Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-07-01 / 4. szám
ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI 3 Bemutatjuk: A csehszlovák szakértők csoportját A csehszlovák ipar a paksi atomerőmű egyik kulcsfontosságú szállítója. Csehszlovákiából kaipjulk többek között a reaktorberendezéseket (Skoda Művek), a térfogaíkompenzátorokat (Vitkovicei Acélkombinát) és a gőzszeparátor-túlhevítőket (Tlmace-i gépgyár). A szállitásokat a SKODAEXPORT külkereskedelmi cég bonyolítja. Beszélgetőpartnerünk Snajdr Ludek, a csehszlovák szakértők csoportjának vezetője. Külön tolmácsra nem volt szükség, ugyanis az egyik szakértő, Jan Vysehradsky, szívesen valid ta ezt a szerepet. zatát küldtük el magyar barátainknak. Önök — bár kevesen vannak —, valamennyien magasan kvalifikált szakemberek. Mi a véleményük taz itt folyó építésről, szerelésről? — Valóban kevesen vagyunk itt, mindössze heten. Ám ha szükséges, ez a létszám rövi, debb-hosszabb időre megnövekszik. A kérdés második felére nehezebb válaszolni. Véleményem szerint mind az építészeti, mind a szerelési kivitelezés minősége jó, de lassú. I. Diliinger, L. Krupa, L. Snajdr, J. Vysehradsky, V. Kreuzer és V. Danek a tervezőasztalnál. (Fotó: KAIZER JÁNOS) Milyen feladatokat lát el a paksi atomerőműben dolgozó szakértői csoportjuk? — Először is azt kell megemlítenem, hogy csoportunk nem igazán önálló csoport, inkábba szovjet szakértők egyik részlege. Tulajdonképpen nincs is közvetlen szerződésünk a magyar vállalatokkal a különböző berendezések szállítására, szerelésére, megrendelőink a szovjet vállalatok. Legfontosabb berendezésünk a reaktor külső és belső részeivel együtt, mondhatni mindaz, ami a reaktort körülvevő betonba kerül, összesen mintegy 39 szállítási egység. Önöknél is épül hasonló erőmű? Milyen lényeges különbséget lát a kettő között? — A mi erőművünk is hasonló típusú, így lényeges különbség nincs a kettő között. Legfeljebb a szervezést, a szervezettséget említhetem. Mi 5 ezer dolgozót foglalkoztattunk az I. blokk építése, szerelése idején, itt ennek kétszerese a létszám. 10 ezer dolgozót nehezebb foglalkoztatni úgy, hogy mindig legyen mindenkinek megfelelő munkája... Talán még őrt is megemlítem, hogy a nálunk már működő I. reaktor korszerűsített, fejlettebb válto-Persze ez fakad abból is, hogy még nincs kellő tapasztalat. Mi i’S jártunk hasonló cipőben Bohunicében. Azt hiszem, az ERBE és a PAV vezetői gondban lesznek az I. reaktor üzembe helyezésénél. Magas fokú rendet, szervezettséget, felelősséget kell biztosítaniuk minden közreműködő részéről. A magunk részéről készek vagyunk bármikor, bármiben segíteni, függetlenül a szerződésektől, illetve ezeken túl is. Úgy tudom, július elején várható a II. reaktortartály. Hogyan készülnek önök erre az eseményre, s az ezzel kapcsolatos feladatra? Ha már megkérdezte, válaszolok, bár nekünk ezzel kapcsolatosan alig vannak közvetlen feladataink. A reaktort a SKODA MÜVEK-nél készítik, ők szállítják, s ők is gondoskodnak a tartály befejező szerelési munkálatairól. Ebből a célból közel 30 fős műszaki és szerelőgárda érkezik júliusban. A munkák és a műszaki átadás-átvétel várhatóan 3 hónapig tairt majd, s ha a fogadótér is elkészül, nem lesz akadálya a II. tartály beemelésének. A mi közvetlen feladatunk elsősorban az ideérkező csoport beilleszkedésének segítése. Ha megengedi, váltsunk témát! Milyen a közérzetük, elhelyezési körülményeik, mivel töltik szabad idejüket, hogyérzik magukat nálunk, Magyarországon ? — Kezdem a végével. Igen sokszor összemosódik a munka és a szabad idő. Ha kell, benn maradunk még szombat, vasárnap is. Elhelyezési körülményeink jók. Elvileg nem lenne akadálya, hogy mindegyikünk csa. ládjai is itt éljen, de olyan korúak vagyunk, hogy sok az iskolás gyerek. Ezért aztán inkább csak látogatóba jöhetnek az asszonyok, a gyerekek. Jellemző az is, hogy még a tavalyi szabadságunkat sem tudtuk kivenni. Rendszeresen járunk viszont hivatalos úton haza1, s ilyenkor akad egy-két nap a rokonokra, ismerősökre. Szerencsére van egy kis mikrobuszunk, ezzel ha. csak tehetjük sorra látogatjuk a magyar városokat, tájakat. Szívesen járunk egymáshoz is, elbeszélgetni egy pohár sör mellett. Szovjet barátaink is mindig meghívnak a nekik szervezett, filmvetítésekre. A magyarok, és Magyarország? Nem szeretnék elcsépelt közhelyeket mondani. Bármerre jártunk eddig, és ha nem is volt velünk Jan barátunk, mindenütt igen kedvesek, segítőkészek voltak a magyarok. A sok pozitív benyomás közül mégis kiemelnék egyet. Nagyon tiszteletreméltó és szép tulajdonságuk a magyaroknak, ahogyan a legkisebbektől a íegnagyobbakiig őszinte érzéssel megemlékeznek a különböző évfordulókról. Kapcsolódjanak ezek a nemzeti múlthoz, mint például március 15., október 6., augusztus 20., vagy a szocialista jelemhez, mint április 4., május 1., november 7. és mások. A magyarok1 életszínvonala is jó. Akii itt dolgozik, sőt, jól dolgozik, az jól is él. Ha még belefér ebbe a beszélgetésbe, szívesen elmondanék röviden egy jellemző kis történetet: Mikrobuszunkkal Kecskemét környékén eltévedtünk, a kocsi elsüllyedt, este volt már, esett az eső, ráadásul a „tolmácsunk” sem volt velünk. iBegyafogoltunk a. legközelebbi faluba, bezörgettünk egy házba. Nagy kevservesen megértettük egymást, és bár mi szabadkoztunk, megvacsoráztattak, s ottmarasztaltak éjszakára is. Reggel arra ébredtünk, hogy két ló topog az udvaron. Visszamentünk a kocsihoz, a két „lóerő" biztonságos útra vontatta járművünket. Fizettünk is volna a szívességért, de láthatóan megsértettük volna a magyar barátainkat. Azóta minden hónapban egyszer meglátogatjuk azt a kedves magyar családot. — Köszönöm a beszélgetést! CZAKÓ TIBOR Katona — lehetőségek Egy meghallott beszélgetés adta kezembe a tollat. Két. katona (egyikük leszerelés előtt álló „öreg”, másikuk ez év januárjában bevonult „ifjú harcos”) párbeszédéből tudtam meg, hogy újonc katonatársam általános iskolai tanulmányainak befejezésével birkózik. Éppen arra panaszkodott idősebb — feltehetően ismerős — beszélgető partnerének, mennyire rossz és kényelmetlen az iskolába járás, rettenetesen unja az egészet, a napi munka után éppen, hogy semmi kedve nincs készülni, az anyaggal foglalkozni. Pedig — szavai után ítélve — csak a nyolcadik osztályt kellene befejeznie és elmondhatná magáról, hogy elvégezte az általános, iskolát. Társa próbálja meggyőzni: legyen kitartása, ilyen lehetősége nem lesz arra soha, hogy befejezze alapfokú tanulmányait, mi több azonnal szakmát tanulhat, lehet belőle vasbeton-szerelő vagy ács-állványozó. Érvelését a saját példájával támasztja alá, ő ugyanebben a Cipőben járt, nem volt bizonyítványa az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályairól. Itt szerezte meg azt, utána kitanulta az ács-állványozó szakmát. Sokak számára* ismert, hogy a Magyar Néphadsereg paksi építő-műszaki alakulatánál már régen kijárt úton halad az ún. iskolaakoió, lehetőséget biztosítanak* valamennyi katona*fiatalnak — akik ezt korábban valamilyen oknál fogva elmulasztották — tanulásra, az általános iskola 5—8 osztályának elvégzésére. Néhányuknak ez az egyetlen könnyen kihasználható lehetőség, amely kezükbe adja a nyolc általános iskolai végzettségről szóló bizonyítványt. A polgári életben akár munkakör, akár családi okok miatt megoldhatatlan a tanulás, nem is besíélve arról, hogy 23—24 éves fiatalokról van szó, akik korban már valóban kinőttek a kisiskolások sorából és o polgári életben legtöbbjük számára nincs semmi ösztönző érő, melynek alapján ilyen „idős” fejjel visszatérnének az iskolapadba. A címben megjelölt témáról beszélgettünk Valkai Attila honvéddel, aki szintén arról mesélt*, neki milyen lehetőségei nyitok sorkatonai szolgálatra történő bevonulása után. — Számomra a gyakorlati szakikilképzés rögtön egy 6 hetes minősített hegesztői tanfolyammal kezdődött. A polgári életben szintén hegesztőként dolgoztam a mélykúti UNIVEREXPO Ipari Szövetkezetnél. Igaz, hogy ott nem is volt követélmény, de lehetőségem sem lett volna — mondjuk csupán szakmai érdeklődésiből — egy hasonló tanfolyam elvégzésére. Ez a tanfolyam azonban nem pusztán szakmai plusz számomra, hanem mivel atomerőmű építésén dolgozunk, meg kell ismerkednünk alapvető erőművi fogalmakkal is, am'i különösen érdékes, mivel az erőművek legmodernebb fajtájának, az atomerőműnek alapvető működési elvét sajátíthatjuk el. Ez nemcsak ísmeretbövítő, de — legalábbis számomra — egyéni kíváncsiágomból fakadó kérdések sorára is választ ad. A speciális jelleg egyébként tükröződik a vizsgakövetelményben is. A három részből álló vizsga első lépcsője a gyakorlati bizonyítás, ezután elmélet következik, mely két részre, szakmai és ún. nukleáris részekre bontható. Ezt követően egy — a már valós helyzetnek megfelelő — munkapróbát kell csinálnunk. Sikeres vizsgázás esetén E—AWIC 2B kategóriájú minősítést kapunk. Gondolom mondanom sem kell, hogy \£iszszakerülve a polgári életbe, óriási hasznom lesz abból, hogy minősített hegesztőként dolgozhatok, sőt több mint egyéves gyakorlati időt mondhatok majd magaménak, amit ráadásul nem is akárhol szereztem. Erén a nagyszerű szakmai lehetőségen kívül —vált témát Attila — egy más vonatkozásban is ért 'kellemes meglepetés Pakson. Hosszú évek óta a légtöbb szabad időmet a zenélés köti le. Bevonulásomig együttesben játszottam, előre féltem, hogy egy időre búcsút kell mondanom* a gitáromnak. Ezzel ellentétben, már a bevonulás napján toborozták a muzsikusokat. Az első látogatáskor behozták a gitáromat, azóta a zászlóalj zenekarában rendszeresen gyakorolhatok, játszhatók. Befejezésül a saját példámat említem: Én már korábban is a Paksi Atomerőmű Vállalatnál dolgoztam, tolmácsként. Ez nem volt idegen hivatásomtól — külkereskedelmi idegen nyelvű levelező — de végül is nem azzal foglalkoztam, amit tanultam. Ha nem vonulok be sorkatonai szolgálatom letöltésére, úgy dolgoztam volna tovább is, mint korábban — tolmácsként. Mivel azonban emiatt az objektív körülmény .miatt meg kellett szakítanom eddigi ténykedésemet, le is mondott rólam egy időre osztályom. Ekkor még nem tudtom, hogy a vállalat vezetősége előtt már konkrét tervek voltak arról, hogy a katonai szakkiképzés leteltével visszakerülhessek o Paksi Atomerőmű Vállalathoz dolgozni, mégpedig a beruházási osztály külkereskedelmi csoportjába, melyet a közelmúltban alapítottak meg, a vállaltat külkereskedelmi jogának kiszélesítése alapján. [gy vált lehetőségem eredeti hivatásomhoz visszatérni sorkatonai szolgálatom ideje alatt a honvédség hozzájárulásával és segítségével. Eddig a gondolatsor és a példák. Remélem sikerült a katonaélet egyik — kívülállók számára nem mindig észrevehető oldallát bemutatnom. KOZMA GABOR lilém szabad! Eleven, öt év körüli kis srác idegesíti egyfolytában édesanyját a Duna-parton. Egyszer kimerészkedik a folyóhoz, a kövek szélére, máskor kavicsokat próbál az orrába és fülébe dugni, végül homokot eszik... Negyven év körüli dolgozó kesztyű nélkül rángatja a beszorult drótkötelet, egy másik szemüveg nélkül köszörül, a harmadik minden izgalom nélkül megy át a darukötélen lógó hatalmas acélszerkezet alatt... Szinte most is hallom, amit a türelmét vesztő anyuka fokozódó hangerővel, mind erőteljesebben szól* rá rosszalkodó kisfiára: Nem szabad! Nem szabad ! De ki szól rá azokra a felnőttekre, akik figyelmen kívül hagyják a legalapvetőbb biztonsági rendszabályokat? Persze van, aki rászóljon — a csoportvezető, a munkavédelmi őr, a biztonmun'kavédeímj felügyelő — de akkor éppen nincs a közelben egyik sem. A dolgozók* saját maguk is tudják, hogy nem szabad, mégis fegyelmezetlenkednek, „rosszalkodnak”. iMiért? Van akinek nem fontos a testi épsége? A sajnálatos sérülések sorozata sem képes rádöbbenteni egyeseket a vétkes könnyelműségükre? Az egyéni védőfelszerelések hiányából' fakadó lábtörések, kéztörések, szemsérülések, vagy a többi súlyos sérülés, amely a biztonságtechnikai előírások figyelmen kívül hagyásából szárságtechnikai szakember, a mozik, mind-mind elkerülhetők lennének. Nem történhetett volna meg a kéménynél az a baleset sem, és nem esik a* dolgozó fejére a betondarab, ha betartják az építési szabályzatot. És sorolhatnánk százával azokat az eseteket, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténnie. A kis srácot a felmérgesített anyuka jól elfenékelte mielőtt még nagyabb baj történt volna, és utána* úgy tűnt, hogy a lurkó nagyon jól tudja, mit szabad és mit nem. Nem azért mondom, de a munkavédelmi előírások durva megsértőit pénzbírsággal is sújthatják. Gondolom nem árt a figyelmeztetés, hogy előzzük meg a baleseteket és előzzük meg a büntetéseket .is. (ma) HÍREK Június 18-án a VERTESZ Ságvári Endre szocialista brigádja kihívta a kirendeltségen dolgozó nők futballcsapatát, a* brigád „öregfiúi" ellen. A lányok felvették a kesztyűt és becsülettel készültek a rangadóra. Nők: Burgermaiszter Jánosné, Béres Beáta, Polonkai Lászlóné, Kiss Jolán, Bódis Éva, Medve Erzsébet. Oregfiúk: Sápi István, Deme István, Mező János, Tóth Gyula, Szűcs László, Hőgye József, Pál József. Vezette: Simon Lajos. Néző: 60 fő (nem fizető). A kétszer 15 perces találkozó fordulatos, eseményekben gazdag mérkőzést hozott. Eleinte az „öregfiúk” használták ki az adódó gólhelyzetet és megszerezték a vezetést. A gól a lányokat még jobban feltüzelte, s egy-két technikás la'bdakezelést. követően ki is egyenlítettek. A második félidőben úgy lát-, szott, hogy kezd kifáradni mind a két csapat. Többen felfrissítették magukat a pályán lévő víztácsában» ami a lányok számára volt hasznosabb, mert megszerezték a győzelmet jelentő második gólt. Végül is a szurkolók nagy örömére a lányok 2-1 arányban bizonyultak jobbnak a kihívó „öregfiúknál”. Gólok: Szűcs László (1), Medve Erzsébet (2). A Kőolajvezeték Építő Vállalat Főszerelésvezetősége „szellemi torna” címen a hagyományoknak megfelelően, de új módszerrel vetélkedőt rendezett. A vetélkedő célja az volt, hogy becsalogassuk dolgozóinkat o könyvtárakba*, ezzel is elősegítve a közművelődési felaidütterv hatékoioyabb megvalósulását. A kérdések a faliújságra kerültek kifüggesztésre. Egy hónap alatt kellett egy-egy témakört (12 kérdés) megáldani. A vetélkedő 3 részből, 36 kérdésből állt. I. rósz: Irodalmi és történelmi kérdések. ti. rész: Városok, műemlékek. 111. rész: Festészet, szobrászat. Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A főszerelésvezetőség 63 százaléka vett részt (75 fő). A vetélkedő legjobb csapatai között vásárlási utalványokat osztattunk k'i. -A végeredmény: 1. díj: 1000,— Ft-os utalvány, FÁKLYA I. csapat. 2. díj: 700,— Ft-os utalvány, JÓZSEF ATTILA csapat. 3. díj: 400,— Ft-os utalvány, BÉKE csapat. 4. díj: 100,*— Ft-os utalvány, FÁKLYA II. csapat. A 3. és 4. helyet pontszámazonosság miatt hét pótkérdés feladásával döntöttük el
