Atomerőmű, 1983 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1983-09-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Tanuszoda után épül a többi medence Mégiscsak lesz uszoda Pakson Először 1979-ben merült fel hatósági fórumon a paksi uszoda kérdése. Ez idő tájt a tanácsi állásfoglalás az volt, hogy mindenek előtt megfe­lelő mennyiségű ivóvizet kell a városnak biztosítani, aztán lehet szó másról. 1981-re megduplázódott az ivóvízka­pacitás, a városi tanács kez­deményezésére összejöttek a paksi vállalatok vezetői, a Hazafias Népfront képviselői, a párt- és tömegszervezetek képviselői, és egyetértő véle­ményt nyilvánítottak, hogy egy tanuszoda építésével el­induljon a beruházás. Egy el­lenjavaslat volt, mégpedig a PAV részéről, mivel szerin­tük nem a konzervgyár mel­lett, hanem az új lakótelepen volna a legjobb helye a strandnak, illetve uszodának. A városi tanács hajlandó volt a rendezési tervét meg­változtatni a PAV elképze­lésének megfelelően, az erő­műves vezetés pedig javas­latot is tett az általuk jónak tartott új terület kijelölésére. Időközben a tanács megbí­zást adott a Mélyéptervnek egy tanulmányterv, egy dön­tést előkészítő vázlatterv el­készítésére — tanácsi pénz­ből. Ez a tanulmány megerő­sítette, hogy a tanácsi rende­zési terv szerint a leggazda­ságosabb és legmegfelelőbb helyen lett kitűzve az uszoda és strand építésének területe. A PAV a tervező vállalat szakvéleménye ellenére ki­tartott saját elképzelése mellett, hogy a lakótelepen kell az uszodát megépíteni. Az idő csak rohant, és a két ellenkező álláspont pedig semmit nem közeledett egy­máshoz, s mi több, eltelt köz­ben újabb két év. 1983 tavaszán a vállalatok gazdasági vezetői ismét ösz­­szeültek, és meghallgatták a Mélyépterv szakvéleményét, valamint a tanácselnök ja­vaslatát, miszerint a beru­házást vállalati pénzből és tagsági díjakból kell meg­valósítani, hiszen tanácsi be­ruházásról jelenleg szó sem lehet, az államháztartás anyagi helyzetének romlása miatt. A jelenlévő mintegy húsz paksi és nem paksi székhelyű vállalat vezetői el­határozták, hogy tagjai lesz­nek egy uszodaépítő és -kar­bantartó egyesületnek, és fel­kérték a városi tanácsot. hogy az első egyesületi gyű­lésig dolgozzák ki a jogi for­mákat. A PAV ebből az al­kalomból is bejelentette ki­fogását a beruházás helyszí­nét illetően, és az 1983. jú­nius 23-i alakuló gyűlésen nem is képviseltette magát, sőt, máig nem tagja az egye­sületnek. Az egyesület ennek ellenére, mint polgárjogi tár­sulás, megválasztotta a veze­tő testületét, és megkezdte munkáját. Ebben az évben megrendelték a Mélyépterv­­től a kiviteli terveket, elvég­zik a durva tereprendezést, és a tagszervezés érdekében felszólító leveleket, belépési nyilatkozatokat, valamint plakátokat küldenek szét. 1984-ben pedig megindul a beruházás egy fedett, 16 m­­es tanuszodával, majd foly­tatódik egy 25 m-es úszó­medencével (szintén fedett), egy 50 m-es nyitott sportme­dencével és több kisebb-na­­gyobb medence építésével. Már eddig is szép felajánlá­sok születtek, és várhatóan ezután sem lesz hiány társa­dalmi munkában, anyagi tá­mogatásban, hiszen egy város uszoda-strand nélkül szinte el sem képzelhető. — T — MenetREND ? Folyvást azzal biztatnak, szóljunk bátran a hibákról, az életünket érintő apróbb bosszúságokról, fogyatékos­ságokról. Egy országos napi­lap ezt jobban megteheti, mert a címzettek, a hibázok ritkán mennek a Központi Bizottsághoz tiltakozni, elég­tételt venni, s a cikkíró is ritkán kerül közvetlen kap­csolatba „ügyfeleivel”. Nem így van ez egy ilyen kis lap esetében, mint az Atomerő­mű Építői, s nem így van ez Pakson. Legutóbbi példa er­re egy OTP-sícroki, vagy egy korábbi, a Volánt érintő írás. Aki nem emlékeznék, kb. másfél éve megírtuk, hogy az egyik településre (Űzd) a szerződéses járatok bemen­tek a bekötő úton a dolgozók­kal, dolgozókért, míg a „pol­gári” járatok nem. Észrevé­telünket a Volán kivizsgálta, s intézkedett. Azóta a szer­ződéses járatok sem mennek be. Ezért lapozom elfogódottan a Volán 1983. január 3-tól érvényes stenciles tájékozta­tóját (menetrendjét) a szer­ződéses járatok fontosabb adatairól. Van ugyanis egy tábla az erőmű Volán-várótermében is. Megkérdeztem a szolgá­lattevőt vagy menetirányítót (nem tudom, mi a hivata­los rangja): a tábla igaz? Biztonságosan tájékoztat? A válasz egyértelműen igen volt. Aztán elővettem a már említett stenciles füzetecskét, abban a naív hitben, hogy az valóban csak könnyen kezel­hető és hordozható változata a táblának. Csupán kíváncsi­ságból az erőműből induló járatokat vetettem össze, mert a várótermi tábla csak ezeket tartalmazza. A füzet­ben 220 megszámlált járat­ból csupán 90 tért el valami­lyen formában a táblán ta­láltaktól. Nyilvánvaló tanul­ság: aki tájékozott akar len­ni, másolja le magának a táblát! A legérdekesebb talán a két jelmagyarázat. A füzet elején: x = „közlekedik munkaszüneti napok kivéte­lével naponta”. A táblán ilyen jel nincs. Igaz, ilyen je­lű járat a füzetben sincs. A táblán és a füzetben a járatoknál szerepel „g” (hét­fő és kedd), a füzet jelma­gyarázatában nem. A táblán szerepel egy rej­télyesnek is mondható „E” („hazaszállítási napokon”), a füzetben ilyen jel nincs. A + az egyik helyen szabad- és munkaszüneti napokat je­lent, a másikon szombatot— vasárnapot, ami bár hasonló, de nem ugyanaz. Ez igaz a x jelzésre is: a dekádban dol­gozóknak a szombat—vasár­nap is munkanap. Talán az ilyen akadékoskodások elke­rülésére adta ki januárban a Volán a füzetecskét, csupán 50—60 példányban, tudomá­som szerint azzal, hogy már­ciusban lesz jobb. igazabb és több... Igaz, a füzetecske nem létszükséglet, ott a tábla, aki tájékozódni akar, az ne mun­kaidőben, a munkahelyén te­gye, hanem a váróban. Aki pedig netán például arra len­ne kíváncsi, hogy Bölcskéről, Nagykarácsonyból, Bonyhád­­ról, Németkérről, Űzdról, Nagydorogról, stb. mikor in­dul szerződéses járat az erő­műbe, az ha van füzetecské­­je, számítsa ki a végállomá­soktól feltüntetett menet­időkből, vagy kérdezze meg a menetirányítót. Ám a legbiz­tosabb, ha a falubelijét kér­dezi. Félek, e kis eltűnődés ered­ménye nem az lesz, hogy a Volán kiad egy zsebben is hordható, akár megvásárol­ható menetrendet, hanem még a várótermi táblát is feleslegesnek ítéli, ha már olyan sok gondot okoz. No, merthogy rendnek kell lenni! Ha nem is a tájékoz­tatásban, és a járatoknál...-kó Először rendezték országos szinten Augusztus végén Debre­cen látta vendégül a mun­kásfiatalok első országos ta­lálkozójának résztvevőit. Most nem egy-egy szakág, tárca vagy munkaterület küldöttei találkoztak, hanem az ipar, a közlekedés, a ke­reskedelem, az építőipar, a mezőgazdaság és a kisipar fiataljai, az ország tizenki­lenc megyéjéből, adtak egy­másnak randevút. A külön­böző tanácskozásokon, fóru­mokon és üzemlátogatásokon nyílt, őszinte légkörben zaj­lottak a viták, a vélemény­­cserék, a hozzászólások. Ké­nyes kérdések is napirendre kerültek, többek között a pá­lyakezdők örökzöld problé­mái, a lakáskérdés, a bére­zés. Sok felszólaló azt az igényt tolmácsolta az általa képviselt fiatalok nevében, hogy munkaidőben, jól szer­vezett és megfelelően fizetett munkával akarják megte­remteni a létfeltételeket, nem pedig gazdasági munkakö­zösségekben, másodállások­ban, a szabad idő rovására. Egy munkáslány így véleke­dett: „ennek a rendezvény­nek, de a várható évenkénti kétévenkénti találkozóknak is csak akkor van értelme, ha nemcsak elhangzanak a pa­naszok vagy a javaslatok az ifjúság problémáit illetően, hanem ezekre megfelelő fó­rumokon megkeresik a meg­oldásokat is.” A rendezők nagyon színes programmal tették változa­tossá a három napot, amely idő alatt kedves ismeretsé­gek, barátságok alakultak ki, és a címek cseréje következ­tében valószínű, hogy nem egyhamar fognak ezek meg­szakadni. Fontos tanulság, hogy ha a fiataloknak tartalmas prog­ramokat ajánlanak, akkor mindenki jól érzi magát. Itt, Debrecenben ezen a találko­zón ez a gyakorlat igazoló­dott.-ma Összefogni a kollektívát A 22. sz. Állami Építőipari Vállalat „Kandó Kálmán” villanyszerelő szocialista bri­gádja ebben az évben, a bri­gádmozgalom 25 éves jubi­leuma alkalmából elnyerte a „Magyar Népköztársaság ki­váló brigádja” címet. Megtisztelő a cím, értékes az elismerés, de nem minden­napi az a munka sem, ami­nek alapján érdemessé vált a brigád az elismerésre. Aki ismeri a „kandósokat”, tudja — megdolgoztak érte. 1966-ban alakult a brigád, és azóta szinte változatlan össze­tételben dolgozik együtt. Ne­vükkel szinte valamennyi vil­lamosenergiaipari nagyberu­házásnál találkoztunk. Dol­goztak a „ Gagarin” és a Tisza Erőmű, az alberitirsai alállomás építkezésén. Évek óta az atomerőmű megvalósí­tásához járulnak hozzá fele­lősségteljes munkájukkal. E brigád vezetője Csépány József. Beszélgetésünk során arra kerestük a választ, milyen amber ő. aki képes hosszú időn keresztül együtt tartani és eredményesen vezetni a kollektívát. A szerény, halk szavú, de határozott ember, mikor éle­téről mesél, állandóan jelen van a munka, a brigád, a kol­lektíva. Egyéni életében tör­ténő események szinte mind kapcsolatban vannak válla­latának, a 22. sz. ÁÉV 70. szá­mú főüzemének életével is. 1928-ban született. A vil­lanyszerelő szakmát a buda­pesti telefongyárban tanulta, ahonnan 1950-ben került je­lenlegi vállalatához, jelenlegi munkakörébe. Életét két fontos tényező határozta meg — a munka és a család. „Az üzemi lap VI. évfolya­mának 3. számában -Képte­len közéletrajz Expressz« címmel postát bíráló cikk je­lent meg. Bár a cikk hangvé­tele írói fantázián alapuló krokira uital, de bíráló hang­vételű elemei nem fedik teljes egészében a valóságot. Duraaszentgyörgyön, mint minden településen, szomba­ton és vasárnap is van táv­­liraiíkézbesítés. A városokban és járási székhelyeken ezeken a napo­kon 15 óráig az utalványtáv­­iTatokat és dísztáviratokat is kézbesítik, míg a többi tele­pülésen csak az expresszleve­­léket, és azokat a táviratokat, amelyek kézbesítését nem dí­szes űrlapon kérték. Ezeknél a helyeknél a táviratok és expresszlevelek kézbesítése naponta egy alkalommal tör­ténik, a hírlapokat kézbesítő dolgozó a közvetítő postahi­vatalhoz — Dunaszentgyörgy esetében Paks I. számú posta­hivatalihoz — kiindulása előtt bejelentkezik, és az esetleg érkező távirat szövegét leírja és kézbesíti. A dísztáviratok esetében módja van a feladónak arra, hogy H megjelöléssel már napokkal előbb a táviratot feladja. Ebben az esetben ter­mészetesen a megjelölt napon, így szombaton és vasárnap is kézbesítésre kerül a dísztáv­irat. Tekintettel arra, hogy a cikk a postát igénybevevő ügyfeleket helytelenül tájé­koztatja, kérem, hogy a leg­közelebbi számban szíves­kedjék helyreigazító cikket közölni, hogy az ügyfelek szolgáltatásainkat igénybe tudják venni.” VARGA SÁNDOR igazgató Csépány József brigádvezető Nem volt ez könnyű élet. Távol a családtól, a kivite­lező építőipart oly nagyon jel­lemző mostoha körülmények között. A nehézségek leküz­désében a kollektívában ural­kodó légkör, a jó munkához a család biztosította a hátte­ret. Munkáját, tenniafcarását mindig elismerték; számtalan kitüntetés tulajdonosa. Vál­lalta a vándoréletet. Családja Budapesten a nem éppen luxusméretű szoba-konyha, komfort nélküli lakásban élt, ő pedig ott, ahol éppen a vál­lalata dolgozott. Brigádját mindig a pontos, jó munka és a fegyelem jel­lemezte. Az idő múlásával a különböző mentalitású em­berek olyan kollektívát al­kottak, ahol a megértés, az egymásért is tenni tudó és akaró szemlélet lett a meg­határozó. Segítik egymást a problémák megoldásában, új, értelmes célok elérésére ösz­tönöznek. Ennek tudható be. Olvasóink „Eles’Mátá'sát bizonyítja, hogy időről időre felhívják szerkesztőségünk fi­gyelmét egyes visszás dolgok­ra, kimondva, vagy kimondat­lanul is kérve a témához a nyilvánosság biztosítását. Közérdekű dolgokról lévén szó, ennek örömmel teszünk eleget. Idézet a levelekből: „A paksi lakótelep népszerű sörözője, közismert becenevén a Ragacs, méltó gúnynevéhez, de nem méltó az atomerőmű építőihez és Pakshoz. Termé­szetesen nem öregbíti jó hír­nevét az üzemeltető Mecsek­­vidéki Vendéglátó Vállalatnak sem. Ragacsságán nem sokat változtatnak a rozoga aszta­lok térítői, valamint a másod­­osztályú besorolás. Nem tu­dom, milyen szempontjai van­nak az osztályba sorolásnak, de a másodosztály itt magas­nak tűnik, jobban illene rá az osztályon aluli jelző.” (Ebben a sommás ítéletben bizonyára van némi túlzás, az igazság valahol a kettő között lehet. Vitára bocsátjuk a kér­dést. Jó lenne, ha az MVV és vendégei is megírnák erről a véleményüket. A szerk.j * Augusztusi számunk fog­lalkozott a munkásszállások­kal. Ezzel kapcsolatban olva­sóink sürgetik a „Házirend” kiadását. Kifogásolják a falak „kitapétázását” különböző ze­nekarok, énekesek stb. képei­vel. Együk olvasónk írja: „A mi szobánk olyain, mintha re­­peszgránát robbant volna benne, miután a leszedett p Lak átokkal a fal is lejött.” Mint ismeretes, a Budapesti Kertészeti Egyetem gombais­mereti tanfolyamot szervez a helyszínen. Ezzel kapcsolat­ban többen reklamálták, hogy a 600,— Ft/fő tanfolyami díj hogy szakképzetlenül a bri­gádhoz került tagok mind képezték magukat, és legalább a betanított villanyszerelő ké­pesítést megszerezték. Sokat jelentett az ezen az úton való haladáshoz a bri­gádvezető egyénisége. Emberi tartása, határozottsága miatt elfogadták és tisztelik mun­katársai, hiszen ő is hason­lóan érez irántuk. Több le­hetőség kínálkozott, hogy Bu­dapestre, más vállalathoz vagy 22-hez budapesti mun­kahelyre kerüljön. Szerette volna ezt a család is — hiszen 1976-ban a vállalat által épí­tett kényelmes lakásba köl­­töznetett —, de azért megér­tették, hogy nagyon erősek azok az érzelmi szálak, amik őt a brigádjához kötik. Ö ma­ga úgy vélekedik, nem lett volna becsületes dolog, ha az oly sok kemény csatában összeforrott csapatot elhagyja. Céltudatosságát jellemzi, hogy bár jó erőnek, egészség­nek örvend, kinevelte maga mellett azt az embert, akinek bármikor teljes felelősséggel átadhatja a csapatát. Májusban az a megtisztel­tetés érte, hogy részt vehe­tett a szocialista brigádveze­tők országos tanácskozásán, ahol nemcsak szűk környeze­tét. hanem a Pakson dolgozó­kat is képviselhette. Munkáját, életútjának he­lyességét számtalan kitünte­tés igazolja. Birtokosa a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tának, kétszeres ÉVM, egy­szeri NIM és többszöri válla­lati kiváló dolgozó kitüntetés­nek. Szükség van rá, s brigád­jára feladataink megoldásá­nál. Ök érzik ezt a felelőssé­get, ezért dolgoznak. Kíván­juk, a jövőben sem legyen ez másként. eszbé túl magas. Kétségkívül nem olcsó, de a gyomormosás sem az. Feltéve, ha az illető meg­ússza annyival... * Sokan kifogásolják, hogy a Csemege ABC zöldségüzlete gyakran mutat sivár képet. Megkérdeztük Völgyi Vincéné üzletvezető-helyettest, hogy mi ennek az oka? — Eleinte a tolnai Zöldért Vállatet szállított ide árut, de olyan kis választékban, hogy még ezek a kis polcok sem teltek meg vele. Megfelelő választékot és mennyiséget biztosított viszont vállala­tunk a budapesti raktáraikból, ám ez hetente egyszer tör­tént, és még az sem volt rendszeres. Nemrég a paksi áfésszel állapodtunk meg (szóbelileg), hogy általuk pró­báljuk választékunkat bőví­teni, a szükséges keresletet kielégíteni. Vásárolunk a kistermelők­től is, de ezen a téren sincs rendszeresség. Az ellátás nagymértékű javulására saj­nos, nincs sok remény a kö­zeljövőben. Programok A műszaki-közgazdasági és jogi könyvinapok (1983. októ­ber 7—31.) keretében „A pénz értékcsökkenése a szocializ­musban címmel előadás lesz a Munkásművelődési Köz­pontban, valamint kiállítás a városi-járási könyvtárban, a könyvtár 1983. évi szerzemé­nyeiből. Az őszi megyei könyvhetek alkalmából Október 7-én este 7 órakor találkozó lesz Végh Antal íróval és Szilágyi Já­nos riporterrel. A találkozón megvásárolhatók az író leg­újabb művei. Postánkból Tolna megyei delegáció az ünnepélyes megnyitón Fotó: Kőszegi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents