Atomerőmű, 1984 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A pártélet hírei II beruházás párt vb az oktatásról tárgyalt KÉRDÉS ■ VÁLASZ » KÉRDÉS CSEMEGE-ügyben Változó viszonyainkat kö­vetni nem egyszerű dolog, hát még megérteni. Pedig nekünk még a megértése nem elég, el kell jutnunk a folya­matok irányításáig. Ez a kö­vetelmény, hiszen többnyire rajtunk múlik, hogy lehető­ségeinkkel hogyan élünk, tu­dunk-e valamit kezdeni vele. Mindazok a célok, feladatok és lehetőségek, amelyek meg­határozzák ez évi tenni­valóinkat, ismertek, vagy a közeli napokban — termelési tanácskozáson, munkásgyű­lésen — ismertté fognak vál­ni. Hosszabb távú gazdaság­­politikai, társadalompolitikai céljaink, törekvéseink — mondhatjuk: érdekeinket ki­fejező programok — gazda­ságosság, takarékosság, ösz­tönzés, jobb munkaszervezés, üzemi demokrácia fejlesztése, differenciált bérezés kialakí­tása, stb. — sokak számára megúnásig ismétlődő témáik­nak tűnnek. Mégis felvetődik a kérdés: vajon mennyit valósítottunk meg ezekből, és milyen haté­konysággal? Hoztuk-e azt, amire képesek voltunk? A kérdés folytatása helyett vizsgáljuk meg, mit tehetünk. Valószínű, igaz az a megál­lapítás, hogy elképzeléseinket csakis olyan mértékben tud­juk valósággá váltani, ami­lyen mértékben arra fel tu­dunk készülni, amilyen mér­tékben a teljesítés feltételeit meg tudjuk teremteni. Itt kezdődik a mi problé­mánk. Januárban tárgyalta az Atomerőmű Beruházás párt vb a párt- és tömegszerve­zeti oktatások előkészítéséről és beindulásának tapaszta-Lapunk múlt év de­cemberi számában beha­rangoztuk, hogy az új ösztönzési rendszer zöld utat kapott. A miniszteri utasítás alapján létrehoz­ható társasági szerződés­­tervezettel a vállalatok lényegében egyetértettek, csupán a szerződés meg­kötése és a vállalatok ré­szesedésének (elosztásá­nak) arányairól folytak tárgyalások. A szerződés december 15-én 15 vál­lalat eljárásával létre­jött, az ösztönzőrendszer működésének feltételei adottak. Az 1. sz. blokk több mint négy hónappal ko­rábbi népgazdasági üzembehelyezése, továb­bá a blokk megbízható üzeméből adódó többlet villamosenergia-termelés megteremtette a kifizeté­sek forrását. Máris jelen­tős összeg kifizetésére van lehetőség. Az új ösz­tönzőrendszer újszerűsé­ge abban van, hogy az a társuló vállalatok önkén­tes szövetségén, kötele­zettségvállalásán alapul, és az elért eredmények alapján lehetőséget ad a részesedésekre. A határ­idők tartása, illetve rövi­dítése, a költség-megta­karítás, valamint a több­let villamosenergia-ter­latairól szóló munkabizottsá­gi jelentést. A testület meg­állapította, hogy az oktatások előkészítése és indítása az el­múlt évekéhez viszonyítva jobb volt. Ezeken a tanfolya­mokon évről-évre több mint 1900 fő vesz részt, ha pedig az állami oktatáson beiskolá­zottakat is figyelembe vesz­­szük, akkor ez az arány meg­felelő. Az oktatási év félidejéhez érkeztünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kedvező­en alakult az indítás, de van­nak hiányosságok is. Néhány vállalatnál (ERBE, GYGV) nem foglalkoztak megfelelően ezzel a feladattal. Bár általá­ban a politikai és tömegszer­vezetek komolyan vették a képzéssel kapcsolatos felada­taik teljesítését — mint az előbbi példa is bizonyítja —, még mindig találkozunk olyan magatartással, nézetek­kel, amelyből hiányzik a te­vékenység szükségességének felismerése. Nem tulajdoní­tanak jelentőséget annak, hogy jobban felkészüljenek (másokat is arra ösztönözze­nek) és ezáltal alkotóbb mó­don vehessenek részt jövőjük alakításában. (Pedig ez min­den ember személyes érdeke is.) Természetesen van jó pél­da is. A 22. sz. ÁÉV-nól nyo­ma sincs az előbbi felfogás­nak, s talán éppen ezért ha­tékonyabb felkészítő munka folyik, megteremtve ezáltal az eredményesebb termelő­­munka feltételeit is. Bőven van tehát mit meg­vitatni, tisztázni az emberek­kel, akik többségét nemcsak érintik, de érdeklik is ezek melés esetén a társaság a népgazdasági eredmé­nyekből részesülhet. Ugyanakkor a felada­tok teljesítése esetén a vállalatoknak visszafize­tési kötelezettségük is le­het a vállalati részesedési alapjukból. Előzőleg fize­tés már ma is lehetséges, a végelszámolás azonban csak az utolsó 4. sz. blokk befejezése után a beruhá­zás teljes pénzügyi lezá­rása után (1988-ban) fog megtörténni. Az új ösztönzési rend­szer nem egészen egy hó­napja él. A működési ta­pasztalatokról ma még beszámolni nemigen le­het. Annyi mégis el­mondható, azaz hogy a rendszerhez valamennyi közreműködő vállalat csatlakozhat. A dolgozók részére fel­osztható összeg a társu­lásban részt vevő vállala­tok számával nem nő, ép­pen ellenkezőleg, csök­ken. Ezért nyilvánvalóan a létrejött társulás „csa­ládi tanácsa” (a résztve­vő vállalatok igazgatói ta­nácsa) csak olyan válla­latok csatlakozását veszi szívesen, amelyek az eredmények elérését se­gíteni fogják, tevékeny­ségükkel, a felosztható forrást növelik. a kérdések. Az is igaz, hogy a sikeresebb propaganda­­munka folytatásának további feltételei is vannak. A vita­vezető felkészültségén sok múlik, sokszor hangsúlyoztuk már — és ezt a párt vb is­mét megerősítette —, hogy olyan kérdésekkel kell foglal­kozni, amelyek iránt egy té­ma keretében van érdeklődés. Az Se baj, ha aktuális 'kér­dések vitája során eltérnek az előre kijelölt anyagrész­től. Szerencsére, erre is egyre több példa akad. Elfogadhatatlan az a hely­zet — visszaélés a lehetőség­gel —, amikor egy adott vál­lalatnál nem szervezik meg, vagy rosszul készítik elő eze­ket a sokakat érintő képzési formákat, hiszen a demokra­tikus fórumokon nincs idő tanulásra, ott felelősségteljes döntést kell hozni. Éppen ezért a vb vala­mennyi pártszervezetnek fel­adatként határozta meg a párt- és tömegszervezeti ok­tatások helyzetének értékelé­sét, a szükséges intézkedések megtételét. Igaz, a pártszer­vezetek politikailag felelősek e munka irányításáért, de nem kisebb a KISZ-, a szak­­szervezeti és a gazdasági ve­zetés feladata sem a lebonyo­lításban. Szükséges, hogy mindenütt helyére kerüljön ez a tevékenység, amelynek egyre inkább a mindennapi munka szerves részévé kell válnia, hiszen a színvonalas agitáció és propagandamun­ka gazdasági céljaink elérésé­nek, de általános fejlődésünk­nek is egyik fontos feltétele. P. M. A társulás a vállalatok „együtt sírunk, együtt nevetünk” alapon műkö­dik. Nem pótlék, vagy a (kiemelt beruházási) pót­lék pótléka. A vállalatok közötti együttműködés részletes formája, szabályzata ki­dolgozás alatt van. A „családi tanács” rövide­sen össze fog ülni, hogy a vállalatok (és alvállal­kozói) részére a soron kö­vetkező konkrét felada­tokat meghatározza, pon­tosítsa a társulásban résztvevő vállalatok el­osztási arányait. A dolgo­zóknak kifizethető össze­gék módját, ütemét, mér­tékét a vállalatoknak a kollektív szerződésekben és a vállalati prémium­­szabályzatokban kell meghatározni (ha eddig már meg nem tették). Bí­zunk benne, hogy az új ösztönzési rendszer a pak­si atomerőmű-beruházás­ban résztvevő vállalatok együttműködését, ered­ményes munkáját segíte­ni fogja, az együttműkö­dési készség eredménye­sebb lesz és ami a leg­fontosabb, a dolgozók jövedelme el fogja érni, vagy meg is haladja a korábbi mértéket. Cz. T.—D. B. A szakszervezeti bizalmiak szerint előfordulnak észrevé­telek, kifogások a lakótelepi csemege bolt árukínálatával, választékával, 'különösen (a lakótelep egészének) zöldség­ellátásával szemben. „Audiatur et altera pars”, azaz hallgattassák meg a másik fél is, mondja a régi intelem. Ezért kerestem meg Sághy Lászlót, a lakótelepi csemege bolt vezetőjét, mi a vélemé­nye az észrevételekről? S. L.: Mivel kereskedő va­gyok, csak azt mondha­tom, hogy minden kifo­gás, észrevétel jogos. A vevőnek mindig igaza van, akkor is, ha nincs. A vevőt — érthetően — nem érdekli, hogy zök­kenők vannak például a Tolna—Baranya megyei Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókja, a Sör­ipari Vállalat szekszárdi kirendeltsége, de néha még a Csemege köz­pontjának szállításaiban. (Hogy a helyi beszerzési gondokat ne is említsem.) Az sem vigasz a vevő­inek, hogy a Csemege vállalatnak csupán az egyik (bár Tolna megyé­ben ez az egyetlen) bolt­ja a sok között. A legkö­zelebbi Dunaújvárosban és Baján található. A pesti központ csupán he­tente egy alkalommal szállít árut. Cz. T.: Ügy tudom, Paks ki­emelt beruházás, és, hogy a PAV az egyik legjelen­tősebb vállalat a hazai villamosenergia-termelés­­ben. Ezért az itt dolgozó­kat lehetőleg az átlagos­nál jobb ellátás, figyelem illeti meg — minden szempontból. S. L.: Jó lenne, ha így lenne; Minden esetre, ami ren­deléseim kielégítését il­leti, ez a szemlélet az érintett vállalatoktól alig érzékelhető. Cz. T.: Netán valamiféle el­lenszenvet, gáncsoskodást tapasztalt egy „idegen”, budapesti központú bolt­tal szemben? S. L.: Ezt nem állíthatom. Cz. T.: Egyébként egy cse­mege bolt miben kelle­ne, hogy más legyen, minit egy népbolt, vagy áfész-élelmiszer üzlet? Versenytárs? Konkurren­­oia? Szinte megoldhatatlan fel­adat emberek ezreinek az íz­lését eltalálni, igényeiket ki­elégíteni. Most nem is az egyes, sajátos elvárásokkal, hanem a nagy többséget za­varó problémákkal kerestük fel Landar Gyulát, a Mecsek­­vidéki Vendéglátóipari Vál­lalat üzletigazgatóját. — Még mindig téma a dol­gozók közt, hogy az Erőmű étteremben az avatás alkal­mából biztosított finom ebéd, vagy az arra az alkalomra teremtett kultúrált körülmé­nyek színvonalát miért nem tudják állandósítani? — Az ünnepi ebéd javított ebéd volt, tehát töibbe került, mint a szokásos, ezért csak áremeléssel lehetne biztosí­tani hasonlót. Az ünnephez méltó körülményeket pedig a S. L.: Lényegében nem sok­ban, de ez a kevés is ne­hezen jön össze itt. Kü­lönbek igyekszünk lenni a kiszolgálás minőségé­ben, az árukínálat össze­tételében, a tisztaságban, általában a kereskedelmi kulturáltságban. Vissza­térve a rivalizálásra, sok­kal inkább együttműkö­dünk, mint versenyzünk az áfész-boltokkal. Ki­segítjük egymást, ha kell. A lényeg, hogy az alap­vető cikkekből mindig legyen elegendő. Cz. T.: Akkor jöhet az „örök­zöld” téma — a zöldség­ellátás, az olcsó sör ... S. L.: Nos, a megfelelő zöld­ségellátás szinte megold­hatatlannak tűnik. Az áfész segít, ha van mi­ből. A pesti áru utazik végül 2—300 kilométert, mire ideér. Mint felvá­sárló utaztam, utazom én is, a megyehatáron túlra is, sajnos, nem mindig eredményesen. Talán másnak is érthetetlen, miért kell Nagykanizsá­ról, Siófokról beszerezni az olcsóbb sört. A szek­szárdiak .ykerete” igen­csak alacsony, sőt, „kap­csolt” ... Cz. T.: Ezeket a beszerző uta­kat megtéríti a vállala­ta? S. L.: Nem. Mégis menni kell, mert friss, az igényelt árunak lehetőleg lenni kell! Kötelez erre a ve­vőkör, valamint a PAV segítőkészsége is. Például amikor a tőkehús árusí­tásának egyik feltétele volt a falfelületek külön­leges bevonatolása, vagy néhány üvegezési munka, napokon belül megcsinál­ták. Szóval nemcsak a csemegének, a PAV-nak is elkötelezettjei va­gyunk. Külön kiemelném Szabó József igazgató­­helyettes segítségét. Cz. T.: Ügy hallottam, meg­szüntetik a zöldségrész­leget, és helyén presszó lesz ... S. L.: Mondhatnám, a hír igaz, csak nem megszün­tetésről van szó, hanem átszervezésről, a zöld­ségrész beköltözik a bolt­ba. Nem presszó lesz, hanem édesség-kávé rész­leg. Itt reggel 6 órától hidegkonyhai készítmé­nyek, édességek, kávé, márkás italok, továbbá üdítők, presszókávé vár­szocialista brigádjaink és a személyzet túlmunka-vállalá­sának köszönhettük. Mivel egy étterem szolgáltatásai ha­szonkulcstól függőek, ezért nekünk sincs lehetőségünk mindennap tiszta abroszt és virágot tenni az asztalra. — Kifogás merült fel az evőeszközök és tálcák tiszta­ságát illetően, és hogy a „tálcacsúsztató” rácsai töre­dezettek. — A rácsozatot kijavíttat­juk, de az evőeszközök tiszta­ságára vonatkozó kifogásokat megalapozatlannak tartom. Itt van egy január 4-i jegy­zőkönyv, amely a PAV által tartott ellenőrzések eredmé­nyét tartalmazza, miszerint a háromszori ellenőrzés során az étteremben és a konyhán példás rendet és tisztaságot ja majd a vásárlókat, természetesen bolti árak­kal. Megemlíteném még egyéb szolgáltatásainkat is. Például az előrende­lés, a díjtalan házhoz­szállítás lehetőségét. Nem új dolog ez a vállalatnál, legfeljebb itt, Pakson még szokatlan. Cz. T.: Köszönöm a beszél­getést! S. L.: Én köszönöm a lehe­tőséget, hogy alkalmam nyílt vásárlóink tájékoz­tatására. Köszönöm az észrevételeket is. Igyek­szünk megszűnitataxi ezek okait. Mint kitűnik, a jogos észre­vételek orvoslásához nem elégséges a helyiek jó szán­déka. Vajon hogyan vála­szolna az alábbi két kérdés­re Gaál Lászlóné, a Csemege Vállalat értékesítési osztály­vezető-helyettese, Stocker Antal, a Tolna—Baranya me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szek­szárdi fiókjának igazgatóhe­lyettese, valamint Egyed Ist­ván, a megyei tanács keres­kedelmi osztályának helyet­tes vezetője? A kérdések: 1. Egyet ért-e ön azzal, hogy Paks kiemelt beruházás, és az itt dolgozók (boltok) el­látása is kiemelt, mondhat­ni politikai kérdés? 2. Megtesz-e ön mindent, hogy az előbbi válasza gyakorlatilag is érzékel­hető legyen a paksi cse­megebolt esetében is? A válaszok: Gaál Lászlóné: „Az első kér­désre nagybetűs IGEN a válaszom. A másik kér­désre vonatkozóan meg­ígérem, hogy a jövőben még jobban odafigyelünk a paksi bolt ellátására.” Stocker Antal: „Egyértelmű­en csak igennel felelhe­tek, és tőlem telhetőén mindent megteszek a bolt igényeinek kielégítése ér­dekében.” Egyed István: „Igen. 1984. első negyedére 20 száza­lékkal emeltük a bolt keretét a sörellátás te­rén. |A keret egészének csupán 10—12 százalékát teszi ki az import sör. Továbbra is kiemelt fi­gyelemmel kísérjük a bolt ellátását. Reméljük, az ígéretek ha­marosan valóra válnak — mindnyájunk örömére. találtak. Ugyancsak itt van egy január 6-i jegyzőkönyv, amely a szakszervezet ellen­őrzéséről szól: „... az evő­eszközöket és tálcákat szúró­próbaszerűen ellenőriztük, egy-egy esetben találtunk piszkosat...”. Nagy különb­ség, hogy egy-egy piszkos, vagy ha úgy mondjuk, hogy piszkosak az evőeszközök. Természetesen azon vagyunk, hogy minél kevesebb nem megfelelő tisztaságú eszköz kerüljön ki a mosogatóból, de kérésünk van a dolgozók felé is, hogy igyekezzenek ők is a tisztaság és a rend megtartá­sához hozzájárulni, ne sze­meteljenek, és még egy külön kérés: ne vigyék el a tálcá­kat és evőeszközöket az étte­remből, mert egyre nagyobb összegeket emészt fel azok pótlása. KÉRDÉS ° VÁLASZ • KÉRDÉS Adottak az új ösztönzés feltételei Étkezési kultúra

Next

/
Thumbnails
Contents