Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)
1983-12-01 / 8. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 A fúziós erőmű Postánkból Az energiára éhes emberiség sóváran figyeli az ellenőrzött magfúzió „munkába állítására” irányuló erőfeszítéseket. A siker egyszerre oldaná meg a bőségesen rendelkezésre álló üzemanyagot használó energiatermelést és szüntetné meg a hasadóanyagos erőművek radioaktív hulladékának elhelyezési gondjait. A közvéleményt az első hidrogénbomba felrobbantása óta, a szakembereket még annál is régebben foglalkoztatja a fúziós energia békés célú felhasználásának, a magfúziós erőmű létrehozásának gondolata. A kísérletek tulajdonképpen a 40-es évek közepén indultak, de a keletkező energia még ezután is sokáig elhanyagolható töredéke volt a kísérletbe befektetett energiának. Hogy a probléma megoldása mennyire nem egyszerű dolog, példaként álljon itt néhány a_témával foglalkozó tudós előrejelzése. J. Cochroch a harwardi atomközpont igazgatója mondta 1955-ben: „Ami a jövő magfúziós reaktorait, a Földre szálló napokat ille-KOZIGAZGATAS A. £.: — Jövő év januárjától megszűnnek a járási hivatalok. Milyen változást okoz ez a lakosságnak, a paksi Városi Tanácsnak? Varga Imre tanácselnök-helyettes : — Paks ezzel egyidőben középfokú ellátási központként felelős lesz többek között vonzáskörzetének kereskedelmi, kulturális, oktatási, közlekedési ellátásáért. Feladatainkat az érintett községek tanácsaival — amelyek ugyanis nincsenek alárendeltségi viszonyban velünk — közösen, jól együttműködve kell megoldanunk. Az igazgatási munkában átvesszük a hatósági feladatoknak körülbelül egynegyedét, mivel a községben nincsenek erre jelenleg szakemberek. Mindehhez a tanácsi létszámi’iikat 10—15 fővel bővítjük. A lényég az, hogy a lakossági szolgáltatásokat legalább olyan színvonalon fogjuk megoldani, mint Nem valószínű, hogy írásaink nyomán, de minden jel szerint komoly, zsebbe vágó és még inkább majd „zsebbe járó” dolgokról folynak most viták több szinten is a vállalatoknál, s a vállalatok között. Az első és nagyobb vita — híreink szerint — november 14-én zajlott. Célja: a szerződések alapelveinek elfogadása az új érdekeltségi és ösztönzési rendszer előírásainak, lehetőségeinek szellemében. A második december elején arról folyt, milyen mértékű legyen _ az együttműködési szerződés alapján rendelkezésre álló anyagi keretekből egyes vállalatok részesedése. (Reális módon figyelembe véve az egyes vállalatok súlyát, eredményeit, munkavégzésük értékét, jellegét.) Nem könnyű kérdésekben kellett a különböző szintű vezetőknek dönteniük; érdekek, elvi és gyakorlati lehetőségek, jóslás és megalapozott előrelátások szövevényéből kellett kibontani azokat a szálakat, megépíteni azokat az alapokat, amelyek a megnehezedett feltételek mellett is igazolják majd továbbra is az itt dolgozók eddigi tapasztalatát: érdemes Pakson, az atomerőmű építésén munkálkodni! Érdemes, ha még az eddigieknél is nehezebbek a körülmények, magasabbak a követelmények, szigorúbb a fegyelem. Mindezek tudatában kellett valóban vállalkozniuk a vállalatoknak (és kell majd még magasabb szinten teljesíteni minden dolgozónak), ha 1984-ben is a korábbi évekhez hasonló jövedelmeket tikárnak biztosítani az itt dolgozóknak. Nem mindenkinek, vagy nem azonos mértékben mindenkinek, ti, tíz év keli, amíg megalkotják, és talán újabb tíz év, amíg gazdaságosan, iparilag alkalmazhatják őket”. 1956-ban I. Kurcsatov akadémikus, a szovjet atomkutatás akkori vezetője mondta: „A XX. század második fele már a termonukleáris energia korszaka lesz. A termonukleáris reaktorokban minden liter víz 400 liter olajjal válik egyenlővé”. 1968-ban R. Hirsch, az amerikai atomenergetikai bizottság vezető fizikusa mondta: „Lehetséges, hogy a fúziós energia megszelídítése az 1980-as évek végére megvalósul, de még reálisabb, ha ezt az időpontot 1990-es évekre tesszük”. 1972-ben E. Rosa angol fizikus mondta: „Ha e probléma megoldására, fényes bizonyítékként, nem vonulna át égboltunkon naponta a Nap, talán már el is vesztettük volna a kísérletező kedvünket’.’ A fúziós kutatások a világ több országában ma is folynak. I. Clarke az amerikai fúziós Energetikai Hivatal helyettes igazgatója szerint a kutatásokra fordított összeg — jelenleg 100 millió dollár a világon — fele a szükségesa Járási Hivatal, sót, mivel az nem volt gazdálkodó szervezet, így a fejlesztések terén szerzett gyakorlatunkkal még jobban. PARK ÉS PARKÍROZÓ A. É.: — Miért kellett várni a parkosítással az erőműben mostanáig: szükség van Ilyen kirakatpolitikára? Bővülnek-e a füves területek és tervezik-e a parkírozó környékének fásítását? Raft Mátyás, ERBE szolgáltatási főosztályvezető: — A parkosítást nem a főnökök kedvéért csináltuk pont mostanra, hanem mert most volt rá pénz és vállalkozó. Véletlen egybeesésről van szó. A füves, fás területek bővítését nem tervezzük, inkább a meglévő ápolását, óvását igyekszünk megoldani szakképzett kertészekkel. Itt mondok köszönetét a beruházás dolgozóinak azért, hogy Ilyen féltő gonddal kímélik a tekintélyes költségekkel kihanem csak azoknak, akik azt munkájukkal valóban megérdemlik. Köztudott: januártól megszűnik a kiemelt beruházási pótlék, a 'kormánybiztosi preferencia. Lehet viszont vállalkozni költség- és határidő-csökkentésekre, takarékosságra, jobb szervezésre, fegyelmezettebb munkára, amelyekért az állami „viszszajuttatás” elérheti (a munkájukat becsületesen végzők esetében) a korábban néha csaknem „jelenléti díj”-ként élvezett jövedelmeket. Tudom, érzékeny és „síkos” ez a terület, és magam előtt látom a beérkező olvasői levelek sokaságát: „mi eddig is megdolgoztunk minden forintért, mit akarnak még .tőlünk?” Válaszolni a közvetlen munkahelyi vezetők fognak hamarosan, és egyértelműen, konkrét módon. Az is lehet, néhányan majd más, „megérősebb” munkahelyet, vállalatot keresnek. (Meggyőződésem: Pakson aligha találnak.) A többség viszont a maga lehetőségein belül a munka jobb megszervezhetőségét, az anyag- és energiatakarékosság lehetőségeit keresi majd inkább, mert csak az lehet alapja a vastagabb borítéknak. Viták előzték meg a paksi új érdekeltségi rendszer bevezetéséről intézkedő jogszabályt. Nagy figyelem kísérte tavaly decemberi számunkban Kutas István létesítményi főmérnök (22. sz. ÁÉV), Halmos Sándor létesítmény-igazgató (GYGV), Vizi János főszerelésvezető (VEGYÉPSZER) és Varga Tibor helyszíni főmérnök (ERBE) sok szempontból kritikus véleményét. Vajon hogyan vélekednek most, egy év után, milyennek ítélik nek. Ha a kutatások maximális anyagi és szellemi ráfordítással folynának, akkor az első fúziós berendezés 2000-ben léphetne üzembe. A jelenlegi kutatási ütem alapján ez 2015-re várható. Jelenleg két irányban folyik erőteljesen a kutatás. Az egyik a szovjet kezdeményezésű TOKAMAK típusú reaktor, amelynek körgyűrű alakú kamrájában erős mágneses tér — mint egy edény — tárolja a plazmát és hevíti azt a fúziós reakció megindulásához szükséges igen magas — százmillió K vagy nagyobb — hőmérsékletre.A másik elképzelés szerint lézersugár gyújtja be a kívánt folyamatot. Ilyen elven működik az amerikai harwelli VULCAN berendezés, amely 1981-ben kezdte meg üzemét. A kísérleti térben lezajló folyamatokat röntgenátvilágítással követik és ellenőrzik. A fúziós energia áramtermelésben való hasznosítása — amint az előbbiekből is kiderült — még várat magára, de ha ez az ezredfordulón megvalósul, mai szemmel nézve hihetetlen energiabőség korszakába juthatunk. BENEDECZKY FERENC alakított kultúrált környezetünket. Ami a parkírozót illeti: fák nélkül lett tervezve, nincs is szándékunkban fásitani. SORBAN ÁLLÁS SZÉNÉRT A. É.: — Mindenhol azt halljuk, hogy biztosítva van az ország tüzelőigénye. A paksiaknak miért kell sorban állni? Siklósi Attila TUZEP-telepvezető: — Feketeszén nincs, de van kétféle tojásszén (brikett), kétféle diószén, széniszap, koksz, tűzifa, gyújtós. A rendelések visszaigazolása folyamatos, a száuítások rendszeresek: nyugodtan mondhatom, hogy a paksi TÜZÉP ellátása jobb, mint bármelyik környező telephelyé. Előfordult, hogy néhány napig nem tudtuk az igényeket kielégíteni, de ez igen ritka, és amint látható, most sincs sorban állás. 1984 kilátásait az elérhető bérek és jövedelmek oldaláról: milyen tapasztalataik vajrmak az új ösztönzési és érdekeltségi rendszer gyakorlati bevezetéséről ? (Lapzártakor: 1983. november 28.) Varga Tibor helyszíni főmérnök (ERBE): Az új ösztönzési rendszer mielőbbi gyakorlati bevezetésének és alkalmazásának minden feltétele és lehetősége adott. Méhes Lajos ipari miniszter intézkedési tervének megfelelően az előkészítés megtörtént, a részt vevő vállalatok vezetői elfogadták az együttműködési szerződés alapelveit, most dolgozzuk ki a felosztás arányaira vonatkozó javaslatainkat. A vállalatok egyetértése esetén december elején várható a szerződés aláírása. Az ipari, az építési és városfejlesztési miniszter együttes utasítása alapján az 1. és II. sz. blokk vonatkozásában a különböző forrósokból jelentős ösztönzésre van máris fedezet. A III. és IV. sz. blokk esetében további és komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy a feltételeket a teljes kollektíva teljesíteni tudja. Januártól bár megszűnik a kiemelt beruházási bérpótlék, növekszik viszont a folyamatos munkarendben dolgozók (8 -(- 6, 10 + 4) pótléka, az alapbér 20 százaléka lesz. Ha a vállalatok kihasználják az együttműködési szerződés (és természetesen ennek teljesítése) alapján kínálkozó lehetőségeket, akkor a dolgozók jövedelme elérheti, meg is haladhatja az 1983. évi szintet. A megegyezés nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy megtörténik, hiszen ez érdeke a vállalatoknak éppúgy, mint minden dolgozónak. ALKALMAZKODNI KELL A FÜSTHOZ? Az októberi számban olvastam a Hogyan lesz a baleset? c. munkavédelmi témájú írást. Egyik megállapítása így szól: „a munkatevékenység eredményessége, a dolgozó jó közérzetének megőrzése közvetlenül attól függ, hogy az igénybevétel összhangban van-e a dolgozó alkalmazkodóképességével”. Ez az összefüggés vitathatatlan, de számomra azért különösen érdekes, mert rádöbbentem, hogy miért viszolygok felmenni a II. blokkvezénylőbe: allergiás vagyok a dohányzásra és a dohányfüstre, ott pedig csaknem akkora a dohányfüst, mint a „Ragacs”-ban (csak a söröskorsók hiányoznak), és mivel nem vagyok képes alkalmazkodni a füsthöz, az ott tartózkodás jobban megvisel, mint a munka. Nyilvánvalóan ezért írja elő az 1979. évi munkavédelmi rendelet 24. cikkelye a tiszta levegő biztosítását a munkahelyen — amelyet a gyakorlatban szinte sehol sem vesznek figyelembe. Ezzel magyarázható, hogy hazánkban a dohányzás szabadsága korlátlan. Nálunk a dohányosok már nem is munka közben dohányoznak, hanem dohányzás közben dolgoznak, vagyis főtevékenységük a dohányzás, a munka melléktevékenységgé degradálódott. Azt pedig a lehető legtermészetesebbnek találják, hogy a legcsekélyebb tekintettel sincsenek a nemdohányzókra, akkor sem, ha terhes anyákról vagy gyermekekről van szó. (Egyébként egyre több terhes anya maga is dohányzik!) Lehetséges, hogy nem mutatható ki a dohányzás közvetlen szerepe bizonyos baleseteknél, de a közvetett hatás kimutathatóan fennáll sok esetben, az egészség és közérzet károsítása pedig folyamatosan. Vagyis nem lebecsülendő munkavédelmi tényező a dohányzás. Ezen kívül nem elhanyagolható az a tény, hogy hazánkban a Vizi János főszerelésvezető (VEGYÉPSZER): Ismét rosszkor és szerintem korán jöttél. Ma semmivel sem tudok többet, mint ite, és egyetértek azzal, hogy komoly „erőpróba” várható a vállalatok között az elosztás arányainak aláírásakor. (Nyilvánvaló, mindegyik vállalat többre értékeli majd magát a számára felajánlott százalékos részesedésnél.) El óbb-utóbb persze lesz megegyezés, de nem vagyok biztos abban, hogy ez decemberben megszületik. Nem ismerem a részleteket, s nem beszélhetek a vállalati vezérkar helyett. Abban továbbra is kételyeim vannak, hogy a megemelt műszak - pótlék mellett kifizethető összegek nem lesznek-e jövőre is inkább csak „jelenléti díjak” valóságos, pozitív ösztönzés helyett. Egy hónap múlva minden esetre többet tudunk majd. Te is, én is. Halmos Sándor létesítmény-igazgató (GYGV): Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy éppen a minap vitattuk meg ezeket a kérdéseket a vállalati felső vezetéssel. Ennek alapján elmondhatom, hogy vállalatunk egyetért a társulási vagy együttműködési szerződés gondolataival, kész csatlakozni ahhoz. Kiegészítő javaslatunk csupán az, hogy legyen része (melléklete) az a konkrét, koordinációs hálóterv is, amely műszakiszervezési alapját képezte a költség-előirányzatok és a folyóáras munkalapok megtervezésének, kidolgozásának. Ez egyben a közös irányítási tevékenységet, a rendszeres ellenőrzést, a csaknem naprakész és kölcsönös „képben levest”, a tűzeseteknek több, mint ötven százalékát a dohányosok okozzák, ami évente több milliárd forintnyi kárt jelent. A fentiek figyelembevételével célszerű volna az atomerőműben, illetve annak építésénél is korlátozni a dohányzás szabadságát, különös tekintettel Antalóczy professzor legutóbbi drámai felhívására, amelyben rámutatott a dohányzás döntő szerepére a szívbetegségek ugrásszerű növekedésében. Abból kell kiindulni, hogy a normális magatartás a nemdohányzás, a dohányzás pedig nem normális — káros szenvedély, betegség. Sajnos, a jelenlegi közszemlélet ennek fordítottja. Éles Antal USZODA A tanuszoda létesítésének helyével kapcsolatban szeretném kifejteni véleményemet. A tanuszoda köztudottan gyermekek úszásoktatására létesített sekélyvízű úszómedence. Ezért is terveztek eredetileg a 24 tantermes iskola mellé egyet, amit költségcsökkentés miatt kihúztak a tervből, de a hőközpontot, az elektromos hálózatot már nem tervezték át. Tehát még most is rendelkezésre áll a szükséges energia egy tanmedencéhez. Nem lenne helyes ezt parlagon hagyni. Annál is inkább, mert ez az iskola foglalkoztatja a város diákjainak felét. Tehát a tanuszodát „mégiscsak” a lakótelepen kellene felépíteni. Sz. T. SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS Régi közmondás: „A kutya nem eszi meg a telet”. Ügy látszik 1983-ban is igaz mert november elejére megérkezett, annak ellenére, hogy augusztusban az évszázad legmelegebb novemberét jósolták. A télies idő beköszöntésével azonnal jelentkeztek az évek óta visszatérő személyszállítási problémák: konikirét (tájékozódás és tájékoztatás lehetőségeit is jól szolgálná. Részleteiben mi sem ismerjük, és várhatóan valóban nehéz vitában alakúinak majd ki az egyes résztvevő vállalatok részesedési százalékai. Ebben a vonatkozásban egyetértek Vizi Jánossal. Néhány kisebb kérdés függőben hagyása esetén is szükségét látom a mielőbbi megegyezésnek, a szerződés aláírásának, mivel a korábbi pótlékok megszűnésével egyidejűleg kell tudnunk mondani valamit dolgozóinknak arra vonatkozóan, hogy mit tudunk még melláraikra a 20 százalékos műszakpótlékhoz. Az üzemi demokrácia különböző fórumain az elsődleges tájékoztatás ezt célozza majd, konkrét és „forintos” módon pedig folyamatosan az egyes konkrét feladatok meghatározásakor az éppen érintett kollektíváik számára. A dolgozókat szerintem elsősorban az érdekli, hogy mikor, milyen munkáért és mennyi lesz a borítékban, kevésbé az. hogy ennek fedezetét a vállalat milyen forrásból biztosítja. Az „átállás” nem lesz zökkenőmentes, az aláírást követően is lesznek újabb, megoldást Igénylő kérdések, de ezeket is megoldjuk majd. Mint a fentiekből kitűnik, az új érdekeltségi rendszer bevezetésének valóban „zöld útja” van akkor is, ha néhány kisebb kérdés még megválaszolásra vár. Sikeres alkalmazása elsősorban a vállalatokon, a dolgozók akaratának, csatlakozásának, megnyerésének feladata plédig a vállalati vezetőkön, dolgozókon, a vállalati demokrácia fórumainak eredményességén múlik. Cz. T. késnek a járatok, fűtetlenek az autóbuszok, nem küldik időben a mentesítő járatokat, növekszik a zsúfoltság, mert egyre kevesebben járnak motorral, vagy saját gépkocsival. Az elmúlt hét év alatt, melyet Pakson töltöttem, ezek voltak a gondok, ezzel tettük tönkre egymás idegeit, a kivitelező vállalatok írtak az ERBE-nek, az ERBE a Volánnak, a Volán ismét írt az ERBE-nek, a kör bezárult, a megoldást mégis mindig a tavasz hozta meg, mert kisütött a Nap és a problémák nagy többsége megoldódott. Én 1983/84. évre ezennel megírom reklamációs levelemet előre: Kérem a közreműködő vállalatokat, hogy írásos bejelentésem alapján máris nézzenek utána, hogy: ne késsenek a járatok, fűtsék az autóbuszokat, időben küldjék a mentesítő járatokat, figyeljenek az utazólétszámra, mert hideg van, mindenki érzékenyebb, ha órákat kell toporogni esőben, hóban, jeges szélben. Szeretném, ha emberi oldalról is megfontolnák tetteiket. akik a fenti dolgokkal foglalkoznak. Dolgozóink 60—70 km-es körzetből járnak naponta, hajnalok-hajnalán otthonukból Paksra. 10 órát dolgoznak és padlásuk az ég. A fűtetlen autóbuszokból hidegbe mennek. jeges vassal dolgoznak, metsző szélben, hóban, lefagyott gépekkel, szerszámokkal. Nagyon fontos, hogy a hosszú úton melegedjenek meg, bóbiskolva, kártyázva, megérdemelt pihenéssel, és biztosítsuk minden esetben ülőhelyüket. Mégegyszer megismétlem, én előre megírtam reklamációs levelemet, a többi már másokon múlik. ŐRI ZOLTANNE 22. sz. Állami Epítőip. Váll. lét. főm. gazd-h. Hírek A PAV „Hajós Alfréd” szocialista brigádja kapcsolatot teremtett a Mecseki Ércbányászati Vállalat III. gyáregység „Műszaki” szocialista brigádjával. Kölcsönös látogatásokat tesznek Pécsett, illetve Pakson. Megismerkednek egymás munkájával, örömeivel, gondjaival, és egyúttal azzal is, hogy a bányából kitermelt uránércből végül is milyen folyamatok során és milyen berendezésekben termelik a villamos energiát. * Vetélkedőt rendezett a PAV szakszervezeti bizottsága abból az alkalomból, hogy 80 éve alakult meg az egységes Vasas-szakszervezet és 25 éve indult a szocialista brigádmozgalom. Célul tűzték ki, hogy a résztvevők bővítsék ismereteiket a magyar munkásmozgalom történetéből, a szakszervezetek egykori és mai feladataiból, és a mumkaverseny-mozgalom szabályaiból. A többfordulós vetélkedő végeredménye: 1. „Prometheus” (KAFŐ), 2. „Kontakt” (Vili. TMK), 3. „Alfa” (KAFŐ), 4. „Edison” (Vili. TMK), 5. „Universum” (KAFŐ). Helyreigazítás! Előző számunkban a beruházási-városi művelődési vetélkedőben győztes konzervgyári „December 2.” brigád csapatának névsorát tévesen közöltük. A helyes névsor: Simái Éva, Tar Istvánná, Prantner Jánosmé, Bettesch Pálné. Elnézést kérünk. (A szerk.) Kérdés — válasz Közérdekű kérdésekre keresünk választ ebben a rovatunkban (A. £.: ATOMERŐMŰ EPITOI) Ismét az ösztönzésről
