Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-08-01 / 5. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI A kedves olvasó bizonyára már megszokta, hogy itt, a bagoly jegyében, alatt és körött kultúrával, művelődéssel kapcsolatos írások jelennek meg ebben a lapban. E bölcs madár a hagyományok szerint elsősorban a könyv, a tudomány jelképe, de mivel a szerkesztőségnek nem volt más „madara" ez maradt a védnöke olyan témáknak is, amelyek csak alig-aíig férnek eredeti szárnyai alá. Nyár, uborkaszezon; jobb híján elhatároztam: baglyunktól kérek egy beszélgetést annál is inkább, mert a szokottnál is savanyúbbnak láttam ábrázatát. Eleinte néhány indulatos „Hu!" kiálltáson túl alig akadt papírra vetni való, később aztán csaknem mindent kipakolt, ami a begyében volt. — A bosszúságtól borzolódott fel a toliam. A magáé is felborzolódna, ha a főnökeitől olyan feladatot kapna, amelyet nem tud teljesíteni. A nagy sas ugyanis — minden madarak főnöke — arzal bízott meg, hogy jelentősen bővítsem az itteni dolgozók kultúrált szórakozásának, szórakoztatásának, szabad idejük tartalmas eltöltésének lehetőségeit. Mint nem éppen galambepével megjegyezte, éppen itt az ideje, hogy a figyelmem terjedjen ki ilyen dolgokra is. — Már meg ne haragudjon, de a főnöknek jelen esetben teljesen igaza van. Meggyőződésem, hogy dolgozóink is csak örülnének ennek... — Bizonyára. Ám, amikor tájékozódásul berepültem a kiserdőt és a nagyerdőt, akaratlanul is a maguk egyik parlamenti képviselőjének (jeles színművész) szavai jutottak eszembe. Ö valahogy úgy mondta, hogy a kultúra ebben az országban nem áru, de pénzbe kerül... — Ez kétségtelen. No, és? — Mi az, hogy no és? (Maga is értelmesebbnek látszott még az előbb). Mondtam a főnöknek, hogy az itt élők, különösen a most épülő új „gyümölcsössel” együtt betelepültek ilyen jellegű és megfelelő ellátására a kerületi erdésznek a maga erejéből nem futja. Az én odúmban pedig egy huncut garas sincs. Valakinek vagy valakiknek mindenképpen zsebbe kell nyúlni, és korántsem nyúl módjára... — És azok az erdészek, akiktől átmenetileg ide települtek a szorgos dolgozók, azok nem gondoskodnak ilyen „eleségről"? Tudomásom szerint mindegyikük minden dolgozó után minimálisan ezer forint jóléti és kulturális alappal gazdálkodhat... — Ez az! Gondoltam, a mai szűkösebb világban is ezer ilyen forintból csak-csak jut kultúrára legalább száz, ha nem több. Ráadásul mivel ők messze vannak, ideadják majd ezt a pénzt azzal a kikötéssel, hogy ebből fedezzük a szükséges „eleséget". Annál is inkább, mivel egy kicsit helyettük dolgozunk, átvállalva törvényes kötelezettségeik jelentős részét.- Az eredmény? — Az eredmény (ha ez annak nevezhető...) Jegyezze! Egy évre és egy főre számítva: CSŐSZER: 100 Ft, FTV: 107 Ft, ERŐTERV: 66 Ft, Apr. 4. GM: 50 Ft, 22. ÁÉV: 42 Ft, VERTESZ: 44 Ft, ERBE: 38 Ft, GYGV: 36 Ft. DÉLÉP: 36 Ft, ITM: 30 Ft, ORSZAK: 28 Ft, 26. ÁÉV: 14 Ft. Olyan cégeket is említhetnék, akiknek eddig csak sajnálkozásra, vagy még arra sem futotta. Ilyen például a VEGYÉPSZER, de megemlíthetném az SKVV-t, az MVV-t és másokat.- Hát ez elég gyenge teljesítmény... A főnökség? Tőlük nem kért némi „pénzmagot”? — Akkora madár én sem vagyok, hogy erre ne gondoltam volna... Kaptunk is az Országos Közművelődési Tanácstól 200, az Állami Ifjúsági Bizottságtól 100, a KISZ KB-tól 100, a SZOT-tól 100, a „VASAS” szakszervezettől 40, az „ÉPÍTŐK”-szakszervezettől 30 ezer forintot.- Ember! Bocsánat, Bölcs Bagoly! Miért sír mégis? Ez, ha jól összeszámolom összességében közel 600 ezer forint! — Az igaz! Ám ennek a kerekerdőnek közel 10 ezer lakója van! Ha itt egy színházjegyért elkérünk 40—50 forintot, (többet nem kérhetünk, mert nem lesz vásárló, telt ház esetén is még további 20-30 forinttal kell pótlékolnunk minden jegyet. Nem beszélve az egyéb formákról... (gy igencsak hamar elkopik az átlagosan egy főre jutó 70—80 forint. Nem beszélve arról, hogy a munkásszálláson lakó fizikai dolgozók nem járnak tömegesen (sajnos) színházba, nekik ráki mi „helyben f o gyászthatót" kell inkább kitalálnunk... Az erdészektől pedig - úgy látszik — inkább csak együttérzésre számíthatunk. Hacsak meg nem világosodik bennük jövőre, hogy ez a kiserdő ilyen szempontból is kiemelt beruházás, és a kenyér mellé valami mást is kell adni az itt dolgozóknak. Mégpedig helyi tervezéssel, szervezéssel, nem pedig „távirányítással”. És nem csak „cirkuszt" I- Azt akarja mondoni, hogy a vállalati „nagymadarak" nem törődnek kellőképpen az itteniek ellátásával? — Lehet, hogy törődnek, csak pénzt nem adnak a közös koszszába, ahonnan valóban célszerűen és remélhetően eredményesen történhetne az elosztás. Ráadásul éppen maguknál van egy testület, amely erre biztosíték is lehetne. Az Atomerőmű Beruházás Művelődési Bizottság.- A biztosíték néha ki is éghet... — Igen, ha túlterhelik. Ám magukat még nem fenyegeti ilyen veszély... Szerintem ugyanis az egyes cégek „vezérmadarai” sok esetben csak verebeket jelöltek „felelős képviselőként", mármint ami a tagok „jogosítványát" illeti...- A veréb is madár... — Igaz, de próbáljon csak meg rálépni egy kánya körmére... Ha már itt vagyunk, megkérdezem. A különböző vállalatok itteni szakszervezetisei is nyuszik, illetve verebek? Ilyen ügyekben legalábbis annak' látszanak...- Ezt talán tessék majd megfelelő fórumon tőlük megkérdezni... — Tudja, szívesen megkérdezném a munkaverseny-mozgalom itteni szervezőitől, hogy szerintük érvényesül-e az a bizonyos hármas jelszó (dolgozni, tanulni, élni) egysége a követelményekben, a brigádok vállalásaiban, a teljesítésekben és az értékeléseknél egyaránt? Terveznek-e valami előrelépést ezen a területen?- Nem gondolja, hogy még nehezebb „terepre" tévedt? — Annál jobb! Nos?- Úgy tudom, igen. Például a negyedik negyedévtől kezdődően nem fogadnak el felajánlásokat kulturális jellegű vállalások nélkül. Ezeket természetesen ajánlásokkal is igyekszünk segíteni. — Nocsak! És mit szólnak ezek a brigádok?- Még nem tudjuk. De ha ki akarják érdemelni a szocialista cimet, akkor egyetértenek velünk, és megértik törekvéseinket, ami végül is azonos az övékével. — Meglátjuk! Hu! De most már elegem volt magából. Dolgom van! A viszontlátásra! Madaram elrepült. Félek és örülök, hogy itt köröz fölöttünk, figyelve törekvéseinket, tetteinket. Czakó Tibor Kis közösség nagy ereje Az utóbbi években egyre többet hatllunk a szocialista brigád mozgalomról. A brigádtago'k kollektiven vállalják a többletmunkát, a minőség javítását, a batáridőik betartását, az önköltség csökkentését, ugyanakkor kiveszik részüket a társadalmi munkákból is. A társadalom elismerését, megbecsülését tükrözi, hogy a szakszervezet és a gazdasági vezetés évente értékeli a1 brigádok által végzett munkát és a legeredményesebb csoportoknak, a Iáivá ló címet adományozta. Ezt már háromszor sikerült elérnie a VEGYÉPSZER „GAGARIN" szocialista brigádjának. Az 1977-ben alakult brig ódba ni az átlag életkor 28 év. Mivel ők alakították a Főszere lésvezetőségen az első ifjúsági brigádot, úgy határoztak, hogy az elsőként világűrbe repülő Jurij Gagarin nevét veszik fel. A reggeli zés félórájában sikerült együtt találni a brigád egy részét: Fodor Sándort, Takács Lasztiét, Kiss Istvánt, Nagy Lajost és Palej Zoltánt. A brigádvezető Nagy 'István' éves szabadságát töltötte, a többiek Radios József, Kozma Attilái, Bottá József és Morvái Antal pedig szabad dékádosa'k voltak. A csőszerelőikből, hegesztőkből összekovácso födött kis közösség végzi a hármas speciális víztisztító csőszerelési munkáit a 226, 227-es helyiségben, az ő miuinikaterüJetük még a hatos, továbbá1 a< kettes és a négyes speciális víztisztító, utóbbi kettőben már a mosatáshoz valóelőkészítés folyik. Kíváncsi voltam1, vajon maguk a dolgozók, hogy vélekednek orréi hogy miiben és mennyiben tűnnék ki az átlagos brigádok sorából? Egyöntetűen a szervezettebb munkavégzést az egy mindenkiért, mindenki egyért elv jelentőségét emelték ki. — Nagyon fontos — mondta Fodor Sándor brigádvezető-helyettes, — hogy mindig zökkenőmentesen tudjuk végrehajtani feladatainkat. Sokszor adódnak nem várt nehézségdk, amelyéket csak ennyire összeszokott csapattak 'lehet megoldani, mint a miénk. Úgy gondolom brigádunk valamennyi tagja igyekszik ereje, szaktudása legjavát munkájába' fektetni és ennék eredménye lemérhető tel jesítmény ü nkön. A januári termelésünk elérte o 114,9 száza lékot. Hatékony munkáink együk záloga, hogy 'kollektíváin megtárgyaljuk sikerült-e elérni célkitűzéseinket, így még idejében fény derül arra, hogy hal1 vannak hiányosság óik, hova' 'kell minden erőt összpontosítani, ezek kiiktatása végett. A Gagarin brigád munkáját nem csak az erőmű építésében övezi nagy elismerés. Jelentős a duinöszenitgyörgyi bölcsőde és óvoda patronálása során kifejtett tevékenységük is, amelyről a dunasZentgyörgyi tanácselnök a1 következőiket írta a1 brigádnaplóiba: „A községi tanács végtéhajtó Bizottsága nevében az elismerés hangján kell', hogy száljaik és köszönjem áldozatkész és önzetlen, társadalmi segítségüket. Váiia.lásulkat teljesítették, sőt túlteljesítették.” (Folytatás a 3. oldalon.) Képes riport Átadták az új felvonulási szerelőcsarnokokat Beérkezett a 2. blokk reaktortartálya. A Skoda Müvek fő keringetövezeték csonkjait szakemberei azóta az NA 500 is felhegesztették, s a tartály a kikötői épületben várja, hogy a főépületbe szállítsák. A 2. '(torakna várhatóan december hónaptól tudja fogadni a reaktortartályt, de addig még nagyon sok munka van hátra. Az építők vállalták, hogy feszített munkával határidő előtt biztosítják a fogadási készséget, s így remélhető, hogy a tartálynak nem kell soká fáznia. Elkészült az üzemanyag-átrakó berendezés, melyben megkezdődtek az üzembe Helyezési próbák. A gép az eddigi tapasztalatok szerint dicséretére válik a Ganz-MÁVAG kollektíváinak IIP!! : * E v * *'"M. ;; |f. v'twifr J mm -• * J mm ** ,1 *h Ez a jövőt idéző külsejű berendezés fogadja be az atomreaktor lelkét, az aktív zónát. A kerek furatokba az urándioxid fűtőanyagot tartalmazó üzemanyagkazetták, a hatszögletűekbe pedig a borozott acélból készült elnyelörudak kerülnek. A reaktoron belüli berendezések bejövő ellenőrzése és próbaszerelése jó ütemben halad. Az eddigi e llenőrzések eredmén,yei kiválóak. Fotó: DEÁK HUNOR
