Atomerőmű, 1981 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1981-02-01 / 1. szám
2 ATOMERŐMŰ ÉPÍTŐI Új kezdeményezések ((Folytatás az 1. oldalról.) Ebben a tekintetben csupán arról van szó, hogy nagyobbak a kihasználható lehetőségek, s elsősorban rajtunk múlik mennyire élünk ezekkel. — És fogunk? — A jelekből ítélve igen, mégpedig viszonylag hamar. Erre utal az is, hogy már 1981 január végén megalakult az atomerőmű-beruházás művelődési bizottsága, amelynek alapvető célja és feladata a beruházáson dolgozók megkülönböztetett kulturális és közművelődési ellátásának gyakorlati megvalósítása, illetve ennek segítése. — Ez a testület olyan, mint a már működő vállalati művelődési bizottságok? — Ahogy szokták mondani: igen, csak egészen más. — Amennyiben? — Amennyiben tagjai nem a társadalmi és tömegszervezetek, gazdasági részlegek aktívái, hanem a beruházás MSZMP-bizottsága, az építkezés KISZ-bizottságai, a beruházáson nagyobb dolgozói létszámmal közreműködő vállalatok felelős beosztású képviselői, valamint állandó meghívottként a városi tanács és a városi közművelődési intézmények igazgatósága. Társelnökei Baranya Sándor miniszteri hiztos és Csizmadia Endre, a szakszervezeti intéző bizottság titkára. A vezetőség harmadik tagja az atomerőmű beruházás művelődési bizottságának titkára. — Az ki? — Az én vagyok. — Nevezetesen? — Dr. Czakó Tibor, aki 1980. november 1-től egyenesen a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztályáról „csábultam” ide Paksra, erre a feladatra. — És milyenek az első benyomásaid? — A lehető 'legjobbak. Csak megköszönni tudom azt a baráti segítséget, ahogy mun— Nos például a munkásművelődési központban működő mozi hamarosan úgynevezett „elsőhetes”, vagyis bemutató filmszínházként működik. 'Másik sürgős feladatunk a sajtótermékek terjesztésének javítása a lakótelepen, különösen pedig a munkásszállásokon. — Köszönöm a beszélgetést! — Én is a „híradás” lehetőségét, s azok figyelmét, akik el is olvasták ezt a rendihagyó riportot. CZAKÓ TIBOR kált'atámmál, a PAV-nál, s ahogy a szakszervezeti intéző bizottságnál fogadtak. — Ennek a bizottságnak, mármint az atomerőmű-beruházás művelődési bizottságának van már kialakult feladatterve, programterve? — Terveink bőven vannak. Talán többet is szeretnénk, mint amit lehet, vagy amire képesek leszünk. Am ha a beruházáson közreműködő vállalatok, a vállalati szakszervezeti bizottságok, s az említett együttműködési megállapodást aláírók is úgy akarják, valamint ha a városi tanácscsal és a városi művelődési intézményekkel jó kapcsolatunk alakul ki, akkor ezeknek a terveknek többsége valósággá is válik. — Néhányat azért megemlíthetnél! Kongresszus előtt 1981. január 10-én az atomerőmű-építkezés KlSZ-bizottsága felkészítést tartott a KISZ-Szervezeti, alapszervezeti titkárok és szervező titkárok részére a KISZ X. kongresszusáig hátralévő idő tencímimel Háncsok László, az ERBE KISZ-titkára tartotta. A témán belül kitért olyan fontos kérdéseikre, hogy miképpen lehet a mozgalmi életet vonzóbbá, érdekesebbé, tartalmasabbá tenni. A szerestuerlapok E számunkban rövid mozaikot közlünk az atomerőmű építésében részt vevő vállalatok üzemi lapjainak elmúlt évi zárószámaiból. Nacsa János cikkéből értesültünk arról, hogy az elmúlt évben a 22. sz. ÁÉV nemcsak a paksi atomerőmű építésénél ért el szép eredményeket, hanem siker koronázta a bicskei, valamint a tiszai hőerőműnél, továbbá Almásfüzitőn a timföldgyárnál folyó munkáikat is. Olvasás közben ismerős arcokra találtunk a munkaversenyt nyert Bánki Donét brigád tagjai között, akiknek nemcsak Pakson, de az egész vállalatnál jó hírük van. Hogy minek köszönhető a siker — mondják el ők ma guk: — Két faluból, Dunaszentgyörgyről és Tengelicről valók vagyunk. Először én kerültem ide — meséli Hajpál József brigádvezető —, és csak olyanokat hívtam, akikről tudtam, hogy szeretnek dolgozni. Azt mondják ránk, hogy összetartunk és ez nemcsak a munkahelyen, hanem a magánéletünkben is megnyilvánul. Talán ennek köszönhetők eddigi eredményeink. Mint a legtöbb vállalatnál, a 26. sz. ÁÉV-nél is nagy gondot fordítanak a dolgozók lakásgondjainak megoldására. Bősz Gyula, aki maga is élt a vállalat nyújtotta kedvezményekkel, meséli: — Amikor én hozzákezdtem az építkezéshez, százezer forinttal, illetve anyaggal rendelkeztem. Ehhez kaptam a vállalattól 124 ezer forintot és az OTP-től 60 ezer forintot. A költségvetésem 350 ezer forint volt. A fent említett kölcsön ellenében vállaltam, hogy további 20 évet töltök itt, ami a vállalat szemszögéből nézve is kedvező. A 26. sz. ÁÉV-nél is dolgoznak milliomosok, bár az ő vagyonuk nem pénzben, hanem a megtett km-ekben fekszik. A vállalatnál négyen tettek meg 1 millió km-t járműveikkel, baleset nélkül. Mindannyian a „Vezess baleset nélkül!” mozgalom emlékjelvényeinek tulajdonosai. Nagy jelentőségű újításokról tájékoztatja olvasóit a „VEGYÉPSZER Dolgozók Lapja”. Az elmúlt évben több mint kétmillió forint megtakarítást sikerült elérni a vállalati újítások révén. Az újítások némelyikét — például a rozsdamentes lemezek táblásítását és a hozzájuk kidolgozott új hegesztéstechnológiát — Pakson is alkalmazzák, emellett több, a mindennapi munkát könnyítő újítási javaslatot is elfogadtak. Az újítási kedvet tekintve a tiszakécskei gyáregység áll az első helyen. Olajhitelesítő állomásuk bevezetésétől a szakemberek jelentős gazdasági eredményeket várnak. Az újítások elbírálásánál bevezették az egyszemélyi döntések rendszerét, amellyel sikerült csökkenteni az újítások egyébként hosszú átfutási időit. És még valami: Az elmúlt évben a vállalat 276 ezer forint újítási díjat fizetett dolgozóinak, illetve — mert a szocialista brigádok is aktívan bekapcsolódtak az újítómozgalomba — alkotó kollektíváinak. S. M. Munka előtt Lassan másfél hónap tel el a Paksra bevonult fiatalok katonai kiképzési idejéből. Ezalatt a pár hét alatt szinte mindennap meg kellett ismerkedni valami újjal, valami olyannal, amivel eddigi életük során nem találkozhattak. Be kellett illeszkedniük egy nagy közösségbe, melynek kötött szabályai között az első időben nehéz eligazodni. „Üjra meg kellett tanulniuk járni”, és ugyanakkor napról napra figyelni az előadásokat, ahol a katonai ismeretek alapjaival ismertették meg őket. Ezt a folyamatot a lakótelepen mindenki nyomon kísérhette, hiszen naponta hangosak az utcák menetelésük ütemétől, nótázásuktól és az elmaradhatatlan vezényszavaktól. A végrehajtott lőgyakorlatokon valamennyien bebizonyították, mennyire ismerkedtek meg fegyverük kezelésével. Katonáink nagy töbhsége jó bizonyítványt állított ki magáról. A fiatal katonák átélt eskütétele a kívülállókat is meggyőzte az eredményes felkészülésről. De alakulatuk jelszavának még csak első felével ismerkedtek meg. Ugyanis a „Védj ük-építjük szocialista hazánkat” jelszó csak március elején kap teljes értelmet, amikor újra benépesül a beruházás területe zöld egyenruhás fiatalokkal. Már vannak vállalati elgondolások az építő katonák alkalmazására. De vannak-e megvalósításra alkalmas programok és tervek, valamint tárgyi feltételek a jelentős kapacitás foglalkoztatására is? Igen, arról van szó, hogy leginkább azzal lehet — jelen esetben a katonákat — ösztönözni, ha meggyőzően tapasztalják, hogy célszerű, okos, hasznos foglalkoztatásuk és nem csupán „alkalmazásuk” a cél. Az elmúlt esztendők tanúsítják, mennyire fogékonyak „fiaink” és (fiaink) a valóságos foglalkoztatásra. Nincs is okunk „rájuk varrni” az elmaradásokat. Az 1981-es esztendőben is a vezetésen áll, hogy működő motorrá váljon ez a jelentős erő, amely hamarosan üzemre, indításra kész. CSERKÚT! FERENC nivalóinak sikeres végrehajtása érdekében. Ennek a munkának az az alapfeltétele, hogy a tagság aktívan vegyen részt mind a kongresszusi levél megvitatásában, mind a következő év akcióprogramjának elkészítésében. Éppen ezért az első előadást „Mi szükséges a KISZ-tagok aktivitásához?” vezetet aktív, egymást segítő fiatalokból álló közösséggé alakítani. A vezetők felelősségére a munkahelyi körülmények között, hiszen a társadalmi és gazdasági vezetők segítségéért bizony sok esetben meg kell küzdeni. De ez szükséges, hogy a szervezeti munkájukat felelősséggel tudják el-Több megértést a mozgássérülteknek! Az ENSZ közgyűlése 1981-et a mozgássérültek nemzetközi évének nyilvánította. A tizenkét hónapos kampány célja, hogy szerte a világon végre megfelelően foglalkozzanak a rokkantak, mozgássérültek szükségleteivel. Ez az év hivatott előmozdítani, hogy ezek az emberek ne csak elméletben, hanem a valóságban is érvényesíthessék jogaikat a társadalmi életben való teljes részvételre, megalapítsák saját egyesületeiket és kilépjenek hátrányos helyzetükből, elszigeteltségükből. Ha csak azt a számadatot tekintjük, hogy földünkön körülbelül 400 millió ember él valamilyen szellemi vagy fizikai fogyatékossággal, megérthetjük ennek az évnek a fontosságát. (Hazánkban a mozgássérütek számát mintegy 300 ezerre becsülik, s ebből 90 ezren élnek Budapesten.) Ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy a rendelkezésre álló adatok csak a hivatalosan nyilvántartottakról adnak tájékoztatást. Kiket is nevezünk voltaképpen mozgássérülteknek? A köztudatban jobbára csak a járógéppel, tolókocsival közlekedők képe jelenik meg a kifejezés hallatára. Pedig az eredeti angol kifejezés Ha rövid a drótod, toldd meg betonvassal! (disabled person) ennél sokkal többet foglal magában. Magyar fordítása rokkantat, megbénultad munkaképtelent jelent, s mindazokra az emberekre vonatkoztatják, akik valamilyen formában fizikailag, szellemileg sérültek, hátrányos helyzetben vannak. Szinte kivétel nélkül, mindenkinek van vagy fizikai, vagy szellemi hiányossága, de szerencsére a többséget ez egyáltalán nem zavarja mindennapi életében. Ez különbözteti meg az „egészségeseket” a károsodott emberektől. A „mozgássérültek” részben vagy teljesen korlátozottak abban, hogy képesek legyenek munkavállalásra, a közlekedési eszközök használatára, hogy maguk vezessék háztartásukat, hogy önállóan öltözködjenek, egyenek, mosakodjanak, sőt, még abban is, hogy lássanak, beszéljenek vagy halljanak. Mindezen problémák ellenére a legtöbb megrokkant személy eredményesen tevékenykedhetne, ha a környezetük megértené szükségleteiket és segítene fogyatékosságuk leküzdésében. Így például a tolókocsival közlekedők részére szinte legyőzhetetlen akadályt jelentenek a szűk folyosók, süppedő szőnyegek, lépcsők, a buszok ajtajában elhelyezett korlátok és a magas járdaszegélyek is. Mozgási és egyúttal életterük lényegesen beszűkül, csupán azért, mert mind a mai napig a tervezők megfeledkeztek róluk. Hasonló okok miatt nem juthatnak el különböző oktatási és kultúrintézményekbe, színházakba, szállodákba és a közlekedés megvonja munkavállalási lehetőségeik határát is. Világszerte, így hazánkban is kialakulóban van az a mozgalom, mely a mozgássérültek sokrétű problémáján kíván segíteni. 1977-ben alakult a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete, aminek elnöke, Vajai Béla felhívással fordult ügyükben az egészséges emberekhez. Egyesületük taglétszáma ezer fő, ami a fővárosi mozgássérültek 91 ezres nagyságrendjéhez viszonyítva elenyésző. Nagyobb propagandára lenne szükségük, hogy az érdekeltek megtudják, létezik egy ilyen szervezet is. Aktíváik segítségével igyekeznek felkutatni a csökkent munkaképességűeknek megfelelő vállalatokat. Támogatást kémek kényelmi eszközeik előállításához, kirándulások és üdültetésük megszervezéséhez. Cs. F. látn/i, és az ifjúságot érintő kérdése kiben érvényesíthessék beleszólási jogukat. Mivel a kongresszusra minden alapszervezetnek ki kell dolgozni javaslatait és ez csak őszinte, politikus légikörben lehetséges, előadásában több jó tanácsot is adott ennek megteremtéséhez. Az előadás után pedig a .„Váltunkon a vállalás” című diafilmet vetítették le segítségül az elkövetkezendő taggyűlések megtartásához. A következő tájékoztatást Fonyó Lajos, az atomerőműépítkezés KlSZ-bizottságának titkára tartotta, a „KISZ-szervezetek, alapszervezetek feladatai a tavaszi időszakban és a kongresszusra való felkészülésben” címmel. Előadásának első felében a taggyűléseken, küldöttgyűléseken való tennivalókra tért ki. Többek között elmondta, hogy mivel most kell értékelni az elmúlt öt év munkáját, és ugyanakkor állást kell foglalni a beruházáson dolgozó fiatalokat érintő politikai, gazdaságpolitikai kérdésekben, mindent, még az úgynevezett „kényes kérdéseket”, felszólalásokat és véleményeket is hasznosítani kell. A kongresszusi levél részeként meg kell vitatni az elmúlt időszakban felvetett, szervezeti szabályzatot érintő kérdéseket. így például a KISZ-taggyűlések funkcióját, a tagsági díjak, és az úttörő— KISZ átmenet kérdésének problematikáját. Külön hangoztatta, hogy a kongresszusi levél vitájában arra kell törekedni, hogy nyílt, őszinte beszélgetések keretében a KISZ-tagok nagyobb része mondja el véleményét a KISZ jelenéről, jövőjéről, az ifjúsági törvényről, illetve az igazgatói végrehajtási utasításokról, intézkedési tervekről és a legfontosabb feladatokról. A KlSZ-ibizottság a vitába be akarja vonni a KISZ-en kívüli fiatalokat és ki kívánja kérni a gazdasági vezetők véleményét is. A kongresszus előkészítésével egy időben teljes körű választásokra is sor kerül, ezért különösen fontos, hogy körültekintő, szisztematikus legyen a káderelőkészítés, -kiválasztás a partner pártszervek, alapszervezetek segítségével. Fonyó elvtárs a következőkben elmondta, hogy továbbra. is kiemelt feladat a gazdasági munkában való helytállás. Továbbra is fő feladat a hatékonyság és minőség követelményeinek érvényesítése, ahhoz pedig az szükséges, hogy a legmegfelelőbb munkaformát, munkamódszert válasszuk a végrehajtáshoz. Támogatni kell a társadalmilag hasznos és szükséges feladatok munkaidőn túli elvégzését. Ez egyrészt társadalmi igény, és szükségszerűség, másrészt a fiatalok nagy részének is szüksége van az így szerzett többletjövedelemre. Szociálpolitikai feladatok megoldásánál kiemelt feladat a családalapítás feltételeinek javítása, elsősorban a fiatalok lakásgondjainak megoldása. A probléma megoldását a KISZ nem vállalhatja magára. Feladata viszont, hogy minden lehetséges eszközzel és módon támogassa a fiatalok lakáshoz jutását. Szorgalmazni kell a még nagyobb társadalmi összefogást, amely .túllép a vállalati kategóriákon, és elősegíti az építkezésen meglévő hatalmas anyagi és szellemi kapacitás ilyen irányú hatékony kihasználását. Az előadás után ismertették az 1981. évi Forradalmi Ifjúsági Napok megünneplésére készített intézkedési tervet. A résztvevők az elhangzottakat csoportos foglalkozáson dolgozták fel, ahol lehetőség adódott, hogy mindenki kiegészítse ötleteivel a végrehajtás módját. CSERKUTI FERENC Fotó: Deák Hunor
