Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

X. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1987. SZEPTEMBER Főiskolát avattunk Szeptember 7-én jeles esemény zajlott le Paks város történetében, hiszen ez a nap a főiskolai képzés nyitánya. Iskolát avatnak, tanévet nyitnak Kovács Balázs főiskolai oktatásvezető beköszöntő szavai: „Paks városának az elmúlt 12 hónapban kijutott az oktatási jelle­gű örömünnepekből. A tavalyi ta­névkezdéskor új általános iskolá­val gyarapodtunk, és 1986. augusz­tus 26-án pedig Kapolyi László ipa­ri miniszter felavatta az ország első vállalati szakközépiskoláját. dr. Artinger Istvánt, a BME Gé­pészmérnöki Karának dékánját kérték fel, ki hangsúlyozta az itt in­duló üzemmémökképzés jelentős népgazdasági hasznát. . Az ünnepségen megjelent Hat­vani György, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója, Császár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke és természetesen Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója, valamint a párt és társadalmi vezetés megyei és városi képviselői. Az ünnepi kó­szátokat és kapcsolódási pontokat, melyek összekötik a két intéz­ményt a vállalattal. Elmondta, hogy bizonyos értelemben köny­­nyű helyzetben van a főiskola, hi­szen egy európai hírű egyetem szárnyai alatt működik, melyhez az anyagi támogatást az ország egyik legnagyobb vállalata bizto­sítja. Ez a kétirányú kötődés lehe­tőséget ad a napi élettel együtt futó oktatási rendszer megvalósítására. Többek között olyan elképzelések és tervek vannak, miszerint nincs Csak egy évet kellett vámunk, hogy igen aktív szervezőmunka után a felsőfokú oktatás is otthon­ra leljen nálunk. Egy évszázados álom valósult meg ebben a Duna-parti kisváros­ban, amely a virágzó mezőváros­ból, néhány évtizedes túlzott nyu­galom után az ország atomvárosa lett. Napjainkban fejeződik be a nagy mű, az atomerőmű négy blokkos beruházása, amely az or­szág fejlődésének egyik alappillé­re. Szinte szimbolikus, hogy ezzel egyidejűleg megteremtődött az üzemeltető-karbantartó személy­zet alapképzésének vállalati hátte­re is. A mai nappal beinduló ener­getikai képzés, mely Tolna megye második felsőfokú szakképzése, túlmutat Paks határain, a hallgatók majdani képzettsége országos el­helyezkedésre jogosít fel.” A tanév hivatalos megnyitására szöntő szavak után a műszaki szakközépiskola másodéves hall­gatói kellemes és hangulatos mű­sorral köszöntötték a szenioratus várományosait és a hozzátartozói­kat. A hangulatos és színvonalas műsorok már hagyományosak az iskolában. Az ember hajlamos azt hinni, egy műszaki iskolában csak a reáltárgyak dominálnak. Itt ez nem jellemző, nagyon kellemes hangú zenei együttes kíséri a mű­sorokat, hol nem a decibel nagysá­ga a mérvadó, hanem a szöveg ért­hetősége és a dallam. A vers- és prózamondók szépen és érthetően beszélnek, mondandójukat átér­zik, nem azért mondják mert „kell”. Az ünnepség után arra kértem Kováts Balázst, mondjon néhány mondatot a BME - főiskola - PAV kapcsolatáról. A főiskolai oktatás­­vezető hosszan sorolta azokat a év végi gyakorlat, hanem minden héten egy napot az erőműben tölt a hallgató. Minden főiskolás egy fontos beosztású személy mellé lesz állítva, melynek munkáját egész nap figyeli. Megfigyeléseiről feljegyzést ké­szít, melyet év végén összegez és javaslatait is el kell mondania az adott területen észleltekkel kap­csolatban. A BME Gépészmérnöki Kar paksi energetikai üzemmérnök szak hallgatói ilyen szellemben és légkörben készülnek fel az „Élet­re”. Ezekhez az új tervekhez és az újabb elképzelésekhez kívánunk sok szerencsét az intézmény min­den egyes dolgozójának - akik kü­lönben a PAV dolgozói - és termé­szetesen a főiskola minden hallga­tójának. BEREGNYEI Nyugdíjasok szabadidős háza Augusztus 28-án, kellemes nyárvégi napon új közösségi léte­sítményt avattak városunkban. A Marx téren az Úttörő és Ifjúsági Ház közvetlen szomszédságában nyugdíjasok, a felújításban részt vevő munkahelyek képviselői, a város vezetői jelenlétében benső­séges ünnepség keretében nyílt meg e napon a Városi Nyugdíjas Klub. A mintegy 150 tagot szám­láló klub eddig az ifjúsági ház egyik helyiségében működött, a dalosok, a horgászok, a kártyások felváltva, nemegyszer hely- és idő szűkében küszködve. A tagok és a vezetőség régi vá­gya volt, hogy olyan körülmények között működhessenek, ahol önál­lóan, zavartalanul hódolhatnak kedvelt elfoglaltságuknak, egy­mást segítve, társak között töltve nyugdíjas napjaikat. Ez év elején mód nyílt a cselekvésre: a városi tanács rendelkezésünkre bocsátot­ta a volt földhivatal épületét, s a nyugdíjas klub vezetőségével kö­zösen felhívással fordult a munka­helyekhez, legyenek cselekvő ré­szesei a klubház kialakításának. E felhívás eredménye a társadal­mi összefogás szép példája, hogy a klub szeptembertől kezdve már új helyén, jó körülmények között folytathatja működését. Az öt he­lyiségben otthont találnak a dalo­sok, a horgászok, a kézimunkázok, tervezik színjátszó csoport létre­hozását, bizonyára népszerű lesz a kártya- és biliárdterem, az udvaron nemsokára kuglipálya is épül. Rendszeresek lesznek a filmvetíté­sek, kirándulások, a nyugdíjasokat érdeklő előadások is és ahogy ezt Herczeg József a városi tanács el­nökhelyettese avatóbeszédében elmondotta: „... legyen a nyugdíja­sok otthona Paks közéletének egy új fóruma, ahol a tagok folyamato­san értesülhetnek arról, hogy mi is történik a városban, milyen tervek foglalkoztatják a város vezető tes­tületéit, hogyan építik tovább a Előkészületek a bővítésre A kivitelezői pártbizottság az el­múlt időszakban is folyamatosan figyelemmel kísérte a hatáskörébe tartozó vállalatok munkáinak ala­kulását, és a vállalatoktól kapott in­formációkat a PAV BÉRIG felé to­vábbították, közösen keresve a megoldásokat. Tavaly év végén a PAV pb-vel közösen kialakított állásfoglalás­ban elemezték a jövőbeni felada­tok lehetőségeit, és megállapítot­ták, hogy közös érdek a kivitelezők magjának Pakson tartása, és ehhez pedig szükséges, hogy a megfelelő feltételeket, illetve munkákat biz­tosítsák. A IV. blokk befejezése és az el­múlt időszakban történt felső szin­tű döntések következtében ismét célszerűvé vált a vállalatok helyze­tével foglalkozni, ezért a kivitele­zői pb az augusztus 31-i ülésén új­ra napirendre tűzte ezt a kérdést. Az éves tervek teljesítésének reális lehetőségei vannak, azonban szükségesnek látszik, hogy a felső szintű döntések alapján a PAV pontosítsa, konkretizálja a kivitele­zők által elvégzendő feladatok nagyságát, időpontját. A paksi munkák lecsökkenése komolyabb munkaerő-átcsoportosításokat kö­vetelt minden kivitelezőtől, és ha a Pakson végzendő feladatok nem indulnak meg (biztonságnövelő intézkedések munkálatai, karban­tartási, felújítási munkák, I-IV. blokki kiegészítő munkák, stb.), úgy a létszámmozgás további nö­vekedésével kell számolni. Az álla­mi döntések ismeretében gyorsíta­ni kell az előszerződések véglege­sítését annak érdekében, hogy a ki­vitelező vállalatok tervezni tudják tevékenységüket, egységük fenn­tartását, létszámuk hatékony fog­lalkoztatását. A bővítés előtti átmeneti idő­szak, reálisan vizsgálva, kevés le­hetőséget ad a vállalatok részére az „átélésre”, ezért kiemelten fontos feladat, hogy a kapacitások leköté­sére új munkalehetőségek után nézzenek. A PAV kezdeményezésével szovjetuniói atomerőmű-építke­zéseken tettek látogatást augusz­tusban a kivitelező vállalatok paksi vezetői, és próbálták felmérni a kinti munkavégzések lehetőségeit. Az utazás előkészítését és szakmai hasznosságát többen bírálták, hi­szen a megtekintett két beruházá­son, úgy tűnik, nincs lehetőség magyarok részéről munkát vállal­ni. A bővítésre való felkészülés ér­dekében a meghatározó létszám együtt-tartására, az irányító szer­vezetek fenntartására az átmeneti időszakban a kivitelezők elhelye­zési, szolgáltatási és egyéb feltéte­leket kértek a PAV-tól térítés elle­nében. Egy-egy vállalat például gyártási, előszerelési munkákat kí­ván végezni a területen a létszám megtartása érdekében. Mivel a PAV jelentősen fel akaija emelni a különféle szolgáltatási, bérleti dí­jakat, ez megkérdőjelezi az ittma­­radás gazdaságosságát. A bővítésre, az V., VJ. blokkok építésére, szerelésére valamennyi kivitelező vállalat bejelentette részvételét, munkavégzési szándé­kát. Azok a vállalatok, amelyek az előszerződés előzetes véleménye­zésében részt vettek, nagy vona­tokban ismerik a részvételük terje­delmét, a legfontosabb elképzelé­seket. Fontos lenne ezeknek a fel­adatoknak a mielőbbi konkretizá­lása, a gyakorlati munkavégzés fel­tételeinek megteremtése. Ameny­­nyiben a fenti kérdések megnyug­tató módon nem rendeződnek, úgy 1988-tól - átmenetileg - a munkaterületről való teljes levo­nulással is számolni kell. A kivitelezői pb javasolja a válla­lati központi gazdasági és pártszer­vek részére, hogy rövid időn belül tűzzék napirendre a paksi egysé­geik jövőbeni feladatait, a szüksé­ges intézkedések megtétele érde­kében. Pákozd és Sukoró emléke 1848 szeptemberében a honvéd­seregek még szervezés alatt állnak, soraik napról napra duzzadnak és erősödnek az idegen földről haza­térő honvédekkel, tisztekkel és a hazai önkéntes ezredekkel. A már­ciusi forradalom vívmányait védel­mezni szándékozó honvédcsapa­tok zöme még nem esett át a tűz­keresztségen, mikor Jellasics bán támadó szándékkal behatolt az or­szág területére. A mai szemnek igen furcsák len­ne az a kép, melyet a cs. kir. sereg és a magyar csapatok mutattak Pá­kozd és Sukoró alatt. Császári egyenruhás honvédszázadok néz­tek farkasszemet ugyanazon egyenruhát viselő császáriakkal. Az akkori viszonyokra jellemző, hogy a többnyire németekből és mostani fiatal nemzedékek azt, amit a nyugdíjasok valaha elkezd­tek.” A klubba a továbbiakban is sze­retettel várnak mindenkit, aki jó barátokra, társaságra vágyik, s kel­lemesen kívánja eltölteni szabad idejét. Köszönet a városi tanácsnak, a költségvetési üzemnek, a vízmű­nek, a VERTESZ-nek, a bajai tsz­­nek, a LAKISZ-nak, a ruhaipari, a cipész-, az építőipari szövetkezet­nek, a BUDOS-talnak és mind­azoknak, akik elősegítették a nyug­díjasok szabadidős házának létre­hozását. Bodó Katalin népművelő csehekből álló cs. kir. V. tüzér­ezred egy osztálya nálunk, másik osztálya az ellenség táborában szolgált. A magyar seregek vezére, Móga altábornagy nem szándéko­zott csatát vívni Jellasics seregével. Szeptember 29-én Jellasics már hajnalban megkezdi előőrsei által a csatározást. Móga, politikai okoknál fogva, bevárni akarván, hogy a bán kezdje a támadást, szigorú parancsot bocsát ki a meg­előző napon, hogy bármily közel jön is az ellenség, a mieink mind addig nyugton maradjanak, míg tényleg meg nem támadtatnak. Az első lövés tehát ezen a napon is a horvátok részéről történt. A ma­gyar csapatok jobb szárnya kapta a fő támadást, hol a tolnai nemzetőr­ség is harcolt és három órai tüzelés után visszaverték az ellenséget. A győztes csata után Móga altá­bornagy a kormányhoz küldött je­lentésében így emlékezik meg a tolnaiakról: „Ezen ütközetben al­kalmuk volt magukat kitüntetni: Perczel őrnagy vezérlete alatt álló tolnai nemzetőrségnek...” A szeptember 29-én megvívott győztes csata emlékére, ezt a napot a fegyveres erők napjaként tartjuk számon és ilyenkor köszöntjük fegyveres erőinket. Ennek a győztes csatának több, a mai napig is érvényes tanulsága van. Az egyik legfontosabb, hogy a mai hadseregünk is védelmi szere­pet tölt be, mint elődje. Van egy kevesebbet emlegetett tanulsága is a pákozdi győzelem­nek, nevezetesen a magyar parla­menti demokrácia fényes sikerét is bizonyította ez a győzelem. Ugyanis a csata elfogadására és megvívására történt határozat ho­zatalakor nincs miniszterelnök, kormány, nádor, csak képviselő­ház. Széchenyi ideggyógyintézet­ben, Batthyány Lajos lemondott, a nádor lemondott, Kossuth Lajos pénzügyminiszter az Alföldön ka­tonákat toboroz, Mészáros had­ügyminiszter a bácskai hadműve­leteket vezényli, helyettese az ál­lamtitkár átállt az ellenséghez, Bal­­dacci ezredes, a nemzetőri tanács elnöke lemondott. Teleky tábor­nok a drávai sereg parancsnoka és mint tartalék, tanácstalan és szívrohamai vannak. Éppúgy bizo­nyítéka mindez a hadsereg hasz­nálhatóságának, mint a magyar parlamenti demokráciának. Mi akik szeretjük mondogatni, hogy a demokráciát nehezen ta­nuljuk, mert sohasem volt benne részünk: ne feledjük, hogy íme 1848 őszén e válságos napokban a képviselőház kormányozta az or­szágot, a képviselőház választotta meg, és működtette a honvédelmi bizottmányt. Egyszerűségükben is milyen fel­emelő szavak, amikor a kurta hadi­jelentés végén, ott a pákozdi jani­csártemető mezején, a házelnök vezetésével így íija alá magát a képviselőház nevében kiküldött négy politikus: „Képviselők négyen és Páz­­mándy Dénes elnök.” Igen, ők voltak akkor az ország: képviselők négyen. És mögöttük az egész országgyűlés. BM. A főiskolai oktatótermek bemutatása az MVMT, a BME és a PAV vezetőinek

Next

/
Thumbnails
Contents