Atomerőmű, 1987 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
PAKSI ATOMERŐMŰ 3 Hírek, események Tehoíigyben A PAV KlSZ-bizottságának képviseletében két fő látogatott a csehszlovák bohunicei atomerőműbe, az ottani ifjúsági szervezet meghívására. A bohunicei és a paksi ifjúkommunisták évek óta kicserélik tapasztalataikat, kölcsönösen részt vesznek egymás küldöttértekezletein. Ezeken a tanácskozásokon megállapítást nyert, hogy a csehszlovák, illetve a magyar atomerőműben a fiatalokra megközelítően azonos feladatok hárulnak, azonos célokat tűznek maguk elé, de más-más módszerek vannak szokásban. Az együttműködés értelme pont az, hogy ezekből a különbözőségekből mindkét fél számára hasznosítható tapasztalatok kerüljenek felszínre. * Személyi változások a kivitelezői pártbizottságon és vezetőségekben: Az MSZMP Atomerőmű Beruházás Kivitelezői Bizottságának új tagjai: Bánkövi István (Vegyépszer), Kutas István, Körmöczi József (22. Sz. ÁÉV), Kárpáti István (GYGV), Csorba Ervin (VERTESZ). A pártbizottság új munkabizottsági vezetői: Kutas István (gazdaságpolitikai munkabizottság), Körmöczi József (agit-prop. munkabizottság), Kárpáti István (pártépítési munkabizottság). Űj vezetőséget választottak több vállalatnál. Űj titkárok: a GYGV pártvezetőségénél Gutái József, a Vegyépszeralapszervezetnél Bánkövi István, a VERTESZ-alapszervezetnél Hortobágyi Károly. A 22. Sz. ÁÉV pártvezetőségébe kooptálták Éliás Gyulánét. A választások során több helyen éltek a kettős jelölés lehetőségével. * A PAV pártbizottságának végrehajtó bizottsága március 23-án megtárgyalta a szakszervezeti bizottság munkáját, figyelembe véve a XXV. kongresszus által meghatározott feladatok teljesítését. A tanácskozásról állásfoglalást adtak ki. A vb-ülésen ezt követően az átszervezést követő időszak tapasztalatairól esett szó. * A GYGV Paksi Létesítmény Igazgatóság ÜSZB- ülésén a gazdasági vezetés által tartott tájékoztatás után a szakszervezeti bizottság azt a véleményt alakította ki, hogy a paksi létesítményen a beruházás átmeneti időszakában is van perspektíva az emberek előtt, a vállalat helyzete stabil. A bizalmitestület által már korábban átruházott jog alapján pedig tudatosan differenciált béremelés végrehajtását támogatják, nem megfeledkezve a szociális kérdésekről sem.----------9--------------------------------A városi tanács 3/1984. (XII. 31.) számú rendelete a településfejlesztési hozzájárulás szabályozásáról intézkedik. A hozzájárulást 1986. január 1-től fizetjük, és minden fizetésre kötelezett paksi lakos „Határozat”ban lett értesítve arról, mennyit kell fizetnie. Most azt kérdeztem dr. Tóth Lajos vb-titkártól, hogy 1987- ben mikor és hogyan kell fizetni. — Miután 1985-ben a lakosság 66,8 százaléka 600 forintban megszavazta a településfejlesztési hozzájárulást, így az törvényerőre emelkedve, ugyanakkor és ugyanúgy fizetendő, mint bármely más adó. Egyébként a kiküldött határozat ezt így rögzíti: „A megállapított településfejlesztési hozzájárulás évi két egyenlő részletben, a félév első napján esedékes, és március 15-ig, illetve szeptember hó 15. napjáig pótlékmentesen fizethető, a mellékelt befizetési lapon.” Sokak részéről tanácstalanságot okoz az utolsó három szó: „mellékelt befizetési lapon”. Ebben történt változás, ugyanis új határozatot és befizetési lapot csak új befizetőknek küldünk, akiknek csak ’87-től esedékes a teho fizetése. Akik 1986-tól fizetnek, azok a befizetési csekkeket a következő helyeken szerezhetik be: 1-es és 2-es posta, valamint a PAV munkaügyén. — Hogyan állunk a befizetésekkel? Mennyire teljesítettük a vállalt kötelezettségünket? — Elmondhatom, hogy városunk lakói túlnyomó többségben pontosan teljesítették vállalt kötelezettségüket. Kissé kerekítve 5600 fő terhére 3 353 260 Ft az éves adó. Ebből különböző, de jogos kérelmek alapján töröltünk 579 619 forintot. A lakosság 1986. december 20- ig adópótlékmentesen befizetett 2 464 908 forintot. Tehát 308 733 Ft adóhátralék maradt, ez kerekítve 500 főt jelent, összegezve azt mondhatom, csak a lakosság 10 százaléka nem fizetett időben. Ezt nagyon szép eredménynek kell minősítenem. Egyébként a településfej - lesztési hozzájárulás felhasználásáról és egyéb, e témakörhöz kapcsolódó kérdésekről a későbbiekben kívánjuk a kedves olvasókat részletesebben tájékoztatni. — Köszönöm a tájékoztatást, és reméljük, az 1987-es év zárása is ilyen szép eredményt hoz majd. B. M. Hogy érzi magát? A zárszámadó közgyűlés titán Bach Ferencnek, a Dunamenti Egyesülés Mgtsz elnökének tettem fel a címben szereplő kérdést. — Jól érzem magam, hiszen az 1986-os esztendő kimondottan sikeres volt, mintegy 33 millió forint nyereségtartalékkal zártuk az évet. A tervezett nyereség 25 millió forint volt, amit túlszárnyaltunk, és 30 millió 164 ezer forinttal búcsúztattuk 1986-ot. Az elmúlt aszályos esztendőt csak búzában és kukoricában éreztük meg, de ebből a két növényből is jobb volt a termési átlagunk az országos átlagnál. A jó eredmények természetesen a tagság jövedelmében is tükröződnek, hiszen a 101 főre vetített jövedelem az 1985. évi 100 368 forintról 1986-ban 108 800 forintra emelkedett, ez 8,64 százalékos jövedelememelkedést jelent. Ezek az eredmények elsősorban a jó felkészültségű és összeszokott szakembergárdának köszönhető, ugyanis a talajadottságok rosszak, földjeink minőségük szerint a gyenge kategóriába tartoznak, 17,56 aranykorona értékűek. Ezt a rossz adottságot a szakemberek kinevelésével próbáltuk ellensúlyozni, nem kis sikerrel. Szakembereink az iskolai tanulmányok elvégzése után itt kezdték életpályájukat, igen nagy gonddal és szorgalommal dolgoznak, valóban magukénak érzik a szövetkezetét. Az eredményeink alapján a bérezésben megyei elsőmásodik helyen állunk. A jó jövedelem eredménye a munkaerő-elvándorlás megszűnése. — Kérlek, sorold fel, mivel foglalkozik a termelőszövetkezet? Szövetkezetünk kimondottan főprofilú tevékenységet folytat, mellőzünk mindenféle melléküzemági tevékenységet. A növénytermesztés, állattenyésztés és szőlőművelés a profilunk, ezt folytatjuk tisztességesen, ebből élünk. A növénytermesztésben évek óta a napraforgó hozza a legtöbb nyereséget, de a többi növény is nyereséges volt. A szőlővel nagyobb a szerencsénk, mint másoknak, hiszen 1986-ban nem volt fagykárunk, igen jó minőségű volt a must, és a mennyiséggel sem volt probléma. Szövetkezetünk jó alapon nyugszik, egy gyenge esztendő okozta terméskiesést sem éreznénk meg. — Feri bácsi! Te mikor kerültél a szövetkezethez? — Én 1961-ben kerültem ide, a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor, és 1963. október 1-ig elnökhelyettes voltam, majd elnöknek választott a tagság, és 24. éve töltöm be ezt a tisztséget. Az átszervezés utáni időszak nehéz volt, bőven voltak gondjaink, de az üzem mindig ment előre, mert a fejlesztés és beruházás volt már akkor is a célunk. Ez a céltudatos tevékenységünk meghozta az eredményt, hiszen ez mindig párosult a tagság jövedelmének emelésével, és az eszközállományunk óriási anyagi értékre tett szert. Az 1970-es évek a magyar mezőgazdaság reneszánsza volt, mi ekkor futtattuk fel a beruházásainkat, ekkor építettük a tehenészetet, a sertéstelepet, a növendékszarvasmarha-telepet és a magtárainkat. A 80-as évek elején 50 millió forintot ruháztunk be a szőlőágazat fejlesztésébe, melynek eredményeként nja 200 hektár teljes kapacitású szőlészettel rendelkezünk. Üzemünkben az állattenyésztést igen komolyan kezeljük, és a szántóterületünkhöz viszonyítva magas az állatlétszámunk. Ennek eredményeként évente 2 millió 200 ezer liter tejet, 600 tonna sertéshúst, 15 tonna gyapjút, és mintegy 1500— 2000 db export-pecsenyebárányt adunk a népgazdaságnak. Ezenkívül 30 törzskancából álló, sportolásra használt lovardánk van. — Hallom, ebben az évben nyugdíjba készülsz? — Igen! Nyugállományba vonulok, eljött ennek is az ideje. 1928. január 13-án születtem, 1988. januárjában betöltőm a 60. életévemet, igénybe veszem a felmentési szabadságot ebben az évben, és a következő évet már nyugdíjasként kezdem. Természetesen nemcsak pihenni akarok, hanem nyugdíjasként is aktív közéleti életet szeretnék élni, amenynyiben az egészségem engedi. — Feri bácsi! Szívből kívánom, legyen bőven egészséged és energiád, kívánok szép és hosszú nyugdíjas éveket. Beregnyei Miklós Vigyázzunk otthonunkra Januárban este 8 órakor egy tízemeletes lakóház egyik lépcsőházát füst lepte meg. A szemétledobó csúzda és a szellőzőcsövek ontották a maró, tömény füstöt. A lakásokból kétségbeesetten menekültek. Sokan nyitva hagyták lakásuk ajtaját, így azok is füsttel teltek meg. Pánikhangulat kezdett kialakulni. Az elektromos vezetékek szigetelésének elégésekor keletkezett zárlat miatt a világítás megszűnt. A lift leállt. Beszorult három személy. Az itt maradt személyek hangos segélykiáltása csak fokozta a pánikot. A tűzoltók három perc alatt érkeztek a helyszínre. Megállapították, hogy a szemétledobó földszintjén ég a felhalmozódott hulladék. egy-egy ilyen eset kapcsán. Végül — és ez nagyon fontos — mert csupán egy kis gondosság, fegyelmezettség kell ahhoz, hogy ne szenvedjünk a veszedelmes füsttől és maró lángoktól. Mit kell tenni hát? A teljesség igénye nélkül íme egy-két jó tanács: Az elektromos tüzelő- és fűtőberendezések, készülékek jó állapotban legyenek. Ne használjunk házilag készített szerkezetet. A hőforrások közelében ne legyen éghető anyag. Főzéskor tartózkodjunk a tűzhely közelében. Ne bízzunk a véletlenben. Cigarettát vagy gyufát égő állapotban ne dobjunk el. Ágyban ne dohányozzunk. Az éléskamrában pusztított a tűz A liftben szorultakat kimentették, a tüzet eloltották. Személyi sérülés nem történt, és „csak” 90 000 forint kár keletkezett. Tehát nyugodtan mondjuk ki: szerencsésen végződött ez az eset. De mi van, ha..., és lehetne sorolni a lehetőségeket. Vajon mit érzett és mit gondolt a menekülés közben az a lakó, aki a szemetes edényt a csőbe ürítve, az égő cigarettavéget is a hulladék közé dobta. Eszébe jutott-e, hogy családja, gyermekei, esetleg saját maga is áldozatul eshetett volna e könyelmű mozdulattal eldobott, alig pislákoló cigarettaparázsból keletkezett tűznek. Ennél az esetnél segített a viszonylag gyors jelzés és az azt követő szakszerű tűzoltói beavatkozás, valamint, hogy a tűz nem lakásban keletkezett. Másik ugyanilyen épület második emeletén az egyik lakásban a tűzhelyen felejtették a húst. Az így keletkezett tűztől hamarosan égett a bútorzat, a tapéta. A szellőző nyíláson keresztül gyorsan terjedt a tűz az emeleti lakásokba is. Fokozta a bajt, hogy a menekülés közben elfelejtették a tűzoltóságot értesíteni. A szomszéd házban lévő egyik személy hívott segítséget. Bizony nagy erőket kellett bevetni azért, hogy a lakásban az égést megszüntessék. Szomorú látvány a kiégett lakás. Kedvenc bútorainkat, értékeinket romokban látni siralmas dolog. Miért említettem ezeket a példákat. Mert sajnos, a tüzek 90 százaléka emberi hanyagság, mulasztás, gondatlanság következménye. Mert ma is még minden második tűz lakásban, vagy lakóházban keletkezik. Mert elpusztulnak személyes értékeink, melyek a nemzeti vagyon részét képezik. Mert szívszorító látvány a megégett gyermek vagy felnőtt. Mert emberek mennek tönkre, válnak örökre nyomorékká A tisztítószerek csomagolóanyagán feltüntették a benne lévő anyag tűzveszélyességét. Legyünk óvatossak ezek használatakor. Vasaló vagy rezsó alá tegyünk éghetetlen alátétet. Áramtalanítsuk azokat, ha már nincs rá szükség. Gyerekek elöl zárjuk el a gyújtóeszközt, oktassuk őket a gyufa veszélyére. Ne feledjük el: könnyebb a tüzet megelőzni, mint eloltani. Ha mégis tűz keletkezne környezetünkben, azonnal értesítsük a tűzoltóságot. Erre a célra telefonon a 05 szám szolgál. A jelzés díjmentes. Válaszoljunk az ügyeletes tűzoltó kérdéseire. Mondjuk meg az utcát, házszámot, sőt emeletet, ahol a tűz van. Közöljük, mi ég, mekkora terjedelemben. Mi van veszélyben. Végezetül a jelző személy nevét és a telefon hívószámát kell megmondani. CB-rádión is hívhatók a tűzoltók. A tűzoltóság megérkezéséig a házban lévő eszközzel, vízzel, oltókészülékkel kíséreljük meg az oltást. Természetesen, ha elektromos készülék ég, előtte áramtalanítani kell. Ha még veszélyesebbé válik a helyzet, hagyjuk el a lakást. Minden ajtót és ablakot csukjunk be. Ugyanis így a tűz nem tud olyan gyorsan terjedni. A liftet ne használjuk. Amennyiben a lakásból eltávozni nem lehet, húzódjunk a lakás legkevésbé veszélyeztetett részébe. Időnként erkélyen, ablakon át adjunk életjelt, hogy a tűzoltók menthessenek bennünket. A tűz által támadott ajtókat belülről locsoljuk vízzel így is késleltetjük, vagy megakadályozzuk a tűz terjedését. Bízom abban, hogy akik ezen néhány soros tanácsot elolvassák, okulnak is belőle. Tudni fogják kötelességüket, melyekkel megelőzhetők a lakástüzek. Csöglei István ny. tűzoltó alezredes
