Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Hírek, események Világhódító világnyelv Április 21—22-én sikeresen végrehajtották a 7. sz. turbina idegengőzös indítását, és villamos forgógépes próbáit. * A IV. blokkon április 24-én befejeződött a melegjáratás, és 26-án megkezdődött a II. revízió. * Az I. blokk nagyjavításának kezdési ideje: május 29. * Május hónap elején Pakson ülésezett az Országgyűlés ipari és kulturális bizottsága, melynek témája a hosszú távú energiaracionalizálási program, hazánk műszaki-technikai elmaradottságának mérséklése, a világszínvonalhoz való közelítés, a műszaki pálya és hivatás felértékelődése volt. Megállapítást nyert, hogy a Pakson dolgozó műszaki értelmiség igen ütőképes, amit az elmúlt évtized is igazolt. * Szekszárdon, a Művészetek Házában a béke- és barátsági hónap megnyitó ünnepségén Wollher Pál, az OBT tagja átadta a PAV Béke brigádja által hímzett és a felhívásukhoz csatlakozott brigádok szalagjaival díszített zászlót Sütő Gyulának, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnökének. Ez a zászló és a rákötött szalagok csak apró jelzés arra, hogy dolgozóink a béke megteremtéséért hallatják hangjukat, és hisznek a józan szemlélet felülkerekedésében, az összefogás erejében. Ezen az ünnepségen a Béke brigád képviseletében Wágner Ferencné emléklapot vehetett át, amit a békéért végzett kiemelkedő munkájáért az Országos Béketanács adományozott. * Tíz éve dolgoznak lengyel szakemberek az atomerőmű beruházáson. A csúcsidőben az ezret is elérte létszámuk, de jelenleg is megközelítően négyszázan segítik a befejező munkákat. Pakson egyáltalán nem ismeretlenek ezek a cégnevek: Budimex, Instal, Budostal-2, Elektrobudowa, Opole vagy akár az Energomontaz. * Átadták a nemzetközi szocialista munkaverseny díjait a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában a kollektív munkáért és az együttműködés elmélyítéséért kiemelkedően tevékenykedő brigádoknak. „Zászló” elismerést kapott: Minőség szoc. br. (PAV), Paton szoc. br. (GYGV), a szovjet üzembehelyezési csoport, „Instal”-Rzeszów (lengyel vállalat). „Oklevél” elismerésben részesült: Villám szoc. br. (VERTESZ), Eötvös szoc. br. (GYGV), Prometheus szoc. br., Szilárd Leó szoc. br. (PAV), Magyar—lengyel barátság szoc. br. (22. Sz. ÁÉV), szovjet szerelési csoport, szovjet tervezési csoport, szovjet szerviz csoport, Budostal-2, Elektrobudowa, Prim Opole (lengyel vállalatok). Gondolataink kifejező eszköze, nemzeti összetartozásunk es hazajisuyuriK egyik fontos jeikepe a magyar nyelv. Nemzeti tortenenuunk jei.es korszakáöan, a rejormKorouu [18zd—±8<í8) , közeteooroi az 1832—Jtf. évi reform országgyűlésen a magyar nyeiv létjogosultságáért nazafiainknak meg kellett harcolniuk. A német nyelv bevezetése nemzeti megsemmisülésünket jelentette voma. Nekünk, mai magyaroknak „csak” őriznünk keil nyelvünk tisztaságát azzal, hogy értő módon, szabályait betartva, helyesen használjuk. Ne feledjük, a nyelvhasználat területen is érvényes a felnőtt nemzedékek felelőssége az utódok formálásában. Bábel örökségeként szenvedi az emberiség a többnyelvűséget — mondja az egyik legősibb kultúrtörténeti forrás, a Biblia. Ezredévek távolából most ne kutassuk a legenda valóságalapját. Maradjunk nemzeti nyelvünk és a világnyelvek kapcsolatánál. Magyarország kis nemzet lévén, anyanyelvűnk nem tartozik a nemzetközi nyelvek sorába. így külhoni kapcsolataink fenntartásához, magunk külföldön való megértetéséhez nélkülözheteten legalább egy világnyelv ismerete. A sokak által beszélt nagy nyelvek, az orosz, angol, német stb. elsajátítása a bonyolult nyelvtani szabályok sokasága és a rendhagyó nyelvi jelenségek nagy száma miatt évekig tartó tanulást kíván. A sikerélmény hiánya elkedvetleníti a tanulókat, és kevesen jutnak el arra a fokra, hogy az idegen nyelvet bármilyen élethelyzetben jól tudják használni. Nyelvoktatásunk hiányosságainak felsorolása helyett egy biztos sikert hozó lehetőségről beszélnék: TANULJUNK ESZPERANTÓUL! Az eszperantó nyelv 1887-ben Varsóból indult világhódító útjára. A nyelv megalkotóját, dr. Lajos Lázár Zamenhof lengyel szemorvost az az eszmei elgondolás vezette, hogy olyan eszközt adjon az emberiségnek, amely a népek közötti kapcsolatteremtést, információcserét és a béke ügyét szolgálja. Az eszperantó olyan egyszerű és logiKUS. nyelv, hogy a tanuloK zöme egy életre elkötelezi magat a nyelv szolgálatára. A nemzeti világnyelvekkel ellentétben nyelvtana egyszerű, szókészlete a legismertebb idegen szavaKra épül, kiejtés szerinti írásmódja is a gyors, sikeres tanulást segíti. A Magyarországon forgalomban lévő eszperantó nyelvkönyvek egyike szerint a nyelv harminc nap alatt elsajátítható. A napi munka mellett a tanuló új eszperantisták tudják, hogy ebben van némi túlzás, de egy nyári hónapot erre áldozó, szorgalmas középiskolásnak sikerülhet. Az eszperantó-világmozgalom idei centenáriumára — a Varsóban megrendezésre kerülő Eszperantó Világkongresszusra lelkesen készülnek minden nép eszperantistái. Talán a jeles évforduló vezette a paksi eszperantistákat is, amikor a néhány éve még megyei rangú, ma csupán tucatnyi tagot számláló klubot újjászervezték. A kis közösségnek a Munkásművelődési Központ ad otthont. Havonta két alkalommal, szerdánként nyelvgyakorlással egybekötött klubfoglalkozásokon a kezdőkre odafigyelő kötetlen hangulatban beszélik meg az eszperantó-mozgalom eseményeit. A régi eszperantistákat és minden érdeklődőt szeretettel várják. Az eszperontisták vallják, hogy a modern kor emberének két nyelvre van szüksége: az anyanyelvére. melynek segítségével bekapcsolódik a nemzeti társadalom életébe, és egy semleges, nemzetközi nyelvre, amellyel hazája határain túl bárhol meg tudja értetni magát. Akik az eszperantisták összekötő elvét, a HUMANITÁS ÉS NEMZETKÖZISÉG AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN eszméjét magukénak érzik, és szívesen áldozzák szabadidejük egy részét egy könnyen megtanulható nemzetközi nyelv elsajátítására, keressék fel az MMK eszperantó klubját. BÍRÓ BÁLINTNÉX Védem és építem Bencze János parancsnok Paksra nem volt jellemző, hogy tartósan katonaság állomásozott volna a városban, kivéve a múlt század végét. így feltűnést kelthetett volna 1975-ben a honvédségi erők idetelepítése, de nem keltett, mert ekkor már az atomerőmű építésének lázában ízzott minden. A feltűnés élét csillapította még az is, hogy építő alakulat érkezett a városba, és egyáltalán nem laktanyai körülmények között lettek elszállásolva. Tehát tizenkét év telt el az idetelepülésük óta. Az elmúlt tucatnyi év rövid összefoglalására — értékelésére — kértem fel Bencze János alezredes elvtársat, az alakulat parancsnokát. — Mikor és milyen feladattal diszlokált Paksra ez az alakulat? — Az idetelepülés 1975 nyarán kezdődött és 1976- ban részben lezárult. Azért mondom, hogy részben, mert később — az építkezés kívánalmainak megfelelően — még emelkedett a létszámunk. Fő feladatunk az atomerőmű építése volt, és jelen pillanatban is az, persze, ez mellett végre kell hajtanunk az általános katonai kiképzéseket is, hiszen nem szerelhet úgy le egyetlen katona sem, hogy a katonai esküjében megfogadott elvárásoknak — kötelezettségeknek a kiképzési feltételek hiánya miatt nem tudna eleget tenni. — Ügy érzem, az elmúlt tizenkét év két jól elkülöníthető szakaszra osztható. — Igen, így is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Ami azt jelenti: 1975-től az 1980-as évek elejéig tartott az első szakasz, a „hőskor”. Jelenleg a második szakaszban járunk, mely talán addig tart, amíg be nem indul az építkezés Il-es üteme, mert attól kezdve már az alakulatunk életének harmadik szakaszába lépünk. — János! A város szerves részének érzed a laktanyát? — A laktanya együtt lüktetett a várossal és az építkezéssel. Ez törvényszerű, hiszen a laktanya a tömegekkel szoros kapcsolatban van, onnan táplálkozik, on nan jönnek az emberei, és oda mennek vissza. Igaz. nincsenek kidolgozott mutatók, melyek alapján el lehetne dönteni, meg lehetne mérni az alakulat helyét és szerepét egy adott környezetben, de utaló tényezők természetesen vannak. Egy felfutó építkezés és egy dinamikus városfejlesztési időszakban más a laktanya szerepe, mint például a mai időszakban. Az egy évtizeddel ezelőtti környezet és településszerkezet másképpen hatott az alakulatra, és fordítva, mint a mostani — Mire gondolsz? — Arra, hogy az alakulatunk nem laktanyai körülmények között van elhelyezve. Ez az elhelyezési mód az 1970-es évek végéig megfelelt, ma már kevésbé, hiszen a város körbenőtte a laktanyát, a lakáshiány miatt igen nagy szükség lenne az általunk használt lakásokra, és ez a helyzet egyáltalán nem segíti elő a hatékony együttműködést sem a lakossággal, sem pedig a különböző szintű vezetőkkel. Ezt a helyzetet súlyosbítja az építkezés első ütemének a lefutása, a Il-es program sok bizonytalansági tényezője. Ennek következménye az alegységeink túlnyomó többségének más helyőrségben történő foglalkoztatása. A paksi létszámunk erőteljes apadásával szemben a város felénk megfogalmazott igénye — melynek nagy részét szerződésekben rögzítettük — napról-napra nő. Ez érthető, hiszen a városban nagyon fellendült a társadalmi munkavégzés. Helyzetünkből adódóan jóval kisebb mértékben tudunk bekapcsolódni a munkaakciókba, jobban megfontoljuk, hogy mit vállalunk, de azt természetesen teljesítjük is. Ez nem azt jelenti, hogy rendkívüli helyzetben nem segítünk. Segítünk, és segítettünk is, például a januári kemény hócsatából jócskán kivettük a részünket, de igyekszünk minőségileg más és maradandóbb munkákat felvállalni. Például a Villany utcai bölcsődét mi újítottuk fel, és ezen munkánkat emléktábla is hirdeti. Ehhez hasonló minőségi munkát igyekszünk felvállalni és szerződésekben rögzíteni. — Ennyi változás után változott-e az alakulat feladata, profilja? — Nem. Továbbra is az építkezés a fő feladatunk, csak most már az erőművön kívül máshol is végzünk építő munkát. A katonai kiképzésben sem történt módosulás, ez továbbra is feladatunk, és jelen pillanatban is folytatunk általános iskolai oktatást. Sajnos, nem csökken az általános iskolát nem végzettek száma. Ezt a nehéz, de igen fontos oktatási formát a III. Sz. Általános Iskola pedagógusai segítségével és közreműködésével végezzük. — János! Úgy látom, bőven van feladatotok. Köszönöm a beszélgetést. Erőt, egészséget és katonaszerencsét kívánok az állomány minden egyes tagjának. Beregnyei Miklós Programok a könyvhéten — Kiállítás a városi könyvtárban a könyvtárosok legkedvesebb saját könyveiből. — Rajzpályázat általános iskolásoknak. Címlapterv készítése bármelyik verseskötethez. Beadási határidő: 1987. június 3. (a városi könyvtár gyermekkönyvtárába). A nyertesek könyvjutalmat kapnak. — A nyolcadik osztályosok csoportos átiratkozása a gyermekkönyvtárból a felnőttkönyvtárba. — Olcsó könyvek vására május 29-től a Munkásművelődési Központban. Egy nagyon gazdag magánkönyvtár jó állapotban lévő könyveit árusítjuk az eredeti vételár 30 százalékáért. Árusítás naponta 10 órától 16.30- ig, amíg a készlet tart. Papírszeletek Az illetékesek sugallatára a baromfiak, a sertések és a kérődzők nem adják olcsón az életüket. * Néha a gondolatok terén is megromlanak a cserearányok. • Régi arab mondás: A kitolós is társasjáték. * Terjessz el egy járványt — az apróbb betegségek elmúlnak maguktól! Minden átlagos átlagon aluliakból és átlag felettiekből áll. Az első kategória nagyon széles, a másodiknak a szélső értékei magasak. Közreadja: yatap. Alapító tag vagyak — Harminckét éve dolgozom a gyárban, karbantartó lakatos vagyok, de népművelőnek is tartom magam — mondja Kuner József, a konzervgyár lakatosműhelyében, ahol a munkáskórus eddig eltelt tíz évéről beszélgetünk. — Húszonkét évet, persze, a szakmám mellett, szigorúan társadalmi munkában, mint néptáncoktató töltöttem el. — A gyárnak saját néptáncegyüttese volt? — Nagyon jól működő csoport volt már akkor, 1955-ben, amikor idejöttem. Másfél évig táncoltam, akkor az addigi vezető elköltözött, és én fogtam össze a társaságot. Nemsokára oktatói tanfolyamra küldtek. Elmentem a nyarankénti kéthetes tanfolyamra, végül megkaptam a „C” kategóriájú működési engedélyt. Húszonketten indultunk, öten kaptuk meg. Nagyon büszkén mondom: azon a tanfolyamon egyedül én voltam fizikai dolgozó. Aranyminősítésű is volt a csoport egy időben. A gyári csoporton kívül az építőipari szövetkezet csoportját is vezettem, ott fiúk táncoltak... később képtelenek voltunk itt a gyárban az együttest összetartani. A ruhák még mindig megvannak. — Talán a néptánc előzménye kórusbeli éneklésednek? — Még a néptáncnak is van előzménye: tizenhat éves koromtól részt vettem a művelődési ház színjátszó csoportjában, ott szerettem meg az ilyenfajta kulturális mozgalmakat. 1977-ben meghívtak a kórus alakuló gyűlésére. Akkor még nem hittem volna, hogy kórustag leszek. Már úgyis sok társadalmi megbízatásom volt. Ügy gondoltam, „beszervezek” néhány embert énekelni a gyárból, de aztán ottragadtam, így alapító tag vagyok. Hosszú ideig heten jártunk a próbákra, jelenleg négy kórustag van a gyárból. A kórus gerincét a zenetanárok adják, de fizikai dolgozók is járnak, meg óvónők, pedagógusok. Szóval; jó a társaság. Ott egyformák vagyunk. A próbák engem pihentetnek. Jó kikapcsolódás. A másik embernek a sakk, a kocsma, vagy mit tudom én, mi a kikapcsolódás, nekem ez. Otthon megtanulom a szöveget, úgy megyek a próbákra. Ott inkább a karnagyot szeretem nézni, mint hogy belebújjak a mappába. — Milyen élmények jutnak eszedbe, ha az elmúlt tíz évre gondolsz? — A siófoki szereplések, a balatoni évadnyitókon. A szombathelyi munkás-dalos találkozók. Ott találkoztam újra egy paksi ismerőssel, akit azelőtt harminc évig nem láttam. Meglátta a paksi táblát, és odajött..., vagy az első tévéfelvétel: meghívott egy Baja melletti község téesze a közgyűlésükre, ott volt a tévé is, felvették az egész esti programot, így a mi éneklésünket is. Nagyon jónak tartom a kapcsolatot a CSEMADOK- kal. Legutóbb közösen léptünk fel Galántán az ottani kórussal. Olyan magyarok előtt, akik büszkék arra, hogy magyarok. Ha bármikor megyünk, mondták, mintha a legközelebbi rokonok lennénk, várnak bennünket. Ez is nagy élmény volt. — Mit szólnak ahhoz a munkatársaid, hogy énekelsz a kórusban? — Ezt is, azt is. Műhelybeli munkatársaim közül láttak már bennünket néhányan szerepelni. Mások csodálkoznak, és nem értik, miért áldozok ilyesmire ennyi szabadidőt. — Melyik kórusműveket énekelted a legszívesebben? — Nincs kimondottan kedvenc. A Kodály-műveket szeretem legjobban a magyarok közül. A mozgalmi dalokat is szívesen éneklem. Ezután elismeréssel szól a szólamvezetők munkájáról, a karnagy teljesítményéről, egy régi eseményre is ráterelődik a szó: „amikor úgy ’58 körül dr. Rézbányái kórusával háromezren énekeltük Székesfehérváron Cser Gusztáv: Sok régi május jár előttünk című művét, maga a zeneszerző vezényelt, a MÁV Szimfonikusok Zenekara játszott”, végül Sapszon Ferenc szavait idézi: „amikor a paksi kórust vezényelte, megdicsért bennünket. Azt mondta: tudtunk a keze után énekelni.” Gutái István Szúrja a szemünket A fényképfelvételen látottak önmagukért beszélnek. Szépen fejlődő városunkat ilyen képek árnyékolják be. A városi tanács 1986-ban mintegy 1 millió 200 ezer forintot fizetett ki közterületekben okozott károk helyreállítására, javítására. Kötelességünk figyelmeztetni embertársainkat, akik cselekményeikkel a közvagyonban kárt tesznek. A buszváró, a világítás értünk van, nekünk építették, hogy kényelmünket szolgálják. A játszóterek, a hinták a gyermekek örömére, szórakoztatására készültek. Vigyázzunk városunk létesítményeire! M. .1.
