Atomerőmű, 1986 (9. évfolyam, 1-8. szám)

1986-12-01 / 8. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI

Tiltott gyümölcs

A túlélés kötelességei III.

A katasztrófa elleni védekezés egyik igen hatásos és aránylag olcsó védekezési módja a kitelepítés. Azonban vannak esetek, mikor nem kerülhet sor ilyen védekezési módra, mert a veszélyeztetett terület nagysága változó és igen kiterjedt. Erre alkalmas példát szolgáltatott a Csernobilt követő légmozgás. Ebben az esetben a kollektív védelem egy másik fajtája, az úgynevezett ..Helyi, (óvóhelyi) védelem" alkalmazható, kibővítve a védelem kiegészítő eszközeivel és módjaival; a riasztással és értesítéssel. Az óvóhelyi védelemről majd máskor szólok, mert ez a súlyosabb következményekkel járó katasztrófák esetére alkalmazott védekezési eszköz. Viszont enyhébb következményekkel járó üzemi katasztrófa esetén nem is szükséges a kitelepítést végrehajtani, vagy az óvóhelyre levonulni, hanem elegendő az elzárkózás, azaz a helyi védelem eszközeivel kell élnünk, azt kell kihasználni.

Erre konkrét példával szolgált novemberben egy svájci eset. Olvashattuk, hogy a bázeli vegyipari üzemből 500 kg vegyianyag túlságosan felhevült, és gáz formájában távozott. A rendőrség a helyi rádión keresztül felszólította a lakosságot, hogy az ablakok bezárásával védekezzen a légutak és a szem esetleges károsodása ellen. Az óvintézkedéseket nem sokkal később feloldották. Mikor előző cikkemet írtam, eszembe sem jutott, hogy a folytatáshoz milyen „jó” példát szolgáltat az élet, de a kitelepítésre is, hiszen láthattuk a tévében a Japán egyik szigetén kitört vulkán következményeként elrendelt kitelepítés végrehajtását. Ebből a

Megérkezett, és már visszavonhatatlanul részesévé is vált legtöbbünk életének. Ha nincs saját készülékünk, intézményeknél, szervezeteknél már találkozhattunk vele.

Lassan teleírjuk a könyvtárainkat azzal, hogy mire és hogyan is használjuk. Azt a kérdést azonban, hogy mit vetítsünk (mit vetíthetünk), óvatosan és bölcsen érintik csak a publicisztikák. Kritizálni, szidni könnyebb, mint (a gyenge kínálatból) ajánlani. A video ma már kórokozó is! (Népszabadság 1986. 09. 20 ). Állítólag ez teszi agresszívvá gyerekeinket, közömbössé a szomszédunkat, passzív fogyasztóvá a személyiségünket. Felmerül tehát a kérdés: mit és hogyan nézzünk? Vegyünk hát mély lélegzetet és vessünk egy gyors pillantást a hazai videózás rendezetlen, de jól kritizált dzsungelére.

Hazánkban a készülékek száma ígéretesen (egyesek számára ijesztően) szaporodik. Kezd kialakulni a készülékek kereskedelmi és javítási hálózata, körvonalazódnak a komplex képi kommunikáció (pl. kábeltelevíziózás) feltételei.

Mindez a robbanásszerű magán-technikai forradalom zavart okoz egy begyakorlott rendszer működésében. Kezdetben (képtovábbítás!) volt az ige, az MTV 1. Fésült, didaktikusán kialakított műsor folyt be a lakásokba, egyesek ízlése és célkitűzései, millióknak: lm, ezek vagytok, ez a magyar közízlés! Eszi — nem eszi alapon. A tévéző ország még gyermekkorát élte. Kamaszodván, a televíziózás (óvatosan) fokozatosan ismertették meg nézők százezreivel a választás gyönyörűségét (MTV 2.). Aztán, amikor már felnőtthírből szeretném kiemelni a kommentár egyik megállapítását, miszerint a lakosság igen fegyelmezetten hajtotta végre a kitelepítést. A fegyelmezettség bizony ilyen esetben nélkülözhetetlen, hiszen hiánya esetén csak a kialakult helyzet súlyosbodása következhet be. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, az elzárkózáshoz, itt sem mellőzhető a fegyelem. Hiszen egy esetleges elrendeléskor szigorúan végre kell azt hajtani, de semmi többet.

Nem szabad pánikba esni, és a munkahelyet, lakást hátrahagyva, elmenekülni, mert az elzárkózást elrendelő szervek rendelkeznek mindazon információkkal, melyek a védekezésnek csak ezt a módját tették szükségessé.

A kedves olvasó szeme megakadhatott az előző svájci hírnél azon, hogy a helyi rádió segítségével rendelte el a rendőrség az elzárkózást, és felvetődhet a kérdés, Pakson hogyan rendelnék el? Igaz, mi nem rendelkezünk helyi rádióval, bár vannak olyan városi vezetők, akik nem lankadó lelkesedéssel próbálják a helyi rádióhálózat műszaki feltételeit megteremteni, és nagy perspektívát látnak a helyi rádiózásban, túl azon, hogy hamarosan indul a helyi televízió adás.

Ezeken a kezdeményezéseken túl van egy állami program, mely Paks és körzetének riasztását hivatott megoldani. Ezen program jelentős része már megvalósult, és befejező szakaszához közeledik a még fel nem szerelt műszaki eszközök kihelyezése és beüzemelése. A PAV ellenőrző rendszerének kiépültségéről már több alkalommal olvashattunk. Ennek érezte magát az ország a televíziózáshoz, megjelentek itthon a videók. Ezzel együtt azonban rögtön két gond is felvetődött; központi kínálat nem létezett, így ellenőrizhetetlen (szabályozatlan) és adómentes tevékenység lett a videózás.

A kezdettől napjainkig szervezett feketepiac és cserekereskedelem épült ki a készülékek mellé.

A művelődéspolitika eközben tanácstalanul ült.

Végül — két esztendeje — a rosszabbik megoldást választotta: ahelyett, hogy bekebelezve (konkurálva), a feketepiacot, kezébe vette volna a terjesztést, párhuzamosan (és késve!) kialakított egy más tartalmi kínálatot képviselő rendszert. (VIDEOTÉKA.) És itt érkeztünk el napjaink nagy videós kérdéséhez: mit vetítsünk?

Valaki vesz negyven-százezer forintért egy készüléket, mert hallotta (látta), hogy jó, unja a tévét, vagy csak azért, mert van rá pénze. Kiad érte egy — néhányunknak — jelentős összeget, majd választ.

Az állam legálisan kínálja neki az 5—10—30 éve lefutott filmek kópiáit. A VIDEOTÉKA — a látszat szerint — nosztalgiázni vágyó mozi nézőknek készült.

A feketepiac? Vegyes kép. Kínálja a színvonalas fjjmet. a gyomorforgató vagy unalmas (agyonjátszott) kópiákkal együtt, egy kalapból.

A képmagnók tulajdonosai újdonság- és szenzációéhesen — inkább ez utóbbi választék mellett döntenek. Látványt, szórakozást várnak.

Szólnunk kell a nyelvi gondokról is. Úgy tartják, hogy aki sok idegennyelvű

nek egy újabb állomása a nyáron volt, amikor a környező tizenegy település tanácsainál felszerelték a sugárjelző készülékeket.

Ezekkel az ellenőrző rendszerekkel párhuzamosan került kiépítésre, és közeledik a befejezéshez a korszerű, gyors és egységes riasztási rendszer kiépítése.

Ezek a rendszerek tehát megnyugtató információkat adnak mindenkor, és ezért bízhatunk egy esetleges üzemi balesetet követő előzetes-megelőző intézkedés pontosságában. Amennyiben egy adott esetben elzárkózást rendelnének el Pakson, akkor csak az ezzel járó feladatokat — nyílászáró szerkezetek bezárása és tömítése — hajtsuk végre, ne essünk pánikba, hiszen ha a helyzet súlyosbodna, időben történne intézkedés a lakosság mentésére. Erre utalt Pónya József vezérigazgató is az egyik tv-interjúban, amikor említette, hogy „a feladatok borítékolva vannak!”.

Jelen helyzetben a legfontosabb feladat az, hogy az üzemi, vállalati és intézményi polgári védelmi kiképzéseket a meghatározottak szerint végrehajtsuk, és ott ismerje meg a lakosság részletesen, hogy mik a teendői egy esetleges üzemi katasztrófa esetén.

A rendszeres polgári védelmi oktatásnak talán sehol az országban nincs olyan nagy jelentősége, mint Pakson és környékén, hiszen a meglévő potenciális veszélyforrás jelenléte ezt követeli tőlünk. Ez a körülmény a lakosság minden egyes tagja számára feladatot szab, és a túlélés kötelességei közé tartozik.

BEREGNYEI MIKLÓS

videót néz, és nem érti a szöveget, előbb-utóbb felületes néző lesz, és „elhülyül”.

Engedtessék meg e sorok írójának úgy gondolni, hogy a más nyelvű filmek inkább motiválnak a nyelv elsajátítására, segítik a gyakorlást. (A mozikban csökken a feliratos filmek száma, ami a nyelvtanulók és a halláskárosultak szempontjából megkérdőjelezhetően hasznos dolog!)

Mindezek a sorok a ház; videózás mellett kívánnak lándzsát törni.

Érzéseim szerint az arra hivatottak inkább egy — magyar módra — elektikus és monopolizált piac kialakítására törekednek. Ennek a videotékák kialakítása és választéka szolgáljon bizonyítékául. (A kölcsönzési arányokat vizsgálva, megkockáztatjuk, hogy leggyakrabban azok fordulnak oda, akiknek — pillanatnyilag — cserekereskedelmi lehetőségei nincsenek.)

Hiányoznak a tv-átvétellel, átjátszással, vetítéssel kapcsolatos épkézláb jogszabályok. A nagy tanácstalanságban megjelenik néha egy-egy filmforgalmazási jogszabály, videóra adaptálva!

Pedig egyszer túl kéne látnunk a szomszéd szemétdombján, és felismerni, hogy ez más. Annak idején 35 mm-es filmet nem készített, másolt (forgalmazott!) magánszemély. Nem voltak hozzá eszközei.

A video nem ilyen! Tehát nem ilyen rendeletek jók hozzá! Közben a képmagnó egyre inkább részese lesz életünknek. Nekünk pedig nem kritikára van szükségünk az eszi — nem eszi választékról, hanem értelmes, tartalmas és szórakoztató programokra.

Addig is úgy gondoljuk: nem feketézünk, ha van a „boltban”!

PATAI PÉTER

Hogy mi a tiltott gyümölcs, azt tudjuk a bibliai történetből, de eme, számunkra is fontos vitamin termesztése napjainkban miért vált korlátozottá — az majd itt derül ki a Madocsai „Igazság” Mgtsz vezetőinek szavaiból.

— Szövetkezetünk almáskertje a falutól keletre, a Duna-part vonulatában helyezkedik el — kezdi ismertetőjét Németh László kertészmérnök, a téesz főmérnöke.

Egy új termesztési forma, a belterjesítés ránk is nagy hatással volt, így 1966-ban egy átlós irányú sűrítést végeztünk. Törpésített egyedeink között több fajta ta-Németh László

látható, amelynek túlnyomó része Jonathan, Golden Delicius, és kevesebb számban Starking. Tavasszal kellene kezdeni a metszést, ami esetünkben manuálisan történik, és a szedés mellett ez nagyon nyomasztó, mivel tagságunk száma kevés, ezért már ősszel elkezdjük a fák metszését. A szedés szintén kézi művelet. Sajnos, körülményeink között nem tudjuk önerőből megoldani,

ezért erre mindig kívülállókat toborzunk. Szervezünk buszjáratokat, biztosítunk jó kereseti lehetőséget, csak tudjunk exportálni. Az lenne a jó, ha esetenként a szedők száma nem lenne több mint 200 fő, mert lehetőségeinkhez mérten csak enynyit tudunk kiszolgálni.

Hogy miért engedünk egyszerre mégis több szedőt? Ennek objektív okai vannak. Elsősorban biológiai, ugyanis minden fajta alma két hétig

„E könyv megírásakor egyetlen, a magyar futballtörténelem által feltett kérdésre kerestem a választ. Miért kaptunk ki 6-0-ra Mexikóban 1986 júniusában a szovjet válogatottól? E könyv megírásával szolgálni akartam az olvasó (futballt szerető közönség) igazságérzetét, igazságkeresését.”

Így ír Végh Antal a Gyógyítöatlan? c. könyvében. Az író Juszt Lászlóval, a Magyar Televízió főmunkatársával vállalkozott a napokban itt, Pakson is egy közös eszmecserére az MMK klubhelyiségében, amely jó hangulatban, olykor szenvedélyes viták között zajlott.

Az író legutóbb megjelent könyve riporttal kezdődik, és utószó helyett is egy riport található.

Juszt László szerint ezek a mostani beszélgetések az ország különböző városaiban e riportok folytatásai, ahol a riportalany maga a nagyközönség.

Részletek a kérdésekből és válaszokból:

Kérdés: Vannak emberek, akiket zavar ez a magabiztos tudás; mennyire ért ön a futballhoz? Egy csapatról, amelyik két évig jól dolgozott, többször nyert; egy mérkőzésből nem lehet örökérvényű következtetést levonni. Nem tévedhet ön?

Végh A.: Ez a mérkőzés nem 90 perc alatt zajlott le;

szedhető optimális érettségben. Másodsorban a piaci viszony, ami időben és pénzben mérve nagyon fontos. Harmadsorban nekünk sem mindegy, meddig húzódik ei az almaszedés, mivel a középvezetésünk gerince vonul ki ezért. A már említett kampány elkerülése és a korszerű gazdálkodási tendencia miatt fajtaváltásra kell törekednünk. Olyan fajtákat kell ültetnünk, amelyek a Jonathan előtt, illetve után érnek, amelyek ízletesek, elállóak, keresettek.

Az ültetvényt illetően tervezzük háztáji, részes művelésű kiadását, ami azt jelentené. hogy az összes olyan kézi munkát, amelyen az alma minősége múlik, azt maga a tagság végezné el. Gazdálkodási rendszerünkön belül integrálni kell a termelést, így kihasználnánk mindazt, ami előny a nagyüzemi és a kisüzemi termelésben. A nagyüzemnek előnye, hogy a talaj- és növényvédelmi munkákhoz szükséges gépek és felszerelések birtokában nagy területeket gazdaságosan tudnak művelni. A kisüzemi gazdálkodásban viszont jelentős a minőségi növekedés, mert anyagi okokból minden tagnak érdeke, hogy területéről minél több jó minőségű

Scheidl Lajos

alma kerüljön a piacra. Így természetesen a fára is úgy vigyázna, mintha a sajátja lenne.

— Mennyire gazdaságos az almáskert?

Erre a kérdésre Scheidl Lajos, a tsz elnöke válaszol:

— Törekvésünk az, hogy a termesztett mennyiség ötven százalékát, vagy annál többenne van az egész magyar futball rothadása, egyes vezetők korrupt magatartása, nem lehet függetleníteni magukat a tényéktől. Mezey György munkáját csak az tartja jónak, aki nem akarja látni azt, ami ma a pályákon tízezrek szeme láttára zajlik.

Aki jól értékelte a vb előtti eseményeket, annak nem volt meglepetés a mexikói vereség.

Kérdés: Két-három hónap alatt több mint száz újságcikk jelent meg a Gyógyít- 6atatlan c. könyv ürügyén. Az ember úgy véli, már régen nem a labdarúgásról van szó, hanem Végh Antal mérkőzik az újságírókkal.

Végh A.: Ügy gondolom, nekem személy szerint nem árt a sajtónyilvánosság. Én nem bántok senkit, könyvemben csak ábrázolok olyan embereket, akik a könyvemben is említett negatív jelenségeket ápolják és védik a labdarúgás berkeiben, úgyis mondhatjuk: besöprik a

szemetet a szőnyeg alá. Ez vonatkozik a sportsajtó egyes (nem kevés) munkatársára is.

Juszt Lászlóhoz címzett kérdés: miért nem védi a „mundér” becsületét?

Juszt L.: Nincs sok közöm a sporthoz, akkor nyúlok ehhez a témához, ha olyan igazságokat lehet kimondani általa, melyek közéletünk negatív jelenségeire hasonlítabet piaci almaként értékesítsünk, mert ellenkező esetben ráfizetéses. Az utóbbi évek külkereskedelmi tapasztalata viszont az, hogy csappant az érdeklődés az alma iránt. A hazai piac sem kecsegtet mostanában.

A Zöldért ellátási felelőssége megszűnt, a bolt közvetlen vásárolhat a kistermelőktől, a viszonteladóknak, ha nincs meg a portékán a minimum 50 százalékos haszon, nem hajlandók vele foglalkozni. Az egyének már olcsóbban hozzájuthatnak a terményhez, például közvetlen a szövetkezettől vásárolva.

A csökkenő külföldi kereslet, a nehézkes hazai piac kompenzálására „Szedd magad !” mozgalmat vezettünk be. Lényege, hogy bárki szedhet almát magának 7 Ft'kgos egységárban.

— Telepítési programjuk milyen koncepciót tartalmaz? Ügy tudom, hogy ezeket a programokat a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium is támogatja.

— Ez így igaz — jegyzi meg Németh László. De éppen a MÉM illetékese mondta el egy hajdúszoboszlói szakmai tanácskozáson, hogy minden üzem csak annyi almát termesszen, aminek minimum felét piaci almaként tudja értékesíteni. Ha több a termés, a többlettermelő egyedeket ki kell vágni.

Az a feladatunk, hogy kisebb fákkal, de nagyobb egyedszámon (több fán) termesszünk többet.

Beszélgetésünk során elhangzott még az is, hogy a tsz a jövőben, ha arra igény van, a PAV dolgozói — vagy más vállalatok dolgozói — részéről, hajlandók egalizált 20, 40, 60, 80, 100 kg-os kicsomagolásban a meglévő fajtákból étkezési almát juttatni. Hogy mi lesz az ár? Nem tudom, de azt igen, hogy eddig még mindig a piaci és a bolti árak alatt lehetett Madocsáról almát hozni. És, hogy miért írtam meg ezt az egészet? Mert tudom, hogy a paksiak éléskamrájában sorakozik madocsai alma, és így számunkra sem közömbös az almáskert sorsa.

G. SZABÓ PÁL

nak. Sajnos, ma még bennünk, egyénekben sokkal nagyobbak a ki nem mondás korlátái (beidegződés!) annál, mint amilyenre mai viszonyaink, a kormányzat, a politikusok megengednek, sőt, egyre jobban igényelnek.

Kérdés: Végh Antal gondolt-e arra, amikor a labdarúgás ügyét elővette — végül is ez a két könyv munkásságának egy részét teszi ki, 33 kötetből kettőt —, hogy egyéb negatív társadalmi jelenségek szinonimái így. a nagy tömegek előtt ismertté váljanak, labdarúgás ürügyén?

Végh A.: Volt ilyen gondolatom. Mészöly Kálmán kérdezte egyszer, hogy a társadalmi életből származott-e át a bunda és a korrupció a labdarúgásba, vág) fordítva történt? Azt válaszoltam : szerintem kölcsönös az egymásra hatás.

Kérdés: Ha társadalomkritikát írna, oda is kiírná a gyógyíthatatlan jelzőt?

Végh A.: Nehéz kérdés, a kérdőjel mindenképpen kellene. Visszatérve a futballra, a Gyógyít6atlan ?-ban olvastunk egy kevésbé pesszimista gondolatot is: „Hiszek minden beteg meggyógyíthatóságában, nem annyira a csodák által, de sokkal inkább a jó gyógyszerek okán."

N. I.

Videománia

Hiszek a gyógyulásban