úgy igazából nekifogjunk már, és akkor holnapra megforgatjuk . .. Nos, ezt a gyalupad, a kemence vagy a kapa nyele mellől a vak állampolgár nem látja. Mikor meghallja a Látók fenti szavait, elbizonytalanodik. Tehát — gondolja — egy méterrel magasabbra, tíz darabbal többet, egy órával tovább ... — megint. A határ? Ezt már egyszer kijelölték az égi szférákban. Szóval a dolgozó — funkciójával ellentétben — nem dolgozik! Ök, akik ezt nem így látják, sajnos, erről nem érnek rá vitaanyagot készíteni. Egyszerűen azért, mert dolgoznak. Évtizedek óta egyre jobban (és egyre többet)! E szinte jelentéktelen eseménynél fogva akkor sem lehettek személyesen jelen, amikor a Költségvetés zsebe kilyukadt. Bármit mondanak is a tények. a péklapát, csákány, stb. mellől csak az látszik, hogy a feneketlen zseb minden — emberi és anyagi — energiát elnyel, s belőle a javadalmakat nehéz visszanyerni. Mert hová lesz a pénz? — kérdezik. A lakás megfizethetetlen, az utazás, az orvos, a kultúra pedig már dőre pazarlása a pénznek Települések sorvadnak el. emberek ezrei élnek a középkorban. Tudomásul vették, hogy NINCS, mert az pénzbe kerül. Megértették, hogy DRÁGÁBB, meg azt, hogy KEVESEBB. Csak azt nem, hogy mindezt azért kapják, mert nem dolgoztak (jól, eleget, hatékonyan). Patai Péter Hegesztő- Papírverseny szeletek Az Atomerőmű Ifjúsági és Sportnapok keretén belül a GYGV KISZ-vezetőség és a KISZ Atomerőmű Beruházás Kivitelezői Bizottsága hegesztő szakmában versenyt rendezett szeptember 22-én. A GYGV hegesztő műhelyében mérték össze tudásukat a kivitelező vállalatok és a PAV minősített hegesztői. A zsűri [Viszket György (PAV), Tóth Péter (GYGV), Gyányi Zsigmond (KISZ)] a következő sorrendet állapította meg: I. Kállai Mihály (GYGV), II. Nicki László (GYGV), III. Blazsek József (Vegyépszer). Semmi sem elég stabil, ha csak a saját lábán áll. Kell hozzá a tiéd is! A dolgok megfordithatóságáró!: Ami jó volt, az rosszabb lesz. Ami rossz volt, az úgy is marad: Kétszer nem léphetsz be ugyanabba a folyóba. Másodjára beszennyezik vagy szabályozzák: Nincs semmi baj a hivatalos naturista strandokkal, csak nem szabad felakadni a kerítésre. Az emberi elme határa negatív és pozitív irányban is végtelen. Az első csoportnak a mennyiségi többség, a másodiknak a felső értékei magasak. A hiúság olyan, mint a turbina nem lehet vele kávét főzni. P. P. Mozi A nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója tiszteletére a Duna filmszínház és az MMK nagy sikerű szovjet filmeket tűz műsorára. Az érdeklődők az alábbi filmalkotásokat tekinthetik meg: PAKS, DUNA: XI. 2. Éjszakai virág, 6—7. Vigyázat, életveszély!, 9—10. Emberi sors, 17. Egy fiatal zeneszerző utazásai, 19—20. Vezeklés I—II., 26—27. Búcsúzás I—II. MMK, PAKS: XI. 9. Egy szem borsó, 29. A flotta kedvence. Glósz Lajos igazgató Jantner Károly a beszakadt pincében
