Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Paks térképe PAKS TÉRKÉP PLAN MAP Esztétikus formában adta ki a városi tanács vb megbízásából a Kartográfiai Vállalat városunk első nyomtatott - könyvesbolti forga­lomban máris kapható térképét. Kiterítem, s előttem a Duna kék szalagja fölött az utcahálózat, er­dők, kertek, parkok, rétek zöldje, szántók sárga foltjai. Ilyennek lát­nám Paksot repülőgépről, csak kb. 10000-szer nagyobbnak. A hátoldalon magyarul és né­metül 25 soros várostörténeti tö­­mörítvény. A visszakeresést utca­jegyzék könnyíti meg, a hatóságo­kat, hivatalokat, látnivalókat, ke­reskedelmi és vendéglátóipari egy­ségeket valamint a művelődés­­ügyi, egészségügyi és sportlétesít­ményeket felsoroló 78 tételes lista. Helyet kapott még a hátlapon az IBUSZ, a Hungária Biztosító, a ruhaipari szövetkezet, a Vörös Csillag Halászati Szöv., a Sánc ét­terem, a dunakömlődi Halászcsár­da és a Gemenc Volán reklámja is. Nagyon kellett már a várostér­kép. Hányszor álltunk nélküle ta­nácstalanul, nem tudva útbaigazí­tást adni átutazónak, városunkba újonnan költözőnek. De magam sem tudtam eddig, merre van a Se­bestyén, az Árpád vagy a Klapka utca. A térképről mindent meg­tudhatunk. Pillanatnyilag a lakóte­lepi könyvesboltban kapható 15 forintért. Tudom, nemcsak az én örö­möm nagy e kiadvány láttán, ha­nem sokunké. Öröm annak ellené­re, hogy néha dezimformál ill. kö­vetkezetlen. A történeti ismertető szerint majd ötven évvel volt tovább me­zővárosi rangunk, mint a valóság­ban. Jelez a térkép még nem létező intézményeket (Városi Múzeum, Kollégium). Bár a környező váro­sok térképe sem jelez ipari létesít­ményeket, hiányolom, hogy nincs jelölve a konzervgyár, a téglagyár, kenyérgyár, a ruhaipari szövetke­zet. Nem jelöli a tájékozódást job­ban segítő földrajzi egységeket az őrzésre és átörökítésre érdemes névvel: Ürge mező, Csányi-kert, Imsós, Újváros, Malom-hegy, Sánc-hegy, Sasvár-hegy... Szerkesztési és egyéb térképé­szeti kérdések elemzését nem vál­lalom, feladatom csak az, hogy fel­hívjam a város lakóinak figyelmét az új helyi kiadványra, melyet hi­bái ellenére is örömmel üdvözlök és figyelmükbe ajánlok. Herczeg A. Györköny ad telket Az egészséges életmód egyik lehetősége: kiszabadulni a betontömbök közül a sza­badba, távol a városi zajtól, az egészségtelen levegőtől a hobbytelekre. A telkekre irá­nyuló igények kielégítése kez­detben - évekkel ezelőtt - nem jelentett gondot. Ma már saj­nos nem ilyen kedvező a hely­zet. Főleg a vízhez közeli tele­püléseken és környékén a tel­kek árai csillagászati összeget tesznek ki. Ennek ellenére telí­tettség mutatkozik. Györköny községben azon­ban többféle lehetőség mutat­kozik, amikről Rohn Mátyás tanácselnök így nyilatkozik: Györköny lakossága jelenleg 1200 fő. A lakosság jelentős ré­sze a helyi termelőszövetke­zetben dolgozik. Körülbelül 100 fő a naponkénti ingázó, Paksra és környékére járnak dolgozni. A helyi lakosok saját földterülettel rendelkeznek. Hagyomány, hogy a családok­nál van szőlő, háztáji vagy konyhakert. Községünk „spe­cialitása” a pincehegy. Szinte annyi pince volt a pincehe­gyen, ahány ház volt a faluban. Sajnos ma már ez nem így van. Jelenleg 260 „üzemelő” prés­ház van a hegyen. Nem dicsek­vésként mondom, de errefe­lé szorgalmas népek vannak. A szőlő, a gyümölcsös művelése a szabad idő nagyobb részét le­köti. A házakhoz általában 400 négyszögöles földterület tarto­zik. A helyi termelőszövetke­zet a tagjainak - igény szerint - ezen felül biztosít művelésre alkalmas területet. A nem tsz­­tagoknak a tanács tud hobby­­telket bérleményként - szerző­dés útján - adni. A helyi ter­melőszövetkezettel igen jó a munkakapcsolatunk. A lehető­ségeknek megfelelően - ameny­­nyiben igény van rá - a szüksé­ges gépi földművelésbe is be tud segíteni, kedvezményes el­számolással. Lehetőség van családi házak, földterületek vá­sárlására is. A falu lakosságá­nak az átlagéletkora elég ma­gas. Ezért nem titkoljuk azon szándékunkat sem, hogy sze­retnénk a jelenlegi helyzeten változtatni, és szeretnénk, ha a lakosságunk létszáma emel­kedne. Közművesített házhe­lyeket tudunk biztosítani azon személyek, családok részére, akik letelepedési szándékkal felkeresnek bennünket. Az ed­digi tapasztalataink kedve­zőek. Nagy az érdeklődés az öreg vagy összedőlt présházak iránt és évente 10-12 új prés­ház épül. Akik építenek, keres­nek földterületét is. Györköny sajátosságához tartozik, hogy a pincéhez nincs földterület. Tu­dok arra is példát mondani, hogy a szülők követik a fiatalo­kat. A fiatalók Pakson teleped­tek le, ott kaptak lakást az erő­műtől, a szülők meg közel­ben, vidéken, itt Györkönyben vettek családi házat. Pár évti­zeddel ezelőtt községünk kö­zel háromezer lakosú volt, pe­dig az akkori feltételek közel sem voltak ilyen kedvezőek. Nincs idegenforgalmi neveze­tességünk, de szép a környé­künk, alkalmas arra, hogy ki le­hessen kapcsolódni, pihenni. Szerencsére a környékbeliek egyre többen tudják. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. M. J. A BNV-díj kötelez (II.) Ötlet - forgatás - oktatás 1986. szeptembere óta tanítok a Paksi Atomerőmű Vállalat Műsza­ki Szakközépiskolájában, fémipari, villamosipari anyag- és gyártásis­meretet, kémiát, kémiai technoló­giát. Az anyagismeretek tematiká­jában jelentős témakör az anyag­­vizsgálat. Az anyagvizsgálatok fontossága mindenki előtt ismert, hiszen ezek útján határozzák meg a beépítésre kerülő gépalkatrészek tulajdonsá­gait, az üzemelő berendezések mindenkori állapotát. A téma fon­tossága - sok vonatkozásban új­szerű volta - ellenére nem állt ren­delkezésemre középiskolás szin­ten megfelelő szakirodalom és szemléltető anyag sem. Az erőmű legkorszerűbb anyagvizsgálati módszereit a tanulók - tekintettel a radioaktív sugárzásra közvetle­nül nem tekinthetik meg. Mind­ezek adták az ötletet a film elkészí­téséhez. Igazgatónk rugalmassága, az új módszerekhez való hozzáállása következtében az ötletemből 1 perc alatt megbízás lett. így kezd­tem hozzá 1986. októberében a forgatókönyv megírásához, majd ennek elkészülte után a PAV vi­deostúdiójában elkezdtük a forga­tást. A film két részes. Az első rész a roncsolásos anyagvizsgálatokkal, a most forgatás alatt álló második rész a roncsolásmentes anyagvizs­gálatokkal foglalkozik. Az első rész mechanikai, technológiai me­tallográfiái vizsgálatokat mutat be. A kémiai anyagvizsgáló eljárások közül a nedves analitikai, és a szín­­képelemzéses módszerekkel is­mertet meg. A videostúdió szuper­­technikája lehetővé tette endosz­kópos csatlakoztatással a parányi résen látható színképspektrumok tv-monitoron való megjelenítését. Az inaktív próbatestek vizsgála­tát az Erőmű Javító- és Karbantar­tó Vállalat Anyagvizsgálati labora­tóriumában, a radioaktív anyagok vizsgálatait a PAV primerköri anyagvizsgáló laboratóriumának melegkamra során mutattuk be. A filmen látható rajzok, animá­ciók iskolánk műszaki rajzolójá­nak, Lung Jánosnénak ügyességét dicsérik. Ez év májusában szakmai kö­zönség előtt vetítettük le a már el­készült első részt. A TANÉRT-en keresztül beszerezhető oktatófil­mek 8-12 perces időtartalmúak. Ilyen hosszú terjedelmű (első rész 30 perc, második rész tervezett ideje kb. 45 perc) és speciális anyagvizsgálatokkal foglalkozó fil­met eddig még nem készítettek. Az Országos Pedagógiai Intézet országos forgalmazás céljából a fil­met elkérte és most van folyamat­ban a szakvéleményezése. Az első rész tartalmát, ismeret­­anyagát tekintve középiskolás szintű. A második rész, mely izo­tópos, röntgenes, ultrahangos, akusztikus, emissziós, örvényára­­mos, tv-kamerás anyagvizsgálati módszereket mutat be, a középis­kolásoknak csak ismeretterjesztő anyag, inkább szakirányú főiskolá­soknak, egyetemistáknak ajánlott. A film készítése számomra ások élményen kívül kemény erőpróbát is jelentett, és a látottakat órámon kiválóan tudom hasznosítani. A film második részének befeje­zését ez év végére tervezem. Köszönetét mondok a filmhez nyújtott értékes segítségükért az anyagvizsgálati osztálynak, hisz mindezek nem készülhettek volna el a segítőkész hozzáállásuk nél­kül, - szaktudásukat méltóképp adták át „UTÓDAIKNAK”. Csercsicsné Illyés Ágnes tanár Schiller József A Paksi Konzervgyár igazgatójá­val történt beszélgetésünket a munkaerő- és bértémánál hagytuk abba. Egy gondolat erejéig térjünk vissza ezekre, mert arra szeretnék választ kapni, milyenek a kereseti lehetőségek a konzervgyárban? Schiller József: - A konzervgyá­rak között az átlagtól magasabban vagyunk. Az elmúlt évben biztosí­tani tudtuk a 8%-os bérfejlesztést. Hadd jegyezzem itt meg: mi nem kapunk állami támogatást, nekünk kell mindent kigazdálkodni. Szűkebb környezetünkhöz vi­szonyítva már sokkal kedvezőtle­nebb a kép, hiszen addig, amíg ná­lunk az 1986-os évben a kereset­színvonal 72 000 Ft, a város mező­­gazdasági üzemeiben 104000 Ft volt az átlagkereset. Az alacsony keresetszínvona­lunk egyik alapvető oka a már ré­gebben kialakult rendkívül ala­csony bérszínvonal és ebből kitör­ni nincs módja a vállalatnak.- Ha egy forinttal emelni akarod valakinek a fizetését, mennyi adót kell rá fizetni?- Egy kicsit másképpen közelít­sük meg ezt a kérdést, ha 100 Ft ke­resetre jutó hozzáadott érték nö­vekszik egyik évről a másikra, ak­kor a bérszínvonal növekedése en­nek ütemében nőhet. Nálunk 1986-ban a hozzáadott érték rend­kívül magas volt, ezt túllépni nem lehet, mert akkor a 4% bérszínvo­nal-emelkedést 400% adóval sújta­nák. Ezzel a „lehetőséggel” ha él­nénk, gyakorlatilag az összes pén-Bár még tart a vénasszonyok nyara, de biztos sokan vannak, akik már leszerepeltek a nyári „ol­dódások és kötődések” színjátéká­ban, amit utólag elemezve néhol felemelőnek, néhol lesújtónak ta­lálunk. Nekünk, magyaroknak, a világot jelentő deszka kétségkívül a Balaton. Nos, aki a nyáron itt ját­szotta szerepét (netán ide kapta a szakszervezeti beutalóját), annak sok élményben lehetett része. Ne­kem Balatonmáriafürdő volt a fe­lejthetetlen szín, amely a tó déli ré­szén, Balatonberény (az utóbbinak van nudista strandja is!) közvetlen szomszédságában nyúlik el. Az üdülőkörzet már néhány éve a gaz­dagodni vágyók, a szerencsevadá­szok színtere, amelynek díszleté­ben a tündöklő Napsugár restau­rant s a megfakult lángossütöde zünket elvinné amit fejlesztésre fordíthatunk.- Most mi a helyzet a fejlesztés­sel?- A tröszt időszakából olyan eszközállomány maradt ránk, amely elavult gépparkot jelent.Két év óta van lehetőségünk nagyobb fejlesztésre, mert addig a beruhá­zás mértéke nem érte el az amorti­záció szintjét, ami azt jelenti, hogy az egyszeri újratermeléshez szük­séges technikai feltételek sem vol­tak biztosítva.- Ezek szerint akkor a gyár egy újabb felújítás előtt áll?- Igen. Lényegében már 1985- ben elkezdtük, nagyobb lendület­tel folytattuk 1986-87-ben. Meg­újítjuk a gépparkunkat, olyan spe­ciális gépeket és berendezéseket vásárolunk, melyek új, főleg kom­­vertibilis piacra szolgáló termékek gyártását teszik lehetővé. Például 1986-ban vettünk egy svájci sárga­­répa-csikozót, melynek segítségé­vel egészen különleges terméket fogunk gyártani: ez a sárgarépa­csík 1,6x1,6 milliméter átmérőjű és hasáb alakú. A termék nagyon szép, de a gép ára is magas, hiszen 43 ezer dollárba került.- Igaz már messze van az elmúlt tél, mégis megkérdem: volt-e gon­dotok?- Elég sok gondot okozott a zord tél, sok energiát felhasználtunk a fűtésre és a készáru megóvására. Az üzem területén nem volt na­gyobb kár, annak ellenére, hogyje­­lentős termékmennyiséget sza­badban tárolunk. Jól kialakult és bevált szigetelési technológiánk van, mely -25 Celsius-fokig védi az árut. Ellenben jelentősebb kárunk származott a partnerkapcsolatok­ból, például a MÁV-val volt gon­dunk, hiszen hónapokig csak a tört részét kaptuk annak a szállító-ka­pacitásnak amit igényeltünk. Az áru elkészült és itt volt, a kamatot mi fizettük, az árbevétel pedig stagnált. Van a MÁV-nak egy ko­rábbi tartozása is felénk, hiszen két évvel ezelőtt a szovjet határig elvit­ték az áruinkat, ott a szovjet fél nem fogadta a hideg és a hóakadá­lyok miatt. Erre a MÁV - a gyár ér­tesítése és megkérdezése nélkül - visszahozta az árut és lerakta, majd egyaránt megtalálható. A szolgál­tatás - „mindent a vendégekért” - ars poeticája már itt sem a békebe­li, mivel nyílt, leplezetlen szándék a kuncsaftokat kizsebelni. S ennek bizonyságaként csupán egy pár adat. A Somogy megyében forgalma­zott áruk 50 százaléka a Balaton körzetében szabadárasnak minő­sül. A (napi) fogyasztói árak a piaci viszonyok függvényében változ­nak. A súlyos, néhol már irreális árak a napi fogyasztási cikkeknél (zöldség, gyümölcs, élelmiszer) alakulnak ki. Július végén például a paprika országos átlaga 18 Ft/kg, itt 40 Ft-ot ér, míg a paradicsomot 20 Ft helyett potom 50 Ft-ért lehet vinni - és nem taglalom az átlátszó lángost, a megcsonkított e Laci­konyhatermékeket és a fagylalt­automatikusan leemelt a szám­lánkról 2 millió forintot oda- és visz­­szaszállitás címszó alatt. Mi bepe­reltük őket, de teljesen reményte­len a helyzetünk, igen kiszolgálta­tottak vagyunk. A MÁV monopol helyzetben van és ez a kérdés ösz­­szefiigg az oly sokat emlegetett vállalati önállósággal is.- Nem gondoltatok arra, hogy bevezessétek az üzem területére az iparvágányt és saját kocsiparkot vásároljatok?- Megvizsgáltuk ezt a lehetősé­get is, még azt is figyelembe vet­tük, hogy esetleg a 6-os főút más­hol megy majd. Sajnos jelentős a szintkülönbség, továbbá a vasút je­lenlegi tarifái alapján drága e^y sa­ját hálózat, mivel a megépülés után rögtön a MÁV tulajdonába kerül és jelentős bérleti költséggel jár.- Ezt nem értem.- Mondok egy példát. Rámpát építettünk saját költségünkön az állomáson, hogy egyáltalán be tud­junk rakodni a vagonokba. Most kénytelenek vagyunk szerződést kötni a MÁV-val, hogy ő szerződé­sileg biztosítja ennek a rámpának a használatát, ami után mi bérleti díjat fogunk fizetni.- Ez valóban ízig-vérig magyar jog. Ilyenkor érzem, nálunk a jog a csűrés-csavarás szintjére süllyedt és az erőviszonyokon nyugszik.- Hagyjuk a jog asztalát, térjünk vissza a konyhai asztalokhoz. Mi­lyen az idei szezonális eredmény?- A nagy hideg, a késői tavasz következményeként a borsósze­zon két hetet késett. 1986-ban jú­nius 3-án indult, idén június 16-án. Több mint 8000 tonnát dolgoz­tunk fel, melyből 147000 tonna készáru készült és ez 5%-al több az előző évinél. Ezt az eredményt csak azért sikerült elérni, mert idő­közben jelentős műszaki fejlesz­tést hajtottunk végre. 85-86-ban napi 60 vagonos készárut termel­tünk, az idén megközelítettük a 80 vagonos teljesítményt. Amennyiben nincs ilyen hőség és nem rövidül a borsószezon, leg­alább 10-15%-al többet tudtunk volna feldolgozni. A már említett kéthetes csúszás megmaradt a töb­bi termékeknél is, így az első nap­tári féléves tervet nem teljesítettük de ezt szeptemberre pótoljuk. Beregnyei Miklós gömböcskéket. És (talán) ilyenek­ből származó kacsalábon forgókon stilizált betűkkel hirdetik: „Zim­mer und ganzes Haus besetz frei”. Lám csak lám, mit termett a nacio­nalista érzelem mély gyökérzete! Saját népe szeretetét? Itt már alig­ha. Vagy csak az alkimisták vesz­tették el a magyar szöveget az elő­adás hevében? No igen, ők azok, akik (tévedésből) forint helyett márkában mondják a végösszeget. Nem csoda, hisz szezonban itt is bábeli a nyelvzavar, csak minden hatodik személy beszél magyarul. Ettől függetlenül remek a nemzet­közi együttlét, s mint bennszülött jár-kel mindenki, ahol „meredek” vonalú fürdőruhát viselő hölgyek forrósítják a hangulatot. A vízben, illetve vízparton sem különb a helyzet, ahol fennen er­kölcstől vezérelt monokinis szép­­neműek élvezik a nyár melegét. Naplemente után, estefelé már a diszkóban és a privát éjszakai szó­rakozóhelyeken (leghíresebb a Cat noir night clubban szövődnek a (nemzetközi) szálak, amelynek kö­zepette a párok egymás fülébe súg­va rebegik el: viszontlátásra jövő­re, ugyanitt! így az írás végefelé azon gondol­kodom - ha éppen nem is a mé­regdrága szórakozóhelyeken -, meddig találkozhatunk mi, szeré­nyebb jövedelműek az egyre job­ban „privátiasodó” Balatonnál, amely nekünk, magyaroknak, a tengert jelenti. G. Szabó Pál Élménysarok Balatoni nyár Teljed a monokini a Balatonnál is

Next

/
Thumbnails
Contents