Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1984-06-01 / 4. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 TECHNIKA Az atomenergetika fejlesztésének irányai a szocialista országokban Egy közösség Az 1984. évnek lassan a feléhez közeledünk. Ilyenkorra már általában az egyes országok rövid távú terveinek a realitása látható. Az atomenergetika tükrében tekintsük át röviden a szocialista országok helyzetét, rövid, illetve hosszú távú terveit. A Szovjetunióban az elmúlt évben megtermelt villamosenergiának több mint 10 százalékát atomerőműben állították elő. Ezen erőművek kapacitása már eléri a 18 ezer megawattot. A napjainkban épülő szovjet erőművek — az önköltség csökkentése érdekében — típustervek alapján épülnek. Az új atomerőműveket 1000 és 1500 megawatt villamos teljesítményű egységekkel látják el. Ezen blokkok építésével párhuzamosan folynak a kutatások a termonukleáris energia ipari hasznosításának megvalósítására, ami az elképzelések szerint már csak a következő század energiagondjait fogja enyhíteni. Csehszlovákiában az atomenergia részesedése a villamostermelésben jelenleg 5,5 százalék, egy év múlva 15 százalék, 10 év múlva pedig 40 százalék lesz. A KGST-megállapodások alapján a szocialista országok többségének a reaktorokat Csehszlovákia gyártja. A jelenleg gyártott 440 Itt a vakáció, a gyerekek már learatták a jó bizonyítvány gyümölcseit, avagy már kiheverték a rossz bizonyítvány kellemetlen következményeit. Felhasználjuk most az alkalmat, hogy az oktatás helyzetéről meditáljunk egy kicsit. Fiatal városunkban, Pakson, az elmúlt évben az általános iskolai korosztály létszáma meredeken nőtt. A növekvő létszámmal a napközis fejlesztés egyelőre lépést tudott tartani, ami nem elhanyagolható eredmény, hiszen minden második gyerek napközis. Talán természetes is az az arány, ami az alsós és felsős napközisek között kialakult, nevezetesen 1210 alsós mellett csupán 283 felsős általános iskolai tanuló járt napközibe. Ami a tantermi helyzetet a legjobban jellemzi, az az, hogy eddig még sem a „buszoztatást”, sem a váltakozó tanítást nem kellett bevezetni. Amint az illetékesek mondják: ez még a jövő tanévben sem szükséges, de a későbbiekben már keresni kell a legjobb megoldást, mivel a létszám alakulása ezt várhatóan megkívánja. Középiskolai vonatkozásban kedvező hírekről számolhatunk be: 1986. szeptemberétől új középfokú intézmény indítását tervezik, hálózatfejlesztési program keretében. Közös igazgatóval megawattos egységek mellett folynak az előkészületek az 1000 megawattos egységek gyártásához. Bulgáriában jelenleg négy reaktorblokk működik Kozlodujban. Ez az erőmű az ország villamosenergia-termelésének közel 30 százalékát adja. További két 1000 megawattos teljesítményű blokk építés alatt áll. Az ezredfordulóig ezeken kívül négy 1000 megawatt kapacitású blokkot kívánnak üzembe venni. Az NDK-ban ma már az atomerőművek adják a villamos termelés 14 százalékát, és az ezredfordulóra az arány várhatóan eléri a 40 százalékot. Jugoszláviában jelenleg egy atomerőmű üzemel Krskóban, 664 megawatt kapacitással. A terveik szerint az ezredfordulóig hat erőmű építését irányozzák elő, öszszesen 12 600 megawatt teljesítménnyel. Lengyelországban építés alatt áll egy atomerőmű négy blokkal, 1860 megawatt összteljesítménnyel. Az ezredfordulóig összesen 10 000 megawatt összteljesítményt kívánnak elérni atomerőművekkel. Romániában szintén építés alatt áll egy 660 megawatt kapacitású atomerőmű. Ez az erőmű román—kanadai együttműködéssel épül, de tervezik szovjet segítség-és tanári karral szakközépiskolai oktatás és szakmunkásképzés lesz egyben, és 500—600 tanuló jelentkezésére számítanak. A TÁÉV már megkezdte a létesítmény földmunkáit, amely a tervek szerint két ütemben készül el. Az első ütemben a 12 tantermes iskolaépület lesz átadva az ezer adagos konyhával, amely a gimnazisták étkeztetését is megoldja majd, és felépítik a sportcsarnokot, amely nemzetközi mérkőzések lejátszására alkalmas kézilabdapályát és nézőteret is magába foglal. A második ütemben építik a műhelyszárnyat és a 200 fős kollégiumot. A jelenlegi elképzelések szerint hegesztő, vízvezeték-szerelő, központifűtés-szerelő, épületvillamossági szerelő, erősáramú berendezés szerelő, vasszerkezeti lakatos és női ruha készítő szakmákban lesz képzés. A profillal kapcsolatban azonban még folynak az egyeztetések, mivel az a cél, hogy az itt végzett szakközépiskolások szakmailag kapcsolódjanak az atomerőműhöz is, de azért a végzés után máshol is el tudjanak helyezkedni. A gimnázium mostani két osztálya helyett 1986-tól kétévenként három osztályt fognak indítani. A megyei fejlesztési tervben szerepel, hogy a gimnágel épülő blokkok megvalósítását is. Az ezredfordulóig várhatóan 10 000 megawatt lesz az atomerőművek összteljesítménye. Kínában szintén foglalkoznak atomerőművek építésével. A legvalószínűbb, hogy először francia segítséggel építenek atomerőművet, négy egyenként 900 megawattos reaktorral. Az eddigiekben sorra vettük azokat a szocialista országokat, amelyeknek az atomenergetika felhasználásában és annak fejlesztésében reális terveik vannak. Napjainkban a KGST- együttműködésben új irány bontakozik ki, mégpedig a hőtermelő atomerőművek kifejlesztése. A tagországokban elvégzett elemzések a különféle fűtőanyagok és energiaforrások felhasználásának várható arányairól egyértelműen kimutatták, hogy hosszú távon elengedhetetlen az atomenergia bevonása a távfűtésbe, illetve a hő- és gőzellátás biztosításába. Mint napjainkban csaknem minden jelentős műszaki-tudományos vívmány gyakorlati megvalósításában, az atomhőerőművek létrehozásában is szinte előfeltétel a nemzetközi összefogás. A tervszerű KGST-együttműködés ezt segíti elő. BENEDECZKY FERENC ziumot négytantermes részszel bővítik. Reméljük, megvalósul. Ami az óvodai helyzetet illeti, érdekes megállapítással szolgálhatunk: a 150 fős óvoda belépésével jóformán semmit sem javultak a körülmények; talán eredményként könyvelhető el, hogy a lakótelepi 140 százalékos feltöltöttség 120 százalékosra csökkent. Viszont egyértelmű örömmel tölthet el minden paksi lakost, hogy városunkban nincs képesítés nélküli pedagógus. Visszatérve a nyári vakációra, bizony sok szülő gondban van, mivel nem tudja megoldani gyermeke elhelyezését napközben, tehát nyáron is igény van a napközire. Hogy a gyerekek azért érezzék a nyár, a vakáció sajátos ízét, hangulatát, a cseresznyés-pusztai napközis táborban tölthetnek egy-egy hetet. Június 18-tól július 13-ig a II. sz. általános iskola, július 16-tól augusztus 10-ig a Bezerédj és a III. sz. általános iskola diákjai együtt kapcsolódhatnak ki a szép környezetben. Azokban az iskolákban pedig, ahol nincs lehetőségük környezetváltozásra, változatos programmal, sok sétával próbálják az üdülés jellegét megteremteni. „Régi” kifejezéssel élve: a „járás községei” által épített siófok-sóstói úttörőtáborban is üdülhetnek a paksi diákok, több turnusban is. Kedves Szülők! Bármenynyire is törekszenek a hivatalos szervek, az iskola, hogy a gyerekek a nyári napköziben is jól érezzék magukat, azért a családi programokat, kirándulásokat, együttléteket nem tudják pótolni. A tanév idején kevés lehetőség van rá, de most meg kell ragadni az alkalmat, hogy több együttléttel, közös szórakozással mélyítsék el a családi kapcsolatokat, örüljenek egymásnak. Ez segítséget ad ahhoz, hogy a szülő is jobban megismerje az egyre kibontakozó gyermekét, és a gyerek is érezze a szülő szeretetét. amiből már erőt lehet meríteni a következő tanévhez is. M. Szabó A közösség nem egyszerűen az emberek egy csoportja, hanem a társadalmi együttélés jellemző formája. Az egyén ereje ebben a közösségben megsokszorozódik, olyan emberi értékekkel, sajátos jellembeli tulajdonságokkal gazdagodik, melyek csakis a közösségi talajon bontakozhatnak ki. Az érzelmi kötőanyag a közös sorsban, élményekben, a közösség hagyományaiban, szokásaiban, légkörében, hangulatában gyökerezik. Tagadhatatlan tény, hogy életünk jelentős részét töltjük a munkahelyen. Fontos tehát, hogy a munkahelyen kedvező légkör, optimális körülmények legyenek, szükség van olyan milliőre, amelyben munka közben jól érez zük magunkat. Akkor megyünk szívesen a munkahelyünkre, ha olyan embciekkel dolgozunk, akikkel együtt gondolkodunk és érzéseink is összefűznek egymással. Az iménti nagyon elméletieskedőnek tűnő gondolatmenet annak kapcsán jutott eszembe, mikor elhatároztam, hogy felkeresem a GYGV „Béke” ifjúsági szo-Vitatkozó kedvű barátom magyarázta hosszasan, fehér asztalnál, borozgatás közben, hogy mennyire nem bírjuk a kritikát. Őszintén bevallotta, hogy ő sem kivétel. Elmesélte, hogy legutóbb mi is történt vele. Sietett ki a boxba egy munkaterület átvételéhez, és elfelejtette átcserélni a szandálját zárt cipőre, ő nem is vette észre egészen addig, míg az egyik munkavédelmi őr meg nem jegyezte: „Főnök, csak nekünk kötelező a zárt cipő, magának nem?” Erre aztán felment a vérnyomása, és napokon keresztül haragudott az őt kritizáló dolgozóra. Történetét azzal fejezte be, hogy haragja azóta rég elpárolgott, mert egy-Szomorú tapasztalatokkal rendelkezünk az I—II. blokk bevonatolása, festése terén. 40 millió forintot kellett költeni a megrongálódott bevonatok pótlására, és ebből szerény becslések szerint körülbelül 5 milliónyi az, amit nem kimondottan a szerelések következtében kellett kiadni, hanem felelőtlen firkálások, rongálások miatt. Aki karcolásokkal, filctollal vagy penetráló spray-vel próbálgatta rajzkészségét fejleszteni vagy világraszóló mondanivalóját közölni, bizonyára nem gondolt arra, hogy négyzetméterenként ezer forint kárt okoz. Több fórumon elhangzott már, hogy sokszor kétszer-háromszor is meg kell ismételni a bevonatolások igen költséges műveleteit. Vannak már kezdeményezések, például a VEGYÉPSZER részéről, hogy lezárják a nagy kiterjedésű munkaterületeiket, és külön cialista brigádját, amely ebben az évben elnyerte a „Vállalat kiváló brigádja” címet, és a „Paksi atomerőmű építésében végzett kiemelkedő brigádmunkáért” kitüntetést is magukénak mondhatják. Itt van egy közösség, amely szép eredményeket ért el, de vajon tudják-e, hogy miben rejlik a sikereik titka. Hallgatom és írom, amint sorolják a brigádtagok elismeréseit is: Bárdos Gyula az „Atomerőmű építkezésen végzett kiváló munkáért” plakettet kapott, Varnyu Elemér és Rostás György az „Atomerőmű építkezéséért” plakettel büszkélkedhet. Kiváló dolgozók: Hoffer Ernő, Sándor István, Bárdos György, Rostás György. A brigád 19 fős és az atomerőműben forgácsolási munkákat végeznek, többek között a komoly szaktudást igénylő csőesztergálásokat. Munkaszerződésük van az ERBE-vel, az Április 4 GM- mel, a CSÖSZER-rel, de ha kell, más vállalatok igényeit is kielégítik. Dolgoznak a brigádból a III. blokk tőkeszerre csak megvilágosodott előtte: igaza van az illetőnek. Mindenki tudna példát mondani olyan esetek tömkelegéről, amikor a megbírált személy képtelen volt belátni, hogy a másiknak igaza van. Pedig jól tudjuk mindanynyian, hogy a fejlődés egyik fontos eleme a bírálat és az önbírálat. Vagy sokak szemében ez nem világos, még sokan — a tökéletesség és csalhatatlanság hitében élve — rossznéven veszik a bírálatot? Igaz, kellemesebb az elismerést nyugtázni, mint szembenézni a hibával. Csakhogy a dolgok jobbra fordulását nem remélhetjük attól, belépési engedéllyel mehetnek be más vállalatok dolgozói, vagy a GYGV részéről, ahol együttműködési megállapodást kötnek a párhuzamos munkavégzések munkaterületeinek rendjére, valamint a berendezések állagmegóvására, de az erőfeszítések ellenére a III. blokknál ugyancsak folytatódnak a károkozások. Pedig most már komolyan kell venni a figyelmeztetéseket, mivel az a vállalat fogja viselni a javítás költségeit, amelyik a munkaterületet kizárólagos használatra átvette. Ehhez az átadásnál, majd a visszavételnél történő gondos felmérések adnak majd megfelelő alapot. Azt a személyt pedig, aki továbbra is szándékosan okoz károkat, szigorúan felelősségre fogják vonni, és az atomerőmű-beruházás területéről kitiltják. ringtető vezetékének szerelésén, a csövek forgácsolásán, a hegesztési varratok előkészítésén. A II. blokkra és a III. blokkra tett vállalásaikat mindig határidő előtt teljesítették. Azt mondják, hogy jó közösséget alkotnak. De hogyan alakult ki ez a közösség ? Az „irodalom” szerint a közösséggé szerveződés első szakaszában mindenkivel szemben optimális követelményeket kell támasztani, a követelmények teljesítését rendszeresen ellenőrizni, a munkát minősíteni, értékelni kell. Ügy látszik, itt gondosan lerakták az alapokat a továbbfejlődéshez. A manapság sokat ostorozott önzés es közöny ellen is megtalálták a hatásos fegyvert, es ők arra is ráébredtek, hogy valaki legyen bármily kitűnő személyiség is, egyedül csak elszigetelődik, viszont a közösségben megsokszorozódik az ereje. Mint elmondták, rájuk számíthatnak az uszoda építésénél is, hiszen eddig is sok társadalmi munkát végeztek, például a Tolnai úti óvodában, ahol öt éven keresztül festették a szabadtéri eszközöket, végezték el a szükséges kisebb-nagyobb javításokat, készítettek zuhanyozót, lebetonozták az udvar egy részét. Most, a II. sz. általános iskolával vannak kapcsolatban, és fogasok, táskatartók készítésével járulnak hozzá az iskola gyarapodásához. A Nemzeti Színház építéséhez 1000 forintot adtak. Többségük 1979 óta dolgozik együtt, jól ismerik egymást, hárman-négyen már az iskolában barátságot kötöttek. Ha szükség van valamelyiküknek segítségre a házépítésnél, ott vannak, ha közös szórakozást szerveznek, azon is ott vatmak, sokszor családdal együtt. Szerintem valóban illik rájuk az a kifejezés, hogy jó közösség. aki akkor is dicsér, amikor a fordítottjára lenne szükség. Nem egyszer a jogos bírálat miatt méltánytalan támadás éri a bírálót. Nyilvánvaló, hogy ahol jó légkör van, ott a bírálat kölcsönös, nem öncélú, nem sértegetés, zaklatás, hanem építő, javító szándékú segítség. Egy jó kollektívában az ember nem marad magára, ha bírál, ha szót emel a hibák ellen, ilyen közegben nem fordulhat elő, hogy a bírálót megtorlás érje, mert megvédik a többiek. Az a körülmény, hogy annyi megtörtént esetről tudunk, ahol a kritikaérzékeny főnök „betartott” a beosztottnak, a rossz kollektívák sokaságát engedi sejtetni. Mert csak ott lehetnek hatalmaskodó kiskirályok, ahol a szolgalelkű konformisták kiszolgálják őket, és a jó kollektívák közelében a kiskirályok hatalmaskodása is csak rövid életű lehet. Az, hogy valaki nem haragszik a bírálatért, viszont még nem elég, mert tenni is kell a kifogásolt hibák megváltoztatásáért. Hogy milyen a bírálat hangneme, hogy netán egy egyszerűbb, tanulatlanabb embertől ered? Mind másodrendű, sőt harmadrendű kérdés. Elsőrendű az ember tisztelete, megbecsülése, függetlenül társadalmi helyzettől, iskolai végzettségtől, életkortól. Nagy hiba ilyesmit kijelenteni: „ennek a véleményére nem adok. . .” Minden felnőtt, normális embernek — még a kisebb képességű, vagy műveltségűnek is — lehet találó, jó véleménye valamiről, vagyis mindenkitől lehet valamit tanulni, még akkor is, ha az a vélemény netán kritikaképpen hangzik el. — dékán — Tanév után, tanév előtt-ma Nem bírjuk a kritikát Negyvenmillió újrafestésre Hangulatos kiránduláson a Béke ifjúsági szocialista brigád
