Atomerőmű, 1985 (8. évfolyam, 1-8. szám)
1985-02-01 / 1. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI ritkábban is fordul már éld, azért az új paksiak se engedjék el fülük mellett a hírt: „beállt a Duna”! Fog az még tartogatni a jövendő nemzedékek számára is vaskos meglepetéseket. Pakson, 50 éves átlagot véve alapul, a fagyos napok október vége és április közepe között alakulnak ki. Napközben is fagypont alatt volt a hőmérséklet, 84 alkalommal. Ezen belül kifejezetten zord nap, 10 lehetséges évente. A hőmérséklet abszolút minimuma januárban —26,1 Celsius fok. A havas napok számát évi 30—40-re tehetjük, de aránytalanul oszlanak meg november 20. és március 20-ika között. A hótakaró átlagos évi vastagsága 8—9 cm. Tehát: vidékünk időjárási értékeiben azóta sem észlelhető kirívóbb vátozás. Ezért a Duna jégzajlása vagy esetleges beállása a jövőben is várható. Figyeljünk fel néhány anomáliára is, 1886. január 10-én, a hófúvással végződő rendkívüli havazás betemette a '„Pipiske” házait a Pál utca végén és csak a szabad kéményeken keresztül sikerült kimenteni az ott szorultakat. 1912. április 6-án! a dühöngő hóvihar elpusztította a gyümölcsfákat, háztetőket bontott meg. Budapestről a Radetzky személygőzös este hat helyett, csak reggel 5 órakor érkezett meg. Földvár és Paks között, az 1 órás út helyett 12 óráig hánykolódtak. Kikötni, lehorgonyozni sehol nem tudtak, így az utasokat pánik, félelem fogta el. A hajósok a paksi kikötőbe még végső erőfeszítésükkel be is hajóztak, teljes kimerültségük miatt az utat folytatni azonban nem tudták. 1940-ben és 1944-ben a jégzajlás árvízzel párosulva rendkívüli pusztítást okozott. Mindez a jégtörők remek teljesítményét látva bizony a múlttá. Hogy Paks térségében ismét szabad a víz, a jégtörők és az atomerőmű dolgozóinak együttes heroikus küzdésével magyarázható. A korzóig álló jégtömeg és attól felfelé a napfényben ragyogó szabad vízfelület, újabb rendkívüli látványosság, amaz a természet, emez az ember valóban nagyszerű teljesítményét szimbolizálja. Azért óhajomat ne vegye tőlem senki rossz néven, jó lenne jövőre is belekiáltani a telefonba, örömmel, vidáman, Miklós „szedelőzködjetek! Beállt a Duna”! Dr. Németh Imre helytörténész Ugrásszerű javulás? 1985. január 1-től az erőmű étterem és a területen lévő büfék a Mecsekvidéki V. V- tól a Tolna megyéi V. V. kezelésébe kerültek. Az átállásról és a jövőbeni fejlesztések lehetőségeiről kérdeztem KÁSÁDI MÁRK kirendeltségvezetőt és TÁRNÁI ISTVÁN üzletigazgatót. Elmondták, hogy első és legfontosabb feladatuknak az ellátás folyamatos biztosítását tekintették. Ezt az éttermi ebédeltetés és a Holdfény ill. étterem büfék vonatkozásában sikerült is megoldani. A 102-es épület büféjében voltak áruellátási problémák. Ezt követően az épület műszaki állapotát mérték fel. Itt komoly gondok vannak. Az étterem közel tíz éve szinte éjjel-nappal üzemel. Emiatt a mosogatógépek elhasználódtak, legszívesebben újakra cserélnék. Erre viszont most nincs pénz, úgyhogy felújításukat kell sür-Igősen megoldani. A hőközpontjukat most újítják fel az ERBE segítségével. Tervezik az egész épület belső festését, mázolását is. Ez várhatóan az I. n. évben megtörténik. Problémát jelent, hogy egy fő karbantartójuk sincs, pedig volna állandó munkája. Kiemelten foglalkoznak a higiéniával kapcsolatos gondokkal. Ezen a területen már az első napoktól kezdve van javulás, de ezzel még messze nincsenek megelégedve. Igazi előrelépést az épületgépészeti és konyhai berendezések komplett felújításai, a belső festések elvégzése, és a mellékhelyiségek rendbetétele fog jelenteni. Mindkét oldalra állandó „éttermet” fognak biztosítani, akiknek a feladata intézkedni az asztalok folyamatos letakarítására és a hiányzó vizeskancsók, szalvéták, só-, borstartók pótlására. Zöldség- és gyümölcsárusítás az idén is lesz. Természetesen a szezonban. Melegházi paradicsomot, paprikát ugyan már most is árulhatnának, de ezek a csillagászati árak miatt megfizethetetlenek. Szeretnénk, ha az étterem nem csak belülről újulna meg, hanem kívülről is kultúrált képet mutatna. A „C—B” oldali parkosítás ezt is megoldaná, de ez már a beruházás feladata. Egy hónap alatt nem lehet mindent megoldani. De hogy milyen úton indultak el, ahhoz álljon itt a Vásárlók Könyve február elsején kelt bejegyzése. „26. ÁÉV 5. sz. Főépítésvezetőség bejegyzése a munkaterületen üzemelő étterem vezetése felé: 1985. január első napjaitól ugrásszerűen javulást tapasztaltam és tapasztaltak munkatársaim a felszolgált ebéd minőségén és mennyiségén. Nagyon köszönjük a konyha vezetőinek és dolgozóinak a javulást és reméljük ez a szint nem fog leromlani. Kívánunk jó egészséget az egész konyhai személyzetnek további munkájukhoz. Tamási Lajos” őszintén kívánjuk — saját érdekünkben is —, hogy ez a javulás maradandó legyen és a („nálunk” debütáló vállalat dolgozóinak ehhez sok sikert kívánunk. Vágó János A meglevő egy fagylaltgép mellé még kettőt állítanak be. Így a választék is nagyobb lesz és nem kell annyit sorban állni sem. Tervezik egy hűtőkocsi beállítását, amely a területen cirkálva üdítőket árusítana a nyári nagy melegben. A büféknek sokszor igen gyenge az áruellátásuk. Ennek oka, hogy a szerződéses partnerük, a Mecsek Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókja nem szállítja időben és a rendelt mennyiségben az árut. Ezen mindenképpen változtani fognak, akár úgy is, hogy más — megbízható — szállítót keresnek. Néhány évtizede szinte ivenként derült fel az emberek arca, amikor szájról szájra járta: „beállt a Duna”! Ez a nagyszerű természeti jelenség akkor koránt sem csak a látványosságot jelentette. Nap mint nap ott nyüzsgött, tolongott a part mentén a város apraja-nagyja. A felnőttek nekiláttak a téli munkálatokhoz!, a fiatalok a simább jégfelületeken a csúszkáláshoz, szánkózáshoz, korcsolyázáshoz. Besötétedésig folyvást élte világát a zajos munka és vidámság. Nézzük csak meg sorjában, a város életében mit is jelentett valamikor régen a Duna befagyása. A molnárok felsóhajtottak: „Hál’ Isten” sikerült az utolsó pillanatban a „verzeigokat” a vasútállomásnál lévő telelőbe vontatni! Meg is fogadták rögvest: ahányszor csak elmennek a nagytemplom alatti bazársor előtt, mindannyiszor alaposan megsüvegelik a rajta álló védőszentjük Nepomuki Szent János szobrát. Hozzáláttak a vállalkozók is a „természetes frizsiderek” feltöltéséhez. Minden tehetősebb mészáros, kocsmáros, cukrász kinyitotta jégvermét, mely néhány köbméteres föld alatti üreg volt, egyik oldalán a pincegrádicsos, nádtetős lejárattal. A jégvágást végző árendások és a fuvarozó parasztok, végelóthatatlanul hosszú kocsisora galoppozott látástól vakulásig a Fő utcán, hogy lehetőleg minél több jeget tudjon szállítani a kijelölt vermekbe. Riadót fújtak a révészek is. Az ő feladatuk volt kitapogatni és szalmával kijelölni a jégmezőn a gyalogosok és szekeresek számára az átkelő útat, hogy újra megindulhasson, most már a jég hátán, a „túlsóféliekkel” az átkelés. Nincs hírünk róla, hogy a kijelölt útakon valaki dó éber figyelemmel kísértem a Duna zajlását, azzal a titkos vággyal: „csak legalább egyetlen napra beállna”! E rendkívüli jelenséget Pakson immár 30 generáció nem láthatta és élvezhette. Mért ne idők és így változnak az emberek. Ma a technikai csoda a természetes! Azért a természet, hűen önmagához, ma sem tesz ugrást. A befagyott Duna továbbra is a régi megrázó tünemény maradt. Ha részesülhetnének végre ők is ebben a lenyűgöző látványban?! Egyik vasárnap déultán aztán váratlanul a jégzajlás mozdulatlanságba merevedett. Nyomban lesiettem a partra, hol egyáltalában nem várt, ezeddig soha nem látott jelenség fogadott. Hosszában és keresztben összefüggő jégtömeg tárult elém, a megszokott, a három évtizede nélkülözött! És íme egyszerre az alsó kanyarban, a ködös félhomályban feltűnik egy szürke test, majd egy másik is, s mintha mi sem történt volna úsztak a jégen hegymenet! „Jégtörők”! Hallottam, de mindig kissé kétkedve fogadtam, hogy halad egy hajó az összefüggő, megdermedt jégben is. Haladtak! Saját szemem előtt! íme az ember győzelmének egyik látható jele a természet felett. Visszasietve a helytörténeti irodába tüstént felvettem a telefonkagylót, s talán be sem mutatkozva közöltem a vonal másik végén lévő B. Miklós barátommal: Beállt! Te beállt a Duna! Nézzétek meg! Azonnal szedelőzködtek! Számukra a jégtörő hajó természetesnek tűnhetett, csupán arról beszéltek, hogy a hatalmas jégtömeg milyen csodás, eddig még általuk soha nem tapasztalt benyomást tett rájuk. így változnak az és valamiféle jármű is beszakadt vagy elmerült volna. Pedig ugyancsak megterhelték fogataikat tűzifával. Ha most nem szállítják át, azt már ugyan senki meg nem menti, a jegesár mind magával sodorta volna. Ellepték a szorgos munkások a part menti vagy ártéri nádasokat is. Akkor az építkezésekhez szinte nélkülözhetetlen nádpalló vagy tetőnád-köteg aranyat ért! Századunk első felében a város valamennyi lakójának és a környéknek is sokat jelentett a befagyott Duna jégtömege. őszintén bevallom, ezek tudatában most is állanRésfaldöntés képsorozaton A II. vízki vitel! mű vízbeömlő-nyílása előtti résfalszakaszt robbantással döntötték el. Ezáltal szabaddá vált a beszívótorok előtti mederfenék. A robbantás utáni pillanatokat örökítette meg fotósunk: Deák Hunor. így fagyott meg a jég 1940 februárjában Kép 1927 decemberéből a befagyott komp kivontatásáról. Tárnái István üzletigazgató Beállt a Duna
